Rohadtul furcsa volt egy kényelmes ágyban ébredni, anélkül, hogy az apám éles ordibálásaira keltem volna fel, vagy éppen arra, hogy kirángat a paplan alól. Ehhez még hozzá kell szoknom. 

Kihúztam a függönyöket, és kinyitottam az ablakot, hogy egy kis friss levegőt is engedjek be. Kiválasztottam mára a szettemet, ami egy rövidnadrágból, és egy spagettipántos ujjatlanból állt, majd a fürdőben rendbe szedtem magam.

Feldobtam egy laza sminket, amit egy vörös rúzzsal erősítettem meg, majd fekete hajzuhatagomat kivasaltam, és hagytam, hogy a vállaimra omoljon.

Bedobáltam néhány cuccot a táskámba, majd miután késznek nyílvánítottam magam kinyitottam az ajtót, és lementem a lépcsőn.
SeJin már lent volt, és érkezésemmel egy időben tett le két tányért az étkezőasztalra.

- Reggelt - köszöntem neki, miközben ledobtam a táskámat a kanapéra.

- Neked is - mosolyodott el, amint leértem - Csináltam rántottát, remélem szereted.

- Ja - bólintottam egyet, majd kihúzva az egyik széket, le is ültem.

- Sajttal, ha nem tévedek - tette le elém a kész ételt, ami úgy volt megcsinálva, ahogy szerettem.

- Emlékszel? - vontam fel fél szemöldökömet egy halvány mosoly kíséretében.

- Persze - bólintott egyet, miközben leült velem szemben. Régen, amikor még viszonylag normális volt a családom, és egyik tagja sem akart agyon verni, SeJin gyakran látogatott meg minket, és egyszer-kétszer én is eljöttem hozzá. Olyankor mindig csinált nekem kaját, és nagyon is jól tudta, hogy miket szerettem anno, és miket utáltam.

Kicsit azért meglepődtem, hogy nem felvetette el ezt az apró részletet, hisz nagyjából 6-7 éves lehettem, amikor utoljára láttam.

Mindketten hamar befejztük az evést, én pedig segítettem elmosogatni, hogy legalább ennyi hasznom legyen.

- Elmegyek szétnézni a környékre, meg benézek néhány helyre, hátha felvesznek - közöltem a nagybátyámmal. 

- Rendben. Ne vigyelek el? - kérdezte.

- Nem kell, kösz - ráztam meg a fejemet. 

- Nem tudom mikor érek haza, van egy-két dolgom, úgyhogy itt van a kód - csúsztatott elém a kohyapulton egy papírt, amire rá voltak firkálva a számok, amik beengednek majd az ajtón.

- Oké - hajtottam össze a papírkát, majd beletettem a pénztárcámba, nehogy elszórjam valahova.

Tulajdonképpen halvány lila fingom sem volt, hogy még is hova kellene beadnom az önéletrajzomat, mivel szinte biztos voltam benne, hogy semmilyen feltételnek nem felelek meg. Nem mentem egyetemre, csak egy érettségim, és egy szakmám volt, némi nyelvtudással, de ennyi. 

A napszemüveget az orromra húztam, mert a nap majd' kiégette a retinámat. Rohadtul megtetszett a környék, és élveztem, hogy végre szabad vagyok.

Amíg apámmal éltem azt kellett csinálnom, amit ő mondott. Soha nem mehettem el kávézni, vagy moziba, és otthonról is csak akkor, ha megengedte. Ha ellenkezőleg cselekedtem mindig összevert, hogy megtanuljam a leckét. Egyszer egy évre kiköltöztem Amerikába egy cserediák program keretein belül, ami számomra maga volt a felüdülés.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi van, ha csak szimplán ott maradok, és nem jövök haza az osztálytársammal, de mindig arra a következtetésre jutottam, hogy mivel kiskorú voltam, előbb-utóbb bevonná a rendőrséget is. Így végül nem maradtam ott, pedig pár hónap után már egy egész tervem volt a fejemben. 
Sok-sok keserves év után végül sikerült elszabadulnom tőle, és nagyon remélem, hogy soha többé nem kell viszont látnom. 

☆

Viszonylag sokáig voltam a városban. Lófráltam jobbra-balra, bementem két kávézóba, és néhány üzletbe is, ahol vettem egy-két kisebb dolgot, amivel majd fel tudom dobni a szobámat.

Ezen kívül legalább tizenhat helyen jártam munka ügyben, de a fele alapból nem keres embert, a másik fele meg furán nézett rám, amikor közöltem, hogy nincs diplomám, vagy éppen tapasztalatom.
Összesen hárman fogadták el az önéletrajzomat és legyintve megjegyezték, hogy majd értesítenek, ám ehhez nem kell észlénynek lenni, hogy tudjam; úgysem fognak. 

Idegesen és mérgesen írtam be a kódot a kis ajtóra szerelt kütyübe, majd csaptam is be magam után, ahogy bementem. Lerúgtam a cipőmet és felbaktattam a szobámba. 

Át vedlettem kényelmesebb ruhába, felkötöttem a hajamat és lemostam a sminkemet is, ami már kezdett leolvadni rólam a nagy melegben. 
Kicsit rendezkedtem a szobában; az asztalra több dolgot pakoltam ki, és átrendeztem a tartalmát is. A fürdőbe is kicsit pakolásztam, és a ma vett műnövénykét is elhelyeztem az ablakban. 

Leültem az ágyra, és fülessel a fülemben elővettem az IPad-em, hogy régi hobbimnak, a rajzolásnak szenteljek némi időt. Szerettem, mivel lekötött, és órákat el voltam vele. Hagytam, hogy a fantáziám és a képzelőerőm irányítsa a kezemet. Ami nem tetszett azt kitöröltem, és újra kezdtem, vagy épp az egésznek neki futottam mégegyszer.

Fasza elfoglaltság volt, és könnyedén kikapcsolta az agyam, így egy kis időre kizárhattam a tényt, hogy kurvára nem sikerült ma semmit elintéznem. De ez még csak az első nap, nem szabad feladni.

Hamar elszaladt az idő, és mire kész voltam, már kint sötét volt. A képernyőn a következő volt látható: egy lány, aki az ablak előtt ülve zenét hallgat, felhúzott térdeire támaszkodva bámul kifelé, szomorú tekintetével pásztázva a tájat. Mindent kékre, és lilára csináltam, valahogy most ilyen kedvem volt. Elégedetten tettem el a készüléket, majd felállva kinyújtóztattam elgémberedett testrészeimet és lementem a nappaliba, ahol még mindig sötétség honolt. Fél tíz volt, és meglepődve konstaláltam, hogy SeJin még mindig nem ért haza. 

Csináltam magamnak egy dobozos tésztát, amit a tévé előtt el is fogyasztattam, majd lekapcsolva a villanyt vissza ballagtam a szobámba. Megdobtam egy üzenettel a nagybátyámat, amiben megkérdeztem, hogy él a még. Nagyjából tíz percre rá jött is a válasz, hogy igen, csak sok a dolga, így még mindig bent van a cégnél.
 
Furcsa munkája lehet ennek az embernek, én mondjuk fix nem dolgoznék ennyi ideig. Szopni a faszt még tízkor is, egészen reggeltől... Na nem. Én erre nem vagyok vevő. Viszont, ha nem lesz más lehetőség, max elmegyek sztriptízesnek, vagy valami escort csajnak. Valamiből csak meg kell élni, és én sem élősködhetek örökké a nagybátyámon. 

_______________________________

Hi everyone! ^^ meghoztam a folytatást. Köszönöm szépen a megtekintéseket és a likeokat is!
Remélem, hogy jól vagytok és minden rendben veletek ♥

Vigyázzatok magatokra és legyetek jók! 💜

~Zsuni~