- Tehát - zárta be maga mögött az ajtót a főnök - Azért küldtem el a fiúkat, mert a következő dolgokról egyelőre nem kell tudniuk - szögezte le, miközben a kivetítőhöz sétált, amit be is kapcsolt.

- Így erről egy szót sem szólhat a srácok előtt senki - nézett körbe a szobában, mire mindenki jó kis kutya módjára hevesen bólogatni kezdett - Egy nyaralást szervezünk nekik Máltára - vezette fel - Kiosztom a feladatokat, jelentkezők alapján - hozott be egy képet a kivetítőn keresztül, gondolom Máltáról.
Gyönyörű, kristálytiszta kék víz, és szép épületek.

- Szállás - olvasta fel a papírjáról, mire azonnal lendült is a magasba négy ember karja. Egy darabig mindegyik jelentkezőtől professzori szintű érveket hallhattunk, hogy miért pont neki kéne megkapnia a feladatot, de végül csak sikerült eldönteni.

- A következő kettőt egybe vonom. Látnivalók, és programok - pillantott körbe.

- Tedd fel a kezed! - parancsoltam rá suttogva a nagybátyámra, aki szinte azonnal felemelte a kacsóját, de közben furán nézett rám.

- SeJin - mosolyodott el a férfi boldogoan - Nem csalódtam - írta fel a nevét a papírra, majd felnézett, de a tekintete megakadt rajtam - Hát magácska? - pislogott nagyokat. Szóra nyitottam a számat, hogy ellőjjek valami agyhalatott dumát, de a nagybátyám megelőzött.

- Ő az unokahúgom - mosolyodott el halványan - Tegnap említettem, hogy...

- Jaj igen, most már emlékszem - bólintott egyet - Örülünk, hogy itt vagy - biccentett egyet kedvesen, mire én is egy hamis mosolyt erőltettem az arcomra, aztán amikor elfordult le is olvadt rólam. 

A következő bő fél órában a részletekről pampogott a férfi, és SeJin szorgosan jegyzetelt mindent, részben mondjuk azért, mert helyette én fogadtam el egy nem valami egyszerű feladatot. Oké, lehet nem kellett volna, de biztos, hogy segítek majd benne, suliban is mindig imádtam az ilyen gyűjtő munkákat. 

Megtudtam, hogy ezt a kis kirándulást majd videóra is veszik, és megtekinthető lesz majd a rajongók számára. Ennek az információnak örültem, így volt kiindulási pontom, mivel például ezek szerint sztriptíz bárba nem vihetem őket.

Miután vége lett örömmel hagytam ott a termet a bamba emberekkel együtt, és indultam el valamerre SeJin-nel.

- Most merre? - pillantottam fel rá.

- Megmutatom az irodát, és kicsit körbe vezetlek - mondta.

- Minek? - ráztam meg a fejemet értetlenül.

- Azért, mert ha már egyszer meg kell csinálnom valamit, amit eleinte nem is akartam, a minimum, hogy segítesz benne - sóhajtott egyet.

- Bocs, csak annyira megtetszett - néztem rá izgatottan, mert őszintén érdekelt a téma. Még csak egyszer léptem át Dél-Korea határait, fejben viszont már bejártam az egész világot, így nagyon is szerettem ezt a témát. 

- Komolyan? - vonta fel szemöldökét meglepetten.

- Aha - biccentettem egyet.

A nagybátyám megmutatta az irodát, ami egy kis helyiség volt, és csak négy asztal volt benne. Elmagyarázta, hogy ebben a szobában rajta kívül még hárman vannak. Inkább így oldották meg az irodákat, minthogy egy hatalmas helyiségben legyen mindenki. Az befolyásolná a teljesítő képességet is, és senki nem szeret zajban dolgozni, így felbontották az embereket és csoportokat. 

- Itt a gép, használj amit akarsz, ott a nyomtató, ha találsz jó dolgokat, akkor mentsd el, és nyomtatsd is ki - mutogatta meg sorban, hogy mi hol helyeszkedik el - Én nem tudom még merre leszek, ha kellek, akkor hívj. Elmehetsz, megnézheted a fiúkat is ha akarod - vetette fel.

- Feltétlen - forgattam szemeimet.

- Csak egy ötlet - tette fel kezeit védekezésképpen - Nem kell sietned, mindenre van időnk, ráadásul nem is várom el, hogy megcsináld - legyintett egyet, mire bólintottam.

- A közelben van egy jó kávézó, ha esetleg tartanál egy szünetet, ott a neve - bökött az egyik sárga ragacsos cetlire, ami az asztallap bal felső sarkára volt ragasztva - Ha bejön valai, és kérdezősködni kezd afelől, hogy ki vagy, mondd meg nyugodtan, hogy Bang Si-Hyuk is tud az itt létedről - bólintott egyet.

- Az ki? - grimaszoltam egyet, miközben leültem a kényelmes székbe.

- A főnök, akivel az előbb találkoztál - magyarázta.

- Jaa - esett le.

- Na léptem - pillantott órájára - Majd jövök - intett egyet, majd azzal a lendülettel ki is ment az ajtón. 

Sóhajtva néztem körbe a teremben, ahol rohadt nagy kupi uralkodott, és szinte fizikai késztetést éreztem arra, hogy össze pakoljak, de nem akartam kockáztatni, nehogy elszórjak valamit, ami amúgy nagyon fontos lenne. Így csak megráztam a fejemet, és bekapcsoltam a hiper-szuper modern gépet, hogy neki álljak kersgélni. Kapcsoltam zenét, hogy még produktívabb legyek, majd előszedtem egy papírt és tollat.

Először végig néztem néhány videót, amiben például a hely történetéről beszélnek, érdekességekről, a látványosságokról, a helyi szokásokról. Szerencsém van, mivel előnyben vagyok a nyelvekkel, így több dolgot is át tudtam nézni. Rengeteget olvastam, sokat könyvjelzőztem, mentettem, sőt még egy rövid dokumentum filmet is megnéztem.
Ugyan még nem írtam össze semmit és nem is terveztem meg még semmit, fejben már rengeteg ötletem volt, és egyre csak gyarapodott.

- Anna - szólított meg valaki. Összerezzentem, mivel annyira bele voltam merülve a keresgélésbe, hogy nem is tűnt fel, amikor bejött valaki.
Felnéztem, mire szembe találtam magam a nagybátyámmal.

- Hm? - pislogtam kettőt.

- Mehetünk? - kérdezte.

- Hova? - néztem körbe értetlenül.

- Hát haza - nézett rám, mintha ez egyértelmű lenne.

- Miért? - kérdeztem még mindig össze zavarodva.

- Mert az emberek haza szoktak menni - válaszolt furcsán vizsgálva engem.
Az órára pillantottam, ami már hatot ütött, így nem csodáltam, hogy SeJin már menne.

- Ennyi az idő? - döbbentem le. Rohadt gyorsan eltelt az a pár óra, amit a szervezéssel töltöttem, és még nagyjából csak el sem kezdtem.

- Igen. Te azóta itt vagy, mióta itt hagytalak? - lepődött meg.

- Ja, nem is tűnt fel - vontam vállat, miközben pakolászni kezdtem.

- Menjünk enni valamit - ajánlotta fel.

- Jó ötlet - bólintottam egyet, mivel kezdtem rohadt éhes lenni, tekintve, hogy egész nap nem ettem semmit.

_________

- És igazából egy csomó jó helyet találtam, ami tényleg fasza, bár még nem néztem utána a nyitva tartásnak, az áraknak, még ilyeneknek, de rajta vagyok - magyaráztam folyamatosan a férfinak, aki érdeklődve hallgatott.

- Valóban? - vonta fel szemöldökét, mire bólintottam egyet.

- Ráadásul egy csomó jó kaja van, úgyhogy majd arról is írok egy listát, hogy mik a helyi nemzeti ételek, meg mit kell mindenképp kipróbálni. Oké, nem ez a téma, de leszarom, akkor is csinálok ilyen listát - csaptam a combomra elszántan, mire a férfi elnevette magát.

- Jól van, Anna. De hagyd, hogy segítsek, tényleg...

- Nem akarom, hogy segíts - ráztam meg a fejemet, ezzel félbe szakítva őt - Ezt bízd rám, és megígérem, hogy olyan alapos lesz, hogy még a góré is rácsodálkozik - csettintettem egyet.

- Nem kell egyedül, hisz végülis az én feladatom - ellenkezett.

- De neked ezen kívül mást is kell csinálnod. Én meg legalább lefoglalom magam, amíg nem találok valami melót - vontam vállat.

- Rendben, de szólj, ha kell segítség - pillantott rám.

- Nem fog kelleni, megoldom - bólintottam egyet.

- A fiúknak egy szót se! - figyelmeztetett.

- Amennyit mi beszélünk - legyintettem egyet - Nem fogom említeni nekik - ígértem meg.

- Köszönöm - mosolyodott el hálásan.

Megálltunk egy random étterem előtt, amit SeJin szúrt ki, és nem sokkal később már bent ülve eszegettünk. Farkas éhes voltam, így viszonylag sok mindent rendeltem, de mindent gond nélkül el fogyasztottam.
Háromnegyed órával később már teli hassal ültünk az autóban, úton hazafelé. Azonban tennünk kellett egy kis kitérőt, mivel eszembe jutott, hogy otthon fogyóban van a banán tej, így muszáj volt megállnunk és vennünk két dobozzal. Ez a cucc még mindig isteni!

______________________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást, remélem tetszett. Hamarabb terveztem, de az elmúlt napokban egyáltalán nem volt itthon internet, szóval nem tudtam feltölteni egy részt sem.

Vigyázzatok magatokra és legyetek jók! 💜

~Zsuni~