Ha tetszik, és szívesen olvasnátok még többet, várlak titeket a "Nilla és a többiek" Facebook csoportban! ;) <3

"A borospohárral a kezemben megfordulok. És találkozik a tekintetünk.

Görcsbe rándul a gyomrom. Tudja, hogy ki vagyok. Vár engem.

A csaj viháncol az ölében, odadörgölőzik hozzá, de a dzsinn le sem veszi rólam a pillantását. Nem adom jelét, hogy megrendültem, pedig megrendüléshez valami eléggé hasonlót érzek – egy pillanatig még el is akarok tűnni innen, de már késő, az érzékeim megbolondulnak, amint közelebb érek hozzá. Kimelegszik a bőröm. Az orromat megcsapja egy illat... Enyhe, mégis kitölti az egész koponyámat. Fűszeres, elegáns. Menjen a francba az illatával együtt!

A szeme hűvös. Már majdhogynem fagyos. Az arckifejezése komoly, de az ajka mosolyra húzódik. Félmosoly, és csak úgy árad belőle a lenézés meg a gúny halálos elegye, elképesztő egy seggfej lehet. Odakopogok az asztalhoz, és leülök.

A dzsinn bőre bronzszínű, a borostáját mintha vonalzóval mérnék ki, hogy tökéletesen szimmetrikus legyen éles vonalaival. A haja katonásan rövid és éjszerűen sötét. A jégszőke a vállára teszi a kezét, hogy a mellével hozzá dörgölőzhessen.

Ő pedig válaszul a karját, amivel nem a csaj seggét tapizza, az asztalra fekteti. Majdnem hátrahőkölök, alig bírom csillapítani magam. Minden egyes centiméterrel, amivel valamelyik testrésze közelebb és közelebb kerül hozzám, hőhullám kerülget.

Mindezek ellenére legszívesebben mégis felröhögnék, amikor a dzsesszes Gangsta's Paradise furakszik közénk, hogy megtöltse zongora- és énekszóval azt a végtelennek tűnő másodpercet, amíg egymást mérjük fel ezen a modern csatamezőn. Valakinek átkozott jó, morbid, de átkozott jó humora van.

– Saskia – sikerül olyan hangon mondania, mint a folyékony méz, mély és édes és fojtogató, ugyanis nem tudom nem kihallani belőle a figyelmeztetést és a fenyegetést. Azt akarja, hogy tudjam, kivel állok szemben. Hát, haver, ezzel elkéstél. Annyit tudok róluk, ami bőven elég egy halálos ítélethez. Éppen ezért nem tudhatja meg, ki vagyok valójában. Én sem akarom tudni, hogy ki ő. Viszont anélkül, hogy tovább folytatnánk a beszélgetést, vesztemre már tisztában vagyok pár dologgal. Erősebb, mint a legtöbb dzsinn, akivel találkoztam. Túlságosan hat rám. Ebből feltételezem, hogy idősebb is, de nem mernék tippelni.

Hátradőlök, egyik combomat áthelyezem a másikon. Ha a tekintete nem is vetődik oda, látja a mozdulatot.

– Dzsinn.

A szemében különös villanás. Amilyen hamar jön, úgy el is tűnik, és csak az a hideg, számító szempár bámul rám.

Vajon mennyit tud rólam? Vajon sejti, hogy én mennyit tudok róla?

A csaj felé fordul, és búgó hangon megszólal.

– Édes, menj, és igyál valamit, mielőtt lelépünk.

A lány arcára élveteg mosoly kúszik. Elképzeli, mit jelent a „lelépünk", és mi következik majd utána. Szegény pára. Nem tudom, mit remél egy ilyen alaktól. Illetve hát, tökéletesen tudom. Csak nem értem. Akinek józan esze van, tudja, hogy nem húzgáljuk az oroszlán bajszát. Ez meg egyenesen a sörényébe kapaszkodik, és himbálózik rajta."