Összeszedtem néhány papíromat, betettem a táskámba, és leindultam a nappaliba, ahol SeJin már várt rám. Kicsit el volt borulva kint, így most nem öltöztem olyan könnyedén. Egy fekete szaggatott farmert vettem fel, felülröl pedig egy sötét szürke ujjatlant, amire egy fehér kardigánt vettem fel, ügyelve arra, hogy az egyik vállamon mindig lelógjon, mert baromira tetszett ez a stílus. Egy nyaklánc, karkotő, gyűrűk, és néhány fülbevaló volt a kiegészítőm, mivel imádtam ilyen dolgokat hordani. Az orromban is ott csillogott a kis kő, amit még egy éve lyukasztattam ki.

- Mehetünk - bólintottam egyet a nagybátyámra nézve, aki kicsit idegesen várakozott rám.

Szó nélkül elindult kifelé, én pedig követtem, és beültem mellé az anyósülésre. Viszonylag hamar odaértünk a kórházhoz, bár SeJin majdnem végig telefonálta az egész utat, gondolom volt valami fontos dolga, amit mindenképp el kell intéznie.

Kiszálltam, de legnagyobb meglepetésemre ő is követte a példámat, és a kocsit is lezárta.

- Be tudok menni egyedül is - pillantottam rá.

- Tudom - piccentett egyet.

Végül jött velem ő is, és egyébként utólag belegondolva, nem volt hülyeség, mert teljesen eltévedtem volna. Így hamar megtaláltuk a rendelőt, ahova egy kis várakozás után be is hívtak. Rohadtul fájt, ahogy kiszedték azokat a szarokat a fejemből, pedig már nem egyszer történt ez meg. Lefertőtlenítették, kaptam rá kenőcsöt, és beragasztották az államat, és a szemem melletti részt is. A számat rohadtul csípte az, amit rákentek, így még a kocsiban is tátott szájjal lélegeztem, hogy nehogy össze érjenek az ajkaim.

Nem sokkal később már úton voltunk SeJin cége felé, én pedig azon gondolkodtam, hogy mikor múlik el a csípő, zsibbadó érzés a szám jobb oldaláról.

- Nem kell semmit sem csinálnod, csak kövess - húzta be a kéziféket a nagybátyám, miután leállította a motort.

- Oké - bólintottam egyet. 

Az emberek, akik már jól ismerték SeJin-t, kicsit furán néztek rá, majd pedig rám, az összevert képű csajra. Nem akartam glaibát okozni a nagybátyámnak, így egyik vadparasztnak sem szóltam be, pedig szívesen elküldtem volna őket melegebb éghajlatokra, de féltem, hogy az a rokonom állásába kerülhet, azt pedig nem akartam. Kettőnk közül legalább neki legyen munkája. 

Bementünk egy hatalmas terembe, ahol már voltak egy páran, köztük a hét férfi, akikkel nem olyan régen találkoztam. Mindenki felénk fordult, jobban mondva felém, ami őszintén rohadtul idegesített. Nem vagyok egy UFÓ, csak szimplán össze vert az apám.

- Ülj le oda - biccentett a fejével a terem egyik végébe, ahol néhány ember foglalt helyet székeken. Sóhajtva oda sétáltam, majd nem foglalkozva az engem vizsgáló tekintetekkel levágtam magam az egyik szabad gurulós székre, majd magam mellé téve a táskámat elővettem a telefonomat. 

SeJin oda sétált a srácokhoz, akikről sütött az összezavarodás, feltételezem nem tudták, hogy minek vagyok ott. Egy ideig beszélgettek, majd csatlakozott hozzájuk még néhány ember. 
Ezután mindenki helyet foglalt valahol, és helyet adtak a tagoknak. A nagybátyám odasétált hozzám, és mellém húzva egy széket leült, tekintetét egy pillanatra sem vette le a bandájáról.
Megszólalt a zene a hangfalakból, én pedig unottan rájuk néztem. Mind a heten egyszerre mozogtak, és nem volt benne hiba. Könnyeden vették a lépéseket, harmóniában mozogtak, szinte jól esett a szemeimnek nézni őket.

- Ők... - mutattam sorban három tagra - A legjobb táncosok - állapítottam meg hangosan.

- Mivel ők a vezető táncosok - bólintott egyet SeJin - Utánuk néztél? - vonta fel szemöldökét.

- Nem - ráztam meg a fejemet. Oké, rájuk kerestem, de abból ez nem derült ki. Csak szimplán meg figyeltem mind a hét férfi mozgását, és ebből sikerült leszűrnöm.

- Akkor még mindig jó érzéked van a táncművészethez - nyugtázta el magának, mire halványan elmosolyodtam. 

- Meg lehet - vontam vállat.

Ezt a számukat már hallottam, rádióban is, és nem volt rossz. Nem tudtam a címét, de fülbemászó volt, és jó volt a ritmusa is, a koreográfia pedig egyszerűen zseniális.

Az a maradék fél óra szinte elrepült, és észre sem vettem. A srácokat néztem, ahogy táncoltak. Néha megálltak, és tartottak egy kis pihenőt, olyanor SeJin oda ment hozzájuk, és mondott nekik néhány dolgot. Én az idő alatt visszaírtam a külföldi barátaimnak, akikkel az időeltolódás miatt furcsán és viszonylag nehezen tartjuk a kapcsolatot. 

- Anna - szólított meg SeJin, miután az egyik kis szünet után vissza sétált hozzám. Felvontam a szemöldököm, ezzel jelezve, hogy figyelek - Vérzik a szád - guggolt le elém, miközben egyik kezét az állam alá téve megemelte a fejemet. 

- Fasza - motyogtam szemforgatva, miközben felálltam - Keresek egy mosdót - érintettem ujjaimat ajkamhoz, hogy leellenőrizzem mennyire vészes a helyzet. Semmi extra, csak egy kicsit szivárogni kezdett a vörös folyadék, ahogy gondolom erős volt neki a fertőtlenítő szer, ami a sebre lett kenve.

Kicsit sem zavartatva magamat elsétáltam a srácok mellett, akiket lehet, hogy így egy picit megzavartam a koncentrálásban, de nem baj, had szokják. 

- Jungkook! - hallottam meg a hátam mögül az egyiküket, aki túlkiabálta a zenét is.

- Bo-bocsánat - válaszolta a férfi, miután újraindították a számot. Gondolom elrontotta az egyik mozdulatot. 

Szerencsémre a próbateremmel szemben helyezkedett el egy férfi és egy női mosdó, így nem kellett össze-vissza bóklásznom. 
A csapnál álldogálva lemostam a számat, amitől a fertőtlenítő is lejött róla. Kivettem egy kéztörlőt a tartályból, majd az alsó ajkamhoz szorítva visszaindultam, ezúttal ügyelve, hogy ne zökkentsem ki őket.

- Megvagy? - kérdezte a nagybátyám, miután leültem mellé.

- Ja - bólintottam egyet. 

☆☆

A folyosón álltam, arra várva, hogy SeJin megbeszélje a kollégáival amit meg kell, és, hogy végre haza mehessünk. 

- Mehetünk - jött ki végül nagyjából egy öt perc múlva, nyomában a bandájával. Bólintottam egyet, és elindultam a folyosón a nagybátyám mellett. 

- Hyung, holnap fotózás? - kérdezte egyikük a hátunk mögül.

- Igen, az is - bólintott egyet a férfi, miközben lesétáltunk a lépcsőn, majd ki az épületből a parkolóba.

- Egyébként - szólalt meg azt hiszem Taehyung - Veled hogy hogy nem találkoztunk még? - pillantott rám. Felvontam a szemöldököm, majd sóhajtottam egyet.

- Most költöztem a városba - válaszoltam meg. 

- Oh, értem - bólintott egyet. 

- És egyébként mi történt az arcoddal? Már bocs, hogy kérdem - tette fel védekezően a kezét Yoongi. Kérdésére Jin meglökte a karját, ezzel azt sugallva, hogy illetlen volt, de engem nem zavart a kérdés.

- Verekedtem - vágtam rá kapásból, miközben a szemem sarkából láttam, hogy a nagybátyám lehajtja a fejét. Most mondjam azt, hogy összevert az apám? Sokkal egyszerűbb volt ezt mondani, legalább nem kell magyarázkodnom.

- Az szép - bólintott egyet elismerően a férfi.

- Lassan induljunk - szólt közbe SeJin, mire bólintottam - Ne késsetek - szegezte mutató ujját fenyegetőleg a bandájára, mire szorgosan elkezdtek bólogatni, majd elröhögték magukat, és megfordulva a parkolóban várakozó kisbuszhoz mentek.

Beültem az anyósülésre, és becsatoltam magam, miközben azt bámultam, hogy a srácok egymást lökdösve szállnak fel. 

- Éhes vagy? - pillantott rám, miközben elindította a motort, és kikanyarodtunk az útra - Mert én mindjárt éhen halok - sóhajtott egyet. 

- Egy kicsit - bólintottam egyet.

- Akkor beülünk valahova - biccentett egyet mosolyogva. 

_______________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást, remélem tetszett. Elég unalmas még így az elején, de hamarosan beindulnak az események.
Köszönöm, hogy olvassátok! 💜

Legyen csoda szép napotok és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~