Fájt a fejem. Csipogást hallottam. Lassan kinyitottam a szemeimet. Egy fehér szobában voltam. Óvatosan oldalra fordítottam a fejem. Egy szőke lány és egy barna hajú fiú ültek az ágy melletti széken. A lány idősebbnek tűnt a fiúnál. Először a fiú nézett rám.
- Sabrina! - mondta a fiú. A lány kérdőn nézett rá, mire a fiú felém biccentett. A lány rám nézett.
- Végre felkeltél - mondta a lány. Kérdőn néztem rá.
- Hol vagyok? - kérdeztem értetlenül.
- Kórházban - mondta a lány.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Elromlott a féketek, és árokba borultatok - mondta a fiú.
- Kik?
- Te és a szüleid.
- A szüleim?
- Tori, ne szórakozz - kérte a fiú.
- Ki az a Tori? - kérdeztem. A fiú és a lány összenézett.
- Te vagy az - mondta a lány.
- Én?
- Victoria, a neved - mondta a fiú.
- Ti kik vagytok? - kérdeztem, mert semmire sem emlékeztem.
- Én Sabrina vagyok. Nem emlékszel rám? - kérdezte a lány szomorúan.
- Sajnálom, de nem.
- Rám biztos emlékszel, Vick - vigyorgott a fiú. Nemlegesen megráztam a fejem.
- Connor - mondta a fiú.
- Nem rémlik, de a szüleimmel mi van?
- Azt nem tudjuk. Apa azt mondta, hogy hozzád jöjjünk be - mondta Sabrina. Ekkor kinyílt az ajtó. Egy magas férfi lépett be. Barna haja volt.
- Látom ébren vagy - mondta a férfi.
- Mi van Jessivel és Codyval? - kérdezte Sabrina.
- Jessi élet halál között volt, de sikerült megmenteni.
- És Cody? - kérdezte Connor.