Reggel elkészültem, és leszaladva a lépcsőn üdvözöltem a nagybátyámat is, aki ma kifejezetten frissen lézengett a konyhában.

- Mi ez a jó kedv? - kérdeztem tőle mosolyogva miután leértem.

- Így ébredtem - vont vállat rám pillantva.

- Helyes - bólintottam egyet.

- Kaptál e-mailt Saipan-ről? - kortyolt bele a pohárjába.

- Igen - bólintottam egyet - Mondjuk nem örülök, hogy Málta előtt van. Több idő kellett volna a megszervezéshez - sóhajtottam egyet, előre belegondolva, hogy ma meddig fogok dolgozni.

- Szokj hozzá, néha vannak utolsó pillanatban bejelentett dolgok - vont vállat.

- Ja, ideje lesz - bólintottam egyet.

Nem sokkal később el is indultunk, mivel sürgettem SeJin-t, mondván, hogy minél hamarabb kész akarok lenni. 
Eközben én már a kocsiban a telefonon csüngtem, hogy minél előbb informálódni tudjak. Felhívtam az egyik spanyol barátnőmet, hogy kérdezősködjek, mivel ő már volt korábban Saipan-en. 
Próbáltam mindent megjegyezni amit mondott, de így is gyorsítottam lépteimen, hogy minél hamarabb az irodámba érjek. Útközben összefutottam Hosoek-kal, Jimin-nel és Yoongi-val, így csak oda intettem nekik, miközben azt próbáltam elmagyarázni a lánynak, hogy miért is olyan fontos ez nekem. Nyílván nem akartam elmondani, hogy magának A BTS-nek szervezem az utazását, így elő kellett rukkolnom valami világi nagy hülyeséggel, szóval bekamuztam, hogy a nagyszüleim harmincadik évfordulójukra szeretnének oda menni. Hirtelen nem jutott jobb az eszembe, oké? 

Berontva az irodámba felkapcsoltam a villanyokat, mivel SunBin még nem volt bent, és egy lapot kivéve a fekete kis tartókából írni kezdtem rá a dolgokat spanyolul. Hevesen firkáltam, közben pedig hümmögtem a telefonba. 
A beszélgetésünk végén megköszöntem a segítségét, majd meg is szakítottam a vonalat. 

Sóhajtva bekapcsoltam a gépemet és a tabletemet is, amint belekortyoltam a reggeli kávémba. Megnyitottam az e-mailt, hogy pontosan le tudjam ellenőrizni, hogy minek kell utána járnom. Ezúttal nem akartam más dolgába is bele avatkozni, nekem is volt elég. Megkaptam az étkeztetést, és a szállást, néhány szemponntal, amit figyelembe kell majd vennem, amikor helyet foglalok. 

Sóhajtva nyitottam meg az oldalakat, és blogokat, hogy utána járjak a kiírt dolgoknak. Közben lefordítottam a spanyolul leírtakat koreaira, hogy könnyebben menjen a keresgélés. 

- Jó reggelt - lépett be végül SunBin is.

- Jó reggelt - biccentettem egyet felé sem nézve.

- Nyugodtan tegezhetsz - mosolyodott el.

- Nem gond? - pillantottam végül rá.

- Engem nem zavar - vont vállat kedvesen, majd a szoknyáját megigazítva ő is leült az asztalához - Saipan? - biccentett a lapomra, látván, hogy valamin nagyon dolgozom.

- Igen - sóhajtottam egyet.

- Kicsit több idő kellett volna, de ez van - forgatta szemeit.

- Igen, nem ártott volna - értettem egyet.

- Te egyébként hol dolgoztál ezelőtt? - váltott témát hirtelen. Beharaptam a számát, ahogy hirtelen nem tudtam, hogy erre hogy kellene reagálnom.

- Nos - köszörültem meg a torkomat - Sehol - ráztam meg a fejemet, mire a munkatársam kezei megálltak a levegőben pakolás közben.

- Oh, tényleg? - pislogott nagyokat, mire bólintottam egyet - Fura - motyogta az orra alatt.

- Miért? - ráncoltam szemöldököm felkönyökölve az asztalra.

- Csak mert általában nem vesznek fel kezdőket - legyintett egyet.

- Úgy tűnik szerencsém volt - gondolkdotam el.

- Vagy csak erre születtél - mosolyodott el.

- Lehet - nevettem el magam halkan.

- Nem kizárt - folytatta tovább - Tehetséges vagy, ráadásul ilyen fiatalon ennyi nyelven tudni - csóválta fejét hitetlenül - Én huszonnégy vagyok, és még csak töröm az angolt - tárta szét karjait.

- Ne add fel, menni fog az - jelent meg egy halvány mosoly az arcomon.

Csendben dolgoztunk, csak az egér kattintgatások, és a billentyűzet hangja hallatszódott a szobában. Jó volt, hogy senki nem zavart, így teljesen bele tudtam merüli a feladataimba. Ebéd időben viszont megéheztem, ezért felállva kinyújtóztattam a végtagjaimat, és megragadva a pénztárcámat és a telefonomat az ajtó felé indultam.

- Lemegyek valami kajáért, kérsz valamit? - pillantottam a lány felé, aki mosolyogva megrázta a fejét.

Bólintva kisétáltam az ajtón, és megindultam a folyosón, a lépcsőfordulóban viszont szó szerint neki ütköztem egy mellkasnak. Felnéztem, készen arra, hogy lehordjam az illetőt a sárga földig, amiért tulajdonképpen belém futott, de amint találkoztam a gyöngyörű zöldes szempárral meg sem tudtam szólalni.

- Ne haragudj - villantott felém egy széles mosolyt a férfi, ahogy hátrébb lépett.

- Nem gond - ráztam meg a fejemet végül, mert a hirtelen kitörni készülő káromkodás hullám elúszott.

- Nem láttalak - csóválta a fejét.

- Én sem - vontam vállat legyintve egyet.

- DongHyun vagyok - mutatkozott be.

- JiAhn - biccentettem egyet.

- Oh, szóval te vagy az újonc - bólintott egyet, ahogy leesett neki, hogy én vagyok az új hús.

- Igen.

- Hát remélem jól fogod itt érezni magad - mutatott a folyosóra, amitől akaratom ellenére is elmosolyodtam.

- Biztosan - bólintottam egyet.

- Nem tartalak fel - lépett egyet balra - Legyen szép napod - kacsintott rám, majd ott hagyott, és elindult valamerre.

Sóhajtva folytattam utamat az épület kijárata felé, még mindig döbbenten az előbbitől. Nem tagadom, helyes férfi volt, és tetszett a kisugárzása is. Fekete haja középen el volt választva, és két oldalra volt zselézve, ami tökéletesen keretezte tónusos arcát. Izmos volt, karjain feszült a kék ing, bár lábain lett volna még mit dolgozni. Kedvesnek, rendesnek tűnt, és szépek voltak a szemei. Régen találkoztam már ilyen helyes férfival, annyi biztos.

___________

A kávézóban ettem egy melegszendvicset, majd már siettem is vissza, hogy minél hamarabb folytatni tudjam a félbe hagyott munkámat. 

Felérve az irodámba megint csekkoltam az e-mailjeimet, nehogy elhaladjon a figyelmem valami felett. És jól is tettem, hogy ellenőriztem, mert kaptam is egyet. A főnöktől jött, amiben röviden össze foglalva annyi szerepelt, hogy a szervező csapat négy nappal hamarabb utazik Máltára, és három nappal hamrabb Saipan-re, hogy elő tudja készíteni a szükséges dolgokat a bandának. 
Hirtelen nem hittem a szemeimnek. Pislogtam párat, és elolvastam újra meg újra a leírt sorokat, hátha csak az agyam játszott velem, de nem.

- Te is kaptál e-mailt? - pillantottam döbbentem a szoba másik felében helyet fogalaló SunBin-re.

- Persze - bólintott egyet úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolgva.

- De... - kapkodtam a tekintetemet közte és a képernyőm között - Ez mit is jelent pontosan? - ráztam emg a fejemet.

- Jaj, tényleg, te még nem tudod - kuncogott halkan, ahogy kicsit arrébb hajolt, hogy jobban lásson - Lényeg az, hogy azok, akik általában szervezik ezeket az utazásokat, egy pár nappal a fiúk érkezése előtt elutaznak a helyszínre, hogy előkészítsék, amit elő kell - bólintott egyet.

- Komolyan? - vigyorogtam folyamatosan.

- Igen - mosolyodott el a lány, ahogy rám nézett.

- Úristen de jó - ugrottam fel örömömben, majd tapsikolni kezdtem, mint egy gyerek, de akkor nem érdekelt. Komolyan én is elutazhatok? Én, aki csak Amerikában járt, és még az országban sem volt egy pár városon kívül? Nagyjából repestem az örömtől és madarat lehetett volna velem fogatni, annyira örültem ennek a hírnek. 

_________________________________

💜