Reggel iszonyatos fejfájással ébredtem, és az sem segített rajtam, hogy korán kellett kelni. Tegnap nem kellett volna meginnom az egész üveg bort, mivel rohadtul megártott. Nem hánytam, és nem is voltam rettentően kiütve, de a másnaposság mindig megtalál. 

Végig vihogtam a haza felé vezető utat, mert találtam valami vicces képet, és egyfolytába azt mutogattam a nagybátyámnak, aki nem nagyon tudta kezelni a helyzetet, tekintve, hogy nem nagyon viselkedem így. Csak bámult rám, és röhögött a reakciómon. Biztos idegesíttem vezetés közben, de a világért nem mondta volna el, hisz jó kedvem volt, és túl figyelmes személy.

Nyöszörögve kászálódtam ki az ágyból, és tántorogtam el a fürdőig. Megmostam az arcomat, és egy darabig a mosdókagyló két oldalán támaszkodtam, ahogy nem tudtam eldönteni, hogy megéri-e munkába menni. De mivel nem akartam nagyjából a második napomon kirúgatni magam azzal, hogy nem megyek be, vagy elkések, így egy hatalmas sóhajtással kezdtem el készülődni. 

Nem volt kedvem semmihez, ezért az sem érdekelt, hogy mit veszek fel. Kinézve az ablakon láttam, hogy nincs valami fényes idő, így egy szaggatott fekete farmer és egy fekete pulcsi mellett döntöttem, amihez társítottam egy szintén fekete beanie-t. A sminekmet visszafogtam, csak egy természetes hatásra törekedtem, és arra, hogy eltakarjam a fekete karikákat a szemeim alatt, amit még egy kilóméterről is ki lehetett szúrni. A hajamat csak szimplán kiengedtem, és hagytam, hogy az arcom két oldalán előre omoljon a sapka alatt.

A táskámmal a kezemben vánszorogtam le a konyhába, ahol már ott találtam SeJin-t.

- Jó reggelt - köszönt nekem frissen.

- Mhm - morogtam vissza neki kedvtelenül, majd levágtam magam az egyik bár székre és felkönyökölve a pultra megtámasztottam a fejemet.

- Beteg vagy? - pillantott rám aggódva.

- Másnapos - motyogtam csukott szemmel, mire a férfi hangosan felnevetett, majd pedig megveregette a vállam.

- Mondtam, hogy ne idd meg mind - csóválta fejét a tegnap elfogyasztott mennyiségre utalva.

- Már mindegy - sóhajtottam egyet - Beugrunk kávéért? - emeltem fel a fejemet, ahogy rá néztem.

- Be - biccentett egyet - De előbb vegyél be valami gyógyszert - javasolta az ötletét, ami valóban nem volt hülyeség, mivel a fejemben ezernyi kismókus szaladgált.

Nem sokkal később már úton voltunk a cég felé, kezemben az energiabombával, ami remélhetőleg segít majd ébren maradnom egész nap.

Morcosan léptem át az épület küszöbét a kávémmal a kezemben.

- Az irodában leszek - intettem egyet a nagybátyámnak, majd a következő elágazásnal le is kanyarodtam tőle, hogy ott hagyva őt egy csendesebb és nyugodtabb helyre menjek.

Nekem még nem volt irodám, és abban sem voltam teljesen biztos, hogy lesz, így továbbra is a SeJin-ét használtam.
Az asztalán volt egy levél, de mivel az én nevem volt rajta, feltételeztem, hogy nekem írták. Kibontottam a borítékot, és elolvastam a szépen megfogalmazott és megszerkesztett szöveget, amiben az állt, hogy menjek az ügyintézők irodájába, hogy tisztázni tudjam a dolgaimat. Nem nagyon értettem, hogy ez pontosan mit is jelent, de sóhajtva útnak indultam, mert nem akartam húzni a dolgot, jobb túl esni ezen.

Egy ideig kóvájogtam, mert nem tudtam, hogy merre találom a helyiséget, de miután megkérdeztem az egyik takarítót, oda is találtam. Bekopogtam, és miután meghallottam a varázsszót be is nyitottam. Udvariasan, azonban lüktető fejjel meghajoltam és próbáltam leplezni, hogy mindjárt elalszom. Megszólított az egyik nő, aki a teremben elhelyezett asztalok egyike mögött ült, mire oda sétáltam elé, és engedelmével le is ültem a székre. 

Elmondtam, hogy ki vagyok, és, hogy azért vagyok itt, mert kaptam egy levelet, hogy ide kell jönnöm.

- Belépő kártyát kell csináltatnunk önnek, és beíratni a nevét a rendszerbe. Egy asztalt is kellene találni a számára, bár per pillanat eléggé tele vagyunk - hadarta a dolgokat folyamatosan a számítógépe képernyőjét lesve. Én csak bólogattam, pedig az információk fele el sem jutott az agyamig.

- ...Tehát a jövő hét folyamán kész is lesz a kártyája. Majd egy titok tartási szerződést is alá kell írnia, csak a biztonság kedvéért - pillantott rám egy másodperc erejéig, majd felállt, és a mögötte lévő szekrénysorhoz lépett, kiemelt belőle egy vaskos lefűzhetős mappát, amit lecsapott az asztalra.
A hirtelen hanghatás miatt összerezzentem, és grimaszolva lehajtottam a fejemet, mert ismét bele hasított a fájdalom.

- Ezt nézze át. Minden benne van, amit a cégről, az itt dolgozókról és a kisebb csoportokról tudnia kell - tolta elém.

Kikerekedett szemekkel bámultam a nőre, afféle "Ezt nem gondolhatja komolyan" nézéssel. Mosolyogva bólintott egyet, majd az ajtó felé biccentett.

- Isten hozta a Big Hit-nél - ült le büszkén a nő, és mivel elég irritálóan meredt rám, így úgy döntöttem, hogy elhúzom a csíkot. Meghajoltam, és magamhoz vettem a vaskos papírköteget, ami nehezebb volt mint gondoltam. 

Nagyszerű, állhatok neki átnézni ezt a sok marhaságot. Még iskolás koromban sem szagoltam bele a házi rendekbe, nem hogy most. De mivel kell a pénz, hogy el tudjak költözni a nagybátyámtól, nem tehettem mást. Muszáj volt komolyan vennem, és küzdenem azért, hogy maradjak.

Visszamentem az irodába, és fáradtan ledobtam magam a székre, hogy neki lássak. Elővettem az IPad-em, hogy kijegyzeteljem bele a fontosabbnak mondható dolgokat, hogy nehogy elfelejtsem. Azt is kinéztem ebből a helyből, hogy egy pár nap múlva kikérdezik, és ha észre veszik, hogy bele sem szagoltam, egyszerűen kibasznak.

_______

Még csak a harmincnegyedik oldalnál tartottam, és volt vagy háromszáz. Lefáradt az agyam, nem tudtam normálisan koncentrálni, egy oldalt többször is el kellett olvasnom, mert nem tudtam felfogni. 
A sapkám alját piszkáltam, és mereven bámultam a papírokra, amik előttem hevertek, amikor valai kopogott. Sóhajtva dőltem hátra a székembe, és pillantottam az ajtóra, majd miután elmotyogtam, hogy "gyere", nyílt is a falap.

- Nem akarok zavarni - kukucskált be rajta Jungkook. Meglepődve néztem rá, és a mai napon először megjelent egy kis mosoly is a számon.

- Nem zavarsz - vontam vállat. Bejött, és megállt az asztal előtt, háta mögött tartott kezekkel. Összeráncolt szemöldökkel néztem, ahogy zavarában nem igazán tudja, hogy mit csináljon. Végül az alsó akját rágva rám vezette tekintetét, és előhúzta az addig a mancsaiban tartott zacskót, és letette elém.

- Ez micsoda? - hajoltam közelebb.

- Hát... - vakarta meg tarkóját - Egy üdvözlő ital - vont vállat - A bandától - tette hozzá gyorsan, mire akaratlanul is felnevettem, és megráztam a fejemet.

- Köszi - vettem ki a banán turmixot a szatyorból, majd beleszúrva a szívószálat belekrotyoltam. A finomság most kifejezetten jól esett, főleg, mert még hideg volt, és legalább felpörgetett az édesség.

- Nincs mit - jelent meg egy hatalmas mosoly az arcán, ahogy rám nézett, majd megköszörülte a torkát, és hátrált néhány lépést - Én megyek. Még van néhány dolgom - bólintott egyet.

- Persze, menj csak - biccentettem egyet, ahogy végig néztem a férfin. Melegítő szettet viselt, valószínűleg próbája volt, vagy éppen lesz - Köszi - emeltem meg a finomságot.

- Szívesen - legyintett egyet, majd hátat fordítva nekem kisétált az ajtón, és ott hagyott. 

Ez a kis gesztus a fiúktól tényleg jól esett, és fel is frissített egy kicsit. Újra tudtam koncentrálni a kiszabott feladatra, és folytattam a jegyzetelést. Legalább volt mit innom és tudtam rágcsálni a szívószálat idegességemben.

_______

A papírstóc negyedéig jutottam csak, ezért elhatároztam, hogy a mardékot megpróbálom átolvasni otthon, és a hétvége folyamán, hogy a következő hetet már úgy kezdjem, hogy mindent tudok, ami szükséges lehet. Kicsit később végeztünk, mint szoktunk, mivel SeJin tovább akart maradni, így a fiúkkal nagyjából egyszerre léptünk ki az épületből. A hátsó udvaron ácsorogtak, és hangosan beszélgettek, nevettek, és hülyéskedtek. Oda sétáltam hozzájuk, mivel a nagybátyám is köztük volt, aki Namjoon-nal próbált néhány értelmes szót váltani. 

- Sziasztok - álltam meg Jimin és Hoseok között.

- Szia JiAhn - lökött meg játékosan Hoseok, amin elmosolyodtam.

- Örülünk, hogy felvettek - pillantott rám Taehyung, a többiek pedig egyetértően bólogatni kezdtek.

- Köszi, és a turmixot is - néztem rájuk hálásan, ám öt értetlen tekintettel találtam szemben magam. Namjoon azért nem nézett oda, mert SeJin-nel társalgott, Jungkook pedig mert hirtelen elkapta a fejét, és a cipője orrát kezdte el bámulni.

- Milyen turmix? - pislogott rám értetlenül Yoongi. Tehát nem tudnak semmiről, mivel a finomságot Jungkooktól kaptam egyedül. Leesett a dolog, így nevetve átnyultam Jimin előtt, és finoman oldalba ütöttem Kook-ot, aki vigyorogva, elvörösödött arccal felnézett rám.

- Kösz - címeztem az egyszavas mondatomat a férfinak, aki csak megvonta a vállát. A srácok továbbra is kapkodták a fejüket közöttünk, mert fogalmuk sem volt az egészről. 

A nagybátyám és a csapat vezetője befejezte a diskurációt, így sóhajtva elindultam a kocsi felé, egy ideig tartva a szemkontektust Jungkook-kal, majd miután már ki kellett volna tekerni a nyakamat, hogy a szemeibe nézzek, előre fordítottam a fejemet, és oda sétálva a járműhöz, beszálltam az anyósülésre. 
A szélvédőn keresztül láttam, ahogy a srácok közelebb lépnek Kook-hoz, és valószínűleg faggatni kezdik. Tae és Jimin hátba veregették a férfit, aki csak röhögve állta a strapát. 
Mosolyogva megráztam a fejemet, és bekapcsoltam az övemet, ahogy elindultunk. 

__________________

💜