- És te majd folyamatosan mondod a dolgokat, miközben lépteted a laptopon a diákat - magyaráztam SeJin-nek immár otthonról a lépéseket, amiket meg kell majd tennie a bemutatón. Ugyanis holnap van a határideje a feladatoknak, amiket kiosztott a főnök. Szegény nagybátyámnak elvállaltam egyet, amit mondjuk meg is csináltam, neki már csak beszélni kell majd róla.

- Hát... - sóhajtott fel sokadjára - Még mindig nem értem - csóválta a fejét, mire homlokon csaptam magam.

- Pedig pofon egyszerű - tettem csípőre kezeimet, ahogy megálltam előtte - Direkt kinyomtattam három példányban, hogy nálad is ott lehessen, a főnöknél is, és nálam is, hogy tudjam követni a bénázásod - forgattam szemeim.

- Hé! - nézett rám felháborodottan.

- A diavetítés csak azért szükséges, hogy a többi hígagyú is felfogja, amiről szó van - lengettem meg a kezeimben tartott papírokat.

- És nem tarthatnád te az előadást? - kérdezte legalább ötvenedjére.

- Nem! - vágtam rá azonnal.

- Miért nem? Csak megtartod, és kész. Te amúgy is jobban képben vagy ezekkel a dolgokkal, ráadásul én alapból nem is akartam elvállalni - mutatott magára.

- Oké, tudom, és bocs - nevettem el magam, mert egy kicsit vicces volt a szituáció - De én nem állhatok ki - ráztam meg a fejemet.

- Miért? - tárta szét karjait, majd az előtér felé kapta a fejét, mert hangokat hallott onnan. Természetesen a fiúk voltak, akik már tudták a kódot a házhoz, mivel előszeretettel járnak ide lazítani, és lézengni. Ma SeJin szabad napos volt, ami azt jelentette, hogy én sem vonszoltam be a picsámat a céghez, és itthon maradtam, hogy bemutassam a nagybátyámnak azt, amit majd neki kell bemutatni. Tehát egészen déltől azon vagyok, hogy megértessem vele, és megtanítsam neki a helyek nevét, amit ő személy szerint lehetlennek tart. Órák óta küzdök vele, mert egyszeűen nem megy neki, bár szerintem nem is nagyon akarja. Körülbelül hétszer tartottunk szünetet, mert mindig volt valami baja. Meleg van, hideg van, éhes, szomjas, jött a postás, mosdóba kell mennie, meg kell locsolnia a virágokat, amik hozzá teszem; hetente egyszeri öntözést igényelnek, és én ezt már korábban megtettem.

- Állj! - kiáltottam el magam, amikor beléptek a nappaliba. Meglepődve megtorpantak, és úgy néztek rám, mint aki megőrült, és azt kell, hogy mondjam, hogy nem álltam messze tőle.

- Fordulj! - tettem egy körkörös mozdulatot az ujjammal. Mivel épp össze vissza hevertek a Máltáról összegyűjtött papírok az asztalon, így nem engedhettem, hogy tovább jöjjenek a nappali küszöbénél, mert még a végén meglátják a nekik készülő meglepetést. Jó fiúk módjára úgy tettek, ahogy azt kértem, bár elég fura fejjel, mivel gondolom nem értették, hogy mi bajom.

- Ez valami játék? - kérdezte Jimin.

- Maradjatok egy kicsit - kezdtem el összekapdosni a lapokat az asztalról, majd mindent magamhoz véve felrohantam velük a szobámba, ügyelve, hogy semmit ne szórjak el.

Mire leértem SeJin már a srácokkal beszélgetett, akik teljesen befoglalták a nappalit, és a konyha egy részét.

Bőven elmúlt már hét óra, és nem értettem, hogy miért nem otthon vannak, és pihennek, bár nekem teljesen mindegy volt, hogy mit művelnek.

- Nem, én játszom! - kapta ki Jimin kezéből a kontrollert Taehyung.

- Én vagyok az idősebb, majd jössz utánam! - vette vissza a tárgyat Jimin.

- Te jó ég - sóhajtott egyet fáradtan SeJin, majd inkább a társaság értelmesebbik felére nézett - Hozzak valami kaját? - kérdezte.

- Légyszi - kezdtek el sorban bólogatni. A nagybátyám nem sokkal később ki is szabadult a házból, magamra hagyva a srácokkal. Pompás.

- Nézzünk valami filmet - ajánlotta fel Hoseok izgatottan.

- Én alszok - közölte vele Yoongi aki szokásához híven elfoglalta a fotelt, és elterült benne olyan kényelmesen, amilyen kényelmesen csak tudott.

- Akkor keresek valamit - vette a kezébe a távirányítót Namjoon, majd behozta rajta a Netflixet. A kanosabbik fele azonnal kiszúrta a "Sex Education-t", névszerint Taehyung, Jimin és Jin, így ők rögtön azt javasolták.

Szemforgatva mentem végül a konyhába, ahol kivettem a hűtőből a banán tejet, és töltöttem magamnak egy pohárral. Jungkook is csatlakozott hozzám, és egy poharat tolt elém, miközben fél karjával a pultra támaszkodott. Rápillantottam, miközben lenyeltem a még számban lévő finomságot, ami akarata ellenére is a számra vonzotta a tekintetét.
Töltöttem neki is, majd vissza helyeztem a flakont a hűvös helyre, és már mentem is volna, ha Kook nem hátrál mellettem és áll elém. Meglepődbe keresztbe fontam magam előtt a karjaimat, és felnéztem rá.

- Mi van? - pislogtam értetlenül. Sóhajtott egyet, majd a nyelvét neki nyomta a szája belsejének, ahol így egy kis pukli keletkezett.
Természetesene nagyon jól tudtam, hogy megint a tetkóról akar beszélni a fülem mögött.

- Nem fogom többször megkérdezni, csak...

- Igen, tudom a jelentését, nem hiába varrattam magamra - szakítottam félbe rá sem nézve, majd kikerültem, hogy felmenjek a szobámba.

- JiAhn - fordította felém a fejét Jin a kanapéról, mire megtorpantam - Van popcorn? - kérdezte.

- Passz - fordultam meg, hogy visszamenve a konyhába szétnézzek a szekrényekben. Jungkook még mindig a pultnak volt támaszkodva.
Megtaláltam a pattogatott kukoricát, csak annyi volt a probléma, hogy a legfelső polcon volt, amit még lábujjhegyen sem értem el. Aztán egy kéz nyúlt fel a fejem mellett, és könnyedén lekapott kettő csomaggal. Megfordultam, és végül bele néztem mély barna szemeibe, amik érdeklődve mustráltak engem.

-Kösz - biccentettem egyet, amikor a kezeimbe adta a rágcsát.

- Nem akartam tolakodó lenni - szólalt meg egy kis idő után halkan, mire csak megvontam a vállam.

- Nem voltál - jelent meg egy halvány mosoly az arcomon, miközben betettem a mikróba a popit.

- Nem kellett volna kérdezősködnöm - folytatta.

- Nem gond, tényleg - ráztam meg a fejemet.

- Nem, nézzünk inkább krimit - hallatszódott Jimin hangja, akik most azon veszekedtek, hogy melyik film menjen.

- Legyen mese - ellenkezett Taehyung.

- Tae, még Kook sem néz már mesét - bökött ujjával a férfi felé Yoongi félálomban, mire Jungkook-kal mind a ketten elnevettük magunkat.

- Legyen krimi - értettem egyet Jimin-nel.

- Szerintem is - bólintott egyet Kook, ahogy beleivott a banán tejébe.

- Jó, akkor legyen az - forgatta szemeit felháborodottan Tae.

A kukoricát két tálba szedtem szét, majd az egyiket a csapat egyik felének adtam, hogy ne egyből egyen mindenki.
Leültem Namjoon és Hoseok közé, a lábaimat, pedig a kávézó asztalra tettem fel.

Körbe kínáltam a pattogatott kukoricát, amiből mindenki vett egy keveset.

- Ha morzsáltok, felnyalatom veletek - néztem rájuk szigorúan, mire Jimin csak felnevetett.

A film maga érdekes volt, Hoseok-kal, és Namjoon-nal végig is tárgyaltam az egészet, aminek a többiek anytnira nem örültek, mert tőlünk alig hallottak valamit. Időközben SeJin is visszaért, és csatlakozott hozzánk, a kaját pedig addig letette a konyhában.

- Fogjátok már be! - dobott felénk egy szem kukoricát Jungkook mérgesen, aki a másik kanapén üldögélt. Elkerekedett szemekkel dobtam neki egy marékkal.

- Mondtam, hogy ne dobáld! - kiabáltam suttogva.

A nagybátyám ekkor már a fejét fogta, valószínűleg azon gondolkodva, hogy ezt majd mind neki kell feltakarítani.

- Hangos vagy - hajított még egy adagot felénk, de mivel elhajoltam, így csak a fele ment rám, a másik fele pedig Hoseok ölében landolt, amit a férfi nem bánt, tovább nézte a filmet, és a lábairól kezdte el eszegetni a nasit.

- Suttogok - folytattam a popcorn csatát, ezúttal már felállva.

- Hagyjátok abba - sóhajtott egyet Yoongi unottan, aki valóban próbálta nézni a filmet.

Ott tartottunk, hogy miután én a konyhába futottam némi menedék gyanánt, Kook utánam jött, és a maradékot egész egyszerűen rám borította, de mivel az én tálamban több volt, így ő járt rosszabbul, amikor a fejére szórtam.

Vihogva menekültem el előle, mert tudtam, hogy bosszút akar állni, így elezdtünk fogócskázni a házban.

- Oké, elég lesz - támaszkodtam meg a térdeimen egy kiadós futás után. Jungkook vigyorogva lihegett, és megborzolta a haját, hogy kiessenek belőle a sós kukorica szemek.

Mosolyogva sétáltunk vissza a nappaliba, ahol szana széjjel hevertek a nassolnivaló falatok.

- Oké, most pedig takarítsatok fel - parancsolt ránk SeJin ránk sem nézve.

Sóhajtva álltunk neki a feladatnak, de magunkban még mindig röhögtünk a hülyeségünkön. Én is jól éreztem magamat abban a pár percben, amíg Kookkal dobálóztunk, mert nem tudom mikor játszottam így utoljára, mindenesetre jól esett.

_________________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Kint van a Permission to Dance! Tessék csak streamelni! Nézzétek, hallgassátok, szeressétek! Én imádom. Egyszerűen hihetetlen, annyira tökéletes, hogy már fáj. Számomra nem létezik rossz szám ettől a bandától. 💜

Legyen csodaszép nyaratok, vigyázzatok magatokra és hűsöljetek sokat! 💜☀️

~Zsuni~