◈Nyolcadik◈
SeJin eszméletlen sokat dolgozott az elmúlt egy hétben. Alapból későn ért haza, és még utána is megállás nélkül a laptopján, vagy a telefonján lógott. Nem is zavartam, inkább hagytam. Segítettem a ház körüli munkákban, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznia késő este, amikor befejezi a dolgait.
A fiúkat már egy ideje nem láttam, de jobb is, mert már nagyjából minden dolgot megtaláltam róluk a neten. Azt mondjuk nem tudtam, hogy igazak-e, de amiben nem voltam biztos óvatosan rákérdeztem SeJin-nél, amikor ráért. Nem is nagyon tűnt fel neki, mert az agya nagy részt nem is figyelt rám, így nem fogott gyanút.
Ma volt a nap, amikor befejezik a videóklipp készítését, így a nagybátyám szerint most jön egy kis idő, amikor levegőhöz juthatnak.
Korábban értem be melóba, így én készítettem elő az asztalokat, ami azt jelentette, hogy lepakolom a székeket, és letörlöm a falapokat.
Már alig maradt egy órám a műszakom végéig, amikor bejött egy csapat férfi. Szinte biztos voltam benne, hogy fiatalabbak nálam, és rohadtul nem is volt kedvem kimenni és felvenni a rendelésüket, de mivel az összes kollégám el volt foglalva, így kénytelen voltam.
- Jó napot, mit hozhatok? - pillantottam rájuk a lehető legkedvesebben, amikor megálltam az asztaluk előtt.
Mind a négyen rám emelték a tekintetüket és egy darabig haboztak, ahogy láthatólag csendben végig mértek engem.
- Négy americanot - biccentett egyikük. Bólintottam egyet, majd megfordultam, hogy visszamenjek a pult mögé.
- Meg a telefonszámod - tette hozzá halkan egyikük, mire mind hangos nevetésben törtek ki. Megforgattam a szemeimet és neki láttam az italok elkészítésének, közben pedig próbáltam nem foglalkozni az engem bámuló agyatlanokkal.
A tálcaval egyensúlyozva vittem nekik ki a rendelést, majd tettem le sorban eléjük. Pechemre szoknya volt rajtam, így amikor kissé előre hajoltam, szinte biztos, hogy jobban fel csúszott, mint kellett volna. Gyorsan felegyenesedtem, és már meg is indultam, hogy ott hagyjam őket, ám megéreztem, hogy az egyik fasszopó hozzá ért a hátsó combomhoz.
Felvont szemöldökkel fordultam meg és néztem rá arra a gyökerre, aki engedély nélkül ért hozzám. A srác beharapott szájjal emelte végül fel a fejét. Habozás nélkül lendült a kezem és kevertem le neki egy rohadt nagy pofont. A csattanásra az egész kávézó felfigyelt, és meglepődve figyelték az eseményeket, mert hát ha balhé van, az mindenkit érdekel.
- Téged nem tanítottak meg a jó modorra? - biccentettem félre a fejem - Bunkó - tettem hozzá dühösen, majd ott hagytam fiút, aki fájdalmas arccal dörzsölte a területet, ahol találkozott a tenyeremmel. A haverjai nem szóltak egy szót sem, csendben lapítottak és kapkodtak a fejüket egymás között.
- JiAhn - szólított meg a főnököm mérgesen, majd nemán a konyha felé biccentett, ezzal jelezve nekem, hogy beszélni akar velem. Na ez meg hogy kerül ide?
Sóhajtva követtem őt hátra, és már előre tudtam, hogy mi vár rám.
- Ezt még is hogy képzelte? - nézett rám felháborodottan.
- Az az állat fogdosni kezdett - kezdtem el azonnal magyarázkodni.
- Akkor sem bántalmazzuk a vendégeinket - tette fel fenyegetőleg mutató ujját.
- Én teszek a vendégre. Vannak jogaim, úgyhogy engem senki ne simogasson - kértem ki magamnak dühösen.
- Ennek ellenére sem...
- Még mindig nem érdekel - szóltam közbe unottan. A nő nyakán kidagadtak az erek, és élesen be szívta a levegőt.
- Úgy tűnik van amiben nem értünk egyet - fonta keresztbe maga előtt karjait.
- Emberi dolog - vontam vállat.
- Így van - biccentett egyet - Úgyhogy ki van rúgva - tette hozzá, nekem pedig ki kerekedtek a szemeim.
- Mi van? - kérdeztem vissza ingerülten és értetlenül.
- Jól hallotta. És még csak a kávézó közelében sem akarom meglátni! - szögezte le.
A szemöldököm nagyjából a plafont súrolta, az állam meg a padlón pihent. Pislogtam kettőt, mire leesett, hogy épp most basztak ki.
Hitetlenül megráztam a fejemet, majd kicsörtetve a konyhából össze szedtem a cuccaimat és kiviharzottam az épületből. Eszem megáll. Már nem is védheti magát az ember? Ekkora marhaságot. Még, hogy én vagyok a hibás...
Idegesen lépkedtem hazafelé, nem foglalkozva azzal, hogy néhány embert elfelejtettem kikerülni és helyette inkább fel löktem. Na nem a néniket, meg a bácsikat, ők aranyosak, semmi rosszat nem tettek. A többi ember sem, de őket úgy alapból nem szeretem.
Beírtam a kódot a kis kütyübe, majd idegbeteg módjára levettem a cipőmet is, és bementem a nappaliba, ahol ott volt SeJin és a bandája is. Nem foglalkozva a plusz hét férfi jelenlétével, a nagybátyámhoz fordultam.
- Ki rúgtak - tártam szét dühösen a karjaimat, majd rácsaptam a combomra.
- Mit csináltál? - lepődött meg SeJin.
- Bejött négy gyökér, és amikor kivittem nekik a rohadt kávéjukat, az egyik elkezdte simogatni a combomat. Én meg hátra fordultam és pofán vertem. Aztán jött a főnököm, és azt mondta, hogy nem bántalmazhatom a vendégeket - hadartam még mindig mérgesen, miközben a konyhába mentem.
- És te erre mit mondtál? - kérdezte a nagybátyám visszatartott nevetéssel.
- Azt, hogy leszarom, de engem kurvára senki ne fogdosson - vágtam rá.
SeJin hatalmasat röhögött és a fiúk is elmosolyodtak.
- Hát, Anna - csóválta a fejét a férfi - Nem vagy semmi - bólintott egyet elismerően.
- Ja. Fasza voltál - tartotta fel a hüvelyk ujját Yoongi.
- Kösz - biccentettem egyet egy fokkal nyugodtabban.
- Teljesen jogos - értett egyet Jin is - Vannak jogaid.
- Ugyan ezt mondtam - mutattam Jin-re boldogam - De azt a kurvát nem érdekelte - ráztam meg a fejemet. Taehyung és Jimin is felnevetett, amitől én is elmosolyodtam. Aztán végig néztem rajtuk és elgondolkodtam. Valami nem stimmelt velük - Nektek miért más színű a hajatok? - pislogtam nagyokat.
- A videóklipp - legyintett egyet SeJin, mire bólintottam.
Kinyitottam a hűtőt, hogy kivegyem az ásvány vizet, de megakadt a szemem valamin.
- Banán tej? - ráncoltam a szemöldököm, leolvasva a dobozról a tartalmát.
- Kookie szereti - magyarázta meg a nagybátyám.
- És finom? - pillantottam Jungkook-ra.
- Nem mondod, hogy még nem ittál? - döbbent le a férfi - Kóstold meg - biccentett a kezemre, amiben tartottam.
Hozzá kell, hogy tegyem, eddig ez a legtöbb, amit egy huzamban beszéltem vele is, és a többi taggal is.
Kivettem egy poharat a szekrényből és töltöttem egy kicsit az italból. Megszagoltam, majd vállat vonva bele kortyoltam. Egy darabig ízlelgettem, ahogy nem tudtam eldönteni, hogy ízlik e vagy sem, de aztán megcsapott egy fenomenális ízvilág.
- Ez nagyon jó - csillant fel a szemem azonnal - Kér valaki? - néztem körbe. A társaság fintorogva megrázta a fejét, kivéve Jungkook-ot, aki azonnal rávágta, hogy igen, majd felpattant és a pulthoz sétálva leült az egyik bár székre velem szemben.
Elővettem még egy poharat, és öntöttem neki is, és elé csúsztattam.
- Köszi - nézett egy pillanatra szemeimbe, majd elkapta a tekintetét, és a márvány pultot kezdte el vizsgálni. Haja neki is más színben pompázott. Cseresznye pirosra volt festve, és olyan puhának tűnt, hogy szinte fizikai késztetést éreztem arra, hogy hozzá érjek. Így hát egy kicsit előrébb hajoltam, és szabad kezemet tincsei közé csúsztattam. Kook megdermedt és nagyra nyíltak mélybarna szemei, ahogy hirtelen nem tudta hogy lereagalni a dolgokat.
Dús haja valóban selymes volt, és kellemes érzetet nyújtott bőrömnek.
A többiek el voltak foglalva; beszélgettek, pihentek, vagy éppen videojátékoztak, így senkinek nem tűnt fel.
- Bocs - húztam vissza kezemet - Muszáj volt - vontam vállat egy halvány mosollyal az arcomon.
Jungkook szemeimbe nézett, de nem mondott semmit, csak megnyalta alsó ajkát és megköszörülte a torkát.
Felegyenesedtem, megittam a maradék finomságot a poharamból, majd a mosogatóba téve ott hagytam szegény letaglózott srácot. SeJin tekintetét elkaptam felfelé menet. Egy elégedett mosoly kúszott az arcára. Tudtam, hogy mire gondol. Hogy közelebb kerülök a fiúkhoz. Nem, drága nagybátyám, még mindig nem tartunk ott, és nem, nem is fogunk...
________________________________
Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást
Nem tudom, hogy mikor fogok érkezni további részekkel, jövőhéten érettségi. Majus 11-en letudok mindent, utána valószínűleg visszatérek.
Köszönöm szépen a türelmeteket! 💜
Legyen csodaszép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜
~Zsuni~
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro