SeJin-nel nem egyszerre értünk haza, én hamarabb végeztem, ezért egy kis kitérő után haza is tértem. 

Éppen Marcos-sal beszélgettem telefonon, miközben főztem, amikor hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó.
A nagybátyám nem egyedül volt, a srácokkal az oldalán lépett be, akik szerintem haza sem mentek. Nem mondtam semmit, csak intettem nekik egyet, mert éppen egy sztori kellős közepén tartottam. A férfi ki volt hangosítva, és a tűzhely mellett hevert a telefonom, hogy halljon is. 

A srácok szétrebbentek, a fele leült a kanapéra, ketten a kontrollerekért nyúltak, Kook pedig a hűtőhöz lépett, hogy kivegye belőle a banántejet, ami azóta fogyóeszköz köreimben is, mióta megkóstoltatta velem. 

- ...Most leteszlek, ha nem baj - címeztem spanyol szavaimat Marcos-nak.

- Mindig lerázol, te kis sunyi - dorgált meg játékosan, mire halkan elnevettem magam. 

- Majd még beszélünk, de éppen főzök, nem sokára vacsizunk - magyaráztam neki.

- Jól van, menj. De ígérd meg, hogy beszámolsz róla, hogy milyen helyekre viszel majd el.

- Nem fogom elmondani, mert akkor nem lenne benne meglepetés - ráztam meg a fejemet.

- Jól van akkor - fújtatott a férfi.

- Léptem - nyúltam a mellettem lévő készülékhez, hogy kinyomjam.

- Puszi - húzta el a szót.

- Szia - mosolyodtam el viselkedésén, majd megszakítottam a hívást.

Megkavartam a tésztát, és hátra fordultam a bandához.

- Nem tudtam, hogy jösztök - váltottam át koreaira, bár kicsit furcsa volt, tekintve, hogy majdnem egy órán keresztül spanyolul kommunikáltam - Csináltam volna többet - biccentettem fejemmel a vacsira, amit nagyjából két személyre szabtam.

- Nem baj, nem maradunk sokáig - legyintett egyet Namjoon.

- Csak beugrottak, volt még egy pár kérdésük Máltával kapcsolatban - magyarázta SeJin, aki leült a fiúkkal szemben, ezzel kitakarva a kilátást az épp videójátékozó Jimin és Taehyung elől.

- Oké - bólintottam egyet, ahogy visszafordultam, hogy folytassam a kotyvasztást.

- Mellesleg - szólalt meg Jin - Ügyes előadást tartottál - dicsért meg a legidősebb.

- Köszi - mosolyodtam el hátra sem nézve.

- Taníts már meg spanyolul - dobott fel egy teljesen más témát Tae, amin automatikusan is felnevettem, és ránézve felvontam a szemöldököm.

- Minek? - vontam meg a vállam.

- Hát nem tudom - meredt maga elé, ahogy elgondolkodott - Szép és bonyolult nyelvnek tűnik.

- Tényleg az - biccentettem egyet.

- Na - csapta össze tenyereit a nagybátyám, ezzel magára vonva a bandája figyelmét - Anna, ne tereld el a figyelmüket - tette fel a kezét, mire felháborodottan rápillantottam.

- Én? - tettem tenyeremet a mellkasomra - Ők szóltak hozzám - mutattam a kanapén helyet foglaló társaságra, akik mondjuk pont meg sem mukkantak. 

- Hé! - csattant fel Hoseok, ahogy sértetten rám nézett.

- Na, figyeljetek - sóhajtott egyet fáradtan a nagybátyám, én pedig inkább visszafordultam.

______

- Tehát akkor ez is V Live-ra megy - értelmezte a hallottakat Jimin.

- Igen - válaszolt SeJin.

- Bon Voyage? 

- Igen - biccentett ismét.

- Behind the scence is lesz? - vonta fel fél szemöldökét Yoongi.

- Lesz - válaszolt a menedzserük, mire midn egy kicsit lelombozódtak - Megpróbáljuk minimálisra fogni, hogy ne az egész a filemzésből álljon, de valamit adni kell a népnek is - magyarázta.

- Aha - forgatta szemeit Yoongi.

- Tudjátok hogy megy ez - tárta szét karjait SeJin.

- De legalább szép helyre megyünk - vont vállat Hoseok, mire Jungkook és Namjoon egyetértően bólintott egyet.

 - Szerezhettek sok emléket - mosolyodott el a nagybátyám.

- De mehetünk majd vásárolni is, ugye? - kérdezte meg a számára legfontosabb dolgot Tae, mire beharaptam a számat, nehogy hangosan felnevessek.

Már kész voltam midennel, így a hűtőhöz hajoltam, hogy kivegyem belőle a banántejet, de amikor önteni akartam belőle, meglepődve konstaláltam, hogy nicns benne egy csepp sem.

- Ki itta meg? - szólaltam fel szomorúan, amiért nem volt már több a finomságból. 

- Szerinted? - pillantott felém mosolyogva Jin, mire automatikusan Jungkook felé fordítottam a fejemet, ahogy tekintetem átváltott dühösre.

- Hozok neked - tette fel kezeit védekezően azonnal.

- Ajánlom is - tettem a szemetesbe a kiürült dobozt.

- Kiengesztelésül hoz neked egy turmixot - közölte velem visszafojtott nevetéssel Tae, mire csak megforgattam a szemeimet. Kook csak lehajtotta a fejét, ahogy az idősebb elkezdte cikizni. Kaptam egy banánturmixot Jungkook-tól a banda nevében, de mint később kiderült ezt nem a csapat, hanem ő állta. 

- Igen igen, meg csokit is - röhögött fel ördögien Jimin is, aki összepacsizott Taehyung-gal.

- Ne bánt... - kezdte volna Jin, a kisebbek leállítását, de félbeszakítottam.

- Kedves gesztus volt, hogy gondolt rám - vontam vállat - Úgyhogy ne cikizzétek - tettem fel mutatóujjam fenyegetőleg.

- Figyelj, úgy ismertelek meg, hogy tele volt sebekkel az arcod - kezdte Yoongi - Én nem kötöszködök veled - csóválta a fejét játékosan.

- Helyes - biccentettem egyet magabiztosan, majd Kook-ra pillantottam, aki a jelek szerint zavarban volt. Vörös haja enyhén szemeibe hullott, ahogy tekintete a padlón járt. Egy halvány mosollyal az arcán, paradicsom színű almácskákkal bámult szigorúan maga elé, véletlenül sem felnézve. Elmosolyodtam kisfiús reakcióján, és felmentem a szobámba, hogy hagyjam őket beszélgetni. 

Megnéztem az e-mail-jeimet, és jól is tettem, mert megkaptam a feladatomat a hét további részére. Először is, megvan az irodám, így végre beköltözhetek, bár őszintén nincs sok cuccom. Nem írták le pontosan, hogy kikhez, vagy kihez kerültem, de nem is érdekelt, a lényeg, hogy nőhöz raktak, így nem kell disznókkal osztozkodnom. Ezen kívül két nap múlva mehetek a kártyámért, és holnap beírathatom magamat a rendszerbe is. 
Aztán Máltával kapcsolatban még mindig van egyeztetni való, így holnap lesz is egy mini értekezlet a szervezők között, amibe ugye már én is beletartozom. 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy örülök e neki, hogy elfogadtam az állást, és, hogy ide vettek fel. Egyelőre nem tudom biztosan megmondani, hogy ezt valójában akartam-e, vagy tulajdonképpen máshová húz a szívem. Ki akartam használni a jelent, és nem a jövővel foglalkozni, mert az úgy is úgy fog alakulni, ahogy kell, és ahogy az meg van írva. A "mostra" akartam koncentrálni, és élvezni, hogy nincsenek körülöttem toxikus emberek, nem élek nyomorban, ott hagytam a részeg apámat, aki mellett abban sem voltam biztos, hogy sokáig húzom. Most viszont nem panaszkodhatok, és hálás vagyok a dolgoknak. Legfőképp a nagybátyámnak, amiért befogadott, és nem hagyta, hogy az utcán maradjak. Nem volt elég pénzem, hogy albérletbe menjek, így ő volt az utolsó reményem. Örökre hálás maradok neki...

___________________________________

💜