"Szorít a mellkasom. Nem fogadom el a kezét, nem arra van szükségem. És ahogy a tekintetem issza a vonásait, abból ő is tudja ezt. Először a sötét szemét nézem, amiben ritkán tudok olvasni, de annál többször merülnék bele. Aztán ott a rövid és tökéletes borostája, a nyakán egy halvány ér, amit a nyelvemmel követnék végig. Csak utoljára nézek az ajkára, hogy egy lassú másodperccel később közelebb hajoljon, és az előbbi melegségnél százszor erősebb lángra lobbantson. Nem jutok lélegzethez. Nem is kell levegő.

Elkövetem életem talán legnagyobb hülyeségét: megbízom egy dzsinnben."