„– Rei, érezni akarlak… – nyögi szenvedéllyel teli sóhajjal. 
Rei bólint, és pár másodperc múlva már egymást lökik bele a szenvedélyek katlanjába. Őrült iramban szeretkeznek egymás karjaiban, nemsokára forróság önti el mindkettőjüket. 
– Csakis az enyém vagy – súgja a fülébe Rei.
– Nem is akarok másé lenni. – Könyörgő szemekkel pillant a másikra, és belekezdenek a második menetbe.” 
Árnyék hirtelen magához tér. – Csak egy álom... Rei... – Fejét fogva liheg, mikor észreveszi a lábán szunyókáló Sofiát.
Felveszi az ölébe, és az ágyra fekteti, mikor végignéz magán, észreveszi, hogy teljesen felizgult.
– Faszom… – Dühöngve a fürdőszobába sétál, lecsusszanva a fürdőkád elé kigombolja nadrágját.
– Egy álom miatt ilyen keménnyé válni… basszus… ez azért szégyen – fogja tehetetlenül felizgulva a fejét. Sose csinált még ilyet, de úgy érezte, ha nem könnyit azon nyomban magán, meg fog őrülni.
Pólója alá nyúlva izgatni kezdi egyszer jobb, utána bal mellbimbóját, míg egy hegyes kis ponttá nem válik… bokszeréből előveszi farkát, és azt is kényeztetni kezdi. Végigsimítja nyakát, felsőtestét, hasát és nedvesedő farka csücskét. A combja belsejébe markolva fentébb húzza lábát, és egyik keze ritmikus mozgásba kezd farkán… ahogy megérinti egyik gyenge pontját, hatalmas nyögés közepette ordítja szeretője, Rei nevét, magához térve gyorsan befogja száját, és halkan lihegve próbál levegőhöz jutni. Fülel pár másodpercig, hogy nem kelt-e fel véletlenül a szobában alvó Sofia, mert az elég égő lenne, még számára is. Miután nem hall semmit, onnan folytatja, ahol abbahagyta. Kissé széthúzza fenekét, és becsúsztatja egyik ujját, aztán még egy csatlakozik hozzá, hatalmas nyögések közben éri el a csúcsot. Próbálja visszatartani hangját, halkan zihál, de keze ritmikus mozgása még nem állt le, elsötétült, ködösült tekintettel folytatja ezt a beteges vágyódást… mikor mintha Reit látná meg maga előtt, érzi bódító illatát, aztán csodás ajkát és nedves nyelvét nemi szervén, őrjítő késztetést érez arra hogy megérintse. Megrázza a fejét, és ez a csodás hallucináció tovaszáll. Teljesen ledöbbent perverz vágyain… Rei érintését akarta érezni teste minden apró szegletén, megfigyelni, ahogy megremeg a teste, miként hozzáér. Ekkor jött rá valamire, folyamatosan ő jár a fejében. – É- é- én szerelmes lettem belé – dadogja, mikor hirtelen megfeszül a teste, és újra elönti a forróság.
Sai beszáll a fürdőkádba, és legalább egy órát csak folyatja magára a vizet, kicsit sokkolta az észrevétele. Jólesik neki a langyos víz, ahogy a teste összes kis szegletét bejárják a kósza vízcseppek. Mikor egyszeriben kopogtatnak az ajtón, kipattanva magára teker egy törölközőt, és úgy lép ki.
– Bo- csi... – akad meg a szeme Árnyék kidolgozott felsőtestén, dagadó izmain.
– Jól vagy most már?
– Eddig is jól voltam.
– Engem nem csaphatsz be…– közli nemes egyszerűsségel.
Erre Sofia aprót bólint, és zokogni kezdett, átkarolta Árnyékot. – Ez nem ér, még pár napja olyan boldog voltam… most meg Hawaiin a férjem gyilkosát keresem… ez nem ér…– sírdogálja.
Sai úgy állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség, nem is tudta, mit kéne tennie… megveregeti a lány vállát. – Megtalálom… – mondja esetlenül.
– Sajnálom – engedi el.
Árnyék felsóhajt, és bólint egyet.
– Akkor most inkább visszamegyek a szobámba. – Ezzel el is tűnt.
Ahogy távozott, Sai lehuppant az ágyra. – „Furcsa, miért csak Rei tud felizgatni ennyire… hogy még amikor nincs is itt velem, mindenhol őt látom. Hát ez azért szánalmas”– gondolkozik el, és elég hülye fejet vágott.
Felvett egy alsót, befeküdt az ágyba, és pár perc múlva aludt is.

„Reggel az ajtó nyitódására ébredt fel, ahogy felnézett, Reit pillantotta meg, és egy késsel közelít felé, nézett is egy nagyot, mikor észrevette, hogy moccanni se bír, bilincsek horzsolták fel csuklóját. A kést nemsokára a testében érezte… váá, istenem, élve felkoncol.”
Mikor hirtelen kipattan az ágyból, hát kapott egy képet emiatt az álom miatt. 
– Mi a csoda volt ez? Ez azért volt, mert tegnap én… áá... – üvölt a fejét fogva.
Felpattan, megmossa arcát, és kiviharzik a szobából. – Munka, igen-igen, gyerünk, koncentrálj...

Eközben Rei gépe is megérkezett, leszállva ámuldozva figyeli a hely szépségét.
– „Basszus, és most mi legyen… mi a fenének jöttem én ide… hogy lehetek ennyire hülye”– gondolja.
Nem állhatott a reptér közepén, mint valami idióta, így kifele indult. – „Tisztáznom kell Saival a dolgokat, de mi van, ha megint megnémulok, mint nemrég… nem is tudom, mi ütött belém akkor”– gondolja át a dolgokat.
Elindult előre, nem volt semmi ötlete, terv nélkül még soha nem ment el sehová, de Sai ezt hozza ki belőle, mikor eszébe jut a telefon. Már fogja is, és tárcsáz.

Eközben Sofia kopogtat Árnyék ajtajánál, de hogy nem kap választ, megnézi, nyitva van-e, és hát tényleg nyitva találta. – Már el is ment, és nem zárta be az ajtót? Hát ez nem rá vall...
Mikor meghallja a telefon csörgését. – Még a telefont is itt hagyta... – sétál oda.
Kezébe veszi a telefont, „Ismeretlen szám” írja ki. – Nem kéne, de... – Aztán már csak azt veszi észre, hogy megnyomta a fogadás gombot. – Moshi-moshi!
Reiben még az ütő is megáll. – S- Sait keresem… – mondja ingerülten. „Az a csaj.”
– Tessék? Sajnálom, szerintem rossz számot hívott.
Rei erre lecsapta a telefont, és majdnem eldobta idegességében.
Sofia furcsán pislogott a telefonra. – Ajaj, és ha Árnyék valamelyik álneve... hajaj… – Gyorsan leteszi, és kiszalad a szobából, elindult a bár felé, és rendelt néhány koktélt magának.

Eközben Árnyék minden lehetséges nyomot megvizsgált, amit eddig talált, de mintha csak a föld nyelte volna el a fazont… egyre idegesebb lett, besúgói semmi újat nem tudtak közölni vele. Kezdte ténylegesen elveszteni a türelmét, a végére már csak az utcát járta céltalanul.

Rei eközben megszállt egy hotelben, kicsit őt is elragadta ez a más hely, ez a színvilág és ez a hangulat. Ráadásul még mindig a csaj idegesítette, amiért ő vette fel azt a telefont.
– Valami nem stimmel velem – jelenti ki.
Bepötyögött néhány dolgot a telefonba, ami pár perc múlva sivító hangot ad ki.
– Megvan – mondja, miként felveszi, és megnézi a koordinátákat.
– Nincs is messze – állapítja meg, és indulni készül, mikor megkordul a gyomra. – Először együnk valamit – mondja, és megindul a hotel étterme felé.
Az éttermet csodaszép trópusi színvilág jellemzi, szavannák és állati freskók, festmények díszítik a jobb oldalt, a bal oldalon meg trópusi növények díszelegnek. A benti épületben egy óriási pirosas kristályból készült csillár lóg, az asztalok ízlésesen fel vannak díszítve és meg vannak terítve. Az étteremhez tartozik egy külső kis tér is, ami egy sziklakerthez hasonlít. Mikor leült a kinti részre, oda lép hozzá egy fiatal pincér.
– Üdvözlöm. Mit óhajt? – köszönti a pincér, ad át egy ital- és egy étlapot.
Pár percig csak nézi a finom ételeket. – Akkor legyen egy hawaii csirkemell, hawaii tésztasalátával… – szólal meg kis idő múlva.
– Koktélt?
– Igen, egy blue hawaiiant.
– Desszertet? Most jó áron van a haupia, és nagyon finom.
– Az mi?
– Hawaii kókusztejes puding.
Elgondolkodott, aztán bólintott. – Kérek.
– Kér még valamit?
– Köszönöm, nem.
– Ön ugye japán? 
– Igen.
– Úgy tudtam, tegnap is láttam egy japán férfit.
– Mi? Szürke hajú, feltűnő ezüst szemekkel? – kérdi fellelkesülve.
– Igen.
– Köszönöm. – A pincér nem értette, mit köszönt meg a vendég, de azért bólintott, és elsétált.
Nem sokára kihozzák az ételeket és a koktél, nagyon gusztusosan néz ki... megeszik mindent, aztán a A koktélhoz nyúl, mikor kihozzák a desszertet, biccent, és azt is megkóstolja. Ámul, bámul… miután befejezte, fizetett, és elindult a koordináták irányába.

Eközben Árnyék visszaindul a hotelbe… de mikor odaért, a bárban megpillantja a részeg kisasszonyt.
– Még hogy nem lesz láb alatt – fogja a fejét, és oda sétál hozzá.
– Sofia – szól a lánynak.
A lány kábult ciklámen szemeivel pislog párat. – Oh, gyere te is igyál...
– Nem, és neked se kéne többet innod – veszi el a poharat tőle.
Sofi közelebb hajol hozzá, és feltartott kezéből próbálja kivenni a poharát, de nem éri el… így fogja, és átöleli. – Nem akarsz engem?… – súgja csábító hanggal, és végigsimítja elég nagy melleit.
– Hagyd abba… – megfogta a kezét, és elindult Sofia szobája felé.

Eközben Rei megérkezet a hotelhez, belépve a pulthoz sétál.
– Üdvözlöm, miben segíthetek?
– A barátomat keresem, azt hiszem, itt szállt meg… japán szürke hajú srác.
– Oh, ő most ment fel a barátnőjével… úgy láttam, hogy a lány kicsit részeg volt.
– Tessék? Melyik szoba? – akadt ki teljesen.
– 152-153… 3. eme… – Rei meg se várta, hogy befejezze a recepciós, már rohant is fel.

– Héj, elég… – szedné le a lányt magáról, aki már izmos hasfalát simogatta.
– Miért nem akarsz engem, nem vagyok elég szexi neked? – kipirult arca, átkarolta testét, és csábító mozdulatokat invitált a teljesen döbbent srác felé.
Aztán kissé kigombolta blúzát, és így a mellei előbukkantak… szoknyáját kissé fentébb húzta, egyik lábát kissé felemeli a földről, és megnyalintva ajkát rápillantott Árnyékra.
– Részeg vagy… utoljára mondom, elég – förmed rá.
Mikor hirtelen Rei tépi fel az ajtót, és úgy robogott be, mint valami őrült... de az a kép, ami fogadta, teljesen sokkolta. Sai ránézett a fiúra, azt se tudta, higgyen-e a szemének… 
Megdörzsölte szemeit, de az ideges Rei még mindig ott állt tőle nem messze.
– R- Rei...?? – akkor jutott el a tudatáig, hogy milyen helyzetben van, hirtelen lelökte magáról Sofiát. – Rei... ez nem az...
Reinek teljesen elsötétült a tekintete, és olyan fájdalmat és elveszettséget érzett, mint eddig soha, meg se hallgatta, egyszerűen kirohant a szobából. Sai ahogy meglátta a fényt kihunyni partnere tekintetéből, teljesen elszorult a szíve.
– Rei... – üvölti, és utánaveti magát.
Pár percig kergetőztek, de Sai nem hagyta annyiban, így a végén egy kis tisztáson utolérte.
– Engedj el – ordít. – Minden idióta részeggel lefekszel.
– Te mióta vagy idióta – kuncog.
– Most ne viccelődj, idióta. – És olyan erővel üti meg Sait, hogy a földre esik.
Sai vöröslő arcát tapogatja. – Nincs semmi...
– Nem izgat… – De mielőtt meglépne, Sai felugrik, elkapja a kezét, és megcsókolja.
Igaz, Rei ellen próbál állni a gyengéd, szenvedélyes csóknak, de ez nem sikerül, így viszonozza azt.
Sai megvillantja egoista mosolyát, és a feketeségre pillant. – Amúgy hogy- hogy kerülsz te ide?
Erre Rei teljesen elpirult, és megint sikeresen megnémult. – Há- há- t… 
– Oh, csak nem hiányoztam? – kacsint kacéran.
– Hülye..
Mikor hirtelen egy szuszogó hangot hallanak meg, és nem messze megjelent Sofia.
– Ez... – mondja ingerülten.
– Nyugi, csak azért jöttem utánatok, ha véletlen nem jól sülnének el a dolgok, de úgy látom, feleslegesen aggódtam…
– Sofia? – néz kérdőn Sai.
– Ő az a Rei...?
– Tessék? – Nem értett semmit Árnyék.
– Nyugi, nincs köztünk semmi…
– Nem beszéltem róla neked?
– De tegnap a fürdőszobában... – kacsint rá, erre Árnyék teljesen elpirult és lefagyott.
– Mi van már? – néz értetlenül Rei.
– Semmi – vágja rá Sai.
– Na, mi van már? Tudni akarom...
– Sofia, ha el mered mondani… megkeserítem az életedet – villannak fel gonosz, mégis kétségbeesett szemei.
– Én aztán nem mondok semmit… – Ezzel elindul vissza a hotel fele. – Aztán csak óvatosan a rosszalkodással – kacér vigyorát villantja a két pirult srác felé.
Miután elment, kínos csend lett a két fiún úrrá.
Néz rá Sai. – Rei... – szólal meg, Rei, aki eddig a földet bámulta, most belenézett azokba a boldognak tűnő ezüst szemekbe
– Tessék? – pirul el.
Sai közelebb lépett, és belecsókolt Rei nyakába. – Akarlak – búgja szerelmetesen, a feketeség egyszerűen nem tudott ellenállni ezeknek a szavaknak.
– Akkor... – mosolygott perverzen.
– Akkor?
– Induljunk el, hogy mihamarabb érezzelek – vigyorog pimaszul, amitől Sai már alig bírta türtőztetni magát.
– És ha itt helyben támadnálak le? – lép közelebb, és megnyalintja ajkát.
Rei nem tudta eldönteni, hogy most őrüljön vagy meneküljön. – Az ágy kényelmesebb, vagy te csak magadra gondolsz... – vigyorog gonoszul.
– Még a feltételezés is sértő. – Hirtelen felkapta, és elindult.
– Uramisten, engedj már el – veri a hátát, de semmi haszna.
Furcsán méregették az emberek, akikkel találkoztak, valakik elpirultak, mások mosolyogtak, de volt olyan is, aki a zavarodottságtól rájuk se mert nézni. Reinek az arca már pipacsvörösen izzott, de valahogy nem tudott haragudni a másikra. Megérkezve Sai azon nyomban maga alá teperte, és vágyakozva csókolta meg. Beszippantja Rei illatát, és egy kis időre még abbahagyta a simogatást.
– Most olyan más az illatod– nyalja meg a nyakát, amitől az alatta lévő kissé halkan felnyög.
– A tusfürdő miatt, baj? – kérdi kicsit megszeppenve, mert mielőtt eljött, megfürdött, valahogy nem akart Sai elé állni piszkosan, és valami kókusztejes krémtusfürdővel mosta le testét, aminek nagyon jó illata volt, vagyis neki tetszett.
– Nem, nem, csak meglepődtem… igazából nagyon is bódító illatod van, komolyan mindjárt felfallak. – vallja be.
– Tedd azt – kuncog, és kissé megharapdálja a felette magasodó fiú nyakát.
„RECS” Sai eddig bírta, véglegesen az ágyra kényszerítette, és kényeztetni kezdte.
Egy csodás, szenvedélyes estét töltöttek együtt… reggel egymást ölelgetve keltek fel. Sai mint valami bolond szerelmes úgy mosolygott. 
– Menjünk el randizni – nyögi hirtelen Sai, és rápillant a meglepett partnerére.
– Hogy mi?
– Jól hallottad, eljönnél velem randizni? – áll fel, és magához húzza Reit egy csókra, nyelvük játékosan fonódott össze.
– Hát legyen – egyezik bele, megadóan bólint e szenvedélyes csók után.