Ebédidő volt, én pedig megéheztem, ezért úgy döntöttem kimegyek a közeli kávézóba harapni valamit.

Feltápászkodtam, kinyújtózkodtam, és kiléptem az irodából. Elindultam a folyosón, és már mentem is volna le a lépcsőn, ha nem ütközök bele Jungkook-ba.

- JiAhn - pislogott rám nagyokat.

Cseresznye színű haja most is homlokába hullt, felülről egy szürke pólót viselt, izmos lábait pedig egy fekete melegítő nadrág fedte.

- Szia - mosolyodtam el halványan.

- Hogy vagy? - kérdezte zavartan oldalra nézve.

- Megvagyok - vontam vállat - Te? - biccentettem kicsit jobbra a fejemet.

- Én jól - bólogatott alsó ajkába harapva, ami akaratom ellenére is oda vonzotta a tekintetemet - Mondta SeJin hyung, hogy nem volt jó hétvégéd - bökte ki hirtelen.
Sóhajtottam egyet, ahogy ismét végig gondoltam a történteket, majd Kook szemeibe néztem.

- Valóban nem - ráztam meg a fejemet. És ettől többet nem szándékoztam neki mondani.

- Remélem azért a banán tej segített - vont vállat mosolyogva, amitől halkan felnevettem.

- Az mindig segít - biccentettem.

- Ilyenkor egyébként... - köszörülte meg a torkát - Ha valami rossz történt, szólj nyugodtan és átmegyek, játszhatunk - Dobta fel az ötletet a tarkóját vakarva. Arca felvette a paradicsom színét, aki csak még nyuszisabbá tette - Ha van időm, persze - tette hozzá - Hogy ápoljuk a barátságunkat - egészítette ki, mire halkan kuncognk kezdtem.

- Oké - bólintottam egyet.

- Oké - vigyorodott el ő is.

Így álltunk egymás előtt egy darabig, és őszintén bevallom, kezdett egy kicsit kínossá válni a helyzet. Nem szóltunk, csak ácsorogtunk, miközben magunk elé, tehát egymás mellkasára bámultunk.

- Én most megyek - szólaltam meg előbb végül én.

- Persze - vágta rá Jungkook, ezzel is menekülve a kínos szituációból.

- Szia, nyuszi - intettem neki egyet mosolyogva a tudaton, hogy nem szereti a becenevet. Elröhögte magát, és megrázva a fejét ismét rám nézett.

- Manó - biccentett egyet köszönésképp, amitől halkan én is felnevettem.

Jungkook tényleg képes az egyik pillanatban úgy viselkedni, mint egy cuki, aranyos srác, a másikban pedig úgy, hogy nem tudom eldönteni, hogy úgy hívjam, hogy Jungkook, vagy, hogy apuci. Kezdtem teljes mértékben megérteni, hogy mitől ájulnak el a rajongói.

A kávézóban vágül egy könnyű ebédet rendeltem, mellé pedig egy banán turmixot, csak mert nem akartam kihagyni a napi adagomat. Kicsit fel is dobta a kedvemet ez a kis szünet, bár lehet, hogy a Kook-kal való szóváltásom is rásegített, ezt még nem tudtam eldönteni. 

Volt egy kisebb megbeszélésünk, amin egyeztettük az eddig kigyüjtött anyagokat és infromációkat, és a Máltával kapcsolatos dolgokat is ellenőriztük. Nem volt már sok időnk, nagyjából két hét állt a rendelkezésünkre, ami alatt igazából szinte lehetetlen lett volna szállást és repülőt foglalni, na de nem a Big Hit dolgozóinak. 

Napközben egyszer meg kellett keresnem SeJin-t is, mert szükségem volt egy adatra, ami nekem nem volt meg, így a fél épületet átkutattam érte. Végül az egyik próbateremben találtam meg, ahol a srácok gyakoroltak. A nagybátyám mellett állva egy kis ideg én is néztem, ahogy a fiúk gyakorolnak, feltételezem; egészen reggeltől kezdve. Abban sem voltam biztos, hogy volt egyáltlaán szünetük, vagy, hogy egyáltalán ettek-e bármit is.

- Pihentek már? - pillantottam fel SeJin-re, aki csak csendben megrázta a fejét. 

- Reggel óta nyomják? - emeltem fel a hangomat egy kicsit, mivel kezdtem mérges lenni. Értem én, hogy idol-ok, előadók, és, hogy hírességek, de ők is emberek. Nekik is szükségük van néha arra, hogy leüljenek, és vegyenek egy mély levegőt mielőtt tovább mennek. Az egyik legfelháborítóbb dolognak tartottam azt, amikor valaki annyira túlhajtott egy másik embert, hogy kérdéses volt nem esik-e össze. Nekem nem volt ebben annyi tapasztalatom, mint nekik, de én is éltem már át hasonlót, volt rá példa, hogy tánc órákon addig mentünk, amíg midnenki a földön nem hevert. És ezt mindig is utáltam. 

- Igen - sóhajtott egyet a nagybátyám óvatosan rám nézve.

Mindegyikükön látszott, hogy fáradtak már, és nem ártana egy pár perc pihenő. Jimin odaadóan, teljes erejéből mozgatta testét, pedig látni lehetett arcán, hogy majd' összeesik. Jungkook is hasonlóan táncolt, és szerintem észre sem vette, hogy én is bementem a terembe, hisz annyi staff tag mászkált fel s alá, hogy csoda, hogy nem zavarta őket. Yoongi és Taehyung egy fokkal energiatakarékosabbra kapcsolt, bár néha rájuk szólt a koreográfus, hogy egy-egy lépésre jobban figyeljenek oda. Namjoon és Jin teljes koncentrálásban volt, öszpontosítottak, nehogy elrontsanak valamit. 

Hitetlenül megráztam a fejemet, majd fújtatva ott hagytam a nagybátyámat, aki értetlenül meredt utánnam. Rápillantottam az órámra, ami kettő órát mutatott. Lett volna még dolgom, de úgy voltam vele, hogy nem érdekel; majd megcisnálom otthon. Az irodámban magamhoz vettem a pénztárcámat és a telefonomat, a tabletemet, és a belépőkártyámmal együtt, egy "mindjárt jövök" mondattal el is hagytam a szobát, majd pedig az épületet is. 

Még mindig fortyogva a dühtől indultam el az egyik közeli étteremhez, ahova egyszer SeJin vitt el. Elvitelre kértem egy pár adag ízletes ételt, mintpéldául ttokbokki, gimpab, jajangmyeon, bibimpab és bulgogi. Úgy kértem, hogy biztosan jusson mind a hét férfinek, plusz a nagybátyámnak is. Nagyjából háromnegyed órát vártam, ami végülis nem volt olyan sok, tekintve, hogy az innivalókat is megtudtam addig venni. 
Két nagy szatyorral egyensúlyozva mentem vissza a céghez. Becsörtettem a próbaterembe, ahol a srácok még mindig nyomták.

Lecuccoltam az asztalra, mert már majd' leszakadtak a karjaim, majd kicsit közelebb sétáltam SeJin-hez.

- Mit csinálsz? - nézett rám még mindig összezavarodva - Egyetek - biccentettem a finomságok felé.

A számnak vége lett, és a koreográfus ment is volna a laptophoz, hogy újra indítsa, de gyorsan oda rohantam hozzá, és elé álltam.

- Jó napot - bólintottam egyet - Nem akarok zavarni, de szükségem lenne néhány információra - pislogtam rá a lehető legmegyőzőbben. Útközben eszembe jutott egy ötlet, amivel nyerhetek egy kis időt a bandának.

Kaptam egy e-mailt, amiben az állt, hogy kérdezzek meg minden a fiúknak dolgozó staff tagot, hogy melyikük szándékozik jönni Saipan-re, és Máltára is egyaránt. volt egy lista, azoknak a neveivel, akik ingyenesen utazhatnak, és aki rajtuk kívül óhajtozott részt venni a kiránduláson, saját zsebből kellett finanszíroznia.

- Hát... - vakarta meg a tarkóját a férfi - Most nem nagyon érek rá - rázta meg a fejét. A srácok a padlón voltak kiterülve, és szaporán lélegeztek. 

- Nekem sincs túl sok időm, mivel hamarosan le kell adnom a jelentést, így... - kezdtem bele hadarni a tabletemmel a kezemben, de a férfi félbe szakított.

- Rendben - sóhajtott egyet a férfi - Tartunk egy kis szünetet - fordult a fiúkhoz, majd oda sétált a laptophoz, hogy egy darabig leállítsa.

- Egyetek! - suttogtam gyorsan oda a srácoknak, vigyázva, nehogy meghallja a koreográfus is. 

A földön fekvő banda kérdőn pillantott rám, mire megforgattam a fejemet, és az asztal felé büktem, ahol ott hevert az általám rendelt kaja.

A terem hátsó részéhez sétáltam, ahol volt még egy hosszú asztal, és néhány munkatársam körbe is ülte. Megálltam előttük, majd viszonylag lassan neki is kezdtem a beszámolómnak. Tudtam, hogy nem sokra megyek, ha csak pampogok, ezért a listát is felolvastam, majd mindig vártam egy kicsit, hátha az említett személy közbe szól, hogy ott van. 
Aztán amikor már úgy láttam, hogy mindenki unja magát, akkor végül úgy döntöttem, hogy elkezdem felírni a neveket. Csiga lassúsággal írtam, ami még nekem is az idegeimre ment, de kicsit tartottam attól, hogy nem lesz ideje a srácoknak enni. Óvatosan, alig észrevehetően hátra fordítottam a fejemet, hogy egy másorperc alatt leellenőrizzam, hogy esznek-e.

Szerencsére mind jóízűen falatoztak, és örültem neki, hogy egy kicsit le tudtak ülni. Elégedetten fordultam vissza, és folytattam a megbeszélést, amit igazából letudhattam volna nagyjából tíz perc alatt, de annyira elhúztam, amennyire csak lehetett. El kezdtem magyarázni, hogy melyik helyen mennyi és milyen látnivaló van, hogy általában milyen az időjárás, hogy milyen pénznemet kell váltani, csak, hogy időt nyerjek nekik. 
Szerencsére sikerült egy rettentő unalmas, monoton, és lassú "elődadást" tartanom, aminek egyáltalán nem örültek, de én annál boldogabb voltam. És igen, furcsa ezt így kimondani, mert én sem nagyon hittem, hogy majd valalakik érdekeit a magamé elé helyezem, de tulajdonképpen elég jó érzés volt, és örömmel töltött el. 

- Oké - állt fel a koreográfus, mihelyst befejeztem, majd az órájára pillantott, és sóhajtott egy nagyot - Kaptok még tíz percet - szólt oda a srácoknak, akik bőszen bólogattak. A férfi kiment a teremből, én pedig egy halvány mosollyal az arcomon oda sétáltam az asztalhoz, majd megálltam a nagybátyám mellett.

- Na mizu? - pillantott fel rám SeJin megtörölve a száját. 

- Semmi - vontam vállat.

- Hallod - nyelte le ami a szájában volt Yoongi.

- Hm? - kaptam felé a fejemet.

- Ezt te hoztad? - mutatött körbe a falapon, ahol már lényegében csak az üres dobozok hevertek.

- Igen - bólintottam egyet.

- Miért? - rázta meg a fejét Hoseok.

- Hogy egyetek - vontam vállat - Abban sem voltam biztos, hogy reggel ettetek. Nem akartam, hogy egész nap kaja nélkül legyetek - magyaráztam meg nekik.

- Oh, törődsz velünk? - tette meghatódottan a szívére a kezét Taehyung.

- Úgy tűnik - nevettem el magam halkan.

- Köszönjük JiAhn, de nem kellett volna - csóválta a fejét Jin.

- Ugyan - legyintettem egyet.

- Komolyan - bólintott egyet Namjoon is.

- Na, ne nyafogjatok, hanem egyetek - forgattam szemeimet, majd tekintetem véltelenül Jungkook-ra tévedt, aki épp a banán turmixát itta - Ízlik, nyuszi? - mosolyodtam el, mire a férfi visszaköpte a műanyag pohárba a finomságot, annyira meglepődött. Hangosan felnevettem, majd biccentettem egyet - Na én megyek - léptem egyet hátrébb - Örülök, hogy végre lepihentetek - csúszott ki véletlenül a számon. 

- Milyen aranyos - kuncogott Jimin, mire csak megráztam a fejem, intettem nekik egyet, és kisétáltam a teremből.

Tényleg nem tudom mi van velem, hogy ennyire elkezdtem törődni a srácokkal, de néha komolyan aggódtam értük, és ez eléggé furcsa érzés volt. Nem nagyon tudtam ellene mit tenni, és abban sem voltam biztos, hogy akartam-e. Úgy éreztem, hogy ez így van rendben.

Jungkook pedig megint bebizonyította, hogy soha nem fogok tudni kiigazodni rajta. Egyre gyarkabban vonom már kétségbe, hogy a színpadon látott Kook és az, akivel a való életben is találkozom, egy és ugyanaz.

_____________________

Hi everyone! ^^
Nem keresek kifogást, nem beszélek mellé. Lelkiekben nagyon rosszul vagyok, mélyponton, itthon nagyon rosszul állnak a dolgok, ami kihatással van rám is.
Sajnálom, hogy sokáig nem volt rész, de egyszerűen az egyetem miatt sem időm, a magánéleti problémáim miatt pedig erőm sem volt posztolni. Nagyon szeretek írni, mostanában viszont arra sincs időm.
Remélem megértitek.
Ti hogy vagytok? Remélem mindenki jól van.

Szeretném megköszönni, hogy annak ellenére, hogy nem posztoltam semmit, rengetegen olvastátok a történeteket, amiért nagyon hálás vagyok. Köszönöm szépen Nektek! Ti vagytok a legjobbak! 💜💜

Vigyázzatok magatokra. Majd jelentkezem. 💜💜

~Zsuni~