CHRIS

Annyira örültem, hogy ki találtam valami normális tervet arra, hogy mindent mentsek.

-Dylen...szeretlek...-nyögtem ki azt a mondatot, ami már régóta a fejemben motoszkál. Pár másodperce lefagy szeretettem, de egy nagy sóhaj után válaszol.

-Aish! A fenébe! Azt hiszem, hogy én is szeretlek!-amint kimondta, egyből mosolyogni kezdtem, majd rátapadtam ajkaira. El sem tudom hinni a történteket. Hihetetlen nagy boldogsággal tölt el, hogy azt mondta, szeretlek. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ráveszem erre, de azt hiszem ez lesz életem egyik legjobb napja. Pólója alá nyújtottam egyik kezemet, majd simogatni kezdtem édes kis hasát. Elkezdtem felfelé húzni ruhadarabját, de megállított. Kérdőn ránéztem, hiszen nem tudtam mit akar.

-Ne itt.-szólalt meg, majd egy puszit nyomva a számra, odébb tolt és lekászálódott a csapról. Abban egyet kellett értenem vele, hogy nem ez a legjobb hely a szeretkezésre, de már annyira akartam őt, hogy alig bírtam vissza fogni magamat.

-Jó...de akkor menjünk hozzám. Vagy, hát felőlem mehetünk hozzátok is, csak félek kissé anyukádtól.-mondtam bizonytalanul az utolsó mondatot. Nem akartam pisis kisgyereknek látszani Dylen előtt, de az édesanyjával sem szándékoztam rossz kapcsolatot teremteni. Eddig nem volt semmi probléma úgymond kettőnk között, és ez így nagyon is jól van.

-Menjünk hozzánk. Anyu dolgozik, nyugi!-kezd el nevetni, mire én eljátszom a duzzogó kisgyereket. Persze ez csak jobban megnevetteti. Nem bírok magammal sokáig, így elnevetem magamat és neki tolom a falnak. A füléhez hajolok, majd rekedtes hangon belesuttogom:

-Ugye tudod, hogy nem szép dolog kinevetni másokat?-harapom meg fülcimpáját, ő pedig erre természetesen megborzong. Annyira kis ártatlannak tudja magát titulálni. Olyan kis édes...-Szóval, ezért még kapsz.-nyakához hajolok és egy tetszőleges gyenge pontot fogaim közé veszek, majd szexin (janiesgun) megszívom imádni való bőrét. Egy jóleső sóhaj szakad fel belőle. Ez az a dolog, amivel engem az őrületbe tud kergetni. Hirtelen felkaptam ölembe, majd elkezdtem az ajtó felé vinni, hiszen tudtam, hogy most mindenhol óra van. Elforgattam az ajtóban lévő kulcsot , aztán már rohantam is a kis ártatlanommal a házukba.

-----------------------------------------------------------------------------

Amint beértünk Dylen szobájába, egyből ledobtam az ágyára, majd fölé kerekedve kezdtem újra kényeztetni drágaságom nyakát. Ajkait folyamatos sóhajok hagyták el, amik néha már nyögésekké alakultak át. Kínzó lassúsággal lenyúltam nadrágjához és ott övével kezdtem játszadozni. Egy kézzel próbáltam kicsatolni, persze bénaságomban benne volt egy cseppnyi színjáték is.

-Christian...ha most rögtön nem veszed le, én felállok innen és elmegyek!-morgott rám az alattam fekvő, mire nekem muszáj volt nevetnem. Milyen kis erőszakos valaki... Bár jobban belegondolva vicces lenne ha ő menne el a saját házából. Meg ha rossz irányba terelem a gondolataimat...

-Nyugodj meg, Dylen. Elfogsz te még ma menni.-vigyorgok rá, mire neki egy kicsike pír szökik arcára. Megcsapja vállamat, majd fejével öve felé biccent. Pofikámra kiül egy perverz mosoly, amire ő összehúzott szemöldökkel kezd el méregetni, hogy vajon én most mit is akarok vele tenni. Lejjebb kúszok testén, de közben végig szemébe nézek. Számat kinyitom, majd szép lassan fogaimat kényelmetlen övére teszem. Megpróbálom foggal kicsatolni neki, és szerencsémre ez sikerül is nekem. Ajkaim között tartó darabot félre dobom, majd-most már kezemmel-elkezdem gatyáját kigombolni. A gombok való játszadozás után, leveszem róla és azt is félre dobom. Már nyúlnék alsójához, de megfogja kézfejemet. Kérdőn nézek rá, de van egy tippem, hogy mi a baja. Egyszerűen csak szégyenlős...Na meg persze még szűz....

-Nem kell félned. Vigyázok rád.-puszilom meg homlokát, de nem látok arcán egy pici megkönnyebbülést sem. Ez ugyan elszomorít, de ettől függetlenül segítenem kell neki, bármi is legyen a probléma.-Dylen...mi a baj?-kérdezek rá, mert már tényleg nem tudom mi van vele.

-Ez...ez nem helyes...-amint ezt kimondja, elfog az idegesség. Már megint kezdi! Ebből nekem kurvára elegem van már!

-Előbb még azt mondtad: Azt hiszem én is szeretlek.-idézem fel, nemrégiben kiejtett mondatát.

-Tudom...de Chris ez olyan fura, hiszen mi fiúk vagyunk és és és és...-kezd el magyarázkodni, de félbeszakítom.

-Igazad van. Hülye ötlet volt megint hinni benned, vagy esetleg bennünk. Elegem van belőled Dylen! Folyton reményt adsz, aztán elveszed. Miért csinálod ezt velem? Mondd, miért??-legördül arcomon egy apró könnycsepp, hiszen úgy érzem, mintha egész végig csak szórakozott volna velem. El kell szakadnom tőle, mert csak egyre több és több fájdalmat fog okozni. El kell innen mennem. El kell innen költöznöm. Muszáj új életet kezdenem. Én ezt már nem bírom. Meg fogok bolondulni. Arra eszmélek fel, hogy zihálva ülök egykori legjobb barátomon és csak úgy folynak könnyeim szemeimből. Alattam elterülő fiú ijedten nézi szenvedésemet, de engem már tényleg semmi nem tud érdekelni. Ez lenne a büntetésem amiért, úgymond elárultam őket?

-Chris...-újra szavába vágok.

-Nem. Ne mondj semmit.-feltápászkodok testéről, majd még mindig sírva megyek ki szobájából. A bejárati ajtónál kissé lefagyok, mert ott áll Dylen anyja. Lehajtom fejemet és egy köszönés elmotyogása után, már mennék is ki, de megállít az ajtóban ácsorgó nő. Nem nézek rá, nem akarom, hogy lássa arcomat.

-Christian. Mi történt?-emeli fel fejemet, de én elfordítom azt.-Hé! Hallod? Mit csinált ez a kis butus?-utal a fiára. Még mindig nem szólok semmit. Nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzájuk. Nem akarom, hogy az anyja engem ápolgasson. Egyszerűen csak megakarok szakítani velük minden kapcsolatot.

-Nem csinált semmit. Mehetek már végre?-kérdezek rá, kicsit sem kedvesen. Úgyis elmegyek innen és nem találkozok velük soha többé. Akkor meg mért legyek kedves? Meglepődötten elengedi a karomat, mire én egyből útnak indulok. Persze nem megyek haza...Nem bírnék ki még egy napot ebben a városban. Új életet kell kezdenem. Mindent leszarva indultam neki a nagyvilágnak és már csak egy nyugodt légtér lebegett lelki szemeim előtt. Semmi másra nem volt szükségem...

ÁÁHHHH :'( Mit gondoltok a részről? Hogy tettszett? Véleményeteket várom kommentbe és persze az sem nagy probléma ha rányomtok a kis csillagra! :) Köszönöm ha elolvastad! Puszi mindenkinek!! <3