A kis sétánk után nagyjából még egy óráig nem tudtam aludni. Egyszerűen nem jött rám a fáradtság annak ellenére sem, hogy kisétáltuk magunkat. Kook pulcsiját öleltem magamhoz, aminek még mindig olyan illata volt, mint neki. Egész éjjel azt szagoltam, és egy pillanatra sem engedtem el. Lehunyva szemeimet olyan érzés volt, mintha ő is ott lenne mellettem, így ennek tudatában vele is álmodtam.

Reggel magától kipattant a szemem, és hiába próbáltam már nem tudtam vissza aludni. Fáradtan a hajamba túrtam, és sóhajtottam egyet. A tegnapi nap olyannak tűnt, mint egy álom. Nem akartam elhinni, hogy valóban kedvelem Jungkook-ot, hisz egy pár nappal ezelőtt ez még csak meg sem fordult a fejemben. Lehet, hogy csak így akartam elnyomni az igaz érzelmeimet? Áh, ez hülyeség, hisz én is nagyon jól tudom, hogy köztünk nem lehet semmi. Nem szabad, hogy bármi is kialakuljon közöttünk. Kook egy idol, én pedig csak egy egyszerű szervező vagyok, akinek semmi keresnivalója egy ekkora tehetség mellett. Ennek tetejében pedig még csak nem is illünk össze. Nem akarom elrontani a kis nyuszit a hülye attitűdömmel és a személyiségemmel. Ráadásul megismerkedésünk kezdete óta tulajdonképpen folyékonyan hazudok neki is, és a banda többi tagjának is. Magamról is és úgy ergo az életemről is, amit egyikük sem érdemel meg, főleg nem Kook.
Idegesen, két kézzel bele túrtam a hajamba, mert tényleg nem tudtam mire vélni a bennem kavargó érzelmeket. Próbáltam bemesélni magamnak, hogy csak egy fellángolás, de ez nem teljesen az volt.

Fel keltem az ágyból, hogy lassan össze készüljek, és rendbe szedjem magamat a gondolataimmal együtt. Felvettem a bikinimet, ami ma ismét egy fekete darab volt, amin annyi volt az extra, hogy a melleim között is húzódott egy pánt, ami tulajdonképpen csak még jobban oda vonzza a figyelmet. Értelemszerűen ez volt a lényeg.
Alulra vettem egy short-ot, hogy azért legyen is rajtam valami, majd a kezembe fogtam a fehér nyári kardigánom, hogy majd felvegyem.

Hajamat kifésültem és hagytam, hogy vállaimra omoljon, arcomra nem került smink, a melegben úgy is leolvadna rólam.

- Jó reggelt - köszönt nekem mosolyogva SunBin, aki arra várt, hogy kimenjek a fürdőből.

- Neked is, eonnie - biccentettem egyet, ahogy lehuppantam az ágyra.

- Merre voltál tegnap este? - pillantott rám, miközben a bőröndjében paolászott.

- Sétálni - mondtam rá sem nézve.

- Egyedül? - vonta fel szemöldökét meglepődve.

- Aha - bólintottam, miközben felvettem a fehér ruhadarabot.

- És mikor jöttél vissza?

- Olyan éjfél körül - emlékeztem vissza a pillanatra, mikor elváltunk Kook-kal az udvaron.

- Ma is mész?

- Nem tudom - vontam vállat, majd megragadtam a telefonom, és Jungkook pulcsiját, hogy kimenjek az erkélyre. Beszippantottam a reggeli friss levegőt, és az orromra toltam a napszemüvegemet, hogy valamelyest blokkolni tudjam a nap vakító sugarait.

Beléptem a telefonomba, figylemen kívül hagytam az értesítéseket, és tárcsáztam Marcos számát, akivel tegnap nem nagyon sikerült beszélnem.

- Hát eszedbe jutottam? - szólt bele köszönés nélkül, miután felvette.

- Mondtam, hogy nem lesz időm, nem? - forgattam szemeimet csípősen.

- Oké, oké - nevette el magát - Miújság van ott?

- Semmi - vontam vállat.

- Jó az idő?

- Csodás - biccentettem - Nálatok mi a helyzet?

- Oh, képzeld... - és Marcos bele is kezdett a mesélésbe. Majdnem húsz percig nyomta a szövegeletést, amit nemi is bántam volna, csak valahogy abban a pillanatban nem volt hozzá kedvem. A roppant érdekes sztorija végére érve végül benyögtem, hogy lassan mennem kell, így kénytelen volt befogni.

- Akkor nem is zavarlak - szólt egy kicsit csalódottan.

- Majd még hívlak, jó? - sóhajtottam egyet, ahogy észre vettem, hogy a srácok kezdenek felébredni és kikászálódni az udvarra.

- Legyél jó.

- Te is - mosolyodtam el, majd miután elköszöntünk egymástól a zsebembe süllyesztettem a telefont, és elindultam a banda irányába.

Szívem hevesen dobogott, ahogy közelebb értem hozzájuk, pedig szinte soha nincs ilyen hatással rám egy férfi sem. Magamra erőltettem egy mosolyt, és igyekeztem véka alá rejteni az idegességem, amit egyértelműen csupán egy ember okozott a társaságból.

- Sziasztok - pillantottam végig rajtuk napszemüvegem mögül. Taehyung, Jungkook, Namjoon, Jin és Hoseok voltak már ébren, így ők az udvaron elhelyezett ülő garnitúrán foglaltak helyet egymás mellett és előtt. Mind álmosak voltak még, de érkezésemre mintha kicsit élénkebbek lettek volna. Hm. Vajon miért?

- Jó reggelt - mosolygott rám Namjoon.

Jungkook is elszakította a tekintetét a telefonja képernyőjéről, majd arcocskái szinte azonnal felvették a paradicsom színét. Oké, lehet, hogy egy kicsit ördögi volt tőlem, amiért még csak egy felsőt sem vettem magamra, de ne várják, hogy plusz 35 fokban majd nagykabátban fogok flangálni csak azért, mert férfiak.

- Nyuszi - köszöntöttem Kook-ot a szokásos becenevén, miközben kinyújottam a kezemet, benne a pulcsijával, amit reggel még utoljára végig szaglásztam, hátha megmarad az emlékeimben, hogy milyen isteni aromája van.
Kook felpattant, elvette tőlem a felsőjét, majd félénken oda lépett hozzám, ezzel azt jelezve, hogy kérne egy ölelést. Nem mert rám nézni, csak esetlenül kitárta karjait, miközben szája szélét rágta. Olyan volt, mint egy szégyellős kis gyerek, aki nem tudja, hogy hogyan kell ilyen szituációkban viselkedni. Nyoma sem volt a tegnap esti bátor férfinak, de nem bántam. Így is aranyos volt. Igen, kimondom; aranyos, mert tényleg az. Egy cuki nagy baba.

Segítségül közelebb mentem hozzá, és karjaimat nyaka köré fontam, majd pedig hagytam, hogy izmos kezeit derekamra tapassza. A többiek, akik már ébren voltak a hátunk mögül úgy néztek ránk, mintha legalább az elnök megölésén egyezkednénk, amit nem is csodáltam, a régi önmagam is hasonlóan bámulna rám, sőt, ő még lehet bele is fojtana a medencébe.

Elengedtem Kook-ot, majd mosolyogva arcára pillantottam. Nem viselt sminket, ami csak még szebbé tetté a bőrét.

- Manó - mosolyodott el végül Jungkook, ahogy egyik kezével feltolta a fejem tetejére a napszemüvegemet, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Arcomon megjelent egy kisebb görbület, amit hirtelen személyiség változása okozott. Mindig meg tud lepni.

- Én nem kapok ölelést? - csattant fel a háttérben Hoseok, mire mind a ketten oda fordultuk. Elnevettem magam, majd megráztam a fejemet, ezzel jelezve, hogy nem, mára kifújt.

- Áh, szóval ez ilyen kiváltságos? - bólintott egy nagyot Taehyung, mire biccentettem egyet, majd hátráltam pár lépést. Jungkook íriszeire vezettem tekintetemet, akinek az arcán megjelent egy hatalmas nyuzsi vigyor.
Elmosolyodtam, majd megfordultam és ott hagytam őket, mert már ezt a pár percet is alig bírta feldolgozni a szervezetem.
Kifújtam az addig benn tartott levegőt, majd visszaindultam a szobánkba, ahol SunBin még mindig készülődött. Beléptem, lehuppantam az ágyra, és csak bámultam magam elé.

- Mi történt? - pillantott rám az asztalnál ülve.

- Hm? - kaptam felé a fejemet.

- Mi van veled? - ráncolta szemöldökét, mire megráztam a fejemet.

- Semmi - vontam vállat.

- Akkor mirefel ez a bazsalygás? - vigyorodott el.

- Nem is bazsalygok - forgattam szemeimet, ahogy inkább kiterültem az ágyon.

- Oh dehogy nem - nevette el magát - Melyik hímnemű nyerte el a tetszésedet? - kérdezte, miközben a tükrében figyelve mozdulatait púderezte arcát.

- Jungkook - suttogtam a plafont bámulva, miközben ajakaim ismét egy mosolyra húzódtak.

- Hogy mi? - dobott el mindent kezei közül szobatársam. Igen, én magam sem hittem el, azt sem, hogy kimondtam, és azt sem, hogy valóban így volt. De ez volt az igazság, és ezt nem tudtam takarni. Természetesen eszemben sem volt, hogy elmondajm neki, vagy a többi tagnak, mert az felért volna egy öngyilkossággal, úgyhogy úgy döntöttem, hogy megtartom magamnak - Én mondtam! - kiáltotta el magát SunBin, mire nevetve felültem.

- Ne ordibálj - szóltam rá.

- Nem érdekel - csettintett egyet - Én rohadtul meg mondtam, hogy neked bejön ez a gyerek, és szerintem ő is imád téged - szögezte le, mire azonnal megcsóváltam a fejemet.

- Biztos, hogy nem.

- Miért? - vonta fel szemöldökét - Úgy néz rád, mintha te lennél az egyetlan lény ezen a bolygón, aki meg tudná neki mutatni a boldogsághoz vezető utat - csapkodott idegesen a levegőben.

- Ez hülyeség - grimaszoltam egyet - Kook egy ártatlan srác, aki nem olyan valakihez való, mint én.

- Szerintem baromi jól kiegészítenétek egymást - sóhajtott egyet.

- Nem hiszem - biggyesztettem le ajkaimat - Nem akarom megbántani, vagy átverni. Nálam sokkal jobbat érdemel - könyököltem rá tédeimre, ahogy előrébb hajoltam.

- Hát te bolond vagy - vágta rá SunBin.

- Na ez biztos - röhögtem el magam. Tuti, hogy elmezavarodott voltam, amiért szinte egyik napról a másikra megváltoztak az érzéseim, és amiért még magamnak is bevallottam, hogy tetszik a férfi. Na de ha már egyszer mindenkinek hazudok, akkor magamnak miért ne mondjam meg az igazat?