Pár perccel később feljött Chris is és leült mellém az ágyra, mire én egyből felpattantam.
-Dy...-kezdte, de gyorsan közbe vágtam.
-A nappaliba alszok!-mondtam mérgesen, majd bementem a fürdőbe azzal a szándékkal, hogy lezuhanyzok. Megengedtem a vizet, kibújtam a ruháimból és szépen lassan beléptem a zuhanykabinba. Jólesően folyt testemre a meleg víz. Annyira jól esett, de...persze ezt is megszakította...valaki... Két kezet éreztem meg, ami a derekamról szépen, finom átcsúszott a hasamra. Tudtam, hogy Christian az. Megugrottam és szembe fordultam vele.
-Menj már innen!-sziszegtem összeszorított fogakkal. Nem akartam, hogy itt legyen. Be kellett vallanom magamnak, hogy nagyon is féltem. Nem csak a kint tomboló vihartól, hanem az érzéseimtől is. Féltem, hogy bármit csinál, elgyengülök. Márpedig ezt nem akartam. Nem akartam őt szeretni jobban egy barátnál. Csak vissza akartam kapni a legjobb régi barátomat. Bár ez már lehetetlennek tűnik. Persze vannak csodák, de kétlem, hogy ez bármikor is bekövetkezik. Chris vágott egy grimaszt, majd a hideg csempének nyomott. Egyre szaporábban vettem a levegőt, ahogy teste minden egyes kis része hozzám ért. Reagáltam érintésére, pedig nagyon igyekeztem ez ellen tenni.
-Dylen...Én komolyan nem értelek. Látom, hogy reagálsz a közelségemre!-akadt ki kétségbeesetten. Láttam rajta, hogy fáj neki, hogy ennyire eltolom magamtól. Sajnálom...-mondtam ki magamban, amit hangosan kellet volna, de mêg nem álltam erre készen. Elfordítottam a fejemet és az ajtót bámultam a zuhany kabin üvegén keresztül.
-Jólvan...-sóhajtott fájdalommal teli hangon, majd elengedett és kilépett a víz alól. Szomorúan szorítottam össze számat. Chris kicsit megtörölközött, aztán felöltözött és kilépett a fürdő ajtaján. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Engedni akartam magamat, de valamiért nem ment. Félek az emberek véleményétől... Körülbelül egy fél óra múlva elzártam a vízet, és egyszál törölközőben besétáltam a szobámba. Anyám ült az ágyon és maga elé nézett szomorúan.
-Mi az anya? Hol van Chris?-kérdeztem meglepődve.
-Hazament...-mondta, én pedig teljesen lesokkolódva gondolkoztam, hogy mitévő legyek...

Kérlek komizz!!❤️❤️