Lustán üldögéltem a tévé előtt, élvezve, hogy ma már nincs semmi dolgom. Valami halál unalmas műsor ment, de mivel szokás szerint semmi normálisat nem találtam, így hagytam ezen a csatornán.

- Készülj - jött be a nappaliba SeJin hirtelen, aki frissen ürvözölt, és mosolyogva pillantott rám.

- Miért? - ráncoltam szemöldököm értetlenül.

- Megyünk ünnepelni - csapta össze tenyereit.

- Mit is? - ültem fel, hogy a konyha felé tudjak fordulni, ahol a nagybátyám töltött magának egy pohár vizet.

- Azt, hogy nálunk dolgozol - tárta szét karjait a férfi, mintha egyértelmű lenne. 

- Már mondtam, hogy nem kell nagy felhajtást csinálni belőle - ráztam meg a fejemet hitetlenül.

- Nem csapok nagy cécót, siess, nem tart örökké az asztal foglalás - sürgetett.

- Hova megyünk? - álltam fel, hogy kinyújtóztassam elgémberedett testrészeimet.

- Elviszlek vacsizni - vont vállat. Sóhajtva megforgattam szemeimet, majd felsiettem a szobámba, hogy felvegyek valami normális göncöt. SeJin sem volt kiöltözve, így én sem vittem túlzásba. Egy pasztell rózsaszín szoknya, amihez egy szürke kötött pulcsit vettem fel. Egy nyaklánc, a szokásos karkötőm, gyűrűim, és az orr piercing-em.
A hajamat kiengedtem, és feltettem egy szintén rózsaszín hajpántot, ami jól illett az összképhez. Gyorsan megcisnáltam a sminkemet is, felkaptam a táskámat, és le szaladtam a lépcsőn, mert kinéztem belőle, hogy ha sokáig nem megyek le, itt hagy.

- Kész vagyok - bólintottam egyet, ahogy az előszobába lépkedtem, hogy felvegyem a cipőimet is.

Még világos volt, és csak hét óra táján járhatott az óra, ráadásul még nem is ettünk, így ez a kis kiruccanás pont kapóra jött. 

- Mondtam, hogy ne költs rám annyit - pillantottam felé, amikor már a kocsiban ültünk.

- Csak örülök, hogy az unokahúgomnak lett állása - vont vállat mosolyogva - És amúgy se mondd meg nekem, hogy mit csináljak - lökte meg a karomat játékosan, mire halkan elnevettem magam. 

- Komolyan mondom - csóváltam a fejem - Nem elég, hogy itt lakom, de mág a kaját is te fizeted - ciccegtem.

- Mikor lettél te ennyire törődő? - szakította el a tekintetét egy másodpercre, ahogy rám nézett.

- Soha, csak nem akarom, hogy utána visszakérd - vágtam rá kapásból, mire a nagybátyám elröhögte magát, ami engem is megmosolyogtatott.

- Tudom, hogy a múltat már nem tudom megváltoztatni - váltott át egy komolyabb stílusra, ahogy szóba hozta azt az időszakot, ami örökké a legnehezebbnek számít majd az életem során - De a jelenedet, és a jövődet még megpróbálhatom szebbé tenni - bólintott egyet határozottan, ahogy bekanyarodtunk a parkolóba. 

Nem mondtam semmit, pedig akartam. Nagyon megérintett ez a pár szava. El akartam neki mondani, hogy mennyire hiányzott, amikor kisebbként egyedül ücsörögtem a szobámban, arra várva, hogy valai belépjen az ajtón és megmentsen. Hogy mennyire hálás vagyok neki, amiért egy különösebb szó nélkül befogadott és a szárnyai alá vett. Hogy mennyire sokat jelent nekem, hogy itt van mellettem, és hogy rajta kívül senkim sincs. 
Ehelyett csak sóhajtottam egyet és kiszálltam a járgányból, hogy a nagybátyámat követve bemenjek utána az étterembe, ami kívülről is iszonyat puccosnak és drágának tűnt.

____

- Válassz, amit csak szeretnél - mosolygott rám a velem szemben ülő SeJin. Egy eldugott helyet választott, ahol nem sok ember lebzselt körülöttünk, így alig ültek a környezetünkben.

- Nem foglak kifosztani - ráztam meg a fejemet, ahogy felemeltem az étlapot.

- Ne kattogj már ezen - sóhajtott egyet.

- Így is eleget költöttél rám - forgattam szemeimet.

- Ez nem igaz - nézett rám csúnyán.

- Szóval - tereltem inkább a témát - Szerintem meg van mit kérek.

- Ahj, te lány - csóválta fejét rosszallóan, amiért nem folytattam tovább a "sokat költesz rám" témát - Én is kiválasztottam - bólintott végül egyet.

 A pincér felvette a rendelésünket, és nem sokkal később ki is hozta nekünk az italokat.

- Hogy hogy most nem banán turmixot iszol? - mosolyodott el szélesen, amikor meglátta, hogy egy üveg bor hevert előttem.

- Ünneplünk, vagy nem? - pillantottam rá, ahogy megköszöntem a pincérnek, hogy kiöntötte nekem a vörös folyadékot a pohárba.

- Igaz - biccentett egyet, majd felemelte a kóláját, és oda tartotta. Vettem az adást, így követve példáját hozzá koccintottam a poharamat az övéhez. 

- Arra, hogy felvettek - nézett rám büszkén.

- Egészség - kortyoltam bele az ízletes italba, ahogy öblögetni kezdtem vele. Nem tudtam, hogy hogy kell "szépen" bort inni, ezért általában csak lehúztam, és nem foglalkoztam az erkölcsi oldalával a dolognak. 
Sosem bírtam jól az alkoholt, elég volt egy kis mennyiség is belőle, hogy berúgjak, így kicsit veszélyes játéknak tartottam az egész üveg megivását, de már olyan régen ittam bárminemű szeszes italt, hogy szinte fájt a szívem érte. 

- Szóval - tette le a kólát SeJin az asztalra, ahogy rám nézett - Ki az a Marcos? - pásztázott sejtelmes tekintettel. Mosolyogva megforgattam a szemeimet.

- Közép suliban voltam egy évet Amerikában cserediákként - kezdtem bele a mesélésbe - Ott szereztem néhány barátot, és az egyikük, aki igazából spanyol, nem oskar ellátogat ide - magyaráztam.

- Értem - bólintott egy nagyot - És... - köszörülte meg a torkát - Együtt vagytok? - pislogott nagyokat.

- Mi? - ráncoltam szemöldököm értetlenül - Dehogy - ráztam meg a fejemet, miközben az egyik kezemet is megráztam - Csak barátok vagyunk - vontam vállat.

- De tetszett - vágta rá. Oké, ezt honnan tudta? Ennyire lejön a beszéd stílusomból, hogy régen bejött a srác? 

- Hát... - sóhajtottam egyet - Igen, vonzódtam hozzá amíg ott voltam, de hamar elmúlt, és maradtunk barátok.

- Nem működött?

- Inkább csak nem akartam távkapcsolatot - gondolkodtam el az okán. 

- Megértem - bólintott egyet. 

Ezeket a dolgokat igazából még senkinek sem meséltem el, így egy kicsit furcsán hatott, hogy most egy étterem eldugott pontján a nagybátyámnak mesélek az életem azon részéről, amiről tulajdonképpen senki nem tud. 

- Apád keresett azóta? - kérdezte hirtelen. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy eszembe jutott a férfi, aki megkeserítette eddigi életemet.

- Nem - ráztam meg a fejemet - Sosem tudta a számomat - vontam vállat - Legalábbis soha nem hívott - forgattam a boros poharamat a kezemben.

- Remélem, hogy most már békén hagy. Felnőtt vagy, nem köthet magához. Ha felbukkan, szerzünk majd egy jó ügyvédet - bólintott egyet biztatóan, mire automatikusan is elmosolyodtam.

- Köszi - pislogtam hálásan.

- Semmiség - vont vállat, majd hirtelen előkapta a telefonját - Csinálok rólad egy képet - emelte fel a készüléket, mire halkan elnevettem magam, majd úgy fordultam, hogy normális szögben legyek, és kifújtam a levegőt. Nem szoktam mosolyogni a képeimen, de most az egyszeer kivételt tettem, ami mondjuk lehet, hogy a már szervezetemben lévő alkoholnak köszönhető. Egy kis görbület jelent meg ajkaimon, és a kamerába nézve hagytam, hogy a nagybátyám lőjjön egy pár képet rólam.

- Nem is tudtam, hogy ilyen modell alkat vagy - kezdte el nézegetni a rólam készült képeket, miközben megdicsért.

- Nem is igaz - ráztam meg a fejemet röhögve, ami annak az előjele volt, hogy már enyhén a fejembe szállt az alkohol, pedig még csak a második poharamnál tartottam. 

Felém tartva a telefont nekem is megmutatta a fotókat, amik valóban nem lettek rosszak. Elismerően bólintottam egyet, majd előre nyúlva megveregettem a vállát.

- Nem vagy szar fotós - tartottam fel neki a hüvelykujjamat, majd belekortyoltam a boromba, és hagytam, hogy a finom vörös folyadék lecsússzon a tokromon.

SeJin hangosan felnevetett és hitetlenül megcsóválta a fejét, majd követve példámat beleivott a kólájába. 

______________

💜