Jungkook-kal feltakarítottuk a mocskot, ami a dobálózásból maradt utánunk, és ők nem sokkal később el is mentek. A nagybátyámtól meg is kaptam az ilyenkor szokásos tekintetét, ami nagyjából annyit takart, hogy "látom ám, hogy kezdesz megbarátkozni a fiúkkal". Tőlem pedig megkapta a "nem történt semmi, ne éld bele magad" nézést. 

Másnap kicsit idegesen indultunk a céghez, mivel ma volt a Máltás feladatok határideje, és mindent le kellett adni. 
A fiúknak ma húzós napjuk volt, ahogy SeJin elmesélte, sok volt a próbájuk, és egyéb programjuk, úgyhogy nem is találkoztam velük.

- Akkor mindent tudsz, ugye? - pillantottam a férfira, amikor már a konferencia terem előtt várakoztunk.

- Hát... - gondolkodott el a plafont bámulva - Fogjuk rá - vont vállat összeszorított fogakkal, majd visszafordult a kolegáihoz, én pedig hátráltam egy pár lépést, hogy visszamerüljek a papírok közé. 

Nem sokkal később meg is érkezett a főnök, így mind becsődültünk a szobába. Leültem SeJin és az egyik munkatársa közé, miközben elé nyomtam az egyik papírköteget, és belekortyoltam a kávémba. 

Nem mi kezdtünk, így félig megnyugodva dőltem hátra a székemben. Egy férfi beszélt arról, hogy milyen repülőjegyet kellene venni, hány embernek kell elmennie az utazásra, hány kamerát vigyenek, és még néhány technikai dolog került szóba. Aztán jött SeJin.

- Khm - köszörülte meg a torkát, ahogy felállt - Mindenki elnézését szeretném kérni, de most nem én fogom bemutatni a kigyűjtött anyagot, hanem az unokahúgom - fordult felém ez az őrült, aki a jelek szerint nem fogta fel, hogy én semmi pénzért nem állok ki ezek elé a kopott agyúak elé. 

Tágra nyílt szemekkel kaptam rá a tekintetemet, és válaszképp csak megráztam a fejemet.

- Rendben, nekem nem probléma - vont vállat lazán a főnöke.

- Menj - mosolygott rám kedvesen a nagybátyám, ahogy lenézett rám. Nagyot sóhajtva végül feltápászkodtam, és megfogtam a két lapokkal teli mappát, amiből az egyiket Bang Si-Hyuk kezébe nyomtam. 

Bedugtam a gépbe a pendrive-ot, és behoztam rajta a prezentációt, amit készítettem. Még vetettem egy utolsó gyilkos pillantást a nagybátyámra, aki elégedetten ücsörgött a székében, karba tett kezekkel, tudván, hogy ő ezt megúszta. 

Visszafordítottam a fejemet, és végig néztem az értelmes társaságon, akinek a fele még mindig úgy bámult rám, mintha én lennék életük legnagyobb ellensége. 

Bemutatkoztam, majd neki is kezdtem a mondandómnak. Először bemutattam, hogy milyen helyszínekre gondoltam, hogy mennyibe kerül a belépő, mennyire megközelíthető gyalog, illetve közlekedési eszközökkel. Kitértem az árfolyamra, a kúltúrára, a történelmére, és miután mindent elpofáztam, ami az én feladatom volt, megmelítettem még néhány éttermet, és szálláshelyet is. 

Kifújtam a tüdőmben felgyülemlett levegőt, majd körbe néztem a teremben. A nagybátyám büszkén dőlt előre, és bólintott egy aprót.

- Kérdés esetleg? - tettem le az asztalra a kezemben maradt utolsó lapot is.

- Nekem van egy - tette fel a kezét az egyik csaj, aki talán egy pár évvel lehetett idősebb nálam. Felé fordultam, és félre biccentettem a fejemet, ahogy rá néztem - Ön mikor került a céghez? - kérdezte ártatlan arckifejezéssel, de tudtam, hogy nem kedvességből kérdezi. Sütött róla a harag, és az, hogy nem csípi a fejemet, és azt, hogy én is itt vagyok.

- Semmikor - ráztam meg a fejemet - Csak besegítettem a nagybátyámnak - közöltem vele.

- Ez kár, pedig nagy hasznát tudnánk venni egy olyan pontos, precíz és összeszedett nőnek, mint maga - szólalt meg ezúttal a főnök. Felvontam a szemöldököm, és értetlenül pislogtam rá.

- Tessék? - ráztam meg a fejem egy kicsit, ahogy ránéztem.

- Ez a bemutató pontosabb volt, mint amire bárkitől is számítottam volna - mutatott körbe a teremben - Mindenre kitért, amire szükség volt, és szerintem többet tudunk, mint a helyiek - nevette el magát - Fontolja meg az ajálatomat, és ha átgondolta, értesítsen - bólintott egyet, mire csak biccentettem, majd nem foglalkozva az engem vizsgáló tekintetekkel, visszaültem a helyemre.

- És még csak nem is kellett rágnom a füled - mosolyodott el SeJin, amint letettem a fenekemet a székre, és mivel értetlenül néztem rá, folytatta - Ajánlott egy állást - suttogta izgatottan, mire csak megforgattam a szemeimet.

- És ki mondta, hogy el is fogadom? - sóhajtottam egyet.

- Senkit nem dicsért még így meg, főleg nem ajánlott fel munkát - közölte velem - Nem vagy normális, ha elutasítod  rázta meg a fejét komolyan.

- Nem tudom, hogy idevaló vagyok-e - vontam vállat.

- Azzal ne foglalkozz - legyintett egyet - Hisz sosem tetted - tette hozzá.

- Igaz - biccentettem egyetértően.

- Ügyes voltál - nyújtotta felém kezét, mire óvatosan bele csaptam, nehogy megzavarjuk a nőt, aki éppen beszélt valamiről.

- Kösz - jelent meg egy halvány görbület az ajkaimon.

Összesen hatan voltak velem együtt, akiknek feladatunk volt, így kicsit elhúzódott a megbeszélés, de viszonylag hamar végeztünk is.

- Nekem még dolgom van, de haza viszlek, ha gondolod - fordult felém SeJin, amikor még kiszabadultunk a teremből. 

- Nem kell, megyek, szétnézek a környéken, meg a vársoba. Még nem sok helyen jártam, és Marcos hamarosan jön, félek, hogy nem lesz mit mutatnom - nevettem el magam halkan.

- Kicsoda? - ráncolta szemöldökét a nagybátyám. Oh tényleg, még nem említettem.

- Az egyik haverom spanyolországból - magyaráztam - Majd később elmesélem - legyintettem egyet.

- Oké - vont vállat, ezzel rám hagyva a dolgot - Otthon találkozunk - simított rá karomra, majd mosolyogva kikerült, és elment mellettem a kollégáival együtt. 

Sóhajtottam egyet, majd a fülhallgatót a hallókámba dugtam, és elindultam lefelé a lépcsőn. Kimentem az épületből, majd elindultam az egyik irányba. Végig másztam az egyik forgalmas utcán, miközben nézelődtem, és magamban feljegyeztem azokat a helyeket, amik esetleg tetszhetnek a srácnak, és a családjának. 
Sokat sétáltam, majdnem az egész környéket végig jártam, de haza fele már nem bírtam, így fogtam egy taxit. Fájtak a lábaim, és a derekem is sajgott, pedig még csak a húszas éveim elejét taposom.
Mindenesetre elégedetten léptem be az ajtón, mert sok ötletet kaptam, hogy hova vihetem majd el őket. 

SeJin még nem volt otthon, viszont most úgy voltam vele, hogy nem várom meg. Csináltam egy egyszerű vacsit, aminek a felét meghagytam a nagybátyámnak, és egy cetlivel ellátva betettem a hűtőbe a számára, hogy ha hazaér, ne kelljen semmit se csinálnia. Kivittem a szemetet, és letöröltem a konyhapultot, majd pedig levezetésképp el is mosogattam. Lezuhanyoztam, egy kicsit beszélgettem Marcos-sal és az egyik amerikai barátommal, majd pedig le is feküdtem aludni, mert tényleg fáradt voltam. 

__________________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. ^^ kis egyszerű, rövid rész lett, remélem nem bánjátok :c

Hogy tetszik a Permission to Dance? Én imádom, és az üzenet, amit magában hordoz csak mégjobban tetszik.

Legyen csodaszép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~