Ma nem kellett bemennem a céghez, de reggel szokásosan keltem, hogy elköszönjek SeJin-től.

- Legyél jó - ölelt magához szorosan, amit természetesen viszonoztam.

- Négy nap, és találkozunk - pillantottam fel rá, amikor elváltunk. 

- Tudom - bólintott egyet - Vigyázz magadra, jó? - simított rá a fejemre, mire akaratlanul is lehunytam a szememet az érintésére. Jól esett, hogy így törődik velem, és éreztem, hogy fontos vagyok neki, ami csak még jobb érzéssel töltött el. Furcsa volt, hisz ő volt az első aki bármilyen pozitív érzelmet mutatott irántam, és hozzá kell még szoknom.

- Oké - húzódtam el tőle. 

- Rohanok, még a végén elkések - pillantott órájára, mire bólintottam egyet - Biztos ne dobjalak majd el? - kérdezte sokadjára.

- Nem kell, SunBin értem jön - mosolyodtam el.

- Rendben. Vigyázz magadra - ismételte meg magát ismét, mire csak elnevetetm magam.

Intettem neki egyet, majd megvártam, amíg az ajtó becsukódik mögötte, és visszamentem a szobámba. Még korán volt, de tudtam, hogy már nem tudnék aludni, így elkezdtem összehordani a cuccaimat az újonnan vásárolt bőröndömbe.

Marcos-sal beszéltem időközben, hallgattam a történéseket az ottani barátaimmal kapcsolatban, közben pedig hajtogattam a ruháimat. 

- ...Az egyetlen baj már csak az, hogy hiányzol a képből - sóhajtott egyet a férfi a vonal másik végén, mire elmosolyodtam.

- Hamarosan találkozunk - juttattam eszébe, hogy az elkövetkezendő pár hónapban meglátogat.

- Tudom, de az nem lesz olyan - szomorodott el.

- Miért? - vontam vállat.

- Csak én megyek. Jó lenne, ha megint össze állna a csapat.

- Igen, annak én is örülnék - bólintottam egyet, ahogy visszaemlékeztem a régi időkre. Amikor mind Amerikában voltunk, felszabadultan, távol a gondoktól, és távol minden bajtól. Élveztem azt a pár hónapot, akkor voltam a legfelszabadultabb.

- Egyszer vissza mehetnénk New York-ba - vetette fel az ötletet.

- Imádnám - biccentettem egyet - De egyelőre gyűjtöm a pénzt, hogy el tudjak költözni - magyaráztam.

- Persze, megértem.

- De egyszer mindenképp össze hívjuk a csapatot - ígértem meg neki.

- Helyes - nevette el magát - Oh, te jó ég mennyire hiányzol - halkult el egy kicsit.

- Mikor is jössz? - ráncoltam a szemöldököm, ezzel valamelyest ignorálva megszólalását.

- Még nem tudom. Talán négy hónap múlva. Még nem döntöttem el.

- Már nézem a fasza helyeket - pillantottam a telefonomra, miközben a fürdőruháimat is behelyeztem a bőröndbe.

- Ajánlom, hogy valami rohadt jó helyre vigyél. Fel akarok szedni valami csajt - tette hozzá, mire akaratom ellenére is felröhögtem.

- Egy éjszakásnak?

- Persze - vágta rá, mire csak megráztam a fejem.

- Neked sem ártana - közölte velem, mire felszaladt a szemöldököm.

- Én teljesen jól vagyok farok nélkül, köszönöm - bólintottam egyet, mire Marcos felnevetett.

- Te tudod. Nekem kell valaki - jelentette ki. 

Ilyen, és ehhez hasonló dolgokról beszélgettünk, de mivel mennie kellett, így elköszöntünk egymástól. 

SunBin-nel is dumáltam egy sort, mivel elakadt a pakolásban, ezért segítséget kért, hogy mit vigyen még. Végül én is mondtam neki olyan dolgot, amit nem tett el, és ő is nekem, amiről teljesen megfelejtkeztem, így tulajdonképpen kapóra jött. 

Egy kényelmes rövid nadrágot, és egy fehér pólót vettem fel, a hajamat pedig egy lófarokba kötöttem fel. A lábaimra a már jól megszokott magasszárú cipőim kerültek. Néhány elengedhetetlen kiegészítő, mint például a napszemüveg, orr piercing, karkötő, gyűrű és nyaklánc, és már kész is voltam. 
A sminkemet minimálisra fogtam, nem akartam túl sok vakolatot magamra kenni, így csak a szemöldökömet csináltam meg, és magamra kentem a kedvenc korallos folyékony rúzsomat.

Negyed kettő volt, SunBin pedig fél kettőre ígérte a fuvart, úgyhogy addig gyorsan megettem a korábban csinált ebédet, és ittam egy utolsó pohár banán tejet. 

Nem sokkal később csengettek, én pedig azt hittem, hogy a lány már ide is ért, így a bőröndömmel és a táskámmal együtt indultam el az ajtóhoz. Mosolyogva nyitottam ki, de amikor megláttam, hogy Jungkook áll ott, enyhén szólva meglepődtem.

- Hát te? - kérdeztem döbbenten.

- Nem köszöntél el tegnap - nézett rám azokkal a nagy szemeivel.

- Nem tudtam, hova mentél, úgyhogy... - kezdtem el dadogni, mert tulajdonképpen tényleg nem tudtam, hogy mit mondjak.

- A barátok elköszönnek egymástól - juttatta eszembe, hogy azt mondtam; mi barátok vagyunk.

- Persze, el akartam, csak...

- Szóval azért jöttem, hogy elbúcsúzzak - bólintott egyet. Maszkot és sapkát viselt, mivel még mindig az ajtóban álltunk, és bár az udvarra senki nem lát be, jobb volt a békesség.

- Rendben, de négy nap múlva találkozunk - mosolyodtam el a hirtelen felindulásán.

- Tudom - vont vállat, majd hirtelen előre hajolt, amitől egy picit meg is ijedtem, de csak óvatosan megölelt.

Kook személyiségváltakozásaival tényleg nem tudtam mit kezdeni. Néha egy félénk nyuszi volt, aztán pedig átváltozott egy éhes vadállattá, akitől meg én kezdtem el dadogni. Furcsa, nem?

Lábujjhegyre állva viszonoztam az ölelését, és lehunytam szemeimet az érzésre. Jól esett, hogy Jungkook csak azért eljött, hogy elköszönjön tőlem, és ez megdobogtatta a szívemet. Halványan elmosolyodtam, ahogy kétszer végig simított a hátamon. Végig futott a gerincem vonalán a hideg, és égett a bőrőm a keze alatt, de jó értelemben. Idegen érzés volt, de nem mondom, hogy nem tetszett. Csalogatott, szinte már majd nem rászóltam, hogy csinálja mégegyszer, de azt nyilván nem tehettem. Pedig ez a parányi érintés szikrákat szórt szét a hátamon, amik égetve lángoltak a bőrömön, többre várva.

Elváltunk egymástól, és már nem a bátor Jungkook nézett le rám, hanem a félénk Kookie. Hitetlenül megráztam a fejem, miközben folyamatosan egymás szemeibe néztünk, majd összerezzentem, mert valaki dudált egyet. Jobb is, mert kezdtem elveszni a szemeiben, na meg a hülye gondolataimban.

- Ez SunBin - sóhajtottam egyet - Megyünk a reptérre - ragadtam meg a bőröndömet.

- Segítek - vette ki a kezemből a fogantyút, és szó nélkül elnidult vele.

Még nagyobb görbülettel az arcomon zártam be magam után az ajtót és baktattam le a lépcsőn az autóhoz. 

Kook felnyitotta a csomagtartót, betette a bőröndömet, majd felém fordult.

- Akkor szia - bólintott egyet.

- Szia - biccentettem én is, majd el sem hiszem... Én magam léptem oda hozzá, hogy mégegyszer megöleljem a férfit. Nem akartam, a testem magától cselekedett, a kezeim pedig maguktól fonódtak Kook erős nyaka köré. Jungkook ismét derekamra csúsztatta kezeit, és nem is akartam elhinni, hogy ez ugyanaz az ember, aki gyakran a szemembe sem mer nézni.
Ismét hatalmába kerített az az érzés ami pár perccel azelőtt kúszott fel a gerincem vonalán, most viszont hamar elillant.

- Vigyázz, észre ne vegyenek a fanok - mosolyogtam rá, miután elengedtük egymást.

- Nyugi - vont vállat lazán, majd ő is oda lépett az autójához, ami rohadt jól, és drágának nézett ki. 

Beszálltam SunBin mellé, aki nagyjából úgy nézett rám, mintha egy pszichopata ült volna be mellé.

- Mi az? - ráztam meg a fejem értetlenül, miközben az abalkon keresztül intettem egyet Jungkook-nak, aki immár a volán mögül biccentett nekem, miközben elhajtott. 

- Mit keresett itt Kook? - kérdezte, miközben ő is elindult.

- Csak elköszönt - vontam vállat.

- Azért jött? - lepődött meg jobban.

- Aha - bólintottam egyet, miközben éreztem, hogy felkúszik a pír az arcomra, bár nem tudtam, hogy miért. Kellemetlenül éreztem magam a lány kérdéseitől, pedig semmi extra nem volt köztük.

- Értem - bólintott egyet visszatartott vigyorral, mire széttártam a karjaimat.

- Most mi van? - toltam az orromra a napszemüvegem.

- Semmi semmi - rázta meg a fejét szigorúan az utat nézve.

- Eonnie - sóhajtottam egyet.

- Csak nem tudtam, hogy ilyen jó kapcsolatot ápolsz Jungkook-kal - pillantott felém.

- Csak barátok vagyunk - forgattam szemeimet.

- Aha - vágta rá kuncogva.

- Komolyan! - csattantam fel, mire elnevette magát - Semmi nincs közöttünk, ha ezt feltételezted - ráztam meg a fejemet.

- Láttam azt az ölelést - bazsajgott még mindig, aminek az említésére a kelleténél egy kicsit jobban megdobbant a szívem.

- És? - Pillantottam rá.

- Semmi - legyintett egyet lemondóan. Én is annyiban hagytam a témát.

Jungkook és én? Én és Jungkook? Ugyan már, kit áltatunk? Ez eddig meg sem fordult a fejemben. Nem egy súlycsoport vagyunk, ráadásul Kook egy idol, én pedig csak egy kis szervező, aki úgy ugrál, ahogy a főnök fütyül. Nem is értem, hogy SunBin agyában hogy fordulhatott meg ilyen gondolat.

_________________________________

Hi everyone! ^^ Sajnálom, hogy ismét sokáig nem volt semmilyen rész. Ma tudtam le az utolsó vizsgámat, eddig december elejétől tulajdonképpen folyamatosan tanultam. Nagyon kifáradtam, de ezt az egyetemisták úgy is átérzik :D

Bevallom őszintén már nagyjából egy fél éve egy betűt nem írtam, így is már csak az előre megírt fejezeteket rakom ki Nektek. Félreértés ne essék, továbbra is szeretnék írni, vannak is ötleteim bőven de egyelőre nem nagyon van időm rá.

Remélem jól vagytok és Mindenkinek jól teltek az ünnepek.
Legyetek jók és vigyázzatok magatokra! 💜

~Zsuni~