- ...Hát nem csodálatos? - néztem izgatottan a nagybátyámra a kocsiban, amikor már úton voltunk haza felé. Elmeséltem neki, hogy mit kaptam e-mailben, és egyébként egyáltalán nem volt meglepődve. Rajtam kívül igazából ezzel a ténnyel mindenki tisztában volt, egyedül én voltam ennyire nagy lázban.

- Ja, most már te is a szervező csapat tagja vagy, így ez nem is kérdés - bólintott egyet mosolyogva.

- Jó, de akkor is - csaptam egyet a combomra - Milyen rohadt jó már - túrtam hajamba még mindig őgy vigyorogva, mint a vadalma - Végre én is világot láthatok - sóhajtottam egyet hitetlenül.

- Örülök neki - pillantott rám.

- De... - gondolkodtam el - Nincs annyi pénzem, hogy kifizessem a szállást is, a repülőt is, és...

- A cég állja - vont vállat, mire nagyjából a háromszorosára tágult a pupillám.

- Komolyan? - tátottam el a számat.

- Szerződése van néhány repülőjárattal, mert sokat utazunk, így olcsóbbak a jegyek - vont vállat.

- De fasza - tapsoltam egyet örömömben.

- Rég láttalak ilyen izgatottnak - fordította felém a fejét egy másodperc erejéig egy mosollyal az arcán. 

- Hát mert most teljes extázisban vagyok - csapkodtam kezeimmel össze vissza.

- Látom - nevette el magát tettemre - Be kell ugranom a fiúkhoz, remélem...

- Nem baj, legalább nekik is elújságolhatom a hírt - legyintettem egyet jókedvűen. A nagybátyám úgy nézett rám, mintha legalább azt közöltem volna, hogy Máltára költözöm és alapítok egy vallást. 

- Most mi van? - ráztam meg a fejemet, ahogy nem értettem miért néz rám furán.

- Semmi, semmi - rázta meg a fejét.

Oké, nem gondoltam volna, hogy a banda egy ilyen puccos környéken lakik. Rohadt nagy lakópark, tele biztonságiakkal, és sorompóval a bejáratánál. Csak azután engednek be, hogy meggyőződtek róla, hogy van kártyád, vagy engedélyed a belépéshez, más különben mehetsz amerre látsz. Természetesen SeJin-t már ismerték, engem viszont szokás szerint ez a portás pasas sem akart beengedni. Hiába magyaráztam neki, hogy nem fogok senkit sem megerőszakolni, vagy elrabolni, nem nagyon tudtam meggyőzni, így a nagybátyám kezdett bele a mesélésbe. Végül elhitte, hogy valóban a rokona vagyok és nem azért jöttem, hogy alagutat ássak a Csendes óceánhoz, úgyhogy egy bő tíz perces vita után be is jutottunk. Gördülékenyen ment, nem de? 

Kiszálltunk a kocsiból, és a megfelelő épülethez sétáltunk... Jobban mondva SeJin gyalogolt, mint bármely más normális embertársunk, én viszont úgy döntötem, hogy lesüllyedek egy ötéves szintjére és ugrálva teszem meg a bejáratig esedékes távolságot. Nem is csodálom, hogy a férfi a lehető legfurábban vizsgált tekintetével, de nem tehettem róla, túlságosan is boldog voltam amiatt, hogy én is mehetek külföldre.

Jól nézett ki az épület, szép volt, és puccos, biztos, hogy rohadt drága is. Fellifteztünk a franc se tudja hanyadikra, talán a másodikra, majd kiszállva a nagybátyám elindult a folyosón. 
Megállt az egyik barna falapú ajtó előtt, amit lefogadom, hogy valami trópusi fából készítettek, ami ötezer évente nő ki, majd pedig becsöngetett. Nem sokkal később Jin meg is jelent előttünk.

- Gyertek be - állt félre egy kicsit, hogy beférjünk mellette. Na oké, lehet, hogy csak nekem, de szerintem kurva nagy volt már az előtér is. Beépített szekrények sorakoztak egymás mellett, hogy legyen elég hely a hét férfi cipőjének. Döbbentem vettem le a cipőmet, és bújtam bele az egyik vendégpapucsba, amit a banda legidősebb tagja dobott le elém.

- Egy kicsit nagy lesz, de nincs női méretünk - tette fel kezeit bocsánatkérően a férfi, mire csak legyintettem egyet.

- Namjoon? - kérdezte SeJin, aki ott hagyott és kielőzve engem beljebb sétált.

- Szerintem a nappaliban van - vont vállat a férfi - Ott fogsz ácsorogni? - vezette tekintetét rám visszafolytott nevetéssel a banda legidősebb tagja.

- Nem - forgattam meg szemeimet, majd követtem a nagybátyámat. 

És én azt hittem, hogy Koreában lehetetlen nagy lakásokat találni, hát tévedtem... Ez a kecó tényleg rohadt nagy, volt vagy négy irányba folyosó, meg egy lépcső is, így feltételeztem, hogy van egy emelet is. 

- Hű - bólintottam egyet elismerően ahogy minden egyes szegletét megvizsgáltam a helyiségnek. Gyönyörű volt, és tiszta. Szívesen laktam volna én is egy hasonlóban, ami mondjuk ennek a negyede, de ahhoz pénz is kell.

- Kérsz valamit inni? - kérdezte kedvesen Jin, ahogy a konyhába ment. Na ott ért a következő sokk. Minden fehérben pompázott, és nagy volt a tér, legalább akkora, mint SeJin lakásában a nappali és a konyha egybe véve. Hatalamas, amerikai stílusú kétajtós hűtő, amibe bele volt építve egy jégkocka adagoló. Sütő, ami Koreában ritkaságnak számított. Hosszú márvány púlt, bárszékekkel. És ha mindez nem lett volna elég, akkor ott volt még a külön bor hűtő is, amibe csak és kizárólag az alkohol került. 
Az állam nagyjából a padlót súrolta, a szemeim pedig folyamatosan egyik helyről a másikra cikáztak.

- Nem, köszi - ráztam meg végül a fejem, ahogy észhez tértem. 

- Szia, JiAhn - termett mellettem hirtelen Hoseok furcsán mosolyogva.

- Hali - biccentett egyet még mindig sokkos állapotban. 

- Hát te? - csatlakozott Yoongi is, aki legalább annyira meg volt döbbenve, mint én.

- Most végeztünk, de SeJin be akart ugrani - vontam vállat, mire bólintott egyet, majd a hűtőhöz lépett.

- Megmutatom a nappalit - fordult meg Hoseok, hogy körbevezessen, így szó nélkül követtem. Ha a konyhára azt mondtam, hogy hatalmas, akkor a nappalira egy új szót kell kitalálni. Bőrkanapék, és fotelek voltak elhelyezve az üveg asztal körül. A tévé valami fenomenálisan nagy volt, és olyan HD, hogy bele láttam az emberek pórusába. 
Ízléses festmények lóktak a falon, és vázák virágokkal. Hatalmas ablakok, ahol beszűrődtek a lemenő nap sugarai.

- Rohadt király az apartmanotok - fordultam körbe menet közbe.

- Kösz - mosolyodott el Hoseok.

- JiAhn - lepődött meg Tae, aki épp akkor jött le az emeletről. Ő is úgy nézett rám, mintha én lennék az ördög, aki azért jött, hogy elrabolja a lelküket. Sokat nem tévedtek, de a lelkük nem kellett.

- Szia - mosolyodtam el, majd intettem Jimin-nek is - Mi ez a nagy csodálkozás? - ráztam meg a fejemet.

- Csak furcsa, hogy itt vagy - legyintett egyet Jin.

- Miért? - ráncoltam szemöldököm.

- Mert az idejét sem tudom mikor volt utoljára nő ebben az épületben - válaszolta meg egyszerűen Jimin, mire hangosan felnevettem.

- Vágom - bólintottam egyet még mindig mosolyogva - Képzeljétek - jutott hirtelen eszembe. Kicsit hátráltam, hogy ezzel egy kis kört tudjak kialakítani közöttünk. Hoseok, Taehyug, Jimin, Jin és Yoongi (aki szerintem csak azért maradt, mert elálltuk az útját) érdeklődve pillantottak rám - Én is megyek veletek Máltára és Saipan-re - kezdtem el vigyorogva ugrálni, ami négyüket megrémítette, ám Hoseok örömmel csatlakozott hozzám, így már ketten ugrándoztunk boldogságunkban. Őszintén hülyének éreztem magam, de életemben először történt ez meg velem. Senkivel sem tudtam ilyen dolgokat csinálni, és akármilyen furcsa is, hálás voltam a fiúknak, hogy nem túrtak ki, és ilyen nyitottak felém, mivel ez tényleg sokat jelentett nekem. 

- Nem nagyon ismerlek, de... - gondolkodott el Yoongi a szája szélét rágva - Még soha nem láttalak ilyennek - állapította meg mély, rekedtes, álmos hangján.

- Igen tudom, de annyira izgatott vagyok - tapsoltam egyet hatalmas mosollyal az arcomon.

- Így jobb - bólintott egyet Tae, mire felé kaptam a fejemet.

- Hm? - vontam fel szemöldököm.

- Keveset mosolyogsz - folytatta - De jobban áll, ha többet vigyorogsz - vont vállat egy halvány görbülettel a száján, majd elhaladva mellettem összeborzolta a hajamat. Felháborodva rúgtam bele a fenekébe, amivel igazából nem sok mindent tudott kezdeni, csak menet közben elröhögte magát, és félig visszafordulva rámnézett, majd megrázta a fejét.

- Örülök, hogy örülsz - mosolygott le rám őszintén Hoseok, ami megmelengedte a szívemet. Nem tudom mi történt velem aznap, de tele voltam boldogsággal. Rohadt ritkán fordult ez elő velem, így minden kis pillanatát ki akartam használni, mert féltem, hogy hamar vége lesz. Nem tart minden örökké, főleg nem az én életemben, és főleg nem a jó dolgok. 

- Akkor már ott is hallgathatom az idegesítő hangodat - forgatta szemeit játékosan Yoongi, majd ő is elvonult.

- Köcsög! - szóltam utána nevetve, majd körbe néztem - Kook? - jutott hirtelen eszembe, ahogy csak a nagybátyámat találtam meg Namjoon-nal a kanapén beszélgetve.

- Valószínűleg alszik, kicsit túlhajtotta ma magát - gondolkodott el Jimin.

- Miért? - lepődtem meg.

- Neki nem kell hozzá indok - mosolyodott el Hoseok - Képes addig táncolni, amíg össze nem esik a fáradtságtól - magyarázta. Na ezt azért nem tudtam. 

- Komolyan? - pislogtam nagyokat - Szegény - motyogtam az orrom alatt.

- Micsoda? - vigyorodott el Jin kijelentésemre.

- Semmi - ráztam meg a fejem beharapott szájjal. Miért is vagyok én most ennyire kedves? Tisztára elpuhultam, még csak csúnyán sem beszélek mostanában. Borzalmas.

- Mehetünk - jelent meg mellettem hirtelen SeJin.

- Oké - bólintottam egyet azonnal, ezzel is megpróbálva kimászni a kialakult kínos szituból.

- Sziasztok - intettem egyet a fiúknak, akik mosolyogva elköszöntek tőlünk miután váltottam egy pár szót a nagybátyámmal.

__________________________________

💜