"- Hányra érünk kábé Szánkóékhoz?
- Nem tudom, miért?
- Mert már egyszerűen nem tudok mit válaszolni. Kilenc óra óta írom, hogy fél óra, és ott vagyok... - röhögött, nekem meg összeszaladt a szemöldököm.
- Kinek?
- Mi? - kérdezett vissza.
- Kinek kéne válaszolnod?
- Annak, aki kérdezi - felelte diplomatikusan.
- És ki kérdezi? - próbálkoztam tovább, mert a fagyos levegő kővé dermedt a torkomban, és nyelni is nehezemre esett.
- Aki az SMS-t írta - jött a frappáns válasz.
- És ki írta az SMS-t? - mentem bele a hülye, gyerekes játékába.
- Nagyon szellemes ez a beszélgetés - vigyorgott Miklós.
Unottan fordultam a túlóntúl jókedvű Miklós felé, aki nem vette a lapot, csak mosolyogva bólogatott, várva a folytatást. Norbi, maximálisan kiélvezve a helyzetet, vihogva hátra fordult.
- Ki írta az SMS-t? - kérdezett vissza.
- Aham - bólintottam türelmetlenül.
- Aki Szánkóéknál vár - kacsintott rám felháborítóan idegesítő, de emellett azért egészen megnyerő mosollyal.
- Argh! És ki vár Szánkóéknál? - tepertem tovább, pedig pontosan tudtam, hogy halott a dolog.
- Aki SMS-t írt - közölte frappánsan, és ezzel vissza is értünk a párbeszédünk közepére.
- Hahahahaha! - nevetett fel a hasát fogva Miklós. Örültem, hogy legalább ő jól szórakozik.

_____________________________
209.-210.oldal
______________________________