A macska egyhamar megszerezte a jegyeket, és miután odaadta Árnyéknak, Sai elindult Rei háza felé. Mikor odaért, nagyon vacillált, hogy bekopogjon, avagy menjen tovább... de a végén összeszedte magát, és kopogott. Rei ahogy ajtót nyitott, ledöbbent. - Á, szia... végeztél is a munkával?
- Sajna még nem.
- Valami baj van? Bejössz...? - „Ne hívd be."- figyelmezteti magát.
- Nem akarok zava... - De még be se fejezte, Rei egyszerűen behúzta, és vadul megcsókolta.
Sai átkarolta partnerét, és vad nyelvcsatát kezdeményezett, amibe társa készségesen belement. Miután levegőért kapkodtak a szenvedély után, Sai megfogta Rei kezét.
- El kell utaznom.
- Micsoda? - tér magához. - Hova és mennyi időre? - Egyszerre valami nyugtalanító érzés kerítette hatalmába.
- Hawaii és két hét.
- Jó messzire... - próbál nyugodt maradni.
- Oda-vissza vettem négy jegyet.
- „Négyet, kivel megy."- Ez jutott legelsőnek eszébe.
- Eljössz velem? - teszi fel a kérdést a szürkeség, ami miatt idejött.
Rei annyira meglepődött, hogy tátva maradt a szája... azt hitte, rosszul hall. - Te- tessék? „Vett nekem egy jegyet, gondolt rám... azt hiszem, ha nem én lennék, a nyakába ugranék." - Erre megtorpan a gondolatmenetében „Miket beszélek már, térj már magadhoz."
- Rei? - néz azokkal a csodás ezüst szemekkel.
- Nem - vágja rá.
- Mi?? - Sait teljesen sokkolta ez a szó.
- Sajnálom, de amit művelünk, az nem normális...
Sai nem tudott magához térni, bólintott, és kisétált a házból.
Rei a földre ült, mikor már Sai távozott. - Igen, igen, így jó... - Ezt kezdte hajtogatni.
Sai az utcán lédergett, mikor megcsörren a telefonja, legelsőnek fel se tűnt neki... csak majd az ötödik csöngés után jutott el hozzá, hogy az ő telefonja rezeg.
- Halló!
- Na végre, hogy felvetted...
- Igen, mi az? - adja a szokott stílusát.
- A lányom el akar menni veled.
- He? Hogy mi?
- Látni akarja a férje gyilkosát, én mondtam...
- Felőlem - vágom rá, mielőtt befejezné.
- Tényleg?
- Ja, holnap 5 órakor az repülőtéren.
- Hát jó, de vigyázz rá, mert ha nem...
- Aha. - Ezzel letette, belefojtva a főnökbe a szót.

- Ez a kölyök... - dühöng a főnök.

Eközben Árnyék hazament összepakolni, de ahogy belépett, megcsapta szeretője finom, bódító illata... eszébe is jutott az éjszaka, ahogy karjában tartotta, ahogy ölelte, ahogy egy csókkal levette a lábáról, most mégis úgy látszik, megmakacsolta magát a fiú, de miért...
Gyorsan összepakolta, aztán egy bárban töltötte az éjszakát, nem bírt otthon maradni... nem lett olyannyira részeg, hogy ne tudjon magáról, de azért nem kellett félteni.
Aztán már csak fél óra volt 5-ig, el is indult a reptérre, mire odaért, teljesen kijózanodott.
Pontban 5 órakor a lány is megjött, bőröndjét húzta maga után, kisírt szemei vöröslöttek a halvány napsütésben, és két óriásgorilla jött utána. Szolidan intett nekik, ők meg megállnak előtte.
- Árnyék - köszönti.
- Sofia. Ön... - hajol meg a 28 körüli hölgy, világosbarna haja arcába omlott, és halvány ciklámen szemeivel nézett végig a hírességen, akiről már annyit hallott.
- Fiatal létemre... igen, én vagyok - mondta, mert amit készült mondani, azt sokszor megkapta már.

Eközben Rei toppant be a reptérre, mikor meglátta Sait azzal a csajjal, annyira ideges lett, hogy nem vette észre az előtte lévő oszlopot, és sikeresen lefejelte. - Auu... - fogja a fejét, és megbúvik az oszlop rejtekében. Ki az a csitri? - dühöng.

- Akkor induljunk - mutat Sai a repülő felé, és elindul, a lány csendben követi.

Rei addig nézi őket, míg el nem tűnnek a látóteréből, ahogy az induló gépre pillant, összeszorul a szíve. Így mikor kifele indul, és megpillantja a levegőben a gépet, nem tudja megállni, hogy ne menjen vissza, és ne vegyen Hawaiira egy jegyet. A következő járat délután indul, így hazament összepakolni.

Eközben a gépen...
- Köszönöm, Árnyék, hogy engedted, hogy veled jöjjek. Nem leszek láb alatt...
Árnyék ránéz, és bólint. - Ryo.
- Mi?
- Hívj Ryónak.
- Oh, értem... kérdezhetek valamit?
- Mondjad.
- Nem akarlak megbántani... csak...
- Mondjad, nem lehet megbántani... - Erre a kijelentésre elgondolkodott, valamit nem értett, senki eddig soha nem bántotta meg, de Rei szavai teljesen lesújtották, de miért?
- Apám szerint te egy szívtelen, rideg, gonosz és őrült fazon vagy.
- Oh, hm... hát igen, jobb velem vigyázni - vigyorodok el.
- Nincs senki fontos az életedben?
- Te inkább nem azt akarod tudni, hogy nincs-e valakim, hogy apád sakkban tudjon tartani - nézett rá rosszallóan.
- Micsoda? Nem- nem...
- Nincs, a kapcsolatok csak gyengeség...
- Ez nem igaz, ha szeretsz valakit, az erőt ad... és miatta sokkal erősebbé válsz - emeli fel a hangját.
Meglepetten pislogott párat.
- Jaj, sajnálom... felemeltem a hangomat - szégyelli el magát a lány, és lefele kezd bámulni.
Legyint egyet Sai, és kifele kezd bámulni.

Eközben Rei a repülőtéren várakozik a beszállásra, mikor egy gépi hang szól a hangosbemondóból.
„A Hawaiira tartó járat nem sokára indul... az utasokat kérem, szálljanak be."
Rei feláll és megindul, leül két öltönyös férfi mögé.
- Hallottad a legújabb pletykákat? - mondja az egyik férfi.
- Nem, mi az?
- Árnyék új célpontjáról, a főnöktől hallottam.
- Tényleg? Ki a szerencsétlen?
- Varjú.
Erre Rei felkapta a fejét. - „Hm... hallottam már erről az Árnyékról, a legkiválóbb bérgyilkos... de hogy engem elkapjon, az lehetetlen"- kuncog.
- Ez igaz? - kérdi kis idő múlva.
A két férfi hátrafordul. - Hallottad?
Bólint.
- Igen, az.
- Hallottam már mindkettőről... veszélyes alakok - mondja Rei.
- Bizony, de azért kíváncsi lennék kettőjük harcára - mondja az egyik fazon.
- Biztos durva lenne - mondja a másik.
- Hát igen - vigyorog sejtelmesen.
- De én inkább nem ismerném őket - mondja a sötétbarna, vékony öltönyös.
- Hát igen - helyesel a másik. - De azért Árnyék célpontja se lennék, eddig mindenkivel végzett.
- Hát lehet, de most azért jobb, ha vigyáz. Varjú nem kispályás...
- Ja - villantja fel szadista mosolyát.
Ezek után a két férfi visszafordulva beszélget még, Rei meg bambult kifele az ablakon.
- „Ha tényleg képes lesz megtalálni ez az alak, nem kínzom halálra... de ha belegondolok, talán megtöröm... megtöröm testét és lelkét ennek az erős ellenfélnek, és akkor..." - gondolkodik el
Tök nyugis volt az út, míg be nem aludt. „- Rei- Rei- Rei... - Egy ismerős hang szólítgatja és egy ismerős kéz érinti. Rei kinyitja csillogó fekete szemeit, és Saival találja szemben magát, a fiú az ölében ül, közel hajol hozzá, és megharapdálja a fülét, megnyalintja hófehér nyakát, aztán végigsimítja felsőtestét, amitől Rei kissé felnyög. Rei átkarolja, és odasúg neki valamit. - Érints meg... - Sai perverzen vigyorog rá." Reinek hirtelen kipattannak szemei, és nem tudja eldönteni, mi a fene volt ez. - Váá, istenem... - fogja a fejét.

Eközben Árnyék gépe leszállt, és elindultak kifele, ahol egy limuzin várta őket.
Ahogy beültek, a sofőr felismerte. - Árnyék...
- Oh, Thobias... hát te?
- Most itt dolgozom.
- Sofőr vagy?
- Á, nem... egy hotellánc vezérigazgatója, csak hallottam, hogy valami fontos emberek jönnek, így kijöttem köszönteni... de hogy pont te legyél az.
- Kicsi a világ.
Elfordította a kulcsot, a motor csöndben felmordult, és elindultak a hotel felé.
- Ki az? - bök hátra a fejével.
- Az igazgató lánya.
- Mi? Hogyhogy?
- Hosszú...
Thobias bólint. - Örvendek, hölgyem.
- Hívjon csak Sofiának.
- Meglesz, jól van?
- Igen - fanyarul elmosolyodott
- És veled mi újság, a cicus bejön? - néz rá újra a régi ismerősre.
- Jobb, mint te voltál - mondja gúnyos, mégis vicces hangnemben. - Amúgy velem nincs semmi.
- Ez azért gonosz volt - nevet fel, és megveregeti a vállát. - De tényleg, jó munkát végez?
- Persze.
- Akkor jó, kicsit aggódtam még anno.
- Miért?
- Nem vetted észre, fülig beléd esett.
- Tessék?
- Na ne, tényleg nem vetted észre.
- Nálam nincs esélye - vágta rá.
- Hát igen, nincs senki most az életedben... és nem azokra a csókákra gondolok, akiket lefektetsz.
- Ne hülyéskedj... nincs. - De eszébe jutott Rei, ahogy meglovagolta, édes ajkai, sápadt bőre, hívogató teste, gyorsan megrázta a fejét. - Nincs - mondja újra.
- Tényleg? - néz gyanakodva a sofőr.
- Igen - halványodik a pír az arcán, aztán az ablakon néz ki.
Az autó 20 perc múlva egy óriási, színpompás ötcsillagos hotel előtt áll meg.
- Még találkozunk.
- Ok. - Ezzel kiszállt.
Sofia is kiszáll a bőröndjével, mikor Árnyék csak úgy elveszi tőle.
- Nem szükséges.
Árnyék nem szólt semmit, egyszerűen fogja, és bemegy az óriási üvegajtón. Ahogy beléptek, mintha csak egy másik világba csöppentek volna, a színes mediterrán színvilág, a pálmafák... Sofia ámuldozott, de még Árnyéknak is tátva maradt a szája.
A recepcióhoz mennek, ami mögött egy óriási akváriumszerűség foglalt helyet, benne Hawaii különböző víziállat-fajai és különlegesebbnél különlegesebb vízi növényei. Ámuldoztak a hely szépségét látva, aztán egy fiatal hölgy sétál oda hozzájuk.
- Sofia névre két szoba - szólal meg Árnyék, aki hamarabb magához tért, a nő mosolyog a lefagyásukon, biztos megszokta már, és a gépben keresni kezdi az információt.
- Igen, látom már... a 3. emeleti 152-153-as szoba. - A mögötte lévő szekrényből kivesz két kulcsot, és odanyújtja
Árnyék elveszi, és szokott bunkóságában elindul, Sofia megköszöni, és utánaszaladt.
Az előtér közepén egy elég hatalmas, díszített, szépen kidolgozott szökőkút áll, pár méterre két lépcsősor vezet fel a következő emeletre, közte egy színpad van, ahol csínos lányok hulatáncot járnak, az egész hely olyan hangulatos... még Árnyéknak is kedve lenne pihennie. Ahogy felérnek a harmadik emeletre, Ryo odaadja a lánynak a kulcsot.
- Pihenj, én kutatni kezdek.
- Ne segítsek?
- Ne. - Bedobja bőröndjét a saját szobájába, és az egyik ajtón távozik.
Sofia felvette bikinijét, és a medence felé vette az útját, nem az a csaj, aki szeret tétlenül ücsörögni, elővett egy képet, és azt mutogatta az embereknek. Valami olyat mondott, hogy az egyik rokona eltűnt, és őt keresi, de miután nem jutott semmire, a vízben kezdett lubickolni, legalább egy jó fél órát. Aztán mikor kezdett sötétedni, visszaindult a szobája felé, mikor felért, bekopogott Árnyékhoz, hogy visszajött-e már, de zárva volt az ajtó.
- Még nem jött vissza? - gondolkodik hangosan, mikor valaki megszólal a háta mögött.
- Akarsz valamit?
Ijedten fordul meg. - Árny... vagyis Ryo. Úristen, megijesztettél - sóhajt fel.
- Bocs.
- Találtál valamit?
- Bocs, nem.
- Én se.
- Te?
- Kérdezősködtem, míg elvoltál.
- Nem volt jó ötlet - mondja fagyosan, Sofia kissé megszeppen, ezt észrevette. - Vagyis... mi van, ha mégis ismerte valaki, és ha elmondja neki... nehezebb lesz megtalálni.
- Oh, sajnálom, erre nem gondoltam.
Legyintett egyet.
- Jössz vacsorázni? - vált témát a lány.
- Nem, menj csak. - Ezzel bement a szobájába.
Sofia már tudta, nehéz vele szót érteni, így ráhagyta, és eltűnt a folyosó végén.

Árnyék most tudta jobban szemügyre venni a szobáját, az ő ízlésének túl élénk volt a szoba, középen egy óriás vízágy volt, csak az ágyhuzata volt szürkés... leveszi a cipőjét, és körbenéz, három-három szekrény áll a fal jobb és bal oldalán, egy óriási plazmatévé, hawaii díszítések, motívumok a falon. A szobához egy óceánra nyíló terasz társul. Jobb oldalán egy szépen kidolgozott íróasztal áll, beleül a forgószékbe, és megnézi az ügy anyagait, de még őt se köti le ilyen környezetben sokáig a munka. Feláll, mezítláb sétál a puha szőrmés szőnyegen egy darabig, míg meg nem unja, és kimegy a teraszra.
- „Szerencse, hogy nem hoztam magammal végül Reit, mert akkor még ennyire se tudnék figyelni a munkára"- jut erre a következtetésre.
Leült a puha hintaágyra, és elbambult, mikor valaki szól neki, odakapja a fejét, de csak Sofia az.
- „Kit vártál basszus"- gondolkodik. - Végeztél is?
- Igen, isteniek az ételek. Haladtál valamire?
Megrázta a fejét. - Sajnálom, ez a környezet még nekem is eltereli a figyelmemet.
- Nem baj, pihenj csak.
Árnyék meglepetten néz rá.
- Átmehetek beszélgetni?
- Nem tartom jó ötletnek, nem kéne már pihened.
- Nem tudok aludni.
- Hát jó - von vállat.
Sofia elmosolyodott. - Elkapsz?
- Mi?- néz rá furán.
A lány hirtelen feláll a párkány szélére, és átugrik, Árnyék villámgyorsasággal felugrik, és még időben kapja el. Sai nagyot sóhajt, ahogy a lányt a karjaiban tartja.
- Te megőrültél, normális vagy? - rivall Sofira
Erre nagy nevetésben tört ki. - Látnád az arcodat most, csak nyugi... szerintem vicces volt.
Árnyék csúnyán néz a lányra, de egyszeriben elneveti magát, aztán Sofia is újból nevetni kezd.
- Na végre nevetsz - mosolyog Sofia.
Árnyék azonnal elkomorodik, és elengedi.
- Szép mosolyod van, ne rejtsd el...
Nem mondott semmit, vállat von és leül, Sofi mellé huppan.
- Azért visszafele az ajtót használd - teszi hozzá.
- Értettem főnök - szalutál viccesen.
- Mihez akarsz kezdeni, ha megtaláltuk? - vált komolyabb témára, ami miatt elszomorodik, és bosszúvágy izzik fel tekintetében.
- Bosszút állni, szenvedjen...
- Nem szoktam megkínozni áldozataimat, csak likvidálom...
- Az lehet... - hajtja le fejét. - De nem tennél kivételt...
- Nem vagyok Varjú...
- Oh, tényleg... hallottam, hogy ő az új célpontod. Hogy haladsz? - akar gyorsan témát váltani.
- Elég nehéz eset...
- Amúgy élvezed?
- A gyilkolást? - kérdi a fiú.
- Igen.
- Pénzforrásom...
- Sok pénzt úgy is kereshetsz, hogy egy nagyvállalat főnöke vagy.
- Túl unalmas lenne nekem az olyan egyszerű élet... ki tudja, lehetséges... nem gondolkoztam még azon, hogy élvezem, avagy nem... - von vállat.
Kicsivel később felhívták a szobaszervizt, és egy jó minőségű, ízletes bor mellett beszélgettek, vagyis Sofia beszélt, Árnyék hallgatta. Úgy éjfél után Sai bealudt, mikor a lány észrevette, elkuncogta magát.
- Ha untad, miért nem szóltál - mondja halkan, és megsimítja az alvó arcát.
Kicsivel később Sofia rádől Árnyék lábaira, és őt is elnyomja az álom.