Rengeteget kínlódtam a papírokkal, amiket a nő adott nekem, mondván, hogy olvassam át. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem háromszáz oldalt nyom a kezembe. Nem akartam kockáztatni, így inkább becsületesen végig rágtam magam az egészen. Összenőttem a lapokkal, állandóan ez volt válam, szinte sosem tettem le, kész akartam lenni, ráadásul a fontos információkat ki is írtam, hogy mindig észben tartsam őket.

Mint kiderült az e-mail címemre fogják az értesíteseket küldeni, hogy mikor milyen munkát kell majd elvégeznem. Rá is pillantottam az üzeneteimre, és rohadt jól is tettem, mert már meg is érkezett az első dolgom. A hetet ugyanis egy értekezlettel kezdjük, ahol elmondjuk a srácoknak, hogy Máltára mennek kiruccani, ami mondjuk nem tudom mennyire nevezhető vakációnak, hisz ezt is megannyi kamera társaságában fogják tölteni. A főnök utasítására én is segíteni fogok a pontos út bemutatásában, úgy, ahogy a dolgozóknak tettem nemrégiben.

Össze is készítettem a szükséges cuccaimat, és át is néztem a prezentációmat, hogy felelevenítsem a részleteket, amiket esetleg elfelejtettem.

Reggel frissen, és energetikusan ébredtem, őszintén nem tudom, hogy mi volt velem, de jól indult a napom, főleg, mivel Marcos üzenetére ébredtem. Régen keltett már így, de jól esett, így miután elkészültem fel is hívtam, és beszéltünk egy rövidke negyed órát. SeJin mosolyogva hallgatta a számára hablagyot, amit lenyomtam a férfival. Természetesen tudta, hogy vele beszélek, eltátogtam neki, amikor beültünk a kocsiba, hogy ne nézzen rám olyan furcsán.

A telefont a fülemhez szorítva léptem be az épületbe, miközben meghajoltam, és gyorsan köszöntem a portásnak.

- Lassan le kell tennem - szóltam Marcos-nak spanyolul.

- Ne már - kezdett el nyafogni.

- De-de - mosolyodtam el - Majd még beszélünk.

- Oké. Vigyázz magadra - kezdett búcsúzkodni.

- Rendben. Szia - köszöntem el tőle végre, majd kinyomva a hívást a készüléket a zsebembe csúsztattam, és sóhajtva követtem a nagybátyámat, aki egy halvány görbülettel az ajkain lepillantott rám.

- Mi ez a jó kedv? - kérdezett végül rá.

- Nem tudom - vontam vállat - De jól esik - tettem hozzá.

- Én pedig örülök neki - bólintott egyet, miközben megálltuk az egyik terem előtt, ahol már egy páran várakoztak, köztük a fiúk is, akik álmos tekintettel pislogtak irányunkba.

- Jó reggelt - mosolyodtam a kómás társaságra ahogy átnyújtottam nekik a már megszokottá vált kávéjukat.

- Köszi - vigyorodott el Hoseok, aki ma is energetikus állapotban volt.

- Hyung, mi is fog történni most pontosan? - folytott vissza egy ásítást Yoongi, ahogy SeJin-re nézett. 

- Majd megtudjátok - sóhajtott egyet sejtelmesen.

- Ajj - eresztette le vállait Taehyung csalódottan, amiért nem tudta meg az információt.

- Kirúgnak? - kérdezte összezavarodottan Jimin, mire értetlenül fordítottam felé a fejemet, majd hangos nevetésben törtem ki, Jungkook-kal és Jin-nel egy időben.

- Hogyne - motyogta a nagybátyám szemforgatva.  

Hitetlenül megráztam a fejemet Jimin kérdésén, majd megfordultam, mert valaki megszólalt a hátunk mögül.

- Elnézést a késésért - toppant köreinkbe a főnök is, aki fiatalosan öltözködve, egy mosollyal az arcán sétált át közöttünk, miközben fogadta a meghajlátsokat. Sorban beléptünk a terembe, és ahogy azt az e-mail-ben írták nem ültem le, hanem oda sétáltam a tábla elé, hogy lepakoljak. Négyen csatlakoztak hozzám, és segítettek összekötni a laptopot a kivetítővel.
Bang PD közben elkezdte elmagyarázni a srácoknak, hogy mi is fog törétnni, és, hogy hova is fognak menni. A fele örült, a fele meg semleges arckifejezéssel üldögélt tovább a székében, amit kicsit furcsálltam, de nem foglalkoztam vele. 

- ...De belőlem elég ennyi, a részleteket hallgassátok meg a szervezőktől - állt félre a férfi, hogy utat adjon nekünk is. Nem tagadom, büszke voltam és dobott az egómon, hogy "szevezőnek" hívott a főnököm, ami igaz, hogy csak egy általánosító jelző, még is sokat jelentett nekem.

A banda tagjai egy emberként pillantották rám egy döbbent tekintettel arcukon, amit mondjuk teljesen megértek. Hirtelen becsöppentem a cégük életébe, és már is kaptam egy (szerintem) fontos pozíciót. Sokan néztek rám utálkozva, amikor elhaladtam mellettük a folyosón, de már annyi gyűlöletet kaptam az elmúlt évek során, hogy ez a pár pillantás már meg sem kottyan. 

Én voltam a második, aki bemutathatta az elkészített és kigyűjtött anyagot, így oda sétáltam a fiúkhoz, és mindegyikük elé lehelyeztem egy nyomtatványt az általam összefoglalt témákból. 

Gyorsan ledaráltam a lényeget, és minden olyan dolgot, ami szükséges és fontos lehet. A főnök, néha egyetértően bólintott, ami csak mégjobban rásegített az önbizalmamra. Prezentációm közben a fiúkra pillantgattam, akik a jelek szerint figyelmesen hallgatták az előadásomat, vagy éppen jól titkolták, hogy mennyire unják. Velem együtt lapoztak az összetűzött papírok között, és hol oda, hol pedig rám vezették a tekintetüket.

- Köszönöm - hajoltam meg egy kicsit mondanóm végén, majd kikerülve a többieket leültem SeJin mellé, és beleittam a kávémba. 

- Ügyes voltál - suttogta oda nekem büszkén a nagybátyám. 

A fiúkra pillantottam, akik tovább figyelték a soron lévő férfit az előadásban. Jungkook azonban egyenesen szemeimbe bámult, és amikor rávezettem tekintetemet egy hatalams vigyorral az arcán óvatosan felmutatta a hüvelykujját, ezzel jelezve; szép munka volt. Akaratomon ellenére is elmosolyodtam, és megráztam a fejemet, majd íriszeimet arra vezettem, aki éppen a szállásról beszélt. Szemem sarkából viszont láttam, hogy Kook még mindig engem vizslat, ami egy csöppet zavaró volt, de próbáltam vele nem fogalalkozni.

______

- Mentem - intettem egyet a nagybátyámnak, ahogy elindultam az ügyintézők irodájához, hogy visszavigyem a hatalmas köteget a nőnek.
Az a rohadt vaskos papírköteg tele volt haszontalan dolgokkal, amiknek semmi értelme nincsen. Például, hogy hány mosdó van az épületben hány szertár, és hogy melyik terem hány négyzetméteres.  Jobban belegondolva ez az egész köteg csak arra jó, hogy kiszűrjék az embereket, akik nem olvassák végig.

Bekopogtam, majd miután beléptem udvariasan meghajoltam, és automatikusan ahhoz a nő asztalához léptem, akinél a múltkor voltam. 

- Jó napot - pillantottam le rá - Visszahoztam - tettem le elé a "házi rendet". 

- Nem sikerült át olvasni? - jelent meg egy gúnyos mosoly az arcán, miután felismert, mire felvontam a szemöldököm.

- De, elolvastam a legutolsó betűig - biccentettem egyet magabiztosan. A nő kezei megálltak a levegőben pakolás közben, majd óvatosan rám pillantott.

- Valóban? - kérdezte.

- Igen - bólintottam egyet.

- Rendben. El is tudná mondani, hogy mi van benne? Régen futottam át, el is feledtem már - sóhajtott egyet drámaian.

Természetesen tuddtam, hogy ez csak egy kamu duma, igazából arra volt kiváncsi, hogy igazat mondok-e. Láttam rajta, hogy biztos volt benne, hogy most fogást talált rajtam, és kiszúrhat velem, de peche volt, mert én tényleg átrágtam magam az egész szaros könyven.
Leültem vele szemben, és visszaemlékezve elmondtam neki, hogy mi található a vaskos lapokból lefűzött mappában, ráadásul mindezt sorrendben. Jó volt a memóriám, így nem volt gondom a memorizálással. A nőci enyhén meglepődött, amiért könnyedén visszamondtam a tartalmát, és nem sikerült lealáznia. 

Miután befejeztem mondandómat sóhajtva bólintott egyet, majd inkább témát is váltott. A belépő kártyám hamarosan kész lesz, és az irodarészemet is nemsokára intézik, aminek örültem. Néha SeJin munkatársai, akikkel egy teremben volt az asztala nem nagyon foglalkoztak vele, hogy ott vagyok, és épp koncentrálni próbálok. Előszeretettel szieztáztak, beszélgettek és nevetgéltek, de nem szólhattam be nekik, mert idősebb férifak, és az marha nagy illetlenség lett volna. Ezért csak csendben üldögéltem, és vártam, hogy mikor állnak le. Nem értem, hogy hogy tud velük együtt dolgozni a nagybátyám.

_______________________

💜