Reggel idegesen keltem, és készültem el. Sokáig gondolkdotam, hogy mit vegyek fel, de végül egy fekete-fehér kockás szoknyát válaszottam, ami egy kicsit feljebb ér, mint a combom közepe, felülre pedig egy fehér rövidujjú felsőt, amit betűrtem a szoknyámba. Néhány kiegészítő, és már kész is voltam. 
Felkaptam a táskámat, majd leszaladtam a lépcsőn. Nem akartam megvárakoztatni SeJint, elkésni meg végképp nem, úgyhogy egy kicsit hamarabb keltem, hogy legyen időm kényelmesen elkészülni.

- Mehetünk? - lépett mellém a nagybátyám, mire bólintottam egyet - Ügyes leszel - moslygott rám, már amikor kint voltunk. 

- Remélem - bólintottam egyet, miközben beszálltam a kocsiba. 

A térdemen dobolva vizsgáltam a mellettünk elhaladó tájat, és azon gondolkodtam, hogy mennyire fog tetszeni az állás, és hogy mennyire lesz hozzám való.

- Jól el voltál tegnap a srácokkal - jegyezte meg SeJin mosolyogva, mire felé kaptam a fejemet.

- Ja, nem volt rossz - vontam vállat - De ne szokj hozzá, ebből nem lesz rendszer - tettem hozzá gyorsan.

- Gondoltam - sóhajtott egyet - Pedig ha megismernéd őket rájönnél, hogy jó fejek.

- Nem szeretek embereket megismerni - ráztam meg a fejemet.

- Igen, tudom. Nem bízol meg senkiben. Még bennem sem - bólintott egyet. Ismét rá néztem, és megpróbáltam leolvasni az arcáról valamit, de nem sokra mentem. Szerintem rosszul esik neki, hogy nem nagyon nyílok meg, és az esetek nagy részében be vagyok zárkózva.

- Nem erről van szó - sóhajtottam egyet - Ha nem bíznék benned, nem hívtalak volna fel, és kértem volna segítséget - jegyeztem meg.

- Ez igaz - bólintott egyet, egy fokkal megkönnyebbülten.

- A fiúk pedig egyszerűen csak nem szimpatikusak - vontam vállat.

- Pedig rendesek - pillantott rám - Legalább próbáld meg őket megismerni egy kicsit. Majdnem annyi idős vagy, mint ők - magyarázta.

- Hogy érted, hogy majdnem? - vontam fel fél szemöldököm.

- Úgy, hogy még Jungkook, a legfiatalabb tag is idősebb nálad - mosolyodott el.

- Micsoda? - kerekedtek ki szemeim. Egész idáig én abban a hitben voltam, hogy legalább négy tagnál idősebb vagyok.

- Bizony - nevette el magát a nagybátyám.

- Pedig azt hittem, hogy van köztünk vagy öt év - csóváltam a fejem hitetlenül.

- Látod, alig tudsz róluk valamit - mondta, miközben leparkolt a kávézó előtt.

- És ez jobb, ha így is marad - zártam le a témát.

- Vigyázz magadra, és sok sikert - biccentett egyet.

- Kösz - bólintottam, ahogy kiszálltam, és becsaptam az ajtót. A nagybátyám elhajtott, én pedig a telefonomon ellenőriztem az időt. Kicsit hamarabb jöttem, mint kellett volna, de inkább, mint, hogy késsek.

☆☆☆

Szerncsémre már sok mindent tudtam, mivel már dolgoztam kávézóban korábban is. Volt benne tapasztalatom, ezért nem kellett mindent az alapoktól kezdeni, ami nekem is, és a kis főnökömnek is megkönnyítette a dolgát. 
Az első napom hamar eltelt, bár kicsit az agyamra ment, hogy annyit kellett jópofiznom az emberekkel, így eldöntöttem, hogy a nap további részében meg sem mozdítom az arcizmaimat. A fasznak van ennyi ereje mosolyogni.
Még borravalót is kaptam, ami mondjuk jól jön, úgyhogy örömmel tettem el. Igaz, hogy a nagy részét férfiak adták, de kit érdekel? Lényeg, hogy a külsőm vonzza a vendégeket, ami több bevételt jelent.

Egy latteval és egy americanoval a kezemben sétáltam haza. Nem volt olyan messze ez a hely, egy kényelmes 20 perc gyalog, amit ha nagyon siettem, letudhattam 12 perc alatt is. Most viszont kihasználtam a jóidőt, és ráérősen ballagtam a járdán, miközben rágózva figyeltem a környező épületeket. Szokatlan volt még Szöül, de kimondottan tetszett ez a nagyvárosi élet. 

Fáradtan estem be az ajtón, mivel a nap nagy részét végig álltam, és rohangáltam egyik asztaltól a másikig.

- Megjöttem! - kiáltottam el magam, hátha SeJin is otthon van, de mivel sehonnan nem kaptam választ, és a bejárat előtt sem volt ott a cipője, így arra következtettem, hogy még dolgozik. Betettem a kávéját a hűtőbe, én pedig miután átöltöztem visszamentem a nappaliba, és az Ipad-emmel együtt leültem a kanapéra. Felhívtam az egyik spanyol haverom, aki a múltkor rám csörgött.

Marcos nagyon feldobta a napomat, mivel azt mondta, hogy az elkövetkezendő egy évben ellátogat majd Szöülba a családjával, és azt mondta, hogy kötelező, hogy össze fussunk. Természetesen nem ellenkeztem, és megígértettem vele, hogy úgy készüljön, hogy legalább két teljes napot együtt töltünk. Jóban voltunk, őt mondhatom, az egyik legközelebbi "barátomnak", bár vele sem osztok meg mindent. Ilyen ember szinte nincs is az életemben. 

- Ott van, vedd el nyugodtan - hallottam meg SeJin hangját az előtérből, majd nem sokkal később be is sétált, Jungkook-kal, és Jimin-nel az oldalán. Felvont szemöldökkel néztám rájuk, miközben épp azt meséltem Marcos-nak, hogy ma a kávézóban volt egy csaj, aki vizet rendelt tejszínhabbal. 

Jimin mosolyogva intett egyet, majd a nappalin keresztül a konyhába ment. Jungkook csak egy helyben ácsorgott, és vészesen kerülte a tekintetemet. Ő fél a lányoktól, vagy még is mi van vele? 

A két férfi indulni készültek, így én is felemeltem a kezemet, és intettem nekik egyet, mivel még mindig bőszen hadartam a telefonba. A nagybátyám halkan váltott néhány szót a srácokkal, majd miután kikísérte őket biccentett nekem egyet, és a konyhába indult.

- Várj egy kicsit - szóltam bele a készülékbe spanyolul, természetesen - Hoztam neked kávét - mutattam a hűtőre, mire SeJin elmosolyodva bólintott egyet.

Nagyjából még öt percig beszélgettem, aztán elköszöntem, és bontottam a vonalat. 

- Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz spanyolul - ült mellém fáradt mosollyal ar arcán.

- Sokat tanultam - vontam meg a vállam.

- Helyes - bólintott egyet - Na, mesélj - nézett rám izgatottan, mire halkan elnevettem magam.

- Semmi extra. Gördülékenyen ment minden, és nem öntöttem le senkit, pedig az elején be voltam szarva, hogy majd véletlenül megbotlok és valakire ráborítom a tálcát, de nem olyan nehéz - vontam vállat - Borravalót is kaptam - újságoltam el izgatottan, mire a férfi felnevetett.

- Ez fantasztikus - bólogatott szórakozottan.

- Igen, az! - biccentettem büszkén - Én örülök neki - mosolyodtam el halványan.

- Ha te is, akkor én is - sóhajtott egyet.

- Miért voltak itt a fiúk? - kérdeztem, miközben bele ittam a kávémba.

- Itt hagytak valamit - vont vállat.

- Jungkook fél a nőstényektől, vagy mi? - vontam fel szemöldököm érdeklődve, mire a nagybátyám megint elröhögte magát.

- Nem, csak kicsit félénk - vont vállat - Ilyen a természete - legyintett egyet, mire csak bólintottam egyet.

- Fura - jegyeztem meg magamnak hangosan.

- Csak nem olyan a természete, mint neked - érvelt a férfi.

- Ja, nem gyakoriak az olyan köcsögök, mint én - értettem egyet.

- Nem ezt mondtam - sóhajtott egyet.

- Tudom - biccentettem.

- Egyébként Yoongi hasonlít rád. Szeret káromkodni, és nem szereti az embereket.

- Csak jó az ízlése - vontam vállat. 

- Nem biztos, hogy jól kijönnétek egymással - gondolkodott el hunyorogva - Két erős személyiség... Hmm - hümmögött egyet a mondat végére.

- Kivel jönnék ki a legjobban? - kérdeztem rá kicsáncsian.

- Nem tudom - vont vállat - Ismerd meg őket, és találd ki te magad - csettintett egyet játékosan, mire halkan elnevettem magam, mivel már megint itt járunk.

- Hagyjál - csóváltam a fejemet.

- Oké, bocs - nevetett ő is. 

__________________________________

Hi everyone! ^^ ne haragudjatok, hogy régen volt rész, de nem nagyon van időm. Általában éjfélig tanulok, és amikor nem magolok, akkor próbálom magam olyan dolgokkal szórakoztatni, amik kikapcsolnak. Amint vége az érettséginek, megpróbálok rendszeresebben írni, főleg mivel rengeteg ötletem van még raktáron.

Remélem jól vagytok. Sok erőt, egészséget és energiát kívánok mindenkinek! 💜 vigyázzatok magatokra!
Köszönöm a türelmeteket!

~Zsuni~