A vonat ablakán keresztül figyeltem az elhaladó tájat, miközben rágózva zenét hallgattam. Untam az utat, pedig még a háromnegyede hátra volt. A mellettem ülő férfi fél percenént horkantott fel, ami rohadt idegesítő volt, de úgy voltam vele, hogy nem állok le vele veszekedni, mert a végén még kibasznak útközben, és aztán gyalogolhatok.

Nagyjából én voltam az első, aki leszállt az ócskavasról, és sóhajtva szedtem ki a bőröndömet is, hogy minél hamarabb ott hagyhassak mindenkit. 
A napszemüvegemet az orromra csúsztatva néztem szét, és álltam meg a járda közepén, nem foglalkozva az engem szitkozódva kikerülő emberekkel. 
Körbe fordultam, és már nyúltam is a telefonomért, hogy felhívjam a nagybátyámat, de amint kivettem a hátsó zsebemből a készüléket, meg is pillantottam. 
Halványan elmosolyodtam, megragadtam a bődöndöm fogantyúját és elindultam az irányába. Szinte semmit nem változott azóta, amióta utoljára láttam,  maximum izmosabb lett, és magasabb, de ezen meg sem lepődöm. 

Elé érve felnéztem rá, és a testsúlyomat a bal lábamra helyezve felvontam a szemöldököm. SeJin nem mondott semmit, csak szomorúan elmosolyodott, lehajolt és közel vonva magához megölelt. Utálom, ha hozzám érnek, de bunkó csak nem lehettem, így összeszorított fogakkal megpaskoltam a hátát. 

- Gyere - Ragadta meg a bőröndömet, majd elindult a parkoló felé, én pedig szó nélkül követtem - Jól utaztál? - kérdezte kedvesen.

- Nem mondanám - Morogtam dühösen.

- Bocs, hogy nem tudtam elmenni érted - Pillantott le rám menet közben.

- Mindegy, megoldottam - Bólintottam egyet.

A kocsihoz érve én egyenesen beszálltam az anyósülésre, becsatoltam magam és a könyökömet az ablaknak nyomva megtámasztottam a fejemet, ahogy a férfire vártam.

- Előbb még be kell ugranom a munkahelyemre, ha nem gond - Indította el a motort, miután ő is beszállt.

- Oké, itt megvárlak - Biccentettem egyet, miközben feloldottam a telefonomat.

- Fel is jöhetsz velem - Vont vállat.

- Jó lesz itt - Vágtam rá azonnal, ezzel jelezve, hogy nincs kedvem mini túrát tenni a munkahelyén, mivel nem nagyon érdekel, emberek közé meg pláne nem akartam menni.

Évekkel ezelőtt jártam utoljára Szöülban, de akkor sem sok ideig tartózkodtam a városban, így most fedezhetem fel majd a környéket. 

- Szoktál még énekelni? - kérdezte hirtelen SeJin. Sóhajtottam egyet, és elgondolkodtam.

- Nem mondanám - Ráztam meg a fejemet. 

- Tánc? 

- Az sem - Néztem rá, ahogy válaszoltam a kérdéseire. Ezekkel a dolgokkal már régen felhagytam, de ő nyilván nem tudhatta ezt, mert régen találkoztunk.

A továbbiakban egyikünk sem szólalt meg, csak a nagybátyám váltott egy pár szót a pasassal, aki beengedett minket egy épület mélygarázsába. Kiszállt a kocsiból, és ott hagyva engem elsietett.

Sóhajtva hajtottam hátra a fejemet, ahogy inkább elővettem a telefonomat valami értelmes után kutakodva, hogy lefoglaljam magamat. Termászetesen semmi nem felelt meg, így mérgelődve eltettem a készüléket, és bámultam ki a fejemből.

A kocsi visszapillantó tükrében megpillantottam az arcomat, amin még mindig ott virítottak az apámnak nem nevezhető férfitól származó sebek. Az állam jobb oldalán, a bal szemem mellett és az alsó ajkam egy kis része is össze volt varrva, a karomat pedig lilás foltok díszítették. Ez még viszonylag elfogadható volt, sokkal durvább sérüléseim is voltak már amiatt az állat miatt. 

- Itt vagyok - pattant be ismét mellém SeJin. Bezzeg ő meg sem közelíti apám viselkedését, így sosem értettem, hogy hogy lehetnek testvérek.

Némán bólintottam egyet, és az útra tapasztottam a tekintetemet, ahogy felfelé indultunk. 

- Éhes vagy? - Pillantott rám, miután kiértünk a fényre.

- Nem - Csóváltam meg a fejemet. 

- Akkor majd később rendelünk kaját - Biccentett egyet. 

Nem sokkal később SeJin leállította a motort egy szép családiház bejáratánál, és kikapcsolta az övét.

- Megjöttünk - Mosolygott rám, miközben kiszállt. Követve a példáját én is kihajtogattam magam és elvettem tőle a bőröndömet. 
Beütötte a kódot a zárba, majd miután az kinyílt, besétált, én pedig berángattam magam után a csomagomat és levettem a cipőmet. 

- Körbe vezetlek - Lépett beljebb. Rágózva néztem körbe, miközben feltoltam a napszemüvegemet a fejem tetejére, mivel a házban már nem tűzött a nap.

Szép lakása van. Jól be van rendezve, szinte egészen biztos voltam benne, hogy ezt nem ő hozta össze. A barna, a fekete és a fehér színek domináltak, minimalista, letisztult stílusban. Egyedül azt nem értettem, hogy minek van egy nagy csocsó asztal a nappali szélén, bár gondolom gyakran hív át haverokat, úgyhogy igazából meg sem kérdeztem. A tévéje is hatalmas volt, alatta pedig a legmodernebb PS fogalalt helyet, amiben biztos voltam, hogy használni fogom, mert imádtam a videójátékokat.

Megmutogatta, hogy mit merre találok, és, hogy bármit nyugodtan használjak, amit szeretnék. 

- Ez lesz a te szobád. Nem nagy, de remélem megfelel - Nyitott be az egyik helyiségbe, mire besétáltam mellette - Van benne egy külön fürdőszoba és néhány beépített szekrény is - magyarázta - Úgy rendezheted be, ahogy csak akarod - Bólintott.

- Ez már most nagyobb, mint amikben eddig laktam - Huppantam le az ágyra, ami meglepően kényelmes volt.

- Hagylak, pakolj ki. Lent leszek - Zárta be maga után az ajtót, miután kiment.

Sóhajtottam egyet, majd a térdeimre könyökölve a tenyereimbe helyeztem a fejemet, és úgy néztem körbe. Számomra tökéletesen megfelelt, több volt, mint tökéletes, és örültem is neki.

Felálltam, és elkezdtem kirámolni a bőrönbömből és a táskámból is, hogy aztán mindent a helyére tegyek. A szekrényekben is elrendeztem a ruháimat, és a fürdőbe is bevittem a pipere cuccaimat. Sokáig tartott mire minden szart elpakoltam, de este hétkor már kész voltam, így lementem a nappaliba, ahol feltételeztem a nagybátyám is lesz. 

Halkan szólt a zene az elhelyezett hangfalakból, miközben SeJin a konyhában tevékenykedett. A pulton megtámaszkodva figyeltem, ahogy pakolászik, és néha megkavarja a levest, ami a tűzhelyen rotyogott. 

- Sikerült berendezkedned? - Pillantott rám egy pillanat erejéig.

- Ja - Bólintottam egyet - Kösz, mégegyszer - Néztem rá, ahogy leültem az egyik bár székre.

- Ez a legkevesebb. Az unokahúgom vagy - Vont vállat mosolyogva.

- Ha szereztem munkát, majd beszállok a rezsibe, meg veszek kaját - Soroltam.

- Csak nyugodtan - Legyintett egyet - Kell pénz? - Kérdezte kedvesen.

- Nem, van egy kis megtakarított lóvém - Magyaráztam, miközben bekaptam egy darab uborkát, amit éppen összevágni készült. 

- Szólj nyugodtan - Biccentett.

- Oké - Bólintottam. 

Beállt a csend, egy darabig egyikünk sem szólalt meg. Ő el volt foglalva a főzéssel, én pedig csak szimplán elbambultam. 

- Szólhattál volna korábban is - törte meg a szótlanságot. Sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejem.

- Mindegy - Fordítottam a fejemet oldalra, hogy ne kelljen rá néznem.

- Sajnálom - Támaszkodott meg a márvány felületen mind két kezével, miközben rám nézett. Tekintetemet én is rá vezettem és csak élesen beszívtam a levegőt, majd szaggatottan kifújtam.

- Nem te tehetsz róla, hogy az apám egy nőverő fasz - Legyintettem egyet.

- Tudom, de segíthettem volna - Tárta szét karjait.

- Azt teszed - Juttattam eszébe, hogy per pillanat pontosan azt csinálja azzal, hogy befogadott. 

- Észre vehettem volna korábban is - Motyogta inkább csak magának, majd hátat fordítva nekem tovább ügyködött a vacsorán...

____________________

Hi everyone! ^^ meghoztam az új könyvem első részét. Egy ideje dolgozgatok rajta, de gondoltam, ha már egyszer befejeztem a ,,letters" sorozatomat, hozok nektek valamit helyette.
Per pillanat két Jungkookos fici fut, de amint kész leszek a maradék ötleteimmel, jönni fog egy Yoongis, egy Hobis is a jövőben!

Remélem tetszett Nektek és várjátok a folytatást! ^^ a kövi rész végén elmondok egy-két tényezőt a szereplőnkről (már ha nem felejtem el).
A borítókép még csak prototípus, biztos, hogy meg fogom még változtatni, de egyelőre megteszi ez is.

Legyen csodaszép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~