Reggel izgatottan ébredtem, és korábban is keltem, mint kellett volna, de biztosra akartam menni, hogy minden rendben van a muffinokkal, és, hogy nem hagyok otthon semmit sem. 

Gyorsan összeszedtem magam, felöltöztem, majd lesiettem a földszintre, hogy a már becsomagolt sütiket bepakoljam szatyrokba. 
Hamar elkészültem, ezért csináltam egy könnyű reggelit, aminek a receptjét tegnap pillantottam meg a neten, és mivel megtetszett, ezért biztosan el akartam készíteni. 

- Hogy tudsz ilyen korán így szorgoskodni? - jelent meg hirtelen a nappaliban SeJin, aki álmosan dörzsölte a szemét.

- Nem tudom - mosolyodtam el halványan, ahogy az asztalra helyeztem az én tányéromat is - Jó étvágyat - biccentettem egyet, ahogy ő is leült velem szemben.

- Jól néz ki - bólintott egyet elismerően. Megpirítottam két teljeskiőrlésű kenyeret, kivájtam a közepét, amibe tükörtojást csináltam, és vágtam fel hozzá paradicsomot is. Elég egészségesre sikeredett, de néha ilyet is kell enni. 

Mind a ketten elfogyasztottuk az ételt, majd a nagybátyám segítségével be is pakoltunk a kocsiba. Szokás szerint megálltunk a kávézónál, de most én álltam a fiúk részét is, mondván ma irtó kedves vagyok, úgyhogy jobb, ha kihasználjuk.

A táskámmal a vállamon, és három szatyorral a kezeimben indultunk be az épületbe. Hamarabb mentünk, mint általában, mivel akartam egy gyors kört futni az épületben, hogy mindenki megkapja a finomságokat. 

SeJin-t elkültem dolgozni, mert még neki is volt néhány plusz elintéznivalója, így neki is kapóra jött ez az extra idő. 
A másodikon kezdtem, mivel onnan kezdődtek az irodák. Mindenhova bekopogtam, bár még alig voltak bent emberek. Minden asztalra lehelyeztem egy muffint, mivel mindegyikre ráírtam a nevem, és azt a csopotot ahol dolgozom. A jobb kezem még mindig fájt a sok írástól, de volt már ennél rosszabb is, szóval kibírtam. 
Néhány helyen találkoztam emberekkel is, nekik személyesen adtam oda, és magyaráztam el, hogy ki vagyok. 

Sóhajtva estem be az egyik gyakorlóterembe, ahol már a srácok is ott voltak. Néhány staff tag, a fiúk összes menedzsere. Nekik is kiosztottam a sütiket, és a fiúkhoz is hozzávágtem egy-egy darabot.

- Ezt te csináltad? - pillantott rám döbbenten Jin. Én kulturált lányhoz méltóan felültem az egyik asztal tetejére, mivel a fiúk éppen bemelegítettek. 

- Igen, de a Yoongi-ét megmérgeztem - bólintottam egyet, mire a férfi rám emelte a tekintetét.

- Köszi - bólintott egyet komolyan, mire halkan elnevettem magam.

- Csináltál minden dolgozónak? - harapott bele a muffinba Jimin.

- Ja - biccentettem egyet - Nem tudom hogy vetemedhettem ilyenre - csóváltam a fejemet hitetlenül. 

- Finom lett - nyelte le az utolsó falatot Tae - Van még? - kérdezte hirtelen.

- Van, akinek még nem tudtam oda adni. Ha marad, akkor elviszem nektek - mosolyodtam el.

- Ez az! - bokszolt a levegőbe Hoseok, miközben ugrált. 

- A receptjét is hozhatod - pillantott rám Namjoon.

- Oké - biccentettem a lábamat lóbálva. 

Jungkook feltűnően csendben nyújtott, ami kicsit meglepett. Máskor ilyenkor mosolyogva köszön, még annak ellenére is, hogy mennyire korán van.

- Mi van, nyuszi? - döntöttem egy kicsit félre a fejem ahogy rénéztem. Becézésemre kisfiúsan elmosolyodott, ezzel kivillantva fogait, miközben lehajolt a talajig, ezzel is kerülve a szemkontaktust. Mivel tőle választ nem kaptam, ezért a banda többi tagja felé pillantottam, ezzel némán megkérdezve, hogy mi ütött belé.

- Megint túlhajtotta magát - sóhajtott egyet Jimin szemforgatva.

- Hyung! - csattant fel Kook, amiért az idősebb elárulta.

Rosszallóan megráztam a fejemet, miközben próbáltam elkapni a kis nyuszi pillantását, de még csak véletlenül sem akart rám nézni.

- Na és miért? - fontam keresztbe magam előtt a karjaimat. Komolyan nem értettem, hogy ez miért jó, vagy, hogy ennek mi értelme van. Teljes mértékben egyetértettem azzal, hogy gyakorolniuk kell, azzal viszont cseppet sem, hogy addig kell táncolniuk, amíg össze nem esnek. A srácok korábban is említették már, hogy Jungkook hajlamos arra, hogy túltolja a próbákat, és addig táncoljon, amíg teljesen el nem fogy az energiája.

- Hm? - vontam fel szemöldökömet, mivel a férfi még mindig nem volt hajlandó megszólalni. 

- Én a helyedben válaszolnék - állt fel a földröl Yoongi. 

- Azért, mert nem tökéletes az egyik mozdulat - köszörülte meg a torkát a mondat végén, még mindig a földet bámulva.

- Dehogyisnem - vágtam rá habozás nélkül, mire mind kérdőn rám néztek.

- D-de nem is láttad - pislogott rám furán nézve.

- Nem is kell - vontam vállat - Egyszer már mondtam, emlékszel? - mosolyodtam el, visszaemlékezve arra a napra, amikor Kook zaklatottan átjött, mert nem úgy alakult a napja, ahogy tervezte - Értem, hogy maximalista vagy, és szeretsz minden apró mozdulatot kidolgozni - bólintottam egyet - De akkor sem gondolnám, hogy az a legjobb megoldás, hogy agyonhajszolod magad. Sem a szervezetednek, sem a lelkednek nem tesz jót - ráztam meg a fejem - Sokkal hamarabb kifáradsz, és csak magadnak ártasz - magyaráztam - A fanok így is úgy is imádni fogják, teljesen mindegy, hogy... - folytattam volna a pozitív gondolataim megosztását a férfival, ha nem jön oda valami random nő, és szakít félbe.

- Nem akarok bele szólni, de úgy gondolom, hogy mivel csak nem rég jöttél a céghez, nem sok jogod van megmondani, hogy mit tegyenek az idolok, és mit nem - húzta ki magát nem sokkal előttem a lány, aki egyértelműen idősebb volt, mint én. Nem túl kedvesen rá vezettem a tekintetemet és felvontam fél szemöldökömet, ezzel is adva neki egy utolsó essélyt, hogy csendben elhúzza a belét, anélkül, hogy beszólnék neki. 

- Mellesleg nem hiszem, hogy értenél bármihez is, amit csinálnak - közölte velem szárazon - Jungkook egy kiváló táncos, vokalista, aki tökéletesen tudja a dolgát - mondta felszegett állal. Bujkált benne egy adaggal abból a jellemből is, amit én képviseltem. A bunkó, türelmetlen, és kemény csaj, aki két másodperc leforgása alatt teremt le bárkit, de neki nagyobb volt a megfelelési kényszer, ami nem engedte ezt a fajta viselkedést. Büszkesége, és nagyképűsége magasabb volt, és nagyra tartotta magát, pontosan abból az okból kifojólag, hogy a srácok mellett dolgozhatott, és amiért emberszámba vették a cégben. A főnöknek pontosan az olyan emberektől kellene óvakodnia, mint amilyen ő is. 

- Noona... - szólalt meg Kook a lányra nézve.

- És te ki is vagy? - kérdeztem, érezve, hogy kezd felmenni a pumpa. 

- Jungkook stylistja - húzta ki magát büszkén. És már be is ugrott, hogy ki is ő valójában. Ott volt a Máltai megbeszélésen, és tőle kaptam a legtöbb utáló pillantást. A folyosón is lenézően ment el mellettem, akárhányszor találkoztunk. Sötét barna haja a háta közepéig ért, és laza hullámokban omlott vállaira. Irritálóan magas hangja volt, nem is értettem, hogy ők hogy tudták elviselni, amikor nekem már két mondatától is megfájdult a fejem. Szegény nyuszi, milyen hülye emberek dolgoznak mellette.

- Nagyszerű - biccentettem egyet gúnyosan - És miért is szóltál bele a beszélgetésünkbe? - támaszkodtam meg kezeimmel a hátam mögött. 

- Mert úgy gondoltam, hogy meg kell védenem Kook-ot - vont vállat, ezúttal rám nézve.

- YuRi, szerintem ez tényleg csak Kook és JiAhn dolga - szólt oda Jin a földön heverészre.

- Oh, tényleg, el is felejtettem a neved - vigyorodott el - Ráírtad arra a borzalmas muffinra - helyezte át egyik lábáról a másikra a testsúlyát.

- Anna - szólított meg a hátam mögül SeJin szigorú hangon, ezzel is arra utalva, hogy vigyázzak a számra.

- Lehet, hogy szar lett, de azon még mindig lehet változtatni. Megtanulok jobban sütni, több cukrot teszek bele - magyaráztam - De te - csóváltam a fejemet lebiggyesztve az alsó ajkam, ezzel szomorúságot tettetve - Ugyan ilyen romlott maradsz. Kívül is, és belül is - közöltem vele, miközben magamhoz vettem a táskámat, és a maradék sütit, majd ott hagyva mindenkit kimentem a teremből.

Nem foglalkoztam senki rám tapadt tekintetével, amik végig kísértek a kijáratig, csak sóhajtottam egyet, hogy lenyugtassam magam, és folytassam az utam az irodámig. 
Felcseszett ez a csaj, mivel tényleg semmi köze nem lett volna ahhoz, hogy én mit mondok Kook-nak, és joga sem lett volna bele szólni. Nem akartam durvább lenni, mert nem érte meg. Nem akartam a munkámmal játszadozni, hisz alig egy hónapja vettek fel, és ez sokkal fontosabb volt, mint hogy leálljak veszekedni Jungkook stylistjával. Jin rendes volt, hogy figyelmeztette a lányt, de nem kellett volna. Lehet, hogy nem kellene foglalkoznom ennyire azzal, hogy mennyire dolgozzák magukat agyon, hisz nem az én dolgom, és már pár éve benne vannak ebben a világban, biztos tudják a határaikat. Nincs szükségük egy érzelmileg instabil lány tanácsaira, főleg, mivel nekem tényleg nem sok tapasztalatom van ebben...

____________________________

Hi everyone! ^^ kicsit jobb kedvem van, ma egész jó napunk volt, szóval gondoltam hozok egy részt
Az egyik zh-n (zárt helyi dolgozat) megbuktam, amin kicsit keseregtem, de majd jobban összeszedem magam a következőre.

Legyetek jók és vigyázzatok magatokra!💜

~Zsuni~