1 hónap múlva

- Taehyung, mondd már meg, hogy hova megyünk! - döntöttem az ablaknak a fejemet.

A sötétséget már eléggé megszokta a szemem, de kissé idegesítő volt, hogy egy sállal van körbe tekerve a szemem.

Nem nagyon éreztem magam rosszul, bár, hogy azt se tudtam, merre megyünk, az maga volt a pokol. A rádióból kellemes zene szólt az út végéig, ami elnyomta a súlyos zápor fülsüketítő hangját.

- Nyugi bébi, meglepetés. Nemsokára úgyis odaérünk, és akkor megtudod - tette rá kezét a combomra, amitől kirázott a hideg. Persze a jó értelemben.

Puffogva keresztbe fontam a karjaim, és csendben vártam, hogy megérkezzünk.

Összességében nem volt bajom a vaksággal, sőt, élveztem is, hogy a többi érzékszervem kiélesedett. Legfőképp a hallásom, ugyanis a kintről beszűrődő zajokat - legyen az madárcsicsergés vagy városi hangok - sokkal jobban érzékeltem, mintha konkrétan a fülembe irányítottak volna minden létező hangforrást. A többi érzékszervem is biztosan megerősödött így, de azokra épp nem volt nagy szükség. Elvoltam a kifinomult hallásommal.

Az út maga nem volt hosszú, pár perc múlva már szálltunk is ki az autóból, és Taehyung a csuklómra fogva kezdett el vezetni valamerre.

A friss levegő miatt valami erdős helyre tippeltem először, de ezen kívül fogalmam sincs, hogy hol a fenébe vagyunk. Talán mindjárt megtudom.

Tae mögém lépett, és a vállamra helyezte kezeit. - Jól van, Yoora, 3... 2... 1, kinyithatod a szemed - súgta a fülembe, miután lebontotta rólam a szürke sálat. És én úgy is tettem.

- Azt a... Úristen - tátottam el a szám, és hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak erre. A Nap már egészen a horizontot súrolta, így az egész eget szín kavalkádban részesítette. A lassan hullámzó víz visszatükrözte a fölötte elterülő égboltot, így még csodálatosabbá téve a látványt. Taehyung-ra pillantottam, és látva a téglalap mosolyát nekem is szélesebbre húzódott a szám, egészen addig, míg már elkezdtek fájni az arcizmaim. Pár könnycseppet el is morzsoltam, hiszen olyan gyönyörű volt az egész, ahogy a tájat és egymást felváltva szemléljük, szinte ordított az egész helyzet, hogy ezt valaki örökítse meg.

Pár kattintást hallottam a hátunk mögött, így arra fordulva vettem észre, hogy mögöttünk egy fényképezőgéppel a kezében állt Yong Gyu, miközben a vigyora szélesebb volt, mint egész Ázsia.

- Nagyon szépek vagytok, meg kell, mondjam - bólogatott aranyosan, majd a fényképezőre biccentve jelezte, hogy megörökítette a pillanatot.

Hálásan visszabiccentettem neki, majd újra Taehyung-nak szenteltem a figyelmem. Hálás szemekkel néztem ő rá is, mindezért.

Nem szólt semmit, csak lassan közelebb hajolt, míg szeme az ajkaim és a szemem között cikázott. Óvatosan rányomta ajkait az számra, és nyelve végig siklott a párnáimon. Halkan felnyögtem a bizsergő érzésre, majd újra a fényképezőgép jellegzetes hangját hallottuk. Yong Gyu felé fordultunk, aki megvonta vigyorogva a vállát, és csinált még egy képet.

A kamera felé fordultam és a mutató és középső ujjamat feltartva egy V alakba pózoltam, miközben Taehyung-ot a nyakánál fogva átkaroltam - vagyis inkább kapaszkodtam belé, mert túl magas volt ahhoz, hogy átkaroljam oldalasan.

Taehyung is nyomott valami pózt, talán olyat, mint az enyém, de én csak a gépre koncentráltam, miután ellőttük a romcsi pillanatokat.

Taehyung öccse folyamatosan csinálta a képeket, miután beálltunk, nekünk csak tényleg pózolni kellett.

Hirtelen egy kezet éreztem meg a combom alján, és seperc alatt Tae karjában voltam, miközben a tenger felé indult.

Kissé felsikoltottam, de aztán átszellemülve vártam az érkezést a sós vzbe. Lehunytam a szemem, és Taehyung-hoz bújva élveztem a lágy szellőt, ami a ruhám végét ide-oda billengette.

Ám a várt esés nem érkezett meg, helyette Tae szembe fordított magával és egy puszit nyomott az arcomra. Mosolyogva néztük egymást, míg gonoszan elvigyorodott és velem együtt beledőlt a hideg vízbe.

Levegőért kapva úsztam fel a víz felszínére, ahol Taehyung már nevetve úszkált, tőlem egyre távolabb kerülve.

Jól is teszi, hogy menekül, mert ha elkapom, akkor abból nem lesz köszönet.

- Ha-ha, nem kapsz el! - nyújtotta ki a nyelvét, majd hátúszással folytatta a kis útját.

- Azt csak hiszed - mondtam halkan, majd nagy levegőt véve a víz alá merültem, és amilyen gyorsan csak tudtam oda úsztam hozzá, a bokáját magamhoz rántottam, mire a kikerekedett szemeit láttam magam előtt.

- Te hogy értél ide ilyen gyorsan? - kérdezte meglepődve, majd gyanúsan végig nézett rajtam, hogy biztos nem csaltam-e. Sötét fürtjei vizesen lógtak szemébe, de ez őt egyáltalán nem zavarja.

- Hát, tudod... Mikor gyerekek voltunk, nagyon sokat jártunk úszni, és hát, a kedvenc sportom, amit régen űztem is - vontam meg a vállam, és nevetve átkaroltam a hitetlen fejét látva. Ezért már megérte vizes lenni.

- Nem is gondoltam volna - csóválta meg a fejét Taehyung, majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához. - És azt se, hogy ehhez a ruhához nem húzol melltartót - súgta a fülembe halkan, majd lenézett a csuromvizes ruhámra, aminek a mellrészénél kidudorodtak a mellbimbóim.

A tavasz előrezdülései már zajlottak, azaz hol az eső esett, hol a nap sütött hétágra. Rendesen be is tettek ezek az időváltozások a fejemnek, mivel szinte minden nap kellett bevennem gyógyszert.

Én ilyen fejfájós vagyok, valakinek kutyabaja, másnak más valamije fáj. Ilyen ez az emberlét. A testünk reagál a különböző interakciókra, legyen az bármi, és persze hála égnek, hogy reagál, de legalább ne ilyen gyilkolászó stílusban.

- Nem tudtam, hogy megmártózunk - húztam ki magam, így a mellkasomat még inkább előrébb tolva egyenesen Tae mellkasának. - De ha tudtam volna, akkor se húztam volna.

Az utolsó szavakat már én is suttogva mondtam, majd az ajkaihoz közel érve rátettem a két tenyeremet a vállára két oldalt, és lenyomtam a víz alá.

Nevetve engedtem el egy idő után, mire ő gyorsan visszatért a víz felszínére, és engem pásztázott, mint oroszlán a zsákmányát.

Nem mozdultam, úgy álltam ott, mint a cövek, vártam, hogy mit lép. Ahelyett, hogy visszaadta volna, újra elém lépett, és az államnál fogva felhúzott, hogy a szemébe nézzek. Nem nagyon kellett kényszeríteni, hiszen magamtól is felnéztem volna azokba a barna szemekbe, amik mindig megbabonáztak.

- Rossz kislány vagy, ugye tudod? - az arcomat fürkészte, majd óvatosan megcsókolt. - Ezért majd büntetés jár. - Vált el egy pillanatra, majd újra lecsapott az ajkaimra. Kissé ráharapott az alsó ajkamra és meghúzta, egészen addig, míg meg nem éreztem azt a rossz vasas ízt a nyelvem hegyén.

Ezután még szórakoztunk a vízben: lefröcsköltük egymást, úszkáltunk és kagylókat gyűjtöttünk. Aztán körülbelül még egy órát töltöttünk a vízben, azután kimentünk a partra, ahol Tae egy pokróchoz vezetett, ami telis-tele volt különböző nasikkal, chipsekkel, gumicukorokkal, csokival, Fanta-val és persze eperrel. Volt még rajta kettő törölköző is. És a fényképezőgép az egész közepén.

Vigyorogva fordultam Taehyung-hoz, hiszen ez pont olyan volt, mint az első randinkon.

- Lám-lám, valaki egyre romantikusabb. Meddig teszed még fel a lécet? - kérdeztem kuncogva, miközben helyet foglaltunk a takaró két szélén.

A törölközőkkel mindketten bebugyoláltuk magunkat, így nem kell félnünk, hogy nem száradunk meg. Bár tény, hogy amíg rajtunk vannak a vizes ruhák, addig nem száradunk meg, de annyi baj legyen.

- Ameddig csak lehet - nyomott egy puszit a hozzá közelebb lévő vállamra.

Fejcsóválva kezdtem el kibontani egy tábla csokit, majd letörtem a tetejét, beleharaptam és élveztem a mámoros ízét. Taehyung egy chipset bontott fel, majd keresztbe megkínáltuk egymást.

A partot szemléltem. Már besötétedett, de a Hold teljesen bevilágította az egész tengerpartot. A vízről visszaverődött a fénye, akárcsak a Napnak nem rég, így a hullámzó víz remekül látszódott. Néhány csillag is feltűnt a sötét égbolton a Hold mellett.

Taehyung-ra pillantottam, és egy furcsa érzés kezdett leülepedni bennem. Olyan volt, mint mikor nagyon sokáig vár az ember valamire, és végre megkapja. Mikor már kész ideg az ember mindentől, de jön egy személy - vagy bármi más -, és hirtelen megnyugszik. Ha valaki át kel egy sötét folyosón és ott van a fény a végén. Olyan volt, mintha haza érkeztem volna. Őbenne megtaláltam az otthont.

- Hová tűnt Yong Gyu? - kérdeztem meg, hogy nehogy elsírjam magam az érzelmektől. Kíváncsian fordultam felé, hiszen mi is voltunk már itt a családdal párszor, pedig nincs valami közel hozzánk, akkor Busantól milyen messze lehet.

- Van itt egy nyaralónk. Oda ment, de mire mi oda érünk, addigra elmegy - felelte, majd az eget kezdte kémlelni. - Olyan, mint az első randinkon, nem? Csak most hangulatosabb helyen vagyunk.

- Igen, olyan. Az is nagyon jó kis este volt, de eddig ez viszi a prímet.

Közelebb csusszantam Taehyung-hoz, és a vállára hajtottam a fejem. Próbáltam nem elszenderedni, de egy idő után képtelen voltam nyitva tartani a szemem. Még annyit éreztem, hogy Taehyung fel vett a karjaiba, és elindult velem valahova, feltehetőleg az autóhoz. Egy kis idő múlva megálltunk, itt Tae megint csak a karjában cipelt a házig, majd ott a hálóba bevitt és lerakott az ágyra. Ezután olyannyira győzött felettem az alvás csábító gondolata, hogy arra se keltem fel, hogy Taehyung átöltöztetett.

Azt még éreztem, hogy mellém bújt, az erős karjaival átölelt és egy apró puszit nyomott az arcomra. Álmomban akaratlanul is vele voltam.

____________________

Madárcsicsergés és friss kávé. Ennél jobb dolgokra nem is lehet kelni. Ja, de. Ha van egy párod, aki mellett fel kelsz, akkor az ezerszer jobb mindennél. Akár a friss és finom kávénál is. Na igen, ha a párod mellett kelsz, ugyanis az én párom nincs mellettem. Valószínűleg ő készíti a kávét, de akkor is.

Nyöszörögve ültem fel, és egy nagyot nyújtózkodva keltem ki az ágyból. A hozott pizsamám volt rajtam. Szóval átöltöztetett.

Vigyorogva közelítettem meg a konyhát - azt hiszem. A rövid hálóingem minden egyes lépésnél feljebb csúszott a combomon, ami őszintén, eléggé idegesített, de csak azért hoztam el ezt, mert Taehyung akarta. Nem is értem miért...

Szóval a ruhát leszarva léptem be a gyönyörű konyhába, amit végig fa konyhaszekrény borított, középen egy konyhaszigettel, ami fölött rengeteg edény lógott felakasztva.

És nekem háttal, a gáztűzhely előtt álldogáló, félmeztelen görögisten épp 4 tojást tört bele egymás után a serpenyőbe. Utána egy kést vett elő, és többféle zöldséget aprított fel kis darabokra.

- Jó reggelt - cammogtam oda hozzá, és óvatosan, hogy ne ijesszem meg, átöleltem a hátát.

- Neked is, kincsem - felemelte a kezemet a szájához, és egy csókot nyomott rá. Mosolyogva váltam el tőle, és ültem fel a sziget pultjának tetejére.

- Mi jót csinálsz? - néztem rá érdeklődve, és a nyakamat nyújtogattam, hogy lássam mit is főz - vagy épp süt.

- Csak a szokásos, egy kis zöldséggel megspékelve.

- Látom, nagyon jól néz ki az a zöldségtál - bólogattam büszkén, hiszen tényleg jól nézett ki.

- Köszönöm. Ez a specialitásom - kacsintott rám, majd 2 tányért elő véve rá tette a 2-2 tükörtojást, amit megsózott, megborsózott, és egy kis zöldséggel valamint egy sült kolbásszal tálalta a 6 személyes asztal 2 helyére, ami a konyhában helyezkedik el egy félreeső sarokban.

- Nem is mondtam még, de nagyon szép ez a ház! Ide nyaralni szoktatok jönni? - kérdeztem.

- Igen, mindig nyáron, de mióta felnőttünk a testvéreimmel, azóta nem voltunk itt családostul. Most már ilyen szálláshelyként szolgál, ha valakinek szüksége van rá. Vagy, ha valaki csak ki akar kapcsolódni, akkor eljön ide. De persze, Yong Gyu-ékat még nem engedik ide teljesen egyedül, majd csak, ha betöltik a 20-at. - Jött elém, miközben magyarázott, de őszintén, nem is figyeltem arra, amit mondott.

Éreztem, hogyha nem állítom kicsit le az agyam, akkor itt hamarabb lesz más, mint reggelizés. Ezért a pultról leszökkentem, és Tae szája sarkába adtam egy puszit, majd a kezét megfogva magam után vezettem a megpakolt tányérokhoz.

Leültünk mindketten, Taehyung arcán mintha egy kis csalódottság suhant volna át, de aztán elkezdett enni, és nem volt semmi baja. Én is neki kezdtem, hiszen rohadt éhes voltam már. Hiába volt ott tegnap az a sok nassolda, nem tudtam sokat enni, mert bealudtam. Pedig igen vonzó volt az a sajtos chips.

- Ohh, majd elfelejtettem. Menjünk ma valamerre, vagy maradjunk itthon? - nézett rám kérdőn, mire gondolkodni kezdtem.

Ha itthon - vagyis Taehyung-éknál - maradnánk, akkor egész nap lustálkodhatnánk, lemehetnénk a partra, fürödhetnénk a tengerben, csak most fürdőruhában.

Ha viszont elmennénk valahova itt, ahol még egyáltalán nem voltam, akkor körbe nézhetnénk a városban, akár máshova is elmehetnénk, vagy bármi. Tae megmutathatná a kedvenc helyeit itt.

- Menjünk. - Mosolyogva kaptam be a következő falatot, majd teli szájjal néztem rá. Elkezdett nevetni, és a szám széléről le törölt valamit. Mint kiderült, egy kis tojássárga maradt ott.

A reggeli után nagy nehezen elkészültünk, nem is tudom mi miatt, khm. (Az biztos, hogy Taehyung elemében volt.) Én egy zöld egyberuhát húztam, aminek az alja fodros és a válla teljesen nyitott volt, mindezzel együtt pedig hosszúujjú. Hozzá egy fekete tornacipőt húztam, hiszen Taehyung egyik kedvenc helyére megyünk majd, ahová hiába mennék magassarkúban.

Tae pedig egy sima fehér pulcsit és egy fekete farmert vett fel. Olyan dögösen nézett ki még így is, hogy az hihetetlen. Egy napszemüveget is feltett, filmsztár hatást keltve. Mellette egy átlagos lánynak tűntem, de Taehyung vagy hússzor elmondta, hogy ha továbbra is ilyen gondolataim lesznek, akkor úgy elfenekel, hogy a nevemet is elfelejtem, nem hogy még ilyeneken járjon az eszem.

Így, én tűzpiros fejjel és fényképezőgéppel a kezemben, míg Tae a kocsikulccsal a kezében lazán sétált el a kocsiig, majd 10 perc autókázás után megérkeztünk a vidámparkba. Az út során gyorsan végig pörgettem a képeket, amiket még Jong Gyu készített, és hát, nagyon jók és szépek lettek. Nagyjából minden olyan pillanat lencsére lett kapva, amiről úgy gondolom, érdemes egy kép. Szóval miután hazamentünk, megyek is a legközelebbi boltba, ahol kinyomtatják majd a képeket. De addig, még több fog készülni.

Valójában én is hoztam egy fényképezőgépet, egy egész kicsit, de így akkor nem kell használnunk.

- Itt is vagyunk - szálltunk ki, és meglátva a parkot, hogy milyen nagy, és mennyi minden van, az adrenalin száguldozni kezdett az ereimben, ami az egész testemben szét terjedt, így olyan izgalomba jöttem, mint egy tinédzser, akinek épp bevallotta a kiszemeltje, hogy tetszik neki.

- Jól van, Yoora, mindjárt sorra kerülünk.

- Tudom, tudom, csak nagyon rég nem voltam vidámparkban. Szerintem legutoljára általánosban voltam - gondoltam vissza az akkori emlékeimre, melyek egy része jó volt, a másik viszont nem, hiszen a hullámvasút után tele hánytam a kocsit, mikor anyáék haza vittek.

Mire elmeséltem ezt a történetet Taehyung-nak, addigra sorra jutottunk, és 2 perc múlva már azon veszekedtünk, hogy mi legyen az első dolog, amit kipróbálunk.

- Az óriáskerék maradjon utoljára, mikor jövünk el. Menjünk inkább először a céllövöldébe!

- Akkor már inkább a Kísértetházba!

- Miért? Azt akarod, hogy meghalljak?

- Dehogy akarom! Ott leszek és megvédelek. Na meg, ha az elején letudjuk, akkor utána ki tudjuk heverni a traumákat.

- Jó, de végig fogod a kezem! - emeltem fel a mutatóujjamat, míg a másik kezemet rákulcsoltam az övére.

- Ez csak természetes, kis nyuszim - lehelt egy kis puszit a számra, miközben az orrával megbökte az orrom.

- Hé! Nem vagyok nyuszi, köztudott, hogy az ilyenek nagyon ijesztőek - mondtam, majd mikor beértünk a sötét helyiségbe, szorosabban kapaszkodtam Taehyung karjába. - Jó, lehet, hogy kicsit nyuszi vagyok.

- De az én nyuszim - karolt át Tae, majd folytattuk az utunkat ebben a borzalmas sátorban.

Nem sokszor ijedtünk meg, de mikor igen, akkor nagyon. És ezt Tae nevében is mondom, mert nem csak én kiáltottam fel egy-egy álarcos köcsögnél, aki ránk hozta a frászt. Összességében jó volt, de soha többet. Megértem, hogy a szüleim miért nem engedtek be ide kicsiként.

- Akkor most céllövölde? - néztem fel rá csillogó szemekkel, majd csak annyit fogtam fel, hogy maga után húz a plüssállatokkal kirakott bódéhoz.

A sor nem is volt hosszú, így megvettük a golyókat, és mindketten lőttünk a nagy puskákkal. Nekem mindig is ez volt a kedvencem, mert nem tudom miért, de van egy furcsa imádatom az ilyesfajta kihívások terén. Nehezek, de annál izgalmasabbak.

Igaz, sajnálatos módon csak egy plüss kulcstartót tudtam lőni, de ami kárpótolt, az az, hogy én választhattam ki, hogy melyiket akarom, így Taehyung megkapta a legaranyosabb plüss tigrises kulcstartót. Egy cilinder is volt a fején, ezáltal még édesebbé téve.

Viszont miközben sétálunk egy büfét keresve, hogy együnk valamit, még mindig levoltam sokkolva a kezemben tartott óriás maci miatt. Sőt, nem is a főnyeremény miatt - ami valójában egy óriás panda volt - hanem Taehyung elképesztő célzási képessége vagy pontossága miatt. Még mindig előttem volt az árus arca, ahogy tátott szájjal és kikerekedett szemekkel nézte, hogy Tae megnyeri az egészet és én is tátott szájjal figyeltem a sátornál, hogy minden egyes golyóval ki lövi a bábukat. És a pandát szorongatva gondolkoztam, miközben egy hotdog-os büfében álltunk, hogy honnan a francból tanult meg így célozni?!

- Minden oké? -zökkentett ki Tae azzal, hogy megfogta a szabadon lévő kezem.

- Persze, miért ne lenne? - kérdeztem vissza, majd mondtam, hogy csak egy sima hotdog-ot kérek sültkrumplival. Sültkrumplit bárhol, bármikor és bármennyi mennyiségben megtudnék enni.

- Mert már 5 perce azt a pandát szorongatod, miközben meredten nézel magad elé. Mi a baj? - nézett rám komolyan, majd a macira, ami mellettem foglalt helyet. - Az, hogy megnyertem azt?

- Nem.

- Yoora!

- Jól van, igen. Vagyis nem az a baj, hogy megnyerted, büszke vagyok rád és nagyon örülök neki, csak nem fér a fejembe, hogy tudsz ilyen jól célozni?! - kezdtem el mutogatni a kezemmel, mintha még mindig a céllövöldébe lennénk.

- Oké, elmondom. - Itt körbe tekintett, majd közelebb hajolva suttogni kezdett. - Mikor az édesapám katona volt mindig el vitt a munkahelyére, mikor nagyobb lettem. És hát, ott apám barátai, illetve kollégái megtanítottak egy-két trükkre, amíg apám nem tudott velem foglalkozni. Ezek után egyre sűrűbben jártam oda, egészen a fő suliig. Utána nem volt túl sok időm, hogy eljárjak. De, úgy látszik eléggé megmaradt, azóta nem kellett fegyvert használnom.

- Hát, még jó - nevettem fel megint sokkoltan.

Mondjuk, ez még mindig jobb, mintha maffiózó lenne vagy gyilkos.

- De azért örülsz a tigrisnek te is, ugye? - néztem rá reménykedve.

- Persze, Yoora. Nekem nagyon tetszik, a kedvenc állatom - mondta, majd a kulcstartót felmutatta és kisfiúsan átölelte.

Majdnem meghaltam ott ettől a jelenettől, de mivel a büfés szólt, hogy kész lett a kajánk, így Taehyung felpattanva elment értük.

Miután befaltunk mindent és vártunk egy kis ideig, mert így széthánytunk volna a helyszínt, azután következett a dodgem, ami azért volt jó, mert nem voltak sokan, így majdhogynem ketten voltunk az egészben. Folyamatosan egymásnak mentünk, olyan hangosan röhögtem néha, hogy a hangos zenét se hallottam.

Aztán jött a hullámvasút. Na, erről nem mondok sokat, hiszen sose szerettem annyira, most meg majdnem ki is estem, mert ez fejjel lefelé is ment. Szerencse, hogy úgy kapaszkodtam Taeyhung-ba, hogy azt ember nem szakította volna szét. Bár ő is fogott engem rendesen.

Még rengeteg mindent kipróbáltunk, ilyen forgós cuccot is, aminek nem tudom a nevét, akkor azt a dobálós gépezetet is, amiben az operatőr szokott összehozni embereket. Szerencséjére, engem és Taeyhyung-ot se akart mással összeboronálni, de 3 csajszi nem úszta meg, szegények 3 fiú ölében kötöttek ki.

Hogy mi lett a pandával? Hát, egy kislánynak annyira megtetszett, és én annyira megsajnáltam, hogy nem ő kapta, így elcseréltem vele. Helyette megkaptam tőle a pandás kulcstartóját. Mily véletlen, nem? Taehyung-gal végül csak ugyanazt szereztük meg. És őszintén, jobb is így.

- Akkor nem gond a panda? - kérdeztem harmadjára bánatos szemekkel nézve rá.

- Mondtam már Yoora, ha neked így jó, akkor nekem is tökéletes. Na meg, jó volt látni, hogy ilyen önzetlenül oda adtad neki - megállított és maga felé fordított. Lassan az ajkaimra hajolt, és mielőtt megcsókolt volna, ezeket motyogta az ajkaimra: - Csodás anya lesz belőled.

Még mindig a fülemben csöngtek a szavai. Ez nem tudom, hogy utalás akart-e lenni, de megtette a hatását. Már megint sokkos állapotba kerültem, miközben az óriáskerék egyik kabinjában ültünk.

- Szerinted tényleg jó anya lennék? - kérdeztem hirtelen, magamat is meglepve a kérdéssel és a remegő hangommal.

- Ez most, hogy jött, Yoora? - Taehyung megfogta a kezem, és maga felé fordított. Mivel nem válaszoltam, folytatta. - Persze, hogy az lennél. És az is leszel. És remélem, hogy egyszer az én gyermekeimnek leszel az anyukája.

Könnybe lábadt szemekkel néztem rá, és látva, hogy az ő szeme is könnyes, muszáj volt kicsit kiadnom ezeket a nyálfröccsöket. Hiszen annyi romantikus vagy inkább édes dolog és meglepetés volt az elmúlt hetekben, napokban és órákban, hogy nem tudtam tovább magamban tartani. És úgy látszik, itt, a naplementében, egy óriáskerék tetején kellett megtörnie a jégnek.

- Én meg azt akarom, hogy te legyél a gyerekeim apukája - nevettem fel, majd az ölelésével takarózva szipogtam még párat, s utána a tájat kémleltem.

Taehyung az állát a fejem búbján pihentette, így néztük a nap eltűnését a horizontról.

Még jó pár kört mentünk, majd mikor már sötétbe burkolózott az ég, a park egész területét lámpák világították be.

Szavak nélkül is tudtuk, hogy mit érez a másik. Itt most csak tényleg arra volt szükség, hogy egymással legyünk, olyan közel, amennyire csak lehetséges.

Sziasztook!
Meghoztam az új fejezetet pár fotó csatolmánnyal egyetemben, melyek illenek a jelenetekhez. Igazándiból belőlük is merítettem ihletet ehhez a részhez, szóval remélem, tetszett!
Ma egy dupla résszel készültem, szóval máris jön a 34. Fejezet, amiben folytatódik Taehyung és Yoora tengerparti kiruccanása, illetve lesz benne egy pikáns kis rész, sok más mellett, de nem szpojlerezek.🤭
Puszi addig is,
N