Lehet, hogy mégsem kéne visszamennem. Végül is meghaltam mindenki számára. 

Nehézkesen kifújtam a levegőt és felemelt fejjel szóltam a taxisnak, hogy kitehet. Szegénykém teljesen megzavarodott, ugyanis az előbb azt kértem, vigyen a házunk elé. Már magam sem tudom mit akarok.

Kiszálltam az autóból és lehajtottam a fejem, amelyre mindig azt mondták rettenetesen bájos. Persze én ez soha nem éreztem igaznak. 

Megálltam és néztem az ismerős utcákat. A lassan vánszorgó helyi járatot, a néniket akik a bolt felé sétáltak és a fiatal lányokat ahogy önfeledten nevetnek. Amikor meghaltam én is ilyen voltam, most pedig érett nőként térek vissza. Az anyukát aki két iker fiát rángatta maga után, a madarakat ahogy az égen száguldanak. Megint éreztem a veszély és honvágy kettős visszhangját. A lelkem hirtelen könnyebb lett, ugyan csak egy pillanatra ugyanis hamarosan az összes izmom megfeszült. A nővérem vágott át a házunkhoz vezető úton, egy férfi kezét fogva. Alig hasonlított a húszéves önmagához. Önfeledt volt, s belül nagyon bántott, hogy ő nem borult miattam mély gyászba. A következő pillanatban azonban már nagyon megbántam, hogy élek. A házból Ferdinánd lépett ki, Ferdinánd a szerelmem. A húgom jött utána nevetve, mindkettejük ujjára gyűrű volt húzva. Azonnal felfogtam, hogy Ferdinánd elvette Anasztáziát. Kiléptem a fa takarásából és határozott léptekkel indultam hozzájuk. A szemembe könnyek tolultak, pedig egyáltalán nem vagyok romantikus alkat. 

- Ferdinánd!- kiáltottam el magam mire a fiú megfordult. 

Egy pillanatra minden lefagyott. Anasztázia kezéből kiestek a virágok, Ferdinánd bambán nézett, a nővérem az ismeretlen férfinek próbálta elmagyarázni, hogy ki vagyok.

- Karolina, te... te itt?- kérdezte ridegen a kisebbik lánytestvérem.

Nem, Karolina ez egy borzalmas ötlet volt. Mi a fészkes rettenetért kellett neked felforgatni az ő életüket?

A következő pillanatban a fák mögül Beatrix tűnt fel. A nagy hajú lány megállt és csak nézett. Aztán odalépett és hidegen, kimérten így szólt:

- Te meg mit keresel itt?

Nem foglalkoztam vele, nem esett rosszul, tudtam, hogy ez csak Beatrix álcája, hogy a kemény oldalát mutassa, ami egyébként aligha van neki. 

- Titeket.