Ma reggel hamarabb jöttem be a céghez, mint SeJin, ezért buszoznom kellett, ami nagyon nem tetszett. Tele volt az egész tömegközlekedés, és az egyik férfi a seggemhez dörzsölte az ágyékát, amitől majdnem elhánytam magam, de nem akartam drámát rendezni azzal, hogy hátrafordulva visszakézből levágok neki egy pofont, mert azért valljuk be... Reggel nincs sok kedve az embernek ilyen tevékenységekhez. 

Kávéval a kezemben indultam meg az e-mailben megadott teremhez. Direkt korábban indultam, hogy véletlenül se késsek el. Rajtam kívül ketten várakoztak az ajtó előtt, így én is megálltam, nem sokkal messzebb tőlük. 

- Üdv - toppant elém hirtelen egy mosolygós nőci, talán egy kicsit lehetett idősebb nálam.

- Jó napot - biccentettem egyet én is, hogy ne tűnjek annyira zsémbesnek. 

- Te vagy az újonc, ugye? JiAhn? - hunyorgott, ahogy visszaemlékezett a nevemre. 

- Igen - hajoltam meg egy kicsit.

- Velem leszel egy irodában. Már elpakoltam, hogy elegendő helyet biztosítsak neked - bólintott egyet határozottan, még mindig levakarhatatlan mosollyal - SunBin vagyok - nyújtotta ki felém a kezét, amit elfogadva megráztam azt. Már láttam korábban is, a Máltai feladatnál ő kapta az étkeztetést, amibe sajnos én is bele pofátlankodtam, pedig az ő ötletei jobbak voltak.

Kicsit furcsáltam, hogy ennyi energiája van, és hogy mindig idő előtt elkészül mindennel. Kicsit Hoseok-ra hasonlított a pozitivitás ami sugárzott belőle, amiért mindkettőjüket irigyeltem. Én is szerettem volna ilyen energiát hordozni magammal, és optimistán gondolkodni, de a múltam után ezt még egy darabig gyakorolnom kell.

- Oh, örülök - bólintottam egyet. És beállt a kínos csend. Nem szólaltunk meg, de szerencsére nem is kellett, mert pont akkor ért oda a főnökünk, akinek igazából nem tudom, hogy hogy van mindig ideje ránk. 

Összesen heten voltunk, ami egy kicsit furcsának hatott azok után, hogy eddig minden megbeszélésen amin voltam legalább húszan vettünk részt. Most viszont csak a szervezők voltak itt, ami megdobott egy adag önbizalommal, mert számomra fontos volt, és sokat jelentett, hogy alig csöppentem be a cég épületébe és már is egy nagy utazás megszervezésének a részese lehetek.

Részletesebben átbeszéltük a dolgokat és arról is szó esett, hogy kell majd egy csapat, akik hamarabb a helyszínre repülnek, hogy előkészítsék a kellékeket, felmérjék a terepet, és hogy leelenőrizzék az éttermeket és egyéb látnivalókat. Még nem volt szó arról, hogy kik lesznek ezek az emberek, de titkon nagyon is reménykedtem benne, hogy esetleg engem is beválasztanak majd.

Viszonylag hamar vége lett a diskurációnak, így én egy udvarias meghajlás után indultam is volna az utamra, ha nem szólít meg Bang PD.

- Igen? - mentem oda hozzá kérdőn.

- Sikerült már nagyjából beilleszkednie? - nézett rám kedvesen, miközben kisétálunk a teremből.

- Igen - mosolyodtam el halványan.

- Ennek örülök - bólintott egyet - Hallottam az egyik ügyintézőtől, hogy szorgalmasan végig olvasta a cégről írtakat - jutott hirtelen eszébe.

- Kötelességemnek éreztem - biccentettem beharapott ajakkal.

- Na látja, ezért volt magára szükségem - csettintett egyet, mire akaratom ellenére is egy szélesebb görbület jelent meg az arcomon.

- Köszönöm - hajoltam meg egy kicsit.

- Nem tartom fel, menjen nyugodtan - pillantott órájára.

- Szép napot - hajoltam meg, ahogy a férfi elindult a másik irányba. 

Sóhajtva indultam el az újdonsült irodám felé, amit egy kis keresgélés után végül sikerült megtalálnom. Bekopogtam, hogy ne legyek bunkó, majd miután meghallottam a koleginám hangját be is nyitottam. 

Első látásra nagyon is tetszett a szoba. Kicsi volt, de két embernek bőven elég. Két íróasztal volt a helyiség két felén és egy-egy asztal, ami az iratok és egyéb dolgok tárolására szolgált. Egy szekrény, égy nyomtató, és egy kuka. A falon polcok voltak, és néhány képkeret, amit szabadon felhasználhattunk.

- Hű - léptem be elképedve. Először azt hittem, hogy több emberrel leszek együtt, de örültem, hogy végül csak SunBin-nel tettek össze.

- Tudom, nem túl nagy - húzta el a száját a lány.

- Pont tökéletes - legyintettem egyet.

- Akkor jó - eresztette le vállait megnyugodva.

Letettem a cuccaimat az asztalomra, és leültem a kényelmes bőr székemre, majd egy nagyot sóhajtottam. Végig húztam ujjbegyeimet a fekete falapon, amin egy porszem sem volt, majd kihúztam a legelső fiókot, és vissza is zártam.

- Remélem jól megleszünk - jött oda az asztalom elé SunBin egy zacskóval a kezében - Egy kis ajándék - tette le elém mosolyogva.

Felvont szemöldökkel, összezavarodva nyitottam ki a kis csomagolást. Egy toll hevert benne, gyöngyörű fekete-kék kombinációban. Nagyon tetszett, szép volt a díszítése is.

- Köszönöm - pillantottam fel a lányra - De... - ráztam meg a fejemet - Ezt miért kapom?

- Ez egy "Üdv nálunk" ajándék - vont vállat.

- Ez nagyon kedves - bólintottam egyet - Köszi - mosolyodtam el.

- Nagyon szívesen - biccentett a lány, majd megfordulva vissza is ült a helyére és csendben folytatta a dolgát. 

Kicsit lesokkolódtam. Egyáltalán nem voltam hozzá szokva, hogy csak úgy, random ajándékokat kapjak a körülöttem lévőktől. Minden egyes születésnapomra és karácsonyomra az volt a meglepetés, hogy békén hagyott apám. Nem szólt hozzám, nem vert meg, nem nézett rám, csak hagyta, hogy legyen 24 óra pihenőm. Milyen nagylelkű, nemde? Én ezért vártam ezeket a napokat az évben. Más gyerek az ajándék, a torta, és az ünneplés miatt, én azonban csak azért, hogy legalább ezeken a napokon ne kelljen átélnem azt, amit az év többi részében igen. 

Elkezdtem pakolászni az asztalom körül. Elhelyeztem a papírjaimat egy tetszőleges helyre, az íróeszközeimet a fiókba és a fém tolltartóba. Majd hozok még pár dolgot, hogy otthonosabbá varázsolhassam az atmoszférát, de egyelőre nagyon tetszett.

Bele is kezdtem a kiszabott munkámnak, immár az új gépemmel doglozva, amikor valaki kopogott. Mivel SunBin fülhallgatót viselt, és az én részemig hallottam, hogy a Twice legújabb számát bömbölteti, így én engedtem be az illetőt egy "szabad" kiáltással.

Az ajtó lassan kinyílt és Jungkook dugta be a fejét rajta. Kérdőn pillantottam felé, és vártam, hogy megszólaljon.

- Én... - kezdett bele kisfiús zavarában. SunBin is kivette a füleiből a fülest és érdeklődve figyelte a férfit, aki még mindig a küszöbön állva dadogott - Eltévesztettem az irodát - hadarta végül, majd visszafordult és kisietett. 

Értetlenül meredtem a falapra.

- Milyen kis félénk - csóválta fejét a lány kuncogva.

- Mindig ilyen? - kaptam az alkalmon, hogy rákérdezzek Kook viselkedésére.

- Hát... - gondolkodott el a plafon felé pislogva - Az esetek többségében - bólintott egyet - De koncerteken, klippekben nem - rázta meg a fejét - Szerintem két énje van - mutatta ujjain a számot, hogy nyomatékosítsa magát - Az egyik a visszahúzódó, "félek a lányoktól", és "nem merek beszélni senkivel" kisfiú, a másik pedig a lehengerlő, szexi, dögös, érett férfi, akinek olyan nézése, mozgása, és igézése van, amitől azonnal lecsúszik a bugyid - közölte velem, mire hangosan elnevettem magam.

- Ennek a Kook-nak? - biccentettem fejemmel a folyosó felé, ahogy nem akartam elhinni - Jó vicc - bólintottam még midnig nevetgélve.

- Keress rá koncert felvételekre - javasolta - És meglátod - bólintott egyet határozottan.

Már utána néztem a srácoknak, és Jungkook-nak is külön, de még nem mentem bele teljesen a keresgélésbe. Ez viszont kiváncsivá tett. Láttam néhány felvételt, és tudtam, hogy Kook tud őrült szexin is viselkedni, de nem gondoltam volna, hogy ez gyakran elő is fordul. Na majd meglátjuk...

____________________________________

💜