Fizika. Utálom a fizikát. Az órát nézem, már csak 5 perc. Ez a 45 perc egy örökké valóságnak tűnik, de amint vége beszélhetek Zack-kel. Éééés ki csengettek!!  Végre szabad vagyok! 😂 Boldogan baktattam a szekrényem felé amikor megláttam Zack-ket. A mosoly nem hervadhatott le az arcomról akkor minden oda veszik.
-Szia kicsim. - köszönt Zack majd megpuszilta a homlokomat.
-Szia. - mondtam miközben átöleltem -Fáradt vagyoook. - mondtam nyűgösen.
-Mi történt, hogy így elfáradtál?
- Fizika. Annyira de annyira utálom. - montam miközben kibontakoztam az öleléséből és kinyitottam a szekrényemet.
- Értem. Mit szónál ha segítenék benne? - kérdezte mosolyogva tőlem nekem pedig felcsillant a szemem.
-Tényleg??
-Igen. - mondta még mindig mosolyogva. Végre sikerült a terv 2. része.
-Akkor holnap suli után jó lesz nálad?  - kérdeztem angyali mosollyal az arcomon.
-M-mii?!  Nálam, miért?!  - kérdezte döbbenten.
- Azért mert még soha nem voltam nálad. - válaszoltam es kinyújtottam a nyelvem. De neki nem nagyon tetszett az ötletem. -Naaa léégysziii!!  - néztem rá boci szemekkel. Sóhajtott egyet. Ezaz!
-Rendben.

***
Út közben:

-Köszi, hogy segítesz. - mosolyogtam rá miközben átöleltem magam, mert fázok.
-Ugyan semmiség, de - levette a belebújos pulcsiját, majd oda adta nekem - ezt vett fel nem szeretném ha megfáznál. - mondta én pedig belebújtam a pulcsiba.

***

-És ezzel meg is volnák. - ahogy meghallottam ezt a mondatot én hanyatt is dőltem a földön.
-Köszi a segítséget. - mosolyogtam rá Zackre. Még pár percig feküdtem, majd összepakoltam  és elindultam.
-Ugye nem baj ha ezt elviszem?  - mutattam a pulcsira ami még mindig rajtam volt.
-Persze, hogy nem. Sőt kifejezetten tetszik, hogy a ruhámban vagy. - mosolygott rám pervezül.

***
-Megvan! - nyitom ki a szobám ajtaját boldogan.
-És én most mit kezdjek vele, hogy te menstruálsz? - vág unalmas fejet Dipper nekem meg az arcom egy kicsit kipirul.
-Nem az te idiota! A pulcsi Zack-től! - dobom rá a pulcsit.
-Akkor kezdhetjük?  - kérdezi Kill tűrtetlenul. Mabel meg én csak bólintunk. Kill megfogja mindkettőnk vállát, majd mormolni kezd és azt veszem észre, hogy ellepet minket a piros fény. Amilyen gyorsan jött elő a fény, olyan gyorsan is tűnt el és mire fel eszméltem kettő volt belőlem.
-Húú, teljesen úgy nézek ki mint Aya-chan!  - ugrándozott Mabel. 
-Mabel akkor tudod a dolgod igaz?  - kérdez rá Will,  Mabel pedig hevesen bólogat,  erre Will össze üti a kezét és ezt mondja: Akkor mentsük meg Bill-t!  A két démon megnyit egy átjárót, majd Dipper-rel és a démonokkal a nyomomban átkelünk rajta. Ami a szemem elé tárult egy kéken világító ösvény, fehér négyzet alakú cellák gondolom és fekete ég.
- Melyikben van Bill? - kérdezem mire Will int, hogy kövessük.
-Aya te biztos vagy ebben?  - kérdezi halkan Dipper
-Hmm miben?  - kérdezek vissza
-Erre. Te tényleg ki akarod menteni azt a démont?  Hiszen elakarta pusztítani a világot!
-Azért mert szeretem. Mellettem megváltozott. Ezért kell megmentenem. - zártam ökölbe a kezeimet.
-Itt vagyunk - állt meg Will - Aya felkészültél? - bólintottam - Akkor, ha sikerül az erő átadás majd ezt kell mondanod. - adott a kezembe egy papírt amire a varázsige volt.
-Transportium Nextorvitorium. - mondta Will és oda kerültem. Ott volt Bill. Ott feküdt a földön és körülötte minden fehér volt.
-Bill. - ejtettem ki a nevét könnyes szemekkel.
-Menj el. - mondta meg gyötörten. M-mi?  Menjek el?  Itt valami tévedés van.
-Bill én vagyok az. Aya. Tudod. - mentem oda hozzá és leguggoltam mellé, majd meg akartam fogni az arcát, de ő ellököt maga mellől.
-Nem megmondtam neked, hogy menj el?!!  Elegen van már az Ayame másokból!  Csak hagyj egyedül! - ordította rám mire én ijedtemben kicsit meg ugrottam hiszen soha nem láttam még ilyennek, de döbbenten is voltam.
-É....  É...  Én vagyok az igazi Aya, Bill. A...  Akinek azt mondtad, hogy szereted, akit á... álmában dobáltad késekkel, akit megmentettél Zack-től é.... és azt hazudtad neki, hogy e...  együtt vagyunk, aki elment Gravity Fallsba és megidézte Will-t és Kill-t, hogy kiszabadítsunk az az Aya vagy aki szeret téged! - mondtam már a véget sírva. Ahogy láttam Bill eléggé meglepődött.
-Aya. Az én Ayam? - suttogta én pedig bólintottam. Bill oda jött hozzám majd szorosan magához ölelt. Mennyire hiányzott már. - Te is hiányoztál nekem. - tolt el magától és letörölte a könnyeimet az arcomról, majd lágyan megcsókolt.