- Miért kellett ezt? - kérdeztem idegesen a nagybátyámtól, maikor már a kocsiban ültünk úton haza felé.

- Csak jót akartam - tette fel egyik kezét védekezőleg.

- De ha én nem akarok táncolni? - tártam szét karjaimat.

- Még is elfogadtad - mosolyodott el.

- Igen, mert bunkóság lett volna elutasítani - magyaráztam még mindig mérgesen.

- Gondoltam jól esne, ha újra táncolhatnál - vont vállat.

- Nem, nem akarok - ráztam meg a fejemet.

- Pedig imádtad - pillantott rám szomorúan.

- Lehet - sóhajtottam egyet.

- Már nem?

- De, csak nem szeretek mások előtt - forgattam szemeimet - És ha ezt azért csináltad, hogy ott dolgozzak, akkor...

- Jaj, Anna - csóválta meg fejét - Észre kéne venned a gesztusokat, amiket az emberek próbálnak feléd tenni - pillantott rám - Tudtam, hogy magadtól nem térnél vissza a tánchoz, ezért gondoltam rásegítek. De arra nem számítotam, hogy így reagálsz - mondta immár fele annyira sem lelkesen. 

Szegény Sejin. Ő tenyleg csak jót akart, de én túl hamar felkaptam a vizet.

- Ne haragudj - néztem rá bocsánatkérően, miután vettem egy mély levegőt - Tudom, hogy csak azért tetted, hogy segíts nekem, csak... - akadtam meg, ahogy elgondolkdotam - Még nehéz ez nekem. Furcsa, hogy van, aki tényleg kedves velem - hunytam le szemeimet, ahogy megint eszembe jutott a múltam, amit alig pár hete hagytam hátra.

- Elhiszem, és nem is hibáztatlak - bólintott egyet megértően - Legközelebb megkérdezlek, ha valamit a fejembe veszek.

- Köszönöm - mosolyodtam el halványan.

Örültem, hogy ezt is megbeszéltük, nem akartam feszültséget közöttünk, végülis a családból nekem már csak ő maradt. 

___________

Ma sokkal produktívabb voltam, és be is fejeztem mindent, amit akartam, Sikerült minimalizálni a helyszíneket, és minden egyebet, amikből túl sokat gyűjtöttem. Csináltam egy prezentációt, és három példányban nyomtattam ki mindent, hogy SeJin oda tudja majd adni a papírokat a főnöknek is. Szét szedtem csoportokra, témákra, és alcímekre a dolgokat és mindennek mellékeltem a pontos leírását/árát. Ezen kívül, hogy legyen viszonyítási alapom, belenéztem az eddigi Bon Voyage évadokba, amikhez SeJin-től kaptam hozzáférést. Őszintén meg kell, hogy mondjam, hogy még nevettem is, miközben bele-bele lestem a jelenetkebe. 

Ma még nem láttam a fiúkat, de jobbnak is gondoltam ezt így azután, hogy Kook nagyjából rájött arra, hogy kamuztam. Nem tudom, hogy elmondta-e a többieknek, valószínűleg igen, úgyhogy most jobbnak láttam, ha kerülöm őket egy kis ideig. 

Délután, miután mindent késznek nyílvánítottam, elmentem, hogy átöltözzek a magammal hozott edző cuccomba. A mosdóban ezt meg is cselekedtem, és nem foglalkoztam az engem bámuló csajjal, aki éppen a sminkjét igazította meg a tükörnél. Felcseszett, ahogy bámult, de miután ránézve megkérdeztem, hogy még is mi a bánatot szeretne, kicsit besértődött, és inkább kiment. 

Megkerestem a koreográfust, akivel tegnap beszéltem. Három terembe is bementem, mire rátaláltam. Egyedül volt, ahogy azt kértem tőle, így egy kicsit megnyugodtam. 

- Jó napot - hajoltam meg egy kicsit, mivel nem akartam annyira bunkó lenni. 

- Magának is - bólintott egyet mosolyogva, ahogy felállt az asztaltól, majd össze csapta tenyereit - Magáé a terep - mutatott két kezével a tökürre és az előtte tágasuló nagy térre - Ott a laptop, hozzá van kötve a hangfalakhoz - biccentett fejével az említett tárgyak irányába.

Oda sétáltam a tükör elé, letettem a cuccaimat, majd felfogtam a hajamat egy lófarokba. A férfi leült oda, ahol addig foglalt helyet, amíg nem jöttem, és a kezébe véve a telefonját el is merült benne. Sóhajtva kezdtem el bemelegíteni testrészeimet, hogy nehogy meghúzzam valamimet, vagy megerőltessem magam. 
Felelevenítettem régi szokásaimat, melyeket évekkel ezelőtt használtam egy-egy tánc óra kezdetével. Nem siettem, hisz már semmi dolgom nem volt, mindent befejeztem, amit akartam. 

Miután megvoltam a bemelegítéssel a laptop elé guggolva kezdtem el azon gondolkodni, hogy melyik számra kellene táncolnom. Mivel az évek alatt betanult koreográfiákat már nagyjából elfelejtettem, így nem is próbáltam meg azokra mozogni. Csak beírtam a keresőbe az egyik dal címét, amit a napokban hallgattam, és beálltam a nagy tér közepébe, majd szembe fordultam a tükörrel.

Hirtelen eszembe jutott a kis JiAhn, aki hatalmas mosollyal a száján öltözött át az órákra, és mindig az elsőként ült a földön a tanárt várva. Minden egyes másodpercét imadtam, és soha nem akartam haza menni, mert tudtam, hogy a pillanatnyi boldogságomnak azonnal vége lesz, ahogy belépek az ajtón.

Sasha Sloan Older című számára kezdtem el mozgatni a testem, csak úgy, ahogy jól esett. Nem erőltettem semmit, kecses és könnyed volt a testem, ahogy mindent kizártam, és egyedül a ritmusra fókuszáltam. Lágy és finom mozdulatokat vittem bele a táncformámba, és megint tizenhatnak éreztem magam. A szívem meglágyult, ismét éreztem a művészet iránti elkötelezettségemet, és imádatomat, ami annyi éven át életben tartott, és visszahúzott az élők közé, amikor fel akartam adni ezt a világot. 
Újra bele éltem magam, átadtam magam a dalnak, a szövegnek, és úgy táncoltam, ahogy a lelkem diktálta.

A szám végén hevesen emelkedő mellkassal álltam be a vég pózba, majd eresztettem le a vállaimat, és sétáltam oda a táskámhoz, hogy igyak egy kortyot.

- SeJin-nek igaza volt - szólalt meg hirtelen a férfi mögülem, akinek a jelemlétét teljesen elfelejtettem. Oda fordultam hozzá, miközben kinyitottam a flakont - Valóban tehetséges vagy - bólintott egyet elismerően.

- Nos, a fiúk ezerszer jobbak nálam - legyintettem egyet - Ráadásul ez annyira nem volt jó teljesítmény - ráztam meg a fejemet próbálva kontrollálni a légzésemet.

- Ez is elég volt arra, hogy megállapítsam - vont vállat mosolyogva, mire csak sóhajtottam egyet.

- Még folytatnám, ha nem gond - pislogtam rá kérdőn.

- Ameddig akarja - tette fel kezeit, majd visszasétált az asztalokhoz, és ismét leült. 

Indítottam még egy dalt, ami már közel sem volt ennyire szomorú, és szívbemarkoló, inkább mondanám vadnak, és erőteljesnek, amit mindig is imádtam. Halsey-től a Don't Play az egyik kedvenc számaim közé tartozott, és mindig előszeretettel hallgattam. 
Nem fogtam vissza magam, és úgy mozogtam, ahogy kedvem tartotta. Kicsit még talán a "rossz kislány" stílust is felvettem, már ha ezt így ki lehet jelenteni. Nagyon élveztem, ismét teljesn szívemből imádtam, és nem bántam, hogy a végére szinte elfogyott a levegőm, és a térdeimen megtámaszkodva próbáltam normalizálni légzésem.

- Azta - hallottam egy ismerős hangot az ajtóból, mire oda kaptam a fejemet - Bocs - mosolyodott el Hoseok belépve a terembe - Csak nem tudtam, hogy te ilyet is tudsz - biccentett felém, ezzel az előbbi produkciómra utalva. Nem vettem észre, hogy mikor jött, így nem tudtam melyik résztől követett. 

- Ja - bólintottam egyet - Néha - tettem hozzá gyorsan, mire halkan elnevette magát.

- Nagyon ügyes vagy - sétált elém keresztbe font karjaival. Kicsit tartottam tőle, hogy bele kezd majd arról beszélni, hogy Kook említette neki a tetkómat, de nem úgy tűnt, mint aki szemrehányást akar tenni.

- Ne ess túlzásokba - ráncoltam szemöldököm.

- Nem szoktam - rázta meg fejét - Komolyan gondolom - mondta határozottan.

- Kösz - mosolyodtam el.

- Én mondtam - szólt oda nekünk a koreográfus, mire megjelent egy halvány görbület a számon. 

- Már pedig ő soha nem téved - bökött egyik ujjával a férfi felé Hoseok, mire csak megforgattam szemeimet - Nem akarok zavarni, csak beugrottam - sóhajtott egyet a férfi.

- Még van dolgotok? - pillantottam rá.

- Már nem, csak én maradtam gyakorolni - vont vállat.

- Nagyon helyes! - tette fel mutató ujját Sung Deuk.

- A többiek? - kérdeztem rá ezzel burkoltan arra, hogy vajon össze futhatok-e még a mai nap esetleg Jungkook-kal.

- Ők már otthon vannak - legyintett egyet, mire egy kicsit megnyugodtam - Asszem' - tette hozzá gondolkodva, ami mgint belém verte az ideget - Na most már tényleg lépek - csapta össze tenyereit - Ügyesen - intett egyet mosolyogva, ahogy ott hagyott a teremben. 

___________________________

Hi everyone! ^^
Te jó ég, már azt se tudom mikor volt utoljára rész. Nagyon sajnálom, hogy ennyire elhúztam :c az igazság az hogy mindig megígérem magamnak, hogy na most akkor kiteszek egy részt, aztán mindig elfelejtem, pedig gyakran járok Wattpadon, mivel írom előre a részeket és a történeteket, mivel szeptembertől ha egyetemre megyek (már ha felvesznek) akkor sokkal kevesebb időm lesz, ezért inkább előre dolgozok.

Remélem nem haragszotok. Legyen csodaszép napotok es vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~