Sikeres berendezkedés után végül hamar végeztem is, úgyhogy fogtam egy taxit és haza is mentem. Vettem egy langyos zuhanyt, megmostam a hajamat, és lemostam a sminkemet is, aztán pedig indítottunk egy csoportos videó hívást a spanyol barátaimmal. Régen beszéltünk már így csapatosan, és jól esett, hogy végre be tudtuk pótólni a lemaradást, és pletykáltunk egy nagyot. Úgy, ahogy eddig, most sem meséltem nekik sokat, mivel nem akartam őket jobban bele avatni a magán életembe. Nem szándékoztam elmondani nekik, hogy átköltöztem egy másik városba, mert meguntam, hogy az apám boxzsákja vagyok, és azt sem, hogy a világ egyik legnagyobb fiúbandájának dolgozom, akiket valószínűleg ők is ismernek. Jobb volt ez így, hogy semmit nem tudtak erről. Úgy tudták, hogy távol élek a szüleimtől, mert külön életet akartam kezdeni nélkülük. Végülis ez félig igaz is, szóval nagyot nem hazudtam. 

Késő este SeJin is haza esett, bár csak a szobámból hallottam. Nem mentem le, hogy üdvözöljem, gondoltam már fáradt volt, így nem akartam fárasztani. Hagytam neki kaját a hűtőben, amit szokás szerint egy a pultra ragasztott cetlivel jeleztem, hogy megtalálja, mert képes úgy lefeküdni, hogy nem eszik semmit, márpedig az egy roppant egészségtelen dolog, főleg úgy, hogy napközben is alig eszik valamit. 

A holnapi szettemet állítottam össze, azon gondolkodva, hogy a rosegold felsőmhöz milyen rövidnadrágot vegyek fel, amikoris kopogtak az ajtómon.

- Gyere - fordítottam a fejemet a falap felé egy pillanatra, még mindig a szekrényemben kutakodva.

- Köszi a vacsorát - lépett be mosolyogva a nagybátyám.

- Nincs mit - vontam vállat.

- Milyen az új iroda? - kérdezte neki támaszkova az ajtófélfának.

- Jó - bólintottam egyet sóhajtva - Sokkal faszább egy kisebb helyen lenni. Jobban érzem magam ott - magyaráztam.

- Ennek örülök - nézett rám őszintén - És annak is, hogy nem utasítottad el az állás ajánlatot.

- Én is - bólintottam egyetértően - Mondjuk még be kell illeszkednem, de majd csak sikerül - legyintettem egyet.

- Emaitt ne aggódj - rázta meg a fejét.

- Mondjuk elég sokan nem csípik a búrámat - gondolkodtam el.

- Csak féltékenyek - forgatta szemeit.

- Mire? - értetlenkedtem.

- Arra, hogy ilyen könnyedén bekerültél. Nekik sokkal több erőfeszítésükbe került, hogy bejussanak. Téged pedig kiszúrt a főnök, úgyhogy mázlid volt.

- Szóval amúgy sokkal nehezebb bejutni a céghez?

- Persze - bólintott egyet - Rengetegen vannak, akik csak azért akarnak belépni, hogy kémkedjenek az idolok után, képet készítsenek róluk, és egyéb dolgokat kövessenek el. Azóta jobban oda figyelnek erre, és megpróbálják kiszűrni ezeket az embereket. Rajtad szerintem látta Bang PD, hogy mennyire érdektelen képet vágsz a fiúk felé, így bátran mert alkalmazni. Jó képességeid vannak, és az unokahúgom vagy. Már egy ideje itt dolgozom, és szerintem azért ez is benne volt a pakliban - magyarázta a dolgokat.

- Oh, értem - biccentettem egy nagyot - Szóval akkor azért vannak kiadakva, mert engem maga a főnök kért fel munkára - realizálódott bennem.

- Körülbelül - értett egyet SeJin is.

- Hát - pislogtam nagyokat - Nem tehetek róla, hogy több van bennem, mint bennük -  válaszoltam nagyképűen, mire a nagybátyám hangosan felnevetett.

- Meg is érdemled azok után, amiken keresztül mentél - váltott egy fokkal komolyabbra, én pedig csak bólintottam egyet, mert erre nem tudtam mást mondani.

- Gyere már ide. Nem is kaptam még normális ölelést, mióta itt vagy - tárta szét karjait végül mosolyogva, mire hitetlenül megráztam a fejem. 

Nekem is nyitnom kellett, nem élhettem örökké úgy, hogy minden emberi érintkezést elutasítok, így mosolyogva oda sétáltam a nagybátyam elé, és körbe fontam körülötte a karjaimat. Még mindig nem szoktam hozzá, de jól esett. Éreztem, hogy ő tényleg törődik velem, ami még új volt. Sosem kaptam ölelést kicsiként, és sosem éreztem azt, hogy szeretnének. Már akkor is csak SeJin volt nekem. De amikor már ő sem jött, teljesen magamra maradtam, és senkire sem számíthattam. Rosszul esett, azt hittem, hogy megfelejtkezett rólam, és már többé nem is akar látni. Nem tudtam, hogy miért nem hívott, írt, vagy jött, de már fejben össze raktam. A bandája miatt. Sok volt a dolga, és már látom, és tapasztalom is. Nem hibáztatom, és nem is haragszom sem rá, sem pedig a srácokra, hisz egyikőjüket sem tudom ezért hibáztatni. Hisz ő csak élte az életet, ergo nem várhattam el tőle, hogy jöjjön és mentsen meg.

Elváltam a nagybátyámtól, aki mosolyogva összeborzolta a hajamat. Szemforgatva kezdtem el igazgatni tincseimet, majd vissza huppantam az ágyamra, hogy folytassam a gondolkodást.

- Szerinted - emeltem fel a két rüvid nadrágot - Melyiket vegyem fel holnap? - tartottam felé a két darabot.

- Miért olyan fontos ez? - ráncolta szemöldökét értetlenül.

- Nem nézhetek ki jól? - tártam szét kezeimet.

- Nekem mindegy - vágta rá felemelve karjait.

- Sokra megyek veled - morogtam.

- Legyen akkor a fekete - bökött fejével a balomban lévő darabra.

- Szerintem is - bólintottam egyetértően.

- Egyébként - jutott hirtelen eszébe - Jól kijössz a fiúkkal? 

- Hát nem vagyunk puszipajtik, de rendesek - biccentettem egyet. Kook például cuki volt, amikor a turmixot kaptam tőle úgy, hogy azt kamuzta, hogy közösen a bandától kapom, csak mert félt a maga nevében oda adni nekem... Úristen le cukiztam egy embert, mi törétnik velem? Sürgősen találnom kell egy pszichológust, hátha még nem késő.

- Idővel megnyílnak - legyintett egyet - Én viszont megyek aludni, mert hulla vagyok - sóhajtott egyet.

- Jóéjt - mosolyodtam el, ahogy felhúztam magam elé a térdeimet, és átkarolva őket SeJin-re pillantottam - Aprópó, át tudnád küldeni azokat a képeket, amiket a vacsorán csináltál rólam? - szóltam utána.

- Persze - kapta ki zsebéből a telefonját, hogy megcselekedje, amit kértem tőle. Pár másodpercnyi pötyögés után felnézett és bólintva egyet jelezte, hogy átjöttek a képek.

SeJin kiment a szobámból, maga után behúzva az ajtómat, én pedig a kezembe vettem a mobilomat, hogy le is csekkoljam a fotókat. 

Összesen négy készült. Mindegyiken egy halvány mosoly csücsül az arcomon, kettőn a kamerába, kettőn pedig oldalra nézek, mintha kiszúrtam volna valakit a távolban. Tetszett mind, ami a ritka események közé sorolható, mert általában nem vagyok melegédve magammal, és a képeimmel sem. De itt valahogy őszintének tűnt az a pici mosoly, amit villantottam, és tetszett a szettem is. 

Felléptem Instagrammra, hogy feltöltsem a már megszerkesztett képet. Végül azt az egyet választottam, ahol a kamerába nézek, és egy picit félre döntöm a fejemet. Már feltöltöttem, amikor észre vettem, hogy valaki bekövetett. Zárolt fiók volt, profilkép nélkül, és kevés követővel. Semmi nem volt a bio-ba írva, de a nevéről azonnal felismertem. 

Halvány mosollyal az arcomon írtam egy üzenetet az illetőnek. 

Tehát Jungkook volt az. Gondoltam, hogy van közösségi oldala, hisz azért a mai világban anélkül elég nehéz lenne, de az nem fordult meg a fejemben, hogy be is fog követni. Nem bánom, mert miért tenném, csak meglepett egy kicsit.

Mosolyogva tettem el a telefonomat, és kapcsoltam le a villanyt, hogy nyugovóra térjek.

___________________________________

💜