Lehet nem kéne ezt csinálnunk. Sőt! Biztos, hogy nem kéne ezt csinàlnunk! Lassan nyakamra tapad és puszilgatni, szívni kezdi. Felnyögök. Szájával egyre feljebb halad, mígnem a számnál megáll és csak vár. Nem tudja, hogy megteheti-e. Tovább halad, de pár perc múlva újra ugyanott köt ki. A számnál. Kicsit félve, de egy làgy csókot nyom ajkaimra. Viszonzom tettét, amiből egy igen csak szenvedélyes csók lesz. Éppen fognám meg a fenekét, amikor betoppan az apja(!!!).
-Hé! Te meg ki vagy?!-kérdezi ingerülten. Bell-re nézek, aki bizonytalanul néz szemembe.
-Uram én...-kezdeném, de félbeszakít.
-Nem érdekel! Húzz innen fiam vagy rossz világ lesz!!-kiabál rám, èn pedig már ugrok is.
~~~
Hazaérve elkezdek gondolkozni a mai napon. Nagyon érdekes volt... Az egyik legjobb barátom végleg lecserélt. A màsik pedig konkrétan rám mászott. Vajon lehetünk egyszer még normális barátok?? Én pokolian örülnék neki, de ők vajon mit akarnak??? Gondolkozok a dolgokon szépen csendben, amikor hirtelen megrezzen a telefonom. Megnézem.
*"Bátyó":D: Szia öcsi...Nagyon sajnàlom ami ma történt...Nem akartalak megbàntani...*
Olvasom Chris üzenetét. Egyből írni kezdek.
*"Öcsi":D: Chris! Megértettem és elfogadom. Szarul esik, hogy csak így dobsz mert én nyomi vagyok, de elfogadom. Méghozzá azért, mert fontos vagy nekem. Olyan vagy mint a bátyám. Örülök, hogy barátok lehettünk! Ég veled bátyó!! :)*
Írom le ezt a szívszorító üzenetet.
*"Bátyó":D: Rendben öcsi...És köszönöm!*
Itt végem volt. Azt hittem majd írja, hogy ne csináljam mert szeretne a baràtom lenni, de ehelyett...Mit kapok?? Rendben, köszönöm. Egyszerűen elkezdett szorítani a mellkasom. Egy nagyon jó barátot vesztettem el...
~~~
Arra keltem, hogy sìrok(?!). Mi a szar?? Közben rájöttem, hogy ma suli van úgyhogy elvégeztem a teendőimet és elindultam a "börtönbe". Beérve egyből megpillantottam Christ és a bandáját. Rámnézett egy pillanatra, de utàna egyből el is kapta a fejét. Szánalmas... lassan bemegyek a terembe és lehuppanok Bella mellé.
-Szia!-köszön nekem felvidultan. Na ezzel meg mi történt?
-Csá...-motyogom.
-Na! Baj van?-kezdi arcomat ijedten fürkészni. Megràzom a fejemet és elfordulok. Nincs sok kedvem beszélgetni...
-Hé Dylen! Most mi a baj??-fordítja maga felé a fejem.
-Semmi!-mondom, lehet kicsit hangosabban a kelleténél. Ideges vagyok na! Felállok és kimegyek a mosdóba. A lendületem lehet kicsit nagyobb volt a kelleténél, ugyanis amint beléptem, neki mentem valakinek és elestünk. Szuper... Ha most valaki benyit...
-Nem tudsz figyelni??-kérdezem mérgesen. A suliba ez tőlem nem megszokott. Általában csendben tűröm ha bunkóznak velem. És ekkore felnézek...Szuper...!

Kérlek komizz!♥♥