Egész délután idegbetegen írkáltam a jegyzetfüzetembe, és úgy ültem az asztalom előtt, mintha megszállt volna valami. Vibráltam a fszültségtől, és nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel. YuRi miatt még mindig kattogott az agyam, és órákkal később sem tudtam felfogni, hogy mi értelme volt a kis akciójának. 
Mint kiderült SunBin sem csípte a nőt, hogy az ő szavaival éljek: ,,Vinnyog, mint valami kényes hiúz". Igen, van benne igazság, pont olyan idegtépő hangja van.

Szegény irodatársam próbált nyugtatgatni, és legalább hatvanszor elmondta, hogy legyek vidám, mert holnap délután indulunk Saipan-re, szóval boldognak kellene lennem. Igaza is volt, és miután jól átgondoltam az egészet a fejemben, én is hasonló belátásra tértem, és kivertem minden negatív gondolatot a fejemből. 

Estefelé, amikor végeztem, és SeJin bekopogott hozzánk, hogy ideje indulnunk, már viszonylag nem volt semmi bajom, és nyugodtan indultunk ki az épületből.

- Mi volt az a kis összetűzés közted és YuRi között? - hozta fel a témát végül a kocsiba.

- Beleszólt a beszélgetésünkbe - magyaráztam meg egy válrándítással.

- Ahj, te lány - csóválta fejét rosszallóan.

- Nem mondhatod, hogy rosszul viselkedtem - emeltem fel mutatóujjam - Csak egyszer szóltam be neki - tettem fel kezem védekezőleg.

- Tudom, el is vártam, hogy ne kezdj bele nagyobb vitába - pillantott rám a volán mögül - Nem éri meg ezért kockáztatni az állásod. Amikor idekerültem nekem is voltak hasonló problémáim egy volt kolegával, de fontosabb volt a munka, ezért elengedtem a fülem mellett a megszólalásait - mesélte - Nem akarom, hogy meggondolatlanul cselekedj - sóhajtott egyet.

- Nem fogok senkivel sem összeverekedni, senkit nem fogok elküldeni a kurva anyjába - ígértem meg.

- Helyes - mosolyodott el - Mellesleg ez a lány ilyen - legyintett egyet - Őt ki kell bírni. Engem is idegesít, de benyalta magát a főnöknél - magyarázta lemondóan, mire elnevettem magam.

- Gondoltam - biccentettem egyet - Nagyon nyalis feje van - röhögtem el magam mégjobban, majd hirtelen eszembe jutott valami - Fel tudunk menni a srácokhoz? - kérdeztem.

- Fel - bólintott egyet meglepetten - Miért? 

- Megígértem Tae-nek, hogy ha marad a sütiből, akkor viszek - magyaráztam.

- Ja, értem - bólintott egy nagyot, ahogy irányt váltott.

A portással megint volt egy kör leszámolni valónk, de miután a nagybátyám ismét elpofázta neki, hogy vele vagyok, és, hogy nem akarom megerőszakolni a lakókat, végül engem is beengedett. Milyen aranyos nem? 

- Csak felugrok, és szerintem jövök is - pillantottam SeJin-re, aki azt mondta, hogy inkább marad a kocsiban.

- Csak nyugodtan - bólintott egyet. 

Mivel megjegyeztem, hogy melyik a srácok lakása, így gond nélkül oda találtam, és Jimin be is engedett.

- Oh, JiAhn - mosolyodott el - Hoztál még sütit? - csillantak fel íriszei, ahogy szemei a kezemre tévedtek.

- Igen - bólintottam egyet - Oda adom, és szerintem megyek is - pillantottam az órámra - Még be kell pakolnom.

- Ja, mert te holnap indulsz - kapott fejéhez, ahogy leesett neki.

- Aha - bólintottam egyet. 

- Nem jössz be még is egy kicsit? - dobta le elém azt a papucsot, amit a multkor is viseltem.

- Nem hiszem - ráztam meg a fejemet.

- JiAhn - szólított meg Jimin háta mögül Jungkook, aki rögtön el is pirult, ahogy ránéztem - Öhm - vakarta meg a tarkóját, ahogy Jiminre nézett, ezzel némán jelezve neki, hogy ideje távoznia.

- Oké, vettem - tette fel kezeit a férfi, ahogy ott hagyott engem, és Kook-ot kikerülve visszament a lakásba. Nyuszi közelebb jött, miközben sóhajtott egyet. 

- Igen? - vontam fel fél szemöldököm, ahogy kicsit felnéztem rá. Otthoni, kényelems cuccot viselt. Tincsei végei még kicsit vizesek voltak, feltételezem zuhanyzott, és még nem száradtak meg normálisan.

- Csak annyit akartam, hogy... - nézett végül szemeimbe bátortalanul, amin akaratlanul is elmosolyodtam egy kicsit. Milyen félénk tud lenni.

- Ne haragudj YuRi noona viselkedése miatt - nyelt egyet a mondat végére.

- Semmi baj, már el is felejtettem - legyintettem egyet. 

- És... - folytatta sóhajtva - Amiket mondtál... Köszi - dadogott aranyosan. Néha tényleg nem tudom hova tenni ezt az énjét. 

- Nincs mit. Már csak komolyan kéne venned - vontam vállat, miközben a sütikkel a kezemben megindultam befelé. Kook szó nélkül követett egészen a konyháig.

- Szia Jin - pillantottam a férfira, aki épp csinált valamit.

- Szia - mosolyodott el - Mit hoztál? - pillantott a kezemben lévő csomagra. 

- Maradtak sütik, Taehyung-nak megígértem, hogy hozok - tettem le a pultra.

- Kookie, szólsz Tae-nek? - pillantott a kisebbre, mire az bólintva elsietett.

- Bocsánatot akartam kérni a mai miatt - vette halkabbra a figurát Jin, mire felnéztem rá.

- Miért is? - pislogtam értetlenül.

- YuRi - magyarázta meg, mire csak megráztam a fejem.

- Semmi baj. Nem a ti hibátok - mosolyodtam el - Ráadásul én is beszóltam neki, szóval szerintem kvittek vagyunk - vontam vállat.

- Jó, de ő tulzásba esett, ráadásul nem is az ő dolga volt. - fortyogott.

- Nem gond. Lepereg rólam - sóhajtottam egyet.

A férfi szóra nyitotta a száját, de akkor kiabálást hallottuk a nappali felől, ahonnan Tae rohant be a konyhába, egyenesen felém. Rémülten hőköltem hátra, de nem úsztam meg, kaptam egy nagy adag ölelést Taehyung-tól.

- Kösziii - húzta el a szót boldogan, majd elengedett, és a pultra letett muffinokból felmarkolt ötöt, és már el is tűnt. Halkan elnevettem magam tettén, majd ismét Jin-hez fordultam.

- Lassan megyek, még be kell pakolnom, holnap indulok.

- Rendben, menj csak - bólintott egyet - És köszi a sütit - tette hozzá.

- Szívesen. A receptet majd átküldöm - mosolyodtam el.

- Reméltem is - biccentett egyet.

- Hamarosan találkozunk - intettem neki egyet már amikor a folyosón voltam.

- Vigyázz magadra - mosolyodott el, majd be is zárta az ajtót.

Ez a két szó igazán megmelengette a szívemet, mivel nem sokszor hallottam ezt. Senki nem kívánta, hogy vigyázzak magamra. A külföldi barátaim néha mondták, de nem éreztem annyira őszintének és szívbőljövőnek, mint ahogy azt Jin mondta. Jól esett, és hálás voltam érte.

- Sikerült? - fordította felém a fejét a nagybátyám, ahogy beültem mellé.

- Ühüm - biccentettem egyet, miközben bekötöttem magam.

- Örültek? 

- Ühüm.

- Mi van, elvitte a cica a nyelvedet? - nevette el magát a hirtelen 'ühüm'-özéseim miatt.

- Nem - röhögtem fel én is.

_______________________________

Hi everyone! ^^ elnézését kérek, amiért ilyen régen volt rész :c megkezdődött a vizsgaidőszak, itt vannak az ünnepek is, meg minden.
Ez a fejezet elég gyenge lett, de nem lesznek mindig ilyen unalmasak :3

Így utólag is mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok. Legyen csodaszép decemberetek, vigyázzatok magatokra és egymásra 💜💜

Jin, Namjoon es Yoongi pedig remélem mihamarabb meggyógyulnak. :(

Legyetek jók!

~Zsuni~