Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

◈Kilencedik◈

Friss munkanélküliként ültem a nappliban, és játszottam az egyik videójátékkal, mivel nem volt jobb dolgom. Felcseszett, hogy kirúgtak, és a tetejében még én voltam beállítva hibásnak egy olyan dologért, amiről ha úgy vesszük nem tehettem. 

SeJin még javában dolgozott, én pedig már edzőteremben is voltam, így a mai mozgásomat le tudtam. Bevásároltam, és ismét takarítottam egy kicsit, úgyhogy minden lehetőséget kihasználtam, hogy lekössem magam.

Öt óra volt, én pedig a kanapén voltam elterülve egy abnormálisan kényelmetlen pózban. Már beszéltem Marcos-sal, és a többi küldföldi ismerősömmel is, már akiket el tudtam érni, így ezzel sem tudtam szórakoztatni magam. 

Így hát egy olyan megoldásra vetemedtem, amit nem gondoltam volna, hogy az eszembe jut. 
Bekapcsoltam a tévét, és behoztam rajta a régi jó barátomat, a Youtube-ot. Elkezdtem sorban meghallgatni a srácok számait, és eskü nem rosszak. Nem lesznek a kedvenceim, de meglepően egyedi a szöveg, az alap, és úgy nagyjából minden másodperc az elejétől a végéig.

Kattant a zár, ami azt jelentette, hogy a nagybátyám haza tért a munkából. Azonnal a távirányítóért nyúltam, gyorsan lehalkítottam, és kiléptem az alkalmazásból, majd egy random csatornára kapcsoltam, hogy ne legyek olyan feltűnő. 

- Megjöttem - jött be a nappaliba a cuccaival, amiket le is pakolt a férfi az egyik fotelba.

- Oké - néztem rá egy pillanatra.

- Mit nézel? - ráncolta szemöldökét a képernyőre meredve. Addig észre sem vettem, hogy mi ment a tévében, csak "ultra laza, leszarom" stílusba vágtam magam, hogy ne fogjon gyanút.

- Valóság show - vontam vállat egy kis idő után, miután felfogtam, hogy mit is "nézek".

- És te mióta nézel ilyeneket? - grimaszolt egyet.

- Kapcsolgattam a csatornák között, és itt álltam meg - legyintettem egyet, majd inkább át vittem máshova - Milyen volt a napod? - kérdeztem.

- Szokásosan sűrű. Neked? - pillantott rám, miközben a konyhában pakolászott.

- Halálra untam magam - forgattam szemeimet.

- Oh, tényleg - esett le neki, hogy egész nap itthon ültem.

- Megint kezdhetek bele munkát keresni - sóhajtottam egyet.

- Hány helyre adtad be eddig az önéletrajzodat? - érdeklődött.

- Hát... - gondolkodtam el a plafon felé pislogva - Talán olyan harminc - vontam vállat.

- Mennyi? - kerekedtek el a nagybátyám szemei - És egyedül egy kávézó jelzett vissza? - döbbent le mégjobban.

- Ja. Nincs diplomám, a francnak sem kellek - vontam meg a vállam, miközben én is a konyhába sétáltam.

- Biztos, hogy van, aki alkalmazna. Milyen állásokra pályáztál?

- Főként kávézókba, meg néhány kis boltba - vettem ki a hűtőből a banán tejet.

- Hát az a baj - bólintott SeJin, miközben bele ivott a kávéjába. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá, mivel nem értettem, hogy mire akar kilyukadni.

- Ezt hogy érted? - ráztam meg a fejemet.

- Okos vagy, tehetséges, és tudsz négy nyelven - emelte fel a kezét, ujjaival demonstrálva a számokat - De te nem pincérnek való vagy - csóválta meg a fejét. Jó, ebben van valami - Mi lenne ha... - jutott hirtelen eszébe valami - Segítenél nekem - bökte ki végül.

- Miben? - vontam vállat.

- Beszélek a főnökömmel. Hasznodat vennénk a nyelvtudásoddal és a kreativitásoddal - magyarázta - Kisegítő lennél, mellettem dolgoznál. Szervezni, és tervezni - vázolta fel - És még kitudja miben tudnál jeleskedni. Hiszen tudsz énekelni és táncolni, ami plusz pont - tette hozzá.

- Szóval melózzak neked - értelmeztem - És lényegében a bandádnak - néztem rá, mire bólintott egyet - Kizárt dolog - ráztam meg a fejemet, miközben bele ittam a finomságba.

- Miért? - tárta szét karjait a férfi.

- Azért, mert... - akadtam meg. Tulajdonképpen miért is? Oké, erre én sem tudtam normális választ adni - Mert nem - vontam vállat.

- Ez nem válasz, Anna - csóválta fejét csalódottan.

- Tudom, hogy jót akarsz, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet - rágcsáltam a szám szélét idegesen.

- Félsz közel engedni magadhoz másokat - állapította meg sóhajtva.

- Mi? Nem - vágtam rá grimaszolva.

- Pedig de - bólintott egyet. Na jó, tényleg valami ilyesmi állt a háttérben. Nem akartam senkihez sem közel kerülni. Igazából még a nagybátyámhoz sem. Féltem, hogy ha a teljes bizalmamba engedem, kihasznál és eldob. Nagyon jól tudtam, hogy SeJin semmilyen mértékben nem hasonlítható össze az apámmal, és, hogy soha nem tenne ilyet, de valahogy a lelkem sem őt, sem pedig mást nem tudott beengedni.

- Lényegtelen - legyintettem egyet - Amúgy is útban lennék, mindenkinek beszólnék, bla bla bla - forgattam szemeimet.

- És téged mikor érdekelt mások véleménye? - kérdezett vissza.

- Igaz - biccentettem egyet. Semikor.

- Legalább fontold meg - tért vissza az eredeti témához.

- Nézd, bácsikám...

- Te jó ég, ettől öregnek érzem magam - ijedt meg a férfi, mire halkan felnevettem.

- Szóval - folytattam - Rendes tőled, hogy gondolsz rám, de vegyük át a dolgot egy másik perspektívából nézve. A srácok ezer százalék, hogy nem csípik a búrámat, amit leszarok, de ez hatással lenne a teljesítményükre, azt meg nem akarod - ráztam meg a fejemmel együtt az egyik kezemet is, amivel a pulton könyököltem.

- Nem hiszem, hogy bajuk van veled - ellenkezett.

- SeJin - néztem rá kérlelve.

- Oké, értem - tette fel védekezően mindkét kezét - De ígérd meg, hogy át gondolod - tette fel mutató ujját.

- Ezen nincs mit át gondolni - kortyoltam bele a banán tejbe. Ez a cucc rohadt jó.

- A kedvemért - kérlelt. Most mondjam azt, hogy nem? Nem lehetek vele annyira köcsög, még is csak ő tartja el a picsámat.

- Jó - egyeztem végül bele.

- Holnap el is jöhetnél velem dolgozni. Körbe nézel, kicsit bele kóstolsz a dolgokba - mosolyodott el lelkesen.

- Az egyetlen dolog, amit ízlelgetni szeretnék, az ez - emeltem fel a poharamat - És nem, nem megyek el veled melóba - ráztam meg a fejemet sokadjára.

- Miért nem? Nem kell, hogy igent mondj, csak gyere el. Amúgy is azt mondtad, hogy unatkoztál itthon egyedül. Akármikor leléphetsz, ha megunod, hívok neked egy taxit - ajánlotta fel, mire elgondolkodtam - Na? - vonta fel fél szemöldökét.

- Jó, legyen - tártam szét karjaimat, afféle "mit tudok veled kezdeni?" módon.

- Helyes - örült meg neki SeJin.

_________________________

Hi everyone! ^^ huh, letudtam az összes érettségit, úgyhogy mostmár megpróbálok gyakrabban részeket feltenni. Köszönöm a türelmet!

Remélem mind jól vagytok és minden rendben ^^ vigyázzatok magatokra és legyen csodaszép napotok! 🥰

~Zsuni~

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro