Kicsit jobb kedvem volt, és próbáltam elfelejteni az őrült apám telefonálását, amit hiába is akartam tagadni; megrázott. Nem voltam rá felkészülve, és hirtelen érintett, ezért is ijedtem meg.

Otthon voltam, már a hétvége felé jártunk, én pedig már az utolsó simításokat intéztem mind a két kiruccanáson. Épp a konyhában állva kiabáltam az egyik Saipan-i szállás tulajával, aki egy köcsög fasz volt velem, annak ellenére is, hogy én megpróbáltam a legkedvesebb énemet előszedni.
SeJin később érkezett meg, és ahogy elnéztem jöttek vele a srácok is, akik hulla fáradtan sétáltak be.

- ...Nem, tulajdonképpen én kurvára leszarom a további ajánlatait... - magyaráztam idegesen a telefonba angolul, miközben a szám elé emelt mutatóujjammal figyelmeztettem a bandát, hogy maradjanak egy kicsit csendben. Fáradtak voltak, így szinte azonnal leheveredtek a nappali különböző pontjaiba.

- Na ide figyeljen - emelte fel a hangját a nő is a vonal másik végén, mire szinte a plafonig szaladt a szemöldököm.

- Nem, maga figyeljen - szakítottam félbe - Rohadtul nem érdekel, hogy ötven százalék kedvezmény van a jégkrémekre, mivel nem fagyizni megyünk, hanem nyaralni, maga féleszű! - forgattam szemeimet, még mindig angolul beszélve. Namjoon halkan elnevette magát, amiből arra következtettem, hogy érti, amiről beszélek.

A lényeg tulajdonképpen az volt, hogy a neten láttam a hirdetést, amiben szinte minden stimmelt. Tökéletes lett volna a dolgozók és a fiúk számára is, és a stáb számára is. Fel is hívtam a megadott számot, hogy megkérdezzem, áll-e még az ajánlat, de a nő bunkó módon leteremtett, hogy korábban kellett volna hívnom, már szezon vége van, nem fog csak az én kedvemért újra kinyitni. Erre kontráztam én, hogy akkor meg még is mi a fészkes fenének van még mindig meghírdetve, ha már egyszer nem érvényes? Erre mondta ő, hogy azért, mert még nem sikerült leszednie. Aztán ajánlott egy hotelt, ahol ingyenes a reggeli, kétcsillagos, és van egy csomó szabad hely, ráadásul féláron van a fagyi egy hónapig. Aztán én elkezdtem neki magyarázni, hogy én egy zárt területet keresek, ahol senki más nem lesz rajtunk kívül, személyes okok miatt, mire ő közölte, hogy további jó álmodozást, mivel olyat nem nagyon fogok találni. Úgyhogy kicsit dühös lettem rá, először csak felemeltem a hangomat, mire ő is, aztán beszóltam neki, mire ő is, és így jutottunk el odáig, hogy végül csak vitatkoztunk az egészen.

- Úgy vélem nem is éri meg, hogy tovább menjen a telefon számlám - szólt bele flegmán a nőci.

- Én hívtam magát, maga szerencsétlen - kerekedtek ki a szemeim.

- Magát nem tanította meg az édesanyja arra, hogy ne feleseljen vissza az idősebbnek? Ezek a pofátlan fiatalak - ciccegett mérgesen. Nem, kedves, engem nem tanított meg senki erre, mivel nem is volt anyám...

- Akkor úgy gondolom itt be is fejezhetjük ezt a roppant érdekfeszítő kommunikációt, mivel a maga tudásával sajnos semmire nem megyek - forgattam szemeimet.

- Még ilyen...

- Oké, most már be foghatja - nyomtam rá a telefont idegbeteg módjára, miközben kihúztam a listámról ezt is. Fejcsóválva vettem ki egy poharat a szekrényből, majd töltöttem magamnak egy pohár banán tejet, hogy egy kicsit lenyugtassam magam.

- Nem gondolod, hogy... - kezdte Namjoon rámnézve, majd megállt, a szavakat keresve - Egy kicsit durva voltál? - húzta el a száját.

- Én? - mutattam magamra felháborodottan - Ez a hülye kurva...

- Khm - köhintett egyet Jin, ezzel arra utalva, hogy ne beszéljek csúnyán.

- Ez a hülye prostituált... - folytattam másképp, mire a társaság halkan felnevetett - Kamu hírdetést tett fel, jó, hogy mérges vagyok. Utána meg jégkrémet kínált - fintorogtam egyet.

- Jégkrémet? - ráncolta szemöldökét álmosan Yoongi, aki a fotelban volt keresztben elterülve.

- Ja - bólintottam egyet.

- Szóval akkor még keresed a szállást? - pillantott rám Jimin, aki időközben beüzemelte a PS-t.

- Aha - sóhajtottam egyet gondterhelten.

- A híd alatt alszunk - vigyorodott el Jungkook szemeimbe nézve. Tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy szívja a vérem, és, hogy provokáljon.

- Biztosra veheted, hogy te ott fogsz aludni - mutattam rá fenyegetőleg, mire játékosan kinyújtotta a nyelvét rám, amitől akaratlanul is elmosolyodtam.

- Majd találsz valamit - vont vállat SeJin kedvesen - Addig is egy pár dolog a holnappal kapcsolatban - csapta össze a tenyereit, miközben a srácokra nézett. 
Én befogtam, és hagytam, hogy ők intézzék, amit kell, én pedig addig elvonultam a szobámba a telefonommal együtt, mivel fel akartam hívni Marcos-t, hátha sikerül megint segítenie.

- Mizu van kis csaj? - vette fel szinte azonnal a telefot spanyol barátom, mire megjelent egy halvány mosoly az arcomon.

- Tulajdonképpen a segítségedet szeretném kérni - vallottam be átválta spanyolra.

- Miben?

- Szállást keresek - sóhajtottam egyet gondterhelten - Saipan - folytattam.

- Oh, az de jó hely - csettintett egyet - Az unokatesómék voltak már ott ilyen céges találkozón - magyarázta.

- Tényleg? - csillantak fel a szemeim.

- Ja. Küldök linket, ha találok, jó? Megkérdezem őket.

- Oh, köszönöm - könnyebbültem meg egy kicsit.

- Mikorra kellene?

- Hát... - gondolkodtam el - Még ma, vagy holnap. Elég sürgős - húztam el a számat.

- Rendben, akkor szerintem le is rakom, és majd visszahívlak, ha van valami. Sietek - ígérte meg.

- Jövök neked még egyel - hunytam le szemeimet.

- Ugyan - nevette el magát, majd bontotta is a vonalat. 

Írtam közben egy üzenetet SunBin-nek, hogy ha lehet majd ő is csekkolja le a szállást, feltéve, ha a férfi még a mai nap folyamán átküldi, tekintve az időeltolódást. 

Lecsekkoltam még az e-mailjeimet, nehogy valamit kihagyjak, ami fontos lenne, majd folyamatosan a telefonomat nyomkodva ismét lementem a srácokhoz. Ők még mindig beszélgettek valamiről, így nem akartam zavarni. Leültem a laptophoz, és a pultra könyökölve tovább keresgéltem. 
Ahhoz képest, hogy milyen nagy az internet, nem sok olyan helyet találtam, ami megfelelő lenne a mi igényeinknek. Nem tehettem őket hotelbe, motelba, és semmi olyan helyre, ahol előfordulhatnak más emberek is. Ezért akartam egy zárt helyet, lehetőleg valami kis lakóparkot, amit ki tudnánk bérelni.

SeJin teljes átéléssel magyarázott, közben pedig valami papírköteget lapozgatott és azt mutogatta a srácoknak, Kook viszont egy idő után ahogy elnéztem megunta, és inkább felállt. Fekete bakancsot, egy fekete melegítő nadrágot és mily meglepő, egy szintén fekete pulcsit viselt, ami csak még jobban kiemelte cseresznye piros haját. Kezeit a feje felé emelve nyújzózkodott egyet, ami miatt feljebb csúszott a felsője, így látni engedett egy kis részletet a hasa aljából és az alsónadrágja széléből is, ami flejebb volt húzva, mint a nadrágja.

Gyorsan elkaptam a tekintetemet, nem akartam, hogy bárki meglásson, de pechem volt, ugyanis amikor vissza fordítottam a fejemet a képernyőre, összetalálkozott a tekintetem Yoongiéval, akinek az arcáról semmit sem tudtam leolvasni, érzelemmentesen bámult rám egy ideig, majd ő is elkapta szemeit.

Sóhajtva folytattam tovább az éppen megnyitott weboldal nézegetését, de a szemem sarkából Kook-ot figyeltem, ahogy a konyhába lépked, kiveszi a hűtőből a banán tejet, és előbb az előttem heverő bögrébe, majd a magának leemelt pohárba tölt a finomságból.

Felemeltem a fejem, és felnéztem rá, mivel rákönyökölt a márványlapra nem sokkal mellettem, hogy onnan figyelje, amit a nagybátyám magyaráz.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, ahogy egy pillanatig elkalandozott rajta a tekintetem. Ahogy nyammogott kettőt, miután lenyelte az édes folyadékot, és megnyalta alsó ajkát. Szemei nagyra nyílva, érdeklődve pillantgattak SeJin és a srácok irányába. Haja kicsit kuszán állt az egész napos próba, és hajtás után. 

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése szakított ki, amit először nem találtam. Aztán Jungkook felém nyújtotta a készüléket, ami feltételezem előtte lehetett. 

- Köszi - néztem fel rá ismét, de nem mondott rá semmit, csak a kijelzőre pillantott, majd miután elvettem tőle, ellökte magát a pulttól és visszasétált a többiekhez. Marcos neve villogott a telefonomon, egy szivecskével mellette, amit ő állított be még a legelső találkozásunkkor. Akkoriban természetesen oda meg vissza voltam azért, hogy mellé biggyesztette a kis emojit, hisz tetszett a srác, de mára már egyáltalán nem gondolok úgy rá. 

- Gyors voltál - szóltam bele spanyolul, majd ott hagyva a cuccaimat az emeltre siettem, hogy ne zavarjam az éppen beszélgető társaságot.

- Minden követ megmozgattam, hogy megszerezzem a telefonszámot - mondta drámai hangsúllyal, mire hangosan elnevettem magam.

- Komolyan? - vontam fel fél szemöldököm, ahogy ellőszedtem a tabletem.

- Na jó, egyébként nem - vallotta be - Csak rácsörögtem apám testvérére, hogy meg van-e még a cím - röhögte el magát ő is.

- És sikerült? - haraptam be erősen alsó ajkamat.

- Igen - mondta végül, én pedig örömömben ugrottam egyet - Átküldöm a telefonszámot is, és az oldalt is.

- Köszönöm szépen - sóhajtottam egy nagyot.

- Neked bármit - vágta rá kapásból, mire csak nevetve megráztam a fejemet - Mellesleg beszélnek spanyolul is, innen származik a tulaj - jutott hirtelen eszébe.

- Ezt jó tudni - bólintottam egyet - Most viszont szerintem megyek - indultam le vissza a konyhába.

- Már megint lerázol, mi? - ciccegett.

- Majd visszahívlak még - mosolyodtam el, ahogy befordultam a nappaliba.

- Ajánlom is.

- Gyorsan elintézem a maradék munkámat, aztán ha nem lesz késő még beszélhetünk - ajánlottam fel, miközben halkabbra vettem a hangerőmet.

- Jól van. Majd írok.

- Szia - bontottam meg a vonalat, majd már nyitottam is meg a Marcos-tól kapott linket, hogy lecsekkoljam a szállást. Nagyon izgatott voltam, mert már tényleg rohadtul elegem volt a keresgélésből, és abból, hogy semmit sem találtam. 

Visszatartva a levegőmet görgettem le a képekhez, és amikor megláttam magát a helyet, a környéket, a hely kialakítását, egyszerűen leesett az állam. A tökéletesnél is tökéletesebb volt, pont olyan, amilyet kerestem, és ami kikötés volt. Egy hatalmas mosollyal arcomon dobtam át a linket Sunbin-nek, és írtam egy gyors e-mailt a kis főnökömnek, hogy csekkolja le ő is. Igaz, hogy ezt még meg kellett beszélnem a főnökséggel is, tekintve, hogy ismerőstől származik a forrás, de szerintem nem lesz ellenükre, hisz pont olyan, amilyet elképzeltem. Négy háznak volt egy nagy közös udvara, körül volt véve kerítéssel, és rá lehetett látni a tengerre, ami egy hatalmas nagy plusz pont volt. Egy nagy medencével, és sok hellyel rendelekzett ez a kis lakópark. Tágasnak tűntek a szobák, és egyszerűen minden stimmelt. 

________________________________

💜