Összesen három pihenő napunk volt, amit nem nevezénk teljesen annak, ugyanis ezekben a napokban is a Máltával kapcsolatos dolgokat kellett teljes mértkében lefixálni. Mi, a szervező csapat és néhány kamerás, már hamarabb kiutaztunk Máltára, hogy teljesen elő tudjuk készíteni a terepet a srácoknak, akik csak utánuk jöttek.

Jungkook-kal minden nap beszéltünk, többet is, ami már egyáltalán nem tűnt furcsának. Nem voltam ellene, és én is szívesen kerestem a társaságát, és írtam neki. Felhítuk egymást, jó reggelt üzenetekkel köszöntöttük egymást és jó éjtekkel búcsúztuk. Olyanok voltunk, mint két közeli barát, azzal a különbséggel, hogy én nem csak barátként tekintettem rá. Próbáltam magamnak megparancsolni, hogy fejezzem be a hülyeségeimet és hogy hagyjam abba a férfi kedvelését, de természetesen ez lehetetlen küldetés volt. Nem tudtam megmondani az étzéseimnek, hogy mit tegyenek és mit ne, főleg ezzel kapcsolatban. Ismét hiányzott a nevetése, a néhai érintése, az ölelése és a tekintete. Durva, hogy mostanra így érzek, mikor találkozásunk legelején még azt sem tudtam elképzelni, hogy barátok legyünk. De az élet tele van meglepetésekkel és nem várt fordulatokkal.

Már szinte tűkön ülve vártam, hogy meghalljam a srácok nevetését, és hangos beszélgetését, hogy ismét üdvözölni tudjam Jungkook-ot. A szobánkban ültem, SunBin társaságában, aki jól szórakozott az idegességemen.

- Úgy nézel ki, mint aki legalább egy éve nem látta a pasiját - közölte velem visszafojtott nevetéssel, mire csak megforgattam szemeimet.

- Nem a barátom! - motyogtam az orrom alatt.

- Sajnos - vágta rá, mire halványan elmosolyodtam.

- Ugye tudod, hogy én nem vagyok hozzá való? - pillantottam rá komolyan, mire a lány lebiggyesztette ajkait. Nem mondott semmit, csak sóhajtott, majd a kívülről beszűrődő hang irányába kapta a fejét. Megjöttek a srácok.

Azonnal felpattantam, és az ablakhoz siettem. A kamerák forogtak, így eszem ágában sem volt lemenni, hogy köszöntsem őket. Vissza huppantam az ágyamra, és elkezdtem a plafont bámulni.

- Mikor fejezik be? - biggyesztettem la alsó ajkamat.

- Hát - sóhajtott barátnőm - Nem mostanában - rázta meg a fejét.

Türelmesen vártam, lebonyoíltottam egy telefonbeszélgetést Marcos-sal, és néhány amerikai haverommal is, akikkel már legalább ezer éve nem dumáltam. Ezzel viszonylag elrepült az idő, de így sem volt alkalmam lemenni hozzájuk, mert szinte mindig lógott valaki a nyakukon. Aztán összehívott minket a kis főnökünk, hogy megbeszéljük a holnap teendőit, így sikerült lemennem. A srácok is ott voltak, de értelemszerűen nem rohanhattam oda csak úgy a magyarázat közben, azonban Jungkook-kal össze találkozott a tekintetünk. A kis nyuszi hatalmas vigyorral az arcán intett egyet nekem, amit természetesen viszonoztam, ezzel pedig magunkra vonva a többi bandatag és YuRi figyelmét is, aki az irigységtől elsárgulva pillantgatott hol rám, hol pedig Kook-ra.

A megbeszélés legalább ezer évnek tűnt, mire végeztünk már beesteledett, és a kamerák is leálltak egy kicsit, ami tökéletes lehetőséget nyújtott arra, hogy oda siessek a fiúkhoz, és üdvözöljem őket.

Mosolyogva oda szaladtam, még mieőtt ismét elkezdték volna a forgatást. Egyedül voltak a kinti asztalonál ücsörögtek és beszélgettek. Jungkook háttal volt nekem, így vigyorogva osontam a háta mögé. Jimin és Tae azonnal kiszúrtak, de szerenécsre nem szóltak a társuknak, így sikeresen mögé kerültem. Kezeimet előre nyújtottam, hogy eltakarjam szemeiet, melyekkel a telefonját bámulta. A hirtelen érzésre és sötétségre kicsit összerezzent, majd balját kacsóimra vezette, és finoman ellökte őket íriszei elől. Kicsit lehajoltam, hogy egy vonalban legyek a fejével, így mikore felém fordult szembe találta magát velem. Lélektükrei felcsillantak, és azonnal felpattant, hogy egy szoros ölelésbe vonjon, ezzel pedig még a széke is felborult. Hiába próbáltam tagadni, imádtam erős karjait derekam körül, és azt, ahogy úgy szorít magához, mintha nem lenne holnap, úgy ölel, mintha többet nem találkoznánk. Halkan felnevettem a reakciójára, majd én is nyaka köré fontam karjaimat, és beszívtam finom illatát, ami mindig megbabonáz. Láttam, ahogy Namjoon és Yoongi összesúgnak, miközben folyamatosan minket néznek, ezzel elég egyértelművé téve, hogy rólunk diskurálnak. Jimin, Taehyung és Hoseok kuncogva pillantgattak ránk, Jin pedig csak mosolyogva figyelte a történéseket.

- Sziasztok - köszöntem a többeiknek is, akik viszonozták.

- Nem fogod elhinni - kezdett el előttem izgatottan ugrálni Jungkook, amitől automatikusan felnevettem.

- Mit? - kérdeztem.

- Utána olvastam és kiderült, hogy a halak nem tudnak beszélni - ecsetelte izgatottan.

- Jó, hogy nem tudnak - forgatta szemeit Yoongi unottan.

- Pedig valahogy biztos, hogy kommunikálnak - állapította meg Hoseok.

- Ja, biztos a szemükkel - mutatott íriszeire Taehyung.

- Hogy? - rázta meg a fejét Jimin.

- Hát egymásra néznek, így - prezentálta a mondottakat Tae úgy, hogy közelebb hajolt Jimin-hez és mereven a szemeibe nézett - Utána pedig sugallják, hogy mi a szitu - bólintott egyet, ahogy visszadőlt a székében.

- Ja, mint a nők - biccentett egyet Jin, mire hangosan felnevettem.

Leültem közéjük; hogy pontosítsak Jungkook mellé, aki egy idő után úgy gondolta, hogy nem vagyok hozzá elég közel, így egész egyszerűen megragadta két kézzel a székemet, majd egy rántással magához húzott. Úgy megijedtem, hogy majdnem kiestem, még szerencse, hogy kapaszodtam.

- Na és hogy tetszik Málta? - kérdeztem tőlük.

- Nagyon szép, és tiszta. Tetszik a tenger és ez a környék is - bólintott Jimin. Taehyung is beszélni kezdett, amit figyelmesen hallgattam, miközben elvettem Kook öléből az addig ott tartott pulcsiját. A férfi felvont szemöldökkel nézte, ahogyan kérdezés nélkül belebújok, majd pedig visszadőlök a székre. Mosolyogva ránéztem, majd felhúztam a térdemet, rákönyököltem, és megvontam a vállamat, ezzel jelezve, hogy bocs, ezt most becsórtam. Jungkook halkan elnevette magát, majd visszafordította a fejét a srácok irányába, akik folyamatosan beszélgettek.

Kiváncsian hallgattam, hogy miket mesélnek, és milyen témákat dobnak fel, és közben szinte észre sem vettem, hogy YuRi tekintete megint rajtunk van. Mászkált jobbra-balra, hátha magára tudja vonni a mellettem ülő férfi figyelmét, de ő rá sem hederített, ami természetesen felnyomta az egomat.

- Tetszik a szállás, igaz, hogy még belülről nem láttam - intézte szavait nekem Jimin, mire bólintottam.

- Ez volt a legalkalmasabb a programjaitok szempontjából - magyaráztam.

- Sok lesz? - kérdezte Namjoon, mire elgondolkodtam.

- Tekintve, hogy minden napra jut egy pár, így végülis nem fogtok unatkozni - mosolyodtam el - De a kaja nagyon fasza, rohadt jó éttermek vannak a közelben - ecseteltem izgatottan, mivel nekem már volt alkalmam kipróbálni.

- És lesz majd szabad programunk? Mert van egy két dolog amit meg szeretnénk nézni - pillantott rám Taehyung.

- Persze, hogy lesz - bólintottam egyet - Úgy állítottuk össze, hogy azok a látnivalók és egyéb teendők is bele férjenek, amiket ti képzeltetek el - nyugtattam meg őket.

- El akarok majd menni vásárolni - jutott Hoseok eszébe.

Szóra nyitottam a számat, de hirtelen lélegezni is elfelejtettem, ahogy megéreztem, hogy Kook a vállamra hajtja a fejét. Haja csikizte a nyakamat, ahogy fészkelődött. Visszafojtottam a hatalmas vigyoromat, és próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne. Yoongi-val össze találkozotta a tekintetem, aki egy halvány, sejtelmes mosolyt küldött felém. Válaszul csak megforgattam szemeimet, és inkább Kookie-ra fordítottam figyelmemet, ezzel is hagyva, hogy Taehyung és Hobi megvitassák, hogy milyen ruhadarabokat akarnak venni.

- Mi van, nyuszi? - túrtam bele puha tincsei közé, mire fejét tenyeremnek nyomta, ezzel jelezve; folytassam.

- Álmos vagyok - sóhajtott egyet, mire elmosolyodtam.

Arcát nem láttam, de éreztem közelségét, és ez megölt belülről. Szívem nem tudta eldönteni, hogy kihagyjon egy ütemet, vagy olyan tempóban kalimpáljon, hogy félő; kiugrik a helyéről. Gyomrom görcsben volt, és ha ennem kellett volna, engy faalat sem ment vlna le torkomon.

- Anna! - szólított meg a hátam mögül a angybátyám, mire felocsúdtam gondolatmenetemből és kicsit hátra fordultam, hogy szemeibe tudjak nézni - Forgatás lesz - figyelmeztetett SeJin, mire bólintottam egyet, majd felálltam.

- Ahj - Fejezte ki nemtetszését Jungkook egy elégedetlen nyavajgással.

- Majd még beszélünk - intettem a srácoknak egyet.

- Majd írok - szólt utánam halkabban Kook, mire a srácok egyöntetűen hú-zni kezdtek. Nem foglalkoztam velük, csak bólintottam egyet a nyuszi szemeibe nézve, majd elsétáltam a nagybátyámmal. Leültünk a staff tagoknak fenn tartott kisebb udvarba, hogy ne zavarjuk a filmezést.

- Mi van köztetek? - kérdezte hirtelen SeJin egy kis idő hallgatás után. Meglepődve rá néztem, és felvontam a szemöldökömet.

- Mármint? - ráztam meg a fejemet. Természetesen tudtam, hogy mire gondol, de nem nagyon akartam erről beszélni.

- Jungkook és közted - mosolyodott el.

- Semmi - vontam vállat.

- De azért még is van valami - nógatott.

- Nem, tényleg nincs semmi - sóhajtottam egyet.

- De szeretnéd, ha lenne - vágta rá, mire szóra nyitottam a számat, de inkább nem mondtam semmit.

- Lehet - böktem ki végül egy fokkal halkabban - De ez több okból is megvalósíthatatlan - csóváltam a fejemet, mire SeJin egy kicsit előrébb hajolt, ezzel is jeelzve felém, hogy csupa fül - Az első és legfontosabb, hogy már a kezdetek óta hazudtam neki is és a többi tagnak is. Szinte csak a nevem az egyetlen igazság, a többi mind egy nagy kalap nulla - tártam szét karjaimat - Erre nem lehet kapcsolatot építeni - túrtam hajamba - A második az, hogy ő egy idol. Nem hiszem, hogy a főnök megengedné, hogy barátnője legyen, simán lebukhatunk - rágtam a szám szélét - Az utolsó pedig az, hogy tudom, nálam sokkal jobbat érdemel - mosolyodtam el szomorúan.

SeJin sóhajtott egy nagyot, de mielőtt bármit is mondhatott volna, megjelent előttünk a srácok másik menedzsere, aki szólt, hogy szükség lenne rá.

- Majd megbeszéljük - hajolt le hozzám, hogy nyomjon egy puszit a fejemre. Bólintottam egyet és hagytam, hogy menjen és csinálja a dolgát.