Reggel arra ébredtem, hogy valaki finoman rázogatja a vállamat. Időbe telt, míg realizálódott bennem, hogy hol vagyok, és, hogy mi történik, mert egy pillanatra azt hittem még álmodok. Morogtam egyet, majd sóhajtva megfordultam, és kisepertem a szemembeől a fekete hajamat, ahogy fél szemmel SeJin-re pillantottam.

- Bocsi, nem akartalak felébreszteni. Ma nem jössz be? - mosolyodott el gondolom a friss kinézetemen. Hang nem jött még ki a torkomon, ezért csak megráztam a fejemet, és megdörzsöltem a szemeimet - Rendben - bólintott egyet, ahogy felállt az ágyam széléről.

- Majd... - kezdtem rekedtesen - Később megyek be. Beviszem az önéletrajzom - közöltem vele még mindig álmosan. A nagybátyám szemei felcsillantak a szavak hallatán, és szinte ugrott egyet örömében.

- Komolyan? - kérdezte izgatottan, mire csak biccentettem egyet.

- Ühüm - hümmögtem válasz gyanánt.

- Ez az - boxolt egyet diadalittasan a levegőbe. 

- Menj, még a végén elkésel - hessegettem el.

- Jól van - húzódott még nagyobb vigyorra a szája, ahogy oda jött hozzám, és nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd intve egyet ki is ment a szobámból. Halványan elmosolyodtam, ahogy visszahajtottam a fejemet a puha párnára, hogy pihenjek még egy pár órácskát. 

Tízkor végül magától kipattant a szemem, és már nem tudtam vissza aludni, így elkezdtem készülődni. Egy farmer short-ot, és egy egyszerű fehér pólót választottam, amit enyhén beletűrtem a nadrágba. A sminkemet nagyon visszafogtam, mert a melegben úgy is leolvadt volna az arcomról. A hajamat felkötöttem egy laza kontyba, a fejem tetejére pedig feltoltam az ebben az időben elmaradhatatlan napszemüveget. 

Lent csináltam magamnak egy gyors reggelit, amit hamar el is fogyaszottam. Magamhoz kaptam a papírjaimat, és a táskámmal együtt elhagytam a házat. Nem volt sok kedvem emberek közé menni, így hívtam egy taxit, hogy el vigyen a kiadóhoz. Természetesen nem teljesen az épület előtt tetettem ki magam, hanem jóval előtte, így egy kicsit sétálnom is kellett, de nem bántam, jól esett egy kis gyaloglás. 

Aztán jött a már megszokottnak nyilvánítható veszekedés a biztonságiakkal, mert (érthető okokból) nem akarták elhinni, hogy az egyik itt dolgozó rokona vagyok, és igazából egy állás interjúra jöttem. 

Szemforgatva hívtam fel végül SeJin-t, hogy leszarom hol van, azonnal jöjjön a bejárathoz, mert nem akarnak beengedni. 
Miután a nagybátyám eljött értem, egy elégedett mosollyal az arcomon léptem át a küszöböt, és indultam el a férfivel az oldalamon.

- Egyébként... - pillantott rám hirtelen - Hogy hogy el fogadod az állást? - mosolyodott el.

- Nem mondtam, hogy elfogadom. Meghallgatom a feltételeket, és a dolgokat, amiket majd csinálnom kell, és ha tetszik, akkor igent mondok - magyaráztam  neki a dolgot.

- Értem - bólintott egy nagyot.

Megálltunk az első emeleten, egy hatalmas kétszárnyú ajtó előtt. Egy asztal volt elhelyezve a terem bejárata mellett, ahol egy öltönyös férfi üldögélt a gép előtt. Érkezésünkre illedelmesen felállt, majd megkérdezte, hogy miben segíthet. SeJin közölte vele, hogy a főnökhöz jöttem, elmondtam a nevemet is, arra az esetre, ha a főnök elfelejtette volna, hogy ki vagyok. A srác, aki gondolom a titkár lehetett meghajolt, majd kopogott hármat az ajtón, és nem sokkal később be is lépett. Pár percet várakoztunk a folyosón, majd miután kijött az öltönyös fickó, és egy karlendítéssel jelezte, hogy toljuk be a seggünket, mind a ketten beléptünk, majd megálltunk a bejáratnál és illedelmesen meghajoltunk. A pasasnak volt ízlése, az már egyszer biztos. Az irodája nagy volt, a fehér, szürke színek domináltak, és hatalmas ablakok húzódtak az egyik oldalon. Néhány kisebb szobor, növény, és festmény sorakozott egymás mellett a padlón, és a falon. 

- JiAhn, örülök, hogy végül eljött - csapta össze tenyereit a férfi, miközben közelebb lépett egy lépést, majd egy karlendítéssel jelezte, hogy üljünk le az asztala elé elhelyezett székekre. 

Lehuppantam a kényelmes ülő alkalmatosságra, SeJin pedig mellém. 

- El hoztam az önéletrajzomat és néhány másolatot a nyelvvizsgáimról is - toltam elé a szépen összeszedett és összetűzött lapokat. Kiváncsian elvette, és bele lapozott.

- Maga beszél spanyolul? - nézett rám döbbenten, miután észre vette, hogy legalább olyan jól beszélem a nyelvet, mint a koreait.

- Igen - bólintottam egyet. Elismerően vissza vezette tekintetét a papírra, és miután nagyjából átfutotta, letette maga elé.

- Arra gondoltam, hogy dolgozhatna a nagybátyja mellett, leginkább a szervezésre, és plusz segítségre koncentrálva. Alá kell írnia majd egy titoktartási szerződést, amiben bele egyezik, hogy minden, ami a cég falain belül történik, az itt is marad. Semmilyen információt nem oszthat meg a fiúkról, és egyik itt dolgozóról sem - folytatta.

- Persze - bólintottam egyet, ezzel jelezve, hogy ez egyértelmű.

- Ezen kívül még lesz néhány kritérium, de azok már csak apróbb dolgok. Hamarosan át is küldöm önnek a szerződést, hogy át tudja nézni, mielőtt végleges döntést hozna. 

- Köszönöm - bólintottam egyet.

- Ha bármi kérdése lenne, bármikor a rendelkezésére állok, keressen bátran - mosolyodott el kedvesen.

- Köszönöm - ismételtem meg magam.

- Kérem - biccentett egyet - Van esetleg bármilyen kérdése? - pislogott nagyokat a fiatal férfi.

- Csak annyi, hogy ugye nem kell egyiküket sem kisminkelnem, vagy megcsinálni a hajukat? - vágtam egy furcsa grimaszt a mondatom végére, mire a velünk szemben ülő férfi, aki ezentúl a főnököm, felnevetett. 

- Dehogy is, arra vannak kiképzett embereink - legyintett egyet, mire megkönnyebbülten leeresztettem a vállaimat.

- Hamarosan jelentkezem - sóhajtottam egyet, ahogy felálltam, és mélyen meghajoltam, a nagybátyámmal az oldalamon.

- Rendben - hajtotta meg egy kicsit a fejét.

Mind a ketten kijöttünk, én pedig kieresztettem a tündőmben tartott levegőt, és SeJin-re pillantottam, mert éreztem, hogy tekintete lyukat éget a hátamba.

- Mi van? - tártam szét karjaimat értetlenül.

- Büszke vagyok - vetette át kezét a vállamon, miközben szorosan magához húzott és egy ölelésbe vont. Tudja, hogy nem szeretem a testi érintkezéseket, de nem vonulhattam vissza életem végéig, és nem hagyhattam, hogy a múltam nyomást gyakoroljon a jelenemre és a jövőmre is. Meg kellett próbálnom engedni, és nyitni mások felé, máskülönben felemésztenek a történtek, azt pedig nagyon nem akartam. 
Össze szedtem magam, és a dereka köré csúsztattam kis kacsóimat, és hagytam, hogy megsimogassa a hátamat is. Még mindig szokatlan érzés volt, és újnak számított. Eddigi életem során nagyon ritkán kaptam hasonló érintéseket az emberektől. Hozzá szoktam, hogy apám minden nap vert, és soha nem volt részem finom, és gyengéd tapintásokban.

SeJin eltolt magától, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Íriszei csillogtak, és biztos voltam benne, hogy örül nekem, és tényleg büszke rám. 

- Kell valamiben segíteni? - kérdeztem, megtörve a beállt csendet.

- Mondjuk mondd el a fiúknak, hogy itt fogsz dolgozni - vont vállat, mire csak elnevettem magam.

- Jó - sóhajtottam egyet, miközben megindultunk a folyosón - Megyek, megkeresem őket - intettem egyet a nagybátyámnak, ahogy befordultam az egyik sarkon. 

Már nagyjából tudtam, hogy hol szoktak próbálni, vagy, hogy napközben merre vannak, így automatikusan is arra vettem az irányt. 
Aztán az egyik ajtó hirtelen kicsapódott, majd pedig kisétált rajta Hoseok és Jungkook, hatalmas röhögések közepette, ami nekem is az arcomra csalt egy mosolyt. Amikor megláttak mind a ketten elém sétáltak. 

- Szia JiAhn - köszönt előbb Kook.

- Sziasztok. Pont titeket kerestelek - néztem felváltva rájuk.

- Most nem vagyunk egyben, kicsit össze vissza van a helyzet - magyarázta Hoseok a tarkóját vakargatva.

- Oké, nem baj, akkor majd később - vontam vállat.

- Mit akartál mondani? - pillantott rám Jungkook, akinek mintha pírben úszott volna az arca. 

- Itt fogok dolgozni - mosolyodtam el halványan, mire Hoseok ugrott egyet, és fura hangon visítva a nyakamba ugrott, amit hirtelen nem tudtam hogy lereagálni. A folyosón visszhangzott hangja, és egy pillanatig azt hittem, hogy majd kijönnek mindenhonnan, hogy megnézzék, mi ez a lárma, de végül senki nem tépte fel egyik ajtót sem, gondolom már megszokták a srácok kirohanásait.
Kicsit meg is ijedtem, de nevetve viszonoztam a rögtönzött ölelését, majd elengedtem, mert nem volt kedvem vele ugrabugrálni. Jungkook egy hatalmas vigyorral az arcán bólogatott, miközben tekintetét az enyémbe fúrta.

- Hogy hogy? - kérdezte végül Kook, mire csak megvontam a vállam.

- Jó kérdés - sóhajtottam egyet, emrt még én magam sem tudtam erre a pontos választ. 

- Nem baj, jó helyed lesz itt - biccentett egyet Hoseok, miután abba hagyta a pattogást, és a kiabálást is. 

- Remélem is - mosolyodtam el én is...

_______________________________

Hi everyone! ^^
Meghoztam a folytatást. Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem volt rész. Nagyon nehéz időszakon megyek most keresztül, így semmi kedvem nem volt írni, sőt, úgy egyáltalán semmihez sem. Hozok még ma ezen kívül egy-két részt, hogy legyen mit bogarászni. Nem tudom, hogy mikor jelentkezem legközelebb. Lehet, hogy már holnap, lehet, hogy egy hét múlva.

De van ám jó hírem is, ugyanis felvettek az egyetemre, ahova jelentkeztem, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra. ^^

Köszönöm a megértéseteket, legyen csodaszép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~