- Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle, miközben lopva végignéztem őt tetőtől talpig. A szokásos barna kabátja volt rajta, és ha jól láttam, akkor egy fekete farmer. A felsőjét nem tudtam teljes mértében beazonosítani, de azt hiszem egy fehér inget viselt. Szó mi szó, bármi jól áll ennek az embernek.

- Hozzád jöttem – nézett végre a szemembe, de amint a szemeibe tekintettem, le kellett sütnöm a sajátjaimat, mert ha tovább néztem volna beléjük, akkor már a nyakában csüngenék. Így hát a mesefigurás mamuszom "jobb" látványnak bizonyult. – Ezt neked hoztam – mondta zavartan, és felém nyújtotta a kezében tartott színes tulipánokat. Fogalmam sincs honnan szerzett élő tulipánt télen, de megmelengette a szívemet ez a gesztusa is.

- Köszönöm. Mondd, mégis miért jöttél ide? – mertem felnézni rá, de az a megtört arcot, amit vágott örökre kitörölném az emlékezetemből. A sok érzelemtől, amit akkor éreztem, hirtelen kicsordult egy könnycsepp a szememből, mire Taehyung elém lépett, és letörölte a mutatóujjával a kósza könnyet. Nem hátrált vissza, előttem maradt, kezével az arcomat cirógatta, ami így pár nap után sokkal jobban hiányzott, mint hittem volna.

- Miattad. – Mondta röviden, de mást nem tett. Ugyanúgy az arcélemet simogatta, semmi ölelés, vagy csók kezdeményezés. Tiszteltem ezért, mert egyáltalán nem volt udvariatlan, sőt. Néha közelebb hajolt – éreztem –, de egy kis gondolkodás után mindig visszahúzódott. Csak álltunk ott, mint két idióta. – Miattad jöttem, mert hiányoztál. Mert el kell magyaráznom, hogy mi is történt, feltéve, ha egyáltalán megakarod hallgatni. Azért jöttem, mert szeretlek – fogta két kezébe az arcomat, mire egyre több könny kezdett el hullni a szememből.

- Taehyung. Nagyon megbántottál, mivel tudnád ezt megmagyarázni? – kérdeztem rekedten, s a feketén csillogó íriszeit figyeltem.

- Csak engedd, hogy megpróbáljam – hajolt közelebb, és már csak annyit éreztem, hogy a régóta kívánt ajkak újra az enyémekhez értek.

Nem volt hosszú csók, sőt egyáltalán nem volt csók. Egy engedélykérő puszi volt mindenre, amit én meg is adtam.

Az érzések kavarogtak bennem, de nem tudtam volna megfogalmazni, hogy milyenek is. Míg a szívemet a kíváncsiság, az izgalom és a bizalom töltötte meg, addig az eszemet a bizalmatlanság, sértődöttség és a gőg vette körül még mindig. Kettős érzések támadtak bennem iránta, de igyekeztem mindkettőt elsöpörni a szemem elől, és csak józan paraszti ésszel gondolkodni – már amennyire tudok úgy, hogy Taehyung a közelemben van.

Taehyung szemszöge

- Be akarsz jönni, vagy itt akarsz álldogálni egész este? – kérdezte rekedtes hangon, miközben a mellkasa előtt összefűzte karjait. A mellei felnyomódtak, mire élesen beszívtam a levegőt, és próbáltam az arcára koncentrálni – több kevesebb sikerrel. Yoora ezt észrevette, de nem engedte le a karját, csak várakozva engem figyelt. Most nincs itt a helye a vágynak.

- Öhm, igen, bemennék – feleltem a 2 perccel ezelőtt fel tett kérdésére, majd követtem őt az emeletes házba.

A házuk nem volt egy luxus hely, de épp ettől lett családias. Ilyen házról álmodom én is; egy kisebb családias ház, és semmi se szól a „minél drágább dolgokról, de csak azért, hogy mások lássák" helyzetről.

A házba belépve levettem a cipőmet, és a kabátomat felakasztottam a fogasra, ami tőlem jobbra volt.

Yoora-t követve egy nagyobb helyiségbe értünk, mégpedig egy nyitott szobába, ami az ebédlőt és a nappalit foglalta magába. A dohányzóasztal előtt lévő kanapén ült 2 lány és egy fiú, míg a kettő szülő a fotelben ültek – gondolom Yoora szülei a kinézetük alapján. Yoo megállt, míg mellé értem, majd mivel mindenki minket nézett, így lassan elkezdte.

- Srácok, ő itt a - - gondolkodott el, mire én besegítettem kicsit.

- Kim Taehyung vagyok – hajoltam meg előttük, s egy mindentudó mosolyt váltottam Yoora anyukájával, aki felhívott engem még délután, mikor már rég úton voltam, hogy eljöhetnék ide hozzájuk Yoora miatt. Nevettem egy sort, hiszen elég vicces volt a szitu, ahogy én épp hozzájuk tartok, és ő is hív, hogy menjek. Azután nem beszéltünk többet, csak annyit, hogy várnak majd. Valahogy sejtettem, hogy tudja mi történt, hiszen másképp miért hívott volna. De örültem, hogy legalább ő is annyira a szívén viseli a lánya boldogságát, mint én – ha nem jobban.

- Üdvözlünk Taehyung. Örülök, hogy itt vagy – mosolygott gyengéden Yoora anyukája, amit készségesen viszonoztam.

Yoora apukájára pillantottam, aki eléggé szigorú tekintettel pásztázott. Elé álltam, s kezet fogtam vele.

- Üdv... Taehyung, igaz? – kérdezte, mire határozottan bólintottam egyet. – Kik is a szüleid? – kérdezett ismét, de nem tudtam rá válaszolni, mert Yoora anyukája félbeszakította.

- Jaj Dongeon, hagyd már. Ülj csak le kedvesem, máris vacsorázhatunk, előkészítem az ételeket – állt fel, majd át sietett a konyhába, és pár perc múlva intett, hogy mehetünk enni.

Illedelmesen magam elé engedtem mindenkit, a hölgyeket minden esetben előre kell engedni. Így hát – azt hiszem – Yoora nővére mögött ballagva ültem le Yoora mellett egy üres székre. Rá néztem, de nem nagyon akarta felém fordítani az fejét, helyette nagy beleéléssel pásztázta a gőzölgő ételeket. Próbáltam felvenni vele némi szemkontaktust, de nem nagyon akaródzott együttműködni. Nem baj, hosszú még az éjszaka.

- Te vagy Yoora barátja? – kérdezte az apuka mellett ülő lány, szerintem ő lehet Yoora bátyjának a barátnője – vagy már a menyasszonya. A kérdéstől nem igazán jöttem zavarba, sőt kiakartam húzni magamat, és azt mondani büszkén, hogy igen, de nem tudtam, hogy Yoora mit mondott el és mit nem. Így hát a legegyszerűbb választ adtam:

- Határozatlan ideig nem tudok erre válaszolni – feleltem, és mosolyogva figyeltem, ahogy Yoo anyja már sokadig tálat hozta ki, pedig az asztalra már alig fért valami.

- Öhm, úgy érti, hogy igen. Taehyung megszokásból így beszél néha a munkájából adódóan – felelt válaszomra Yoora kínosan, amit szerintem senki az égadta világon nem vett be.

- Megszokásból, mi? – sutyorogta Sehun, aki nemrég mutatkozott be nekem. Szimpatikus, volt pár közös témánk is már, és szerintem én is az vagyok neki.

- Miért, mit dolgozol? – kérdezte Dongeon, Yoo apja. Felé fordultam, és elmondtam, hogy hol és mivel is foglalkozok. Ő csak rezzenéstelen arccal bólintott, de egy apró elégedettséget véltem felfedezni a tekintetében. Yoora is őt figyelte feszülten, de mikor látta ő is a szemében az elégedettséget, akkor egy halk sóhajt eleresztett.

- Akkor végülis, egy helyen dolgoztok, nem? – vonta fel a szemöldökét Jae-Hwa.

- Igen – mondta Yoora kínosan, mert hát, sose jött ki semmi jó abból, ha ugyanazon a helyen dolgozók összejönnek – legalábbis ezt mondják.

- Szóval Taehyung. Nem tudom, hogy szereted-e ezeket, de ha nem, akkor nyugodtan szólj – ült le és nézett rám Yoo anyukája, megtörve a kínos csöndet, ami valójában nem is volt annyira kínos.

- Megeszek én mindent, de köszönöm – feleltem, majd felajánlottam az első szedést Yoora-nak. Utána sorban a nők, majd utána engem engedtek.

Az ételek isteniek voltak, ha mindet Yoora anyukája főzte, akkor le a kalappal előtte. Nagyon ízlett minden, már értem, hogy honnan örökölte a lánya a főzőtudását.

A vacsora után – ami mellesleg rendkívül jól telt azt leszámítva, hogy Yoora alig beszélt – mind a nappaliba gyűltünk, és valami filmet kerestek, ami mindenki számára megfelelő lenne. Főleg Sehun keresgélt és mondta be a címeket, de egyik se tetszett a szülőknek, bár nagy nehézségek árán kiválasztották a Múlt karácsonyt, amit igazából már rengetegszer láttam. De nem mondtam, hiszen ez mindenkinek jó volt, aztán meg, én is szívesen megnézem újra.

Yoora a film kezdete után 10 perccel felállt, és elnézést kérve felsietett a szobájába. Utána néztem, és éreztem, hogy itt az idő. Szintén elnézést kértem, és utána rohantam. Nem volt nehéz megtalálni, hiszen a szobájában feküdt az ágyon.

- Bejöhetek? – kopogtattam az ajtón, mire egy halk hümmögést kaptam válaszul. Beléptem a szobába. A falak világos lilák voltak, és pár helyre feketével voltak felfestve pillangók. Tetszetős volt, a bútorok is a falhoz passzoltak, hiszen fehérek voltak. Volt néhány polc is, amiken könyvek foglaltak helyet. Ha jobban körülnézek, tényleg rengeteg könyv van itt.

Odasétáltam az ágyához, és leültem rá kellő távolságra tőle. Felém fordult teljes testével, mire mosolyognom kellett. Olyan gyönyörű, hogy egyszerűen nem tudok betelni vele. Pedig most sincs semmi kirívó ruha rajta, hanem egy sima szürke póló és egy fekete mackó nadrág. Nem tudok mit tenni, ha bármit felhúz, és egyből kész vagyok.

- Szóval? Mit akarsz elmagyarázni? Láttam, amit láttam – köpte felém a szavakat, miután felült. Fel is akart állni, de még ülve maradt.

- Igen, tudom, és nem fogom tudni elégszer elmondani, hogy mennyire sajnálom, és hogy mekkora egy idióta vagyok! – álltam fel, majd elkezdtem járkálni. Yoora is felállt, és karba tett kézzel figyelt engem.

- Igen, az vagy. Hogy jutott egyáltalán ilyen az eszedbe? Mit gondoltál? Hogy idejössz egy konkrét megcsalás után, és én egyből a nyakadba ugrok önfeledten, mindent elfeledve? Hát tudod, kurvára megbántottál. Te voltál nekem az első! Hogy tehettél ilyet?! – kezdtek el folyni a könnyei, mire az én szemeim is könnybe lábadtak. Nem akartam így látni őt sose.

- NEM MAGAMTÓL CSINÁLTAM, ÉRTED? Valaki belekevert valami szart az italomba, és az a lány magával rángatott. Ellöktem magamtól egészen az irodáig, ahol azt hiszem valaki fejbe vágott, és aztán már nem emlékeztem semmire, csak a te csalódott arcod maradt meg, ahogy kilépsz az ajtón. Nem voltam magamnál egyáltalán. – Néztem mélyen a szemébe, amiben valamiféle érdeklődést kezdtem látni, de nem eleget még, így folytattam. – Tudod, hogy soha nem lennék rá képes, hogy megcsaljalak vagy bántsalak önszántamból. Nem tudom ki lehetett az a személy, de nem állok jót magamért ebben az ügyben. Nem ússza meg, akárki is volt – járkáltam fel-alá, de egyszer csak Yoora elém állt. – Sajnálom bébi, hogy kiabáltam – vezettem a derekára kezeimet, majd örömmel fogadtam, hogy nem lökte le kezeimet onnan. Felnézett rám a gyönyörű szép barna és zöldes-sárga kétféle szemeivel, és teljesen megbabonázott. Valójában nem volt nagy különbség a két szeme között, és nem is lehetett könnyen észre venni, csak ha nagyon rákoncentrál az ember.

- Soha többet ne hagyj egyedül, érted? Ebből lesz a baj – ölelt át lassan, mire egy megkönnyebbült sóhajt engedtem ki, ami már jó pár napja bennem volt. Szorosabban karoltam őt át, akárcsak ő engem.

- Megígérem. Szeretlek Pillangóm – mondtam a szájára, mire ő mosolyra húzta ajkait.

- Új becenév? – bólintottam. – Tetszik.

Nem mondtam semmit erre, csak mohón lecsaptam az ajkaira, s próbáltam kicsókolni belőlük az életet is.

- Tudod ugye, hogy erről még beszélnünk kell? Nem úszod meg ennyivel, jobb, ha tudod – mutatott rám a mutatóujjával, mire azt gyorsan bekaptam. – Ejnye Taehyung, miket tanultál, amíg nem voltam veled? – kérdezte, miközben a tarkómra vezette kezeit, és egyikkel a hajamat birizgálta.

- Sok mindent, amit majd ki kell próbálnunk – nevettem, majd ledöntve az ágyra a nyakát kezdtem el behinteni apró nyálas puszikkal. Már úgy hiányzott – nem csak a teste, hanem a lelke és az egész lénye. Tényleg igaz a mondás: „Ha megtapasztalod a jót, nem akarsz vele leállni." Nekem Yoora a jóm, és nem akarok leállni az ő szeretésével.

- Csak nem mással? – húzódott el morcos tekintettel.

- Dehogyis Yoo! Csak egy kis poreszt néztem – kuncogtam fel Yoora arcát látva. Tovább nevettem, mire neki is mosolyra húzódtak a csodás ajkai.

- Haha, felettébb humoros – motyogta, majd a tarkómnál fogva húzott le magához. – Nagyon szeretlek, ugye tudod? – lehelte közénk, mielőtt összeértek ajkaink.

- És tudod, hogy én mennyire szeretlek? – kérdeztem halkan, a barnás-zöld szemeit fürkészve. Kérdőn pillantott rám, így az ajkaihoz még közelebb hajolva fejeztem be a mondandómat. – Olyannyira, hogy azt még szavakba nem öntötte senki – zártam le egy hosszú és érzelmekkel teli csókkal.

Pár pillanatig ebben a pózban voltunk, annyi különbséggel, hogy én a mellkasára dőltem, és az egyik kezemmel az oldalát cirógattam.

- Egyébként – emeltem fel a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni. - Boldog születésnapot bébi! – tornáztam fel magam, és felülve az ölembe húztam őt.

- Honnan tudtad, hogy ma van? – pásztázott nagy szemekkel, miközben a nyakamat átkarolta.

- Emlékeztem gyerekkorunkból – vontam vállat mosolyogva, visszagondolva az emlékre.

Írói szemszög

„- Yoora! Yoora! Képzeld! 1 hét múlva lesz a szülinapom – futott gyorsan a fürtös kisfiú a megszokott helyre, ahol már a kislány ült. Leült a mellette lévő hintára, és elkezdte magát hajtani.

- Az sok idő? – kérdezte a kislány.

- Nem annyira. Kevesebb, mint hinnéd – felelte Taehyung, miközben a szemébe lógó haját fújta arrébb.

- Nekem ma van a szülinapom. – mondta halkan lefelé görbülő szájjal a hosszú hajú.

- Komolyan? Boldog szülinapot! De miért nem vagy boldog? – kérdezte kíváncsian Taehyung, még a hintát is megállította, hogy jobban a lányra tudjon figyelni.

- Mert mindig egybe van a karácsonnyal. Szeretem, de olyan érzés, mintha engem elakarnának felejteni... - szipogott egyet a mondat végén, és jobban összehúzta magán a vékonyka télikabátot.

Hiába volt enyhébb ez a tél, attól még tél volt. A hinták fagyosak, de Yoora még így is kiakart jönni szülinapja alkalmából – mert máskor nem engedték volna, így télen – a játszótérre. A bátyja az egyik padon ülve telefonozott, és próbált nem megfagyni – több kevesebb sikerrel.

- Sajnálom... Tudom, milyen lehet ez – mondta a fiú is szomorkásan, de felakarta vidítani a búslakodó lányt. Felpattant, és a lány apró, Hello Kitty-s kesztyűbe bújtatott kezecskéit lefogva kezdte el csíkizni a kislányt, amíg ő le nem esett a hintáról a nevetéstől. Taehyung egyből abbahagyta, és aggódva kért bocsánatot, amiért a földön kötött ki miatta. Yoora sírást imitálva közelebb csalogatta magához a fiút, és egyből visszaadta a kedves gesztust, azaz fordult a kocka, ő csíkizte most Tae-t.

A nagy lendülettől Yoora egyenesen ráesett Taehyung-ra, így mindketten elfeküdtek a hóban – vagyis a fiú a hátán fekve, míg a kislány ő rajta.

Nem mondtak semmit, csak bámultak egymás szemébe, mint két szerelmes, mire egy hangos kiáltással félbeszakították őket, így a kislány feltápászkodott, és elindult a bátyja irányába. Hátra nézett még utoljára a fiúra, aki még mindig a földön ült – valószínűleg már átázva –, és addig kísérte a lányt a szemeivel, míg teljesen el nem tűnt. Amikor még őt nézte a levegőben küldött neki egy puszit is, amit a lány készségesen és nevetve "el is kapott".

Ezután Taehyung se maradt már a játszón, lassan felkelt, és hazaindult, de az úton a gondolatai végig az a furcsán szép szemű kislány körül forogtak..."

Taehyung szemszöge

- Én miért nem emlékszem semmire? – kérdezte egyszer, mikor már csak ültünk egymás ölelésében. – Vagyis, a legtöbb pillanat miért nem jut eszembe? – hajolt hátrébb és felvonta a szemöldökét, ami irtó vonzó látványt nyújtott. Yoora egyből észrevette, hogy bámultam rá, mire elmosolyodott. – TaeTae, ennyire hiányoztam már? – hajolt közelebb újra, mire én ajkai után kaptam. Csodás érzés újra meg újra megkóstolni a csókja ízét. Hevesen téptük egymás száját. Alsó ajkába harapja mutattam ki, hogy többet akarok, így megengedte a bejutást a szájába, ahová rögtön át is vezettem a fürge nyelvemet. Yoora egy aprót nyögött a csókunkba, amitől még inkább beindultam, hiszen ezek szerint nem csak én kívántam őt.

- Na és én? Ennyire hiányoztam? – fogtam rá egyik mellére a pólón keresztül, mire mindkettőnkből egy jóleső sóhaj tört elő.

A gyémántra keményedett mellbimbókat a ruhán keresztül csíptem, majd megelégelve, a póló alá csúsztattam a tenyeremet, és úgy folytattam a mellei gyúrását.

Aztán eléggé hirtelen ért, ahogy a csípőjét a kőkemény farkamnak nyomta, és át is kapcsoltam egyből, így pár perc múlva már egyikőnkön se volt semmi ruhadarab, ami meggátolt volna minket a szeretkezésben. Gumit persze nem hoztam, de tudtam, hogy Yoora használ gyógyszert, így lassan belé csusszantam, mire mindketten egy megkönnyebbült sóhajjal lélegeztünk fel.

- Istenem, még mindig olyan szűk vagy! – próbáltam mondani, de olyannyira ziháltam, hogy végig lihegve mondtam az egészet. A farkam már ennyitől eltudott volna élvezni, és reméltem, Yoora is hamar a csúcsra kerül.

- Örülök – mondta nehézkesen, ami megnevettetett, miközben egyre gyorsabban mozgattam csípőmet előre és hátra. Már nagyon közel voltam a véghez, és láttam, valamint éreztem, hogy ő is hasonlóképp volt. – Most mi van? – nézett rám értetlenül, mire annyira betoltam magamat belé – talán még a G-pontját is eltaláltam – hogy a vállamba kapaszkodott meg.

- Semmi, csak szórakoztató vagy, édesem – feleltem a kérdésére, és igyekeztem megkeresni továbbra is azt a bizonyos élvezet pontot.

Erre nem mondott semmit, csak lehunyta a szemét, ezzel talán nekem is jelezve, hogy most már mindjárt vége.

Kezeit megkerestem, összekulcsoltam az sajátjaimat velük, és Yoora feje fölé hajtottam. Egyre mélyebbre sikerült benyomulnom, már nagyon a végén voltam, és ezt jeleztem is neki. Majdnem egyszerre élveztünk el, majd a mindent elterítő orgazmus után pihegve kapkodtuk a levegőt egymás karjaiban.

A szeretkezésünk előtti mondataira gondoltam. Valójában én magam se tudom, hogy miért van ez. Lehet, hogy valami miatt nem tud emlékezni, vagy igazából bármi lehetséges. A válaszomon még mindig gondolkodtam, de valami hasonló lesz, mint a fejemben lezajlott gondolkodás.

- Szóval Taehyung – kezdte el halkan Yoo, mire egyből tudtam, hogy mit fog kérdezni. – Miért nem emlékszem? – hallottam, hogy szipogott egyet, mire szorosabban átkaroltam az oldalát. Ő a hajamat birizgálta, főleg a tarkómon, ami baromi jó érzés volt.

- Szerintem valami meggátolja az emlékeid visszajöttét – emeltem fel a fejemet, és így néztem rá.

A haja szanaszét állt, pedig nem is nyúltunk hozzá annyira. Az arcán még mindig látni az izzadságcseppeket, melyek már kezdtek felszívódni. Az álmos szemeivel engem figyelt, hogy vajon mire készülök, vagy csak mélyebben elgondolkodhatott. A levegőt gyorsan kapkodó piros szájára vezettem tekintetemet, amely kissé szét volt nyílva. Késztetést éreztem, hogy betömjem azt a kis rést, így gyorsan adtam rá egy hosszú puszit.

A kezei még mindig a hajamban kutattak – történetesen a tarkóm körül. Úgy vettem észre, hogy Yoora nagyon csípi a hosszú sötét tincseimet.

Miközben vártam a válaszát a válaszomra, azon elmélkedtem, hogy hogyan is bírtam ki nélküle pár napot. Hogy érdemeltem ki pont én ezt a nőt? Gyerekkorunk óta szerethetem? De hát akkor még a puszikra is azt mondtam, hogy milyen undorító dolog. Most meg azt teszem, amitől régen undorodtam: Yoorát folyamatosan csókokkal és puszikkal halmozom el és el is fogom halmozni őt még nagyon sokáig, ha rajtam múlik. Nem fogom őt elengedni már soha. Ha nem lenne egy időszak, amit kénytelen leszek más dolgokkal eltölteni - például rengeteg aggódással és önhibáztatással -, Yoora kényeztetésén kívül.

- Lehet, hogy igazad van – harapta be az alsó ajkát, majd jobban hozzám bújt, mire szorosabban köré fontam a karjaim.