Taehyung szemszöge

- Mizu van, haver? – jött vissza a nappaliba Jungkook kezében egy üveg soju-val, mire én grimaszoltam egyet. Nincs kedvem inni.

- Minden jó. – válaszoltam, miközben elvettem a felém tartott poharat, és hagytam, hogy Jungkook teli öntse a maró alkohollal.

- Aha. Nem úgy tűnik nekem – nézett rám gyanakodva. – Mi van veletek? – húzta meg a saját poharát, és egy fintor nélkül lenyelte az italt. Mindig is csodálkoztam, hogy bírja Jungkook ennyire a piát. Mióta barátok vagyunk, egyszer se utasította vissza az alkoholt, ha valaki megkínálta őt – velem ellentétben. Én sosem bírtam eléggé. Persze ez nem azt jelentette, hogy sose ittam, mert de, csak nem voltam és nem is vagyok olyan, aki mintha vizet inna soju helyett.

- Tényleg megvagyunk, csak nem is tudom. Mintha, valami lenne – forgattam a kezemben a poharat, majd lehúztam gyorsan.

Az alkohol végig marta a torkomat, és éreztem, ahogy a gyomromban le ülepedig a keserűsége. A számban még mindig éreztem az ízét, grimaszoltam is erre egy kicsit, de aztán elmúlt nagyjából a kellemetlen íz.

- Te tényleg nem bírod a piát – fogta a fejét, és a kanapénak a karfájára könyökölt, így nézett felém. – Miért, mi történt?

- Tudod, még régebben volt egy álmom, ami megegyezett az övével, csak az ő szemszögéből. Most is álmodik egyet, ami nem jót sejtet. Lehet csak álom, de akkor is aggódok, ha már az előző is bejött – kezdtem egyre idegesebb lenni, mert már nem tudtam, mit is tehetnék, hogy ne legyen Yoora-nak egyre rosszabb. Mert szerintem valamit nem mond el nekem az álmával kapcsolatosan, de nem fogom szóvá tenni. Hiszen elmondaná, ha tényleg súlyos lenne, nem? - Nem?

- Ehh, ez a csaj. Biztos nem komoly dolog, de ha úgy van, én itt vagyok tesó, tudod, hogy engem bármikor zavarhatsz és hívhatsz, ha baj van. Főleg úgy, hogy a barátnőjét húzom – hirtelen elkomorult miután ezt kimondta, mintha elkotyogott volna valamit.

- Mi az? Talán zűr van a paradicsomban? – kérdeztem nevetve, de miután láttam, hogy Kookie csak némán ül maga elé meredve, így csöndben maradtam. – Nálatok mi a helyzet? Ne csak én öntsem ki a lelkem neked.

- Istenem ez a lány! Nem tudod elhinni, de szórakozik velem! Egyszer lógva hagy, máskor meg olyan menetet lenyomunk, hogy tető leszakad tőle! És még ő mondja, hogy ezt ne folytassuk, mert nem tesz jót egyikünknek sem... Érted? Nem tesz jót az, hogy aktív nemi életet élünk! Néha az őrületbe kerget az ilyesfajta gondolkodásával... De mégis azt érzem, hogy meg kell védenem őt mindentől, legyen az egy kiskutya akár. És minden pillanatban vele akarok lenni, ha te nem lennél itt, akkor biztos, hogy az ágyamat törnénk össze. Vagy a konyhaasztalt – nézett rám teljesen komolyan, mire én elnevettem magam. – Most mit nevetsz?

- Jah, semmi, csak te szerelmes vagy, Jungkook – nevettem még mindig a monológján, de ő, mint egy idiótára, úgy nézett rám. – Komolyan beszélek. – kaptam magam össze gyorsan. – Az, hogy megakarod óvni és, hogy vele akarsz lenni folyton, az szerelem. Nálam is ez volt – mutattam magamra.

- Nem, én nem lehetek szerelmes. Hogy is lehetnék az? – állt fel, majd visszaült. – Bár... tényleg szerelmes volnék? – fordult felém újra a bambulásból, mire én határozottan bólintottam. – És most mit tegyek?

- Mi az, hogy mit tegyél? Amit a szíved diktál – vontam meg a vállam nevetve, mert tisztára olyan, mint egy elveszett kisgyerek, aki nem tudja hova kóborolt el az anyukájától – vagy mint egy 15 éves fiú, aki most mondta el a kiszemeltjének, hogy tetszik neki. Egy a lényeg, ilyennek még nem láttam Jungkook-ot. Szerelmesnek nem tapasztaltam még őt.

- Akkor, nem bánnád, ha most itt hagynálak? – állt fel hirtelen, és bocsánat kérően pillantott le rám. Én is felálltam.

- Dehogy! Menj, és tedd, amit tenned kell – mosolyogtam rá, és már kigondoltam, hogy felhívom Yoora-t, hogy elújságoljam mi is történt.

- Megyek! De elviszlek, oké? Vagy itt akarsz maradni? – kezdte el felhúzni a cipőjét, s közben engem figyelt.

- Nem, én is megyek – indultam meg én is a cipőmért. – De én szerintem Yoora-hoz mennék, ha nem gond – mondtam, mire Kookie bólintott, hogy nem. – Akkor felhívom, mert Hyejin úgyis nála van, ha jól tudom.

- Rendben, csak nyugodtan. Addig induljunk – fogta meg a kulcsát, és kiterelgetett a lakásból.

A kocsiban felhívtam Yoora-t, hogy hozzájuk készülünk, így ne legyen olyan nagy meglepetés. Én a saját autómban ültem, mert ezzel jöttem ide. Én mentem elöl a fekete Nissan-ommal, míg Jungkook mögöttem a szintén fekete Mercedes autójával.

Yoora annyit mondott, hogy lepjük meg Hyejint, így nem fog szólni neki, hogy érkezünk. Végig suttogva beszélt a telefonba, és néha hangosan mondott valami random dolgot, gondolom, hogy ne legyen gyanús. Én csak nevettem, és pár kérdésére válaszoltam ilyenkor, de nem sokat beszéltünk. Miután kiötlötte a tervét, miszerint ők elindulnak sétálni, vagyis Hayant sétáltatni mindjárt, mi akkor érünk oda, és meglepjük őket – vagyis csak Hyejint -, letettük a telefont. 

Elég gyorsan odaértünk, pont akkor, mikor kiléptek a lépcsőházból. Én Yoora-t egyből észrevettem a pufók kabátjában, és a fehér bojtos téli sapkájában, ami irtó cukin állt neki, mint egy kis eszkimó. Jungkook-kal egyetemben kiszálltam az autóból, és elindultunk a lányok irányába, akik történetesen épp felénk tartottak.

Yoora hamarabb észrevett minket, mire egy sunyi vigyort ejtett, közben válaszolt Hyejin kérdésére, mert láttam, hogy mozognak azok a csodálatosan –még ilyen hidegben is – rózsaszín ajkai. Közben végig engem nézett, és mosolygott.

Amint egymás elé értünk Hyejin végre felnézett, és meglepődve konstatálta, hogy ki miatt nem tudnak tovább haladni. Felnézett először rám, majd tekintetét átvezette Kookie-ra, de nem mondott semmit.

Én odacsoszogtam az én szerelmem mellé, és a hideg ellenére forró csókkal köszöntöttük egymást. Jelenleg ennyivel kellett beérnünk, mert ez most nem a mi pillanatunk olyan szempontból. Egy halk sziát mindketten elmorzsoltunk, és egymás kezét fogva figyeltük az eseményeket – Hyejin és Jungkook vallomását.

- Hyejin. Amióta megismertük egymást... Amióta... Na jó! Nekem ez így nem megy – csattant fel Jungkook, majd kezébe vette Hyejin kezeit, és úgy folytatta. – Tudod, hogy nem vagyok jó az ilyenekben, de értékeld légy szíves, hogy próbálkozom. Miattad teszem ezt is. És minden mást. Mikor először megláttalak, azt hittem, hogy te is olyan vagy, mint a többi lány. Csak egy dolgot akarsz, és meg is kapod. De te nem ilyen vagy, mert akaratos és makacs vagy, és nem akarod azt mindig! Megértesz, és mindentől megakarlak téged óvni a hidegtől, a melegtől, a részeg emberektől és mindentől! Veled akarok lenni minden egyes pillanatban, melletted, és fogni akarom a kezed. Hogy nehogy eless, vagy, hogy másfelé menj – el tőlem. Azt akarom, hogy mindig velem legyél, és hogy úgy szeress, ahogy én téged! – folyt ki egy könnycsepp a szeméből, ami nem gyengébbé, hanem még erősebbé tette őt a szememben. Hyejin is sírt, egyre jobban folytak a könnyei, s egyszer csak átölelte Kookie-t, miután megcsókolta, és jó hangosan azt mondta neki, hogy: „Szeretlek."

- Én is téged kicsim – nevette el magát az örömtől Jungkook.

Mi Yoora-val egymásra néztünk, és mi is megcsókoltuk egymást, majd szorosan átöleltem a derekát. Oldalasan öleltük egymást, így még Hyejin-éket néztük, de közben egymásra koncentráltunk.

- Visszamegyünk a házba, vagy itt fogunk tovább fagyoskodni? – kérdezte Yoora, mire én belül elkezdtem röhögni. Persze, hogy egy ilyen romantikus pillanatot megszakít egy ilyen kérdéssel. De én így szeretem, sőt.

- Ti menjetek, mi elmegyünk hozzám – nézett rá Jungkook Hyejin-re a válaszra várva, hogy belegyezik-e, mire ő Yoora-ra nézett.

- Nyugodtan menj. A cuccaidat majd valamelyik nap átviszem – mosolygott gyengéden, és kuncogva kacsintott egyet neki, mikor elindultak Yungkook autójához.

- Na, mi is menjünk fel, mert idefagy a fenekem már – nevetett továbbra is a mennyből leszállt angyalkám, és futva elindult felfelé a lakásába. Szegény Hayan alig bírta tartani a tempót, de igyekezett.

Én komótosan, nem sietve élveztem ki a lépcsőnek köszönhető hátsó látványt a barátnőmből, miközben hálát adtam, hogy nincs itt lift. De sajnos hamar felért, így nem láthattam többet, de nem sokáig marad ez így.

Gyorsabbra vettem a tempót, és a nyitott ajtón gyorsan beléptem, levetkőztem, és elindultam megkeresni Yoora-t. Nem volt nehéz, mert a fürdőajtó résnyire ki volt tárva, így bekukucskáltam a résen. Illetve bedugtam a fejem. Yoora-n már csak egy pulóver volt, ami leért a combja közepéig – az én pulcsim volt rajta. Már épp bújt ki belőle, mikor Hayan elkezdett engem ugatni – gondolom megérezte, hogy leskelődőm a gazdája után. Yoora az ajtó felé fordult, és lekezdett nevetni.

- Ne leskelődj, te! Ha ennyire látni akarsz, akkor nyugodtan gyere be – szólt rám, de a mondat végét csábosabban mondta, mint az elejét. Sokkal csábosabban és szexibben.

Nem szóltam, csak magamtól elindultam be, és behajtottam magam mögött az ajtót, nehogy bejöjjön Hayan. Nem mintha zavarna, de azért na.

- Elég szép kis monológot mondott Jungkook – gondolkodott el. Én közben a pulcsi anyagán kidomborodó mellbimbóját figyeltem végig, mikor nem nézett a szemembe. Éreztem, hogy nekem is kidomborodik valami, csak éppenséggel a nadrágomban.

- Segítenél? – emelte fel kezeit a magasba, és közben vágytól csilingelő érces hangon kérdezte meg ezt, amitől csak még inkább felizgultam.

Nem szóltam, csak készségesen tettem azt, amire kért; elkezdtem lehúzni róla a pulóvert – az én pulóveremet.

Kibújtattam a kezeiből, és a vécé ülőkére tettem rá. Nem néztem le kebleire egyből, a szemeibe pillantottam, ami ravaszságot, vadságot és mérhetetlen erejű vágyat sugárzott ki magából. A pupillái teljesen elfeketedtek, kitágultak.

- Gyö... khm... gyönyörű vagy – lestem le most először meztelen dombjaira, s majdnem elsírtam magam. Kerek mellei feszesen billegtek oda-vissza minden egyes toporgásnál, mellbimbói pedig olyan hegyesen álltak, féltem, ha hozzájuk érek, letörnek. Csodás látvány volt, ahogy itt állt előttem életem szerelme – mert kijelentem, hogy ő az –, és azt várja, hogy magamévá tegyem. És ki vagyok én, hogy ezt ne teljesítsem?

Kettőig se tudott volna elszámolni, olyan gyorsan csaptam le ajkaira, és mindent csináltam velük: szívtam, haraptam és a lelket is kicsókoltam belőle. Közben kezeimet a felsőtestén barangoltattam, főleg a mellén és akörül. Ajkaimmal elindultam lefelé, az állától a füle mögötti részig, onnan a nyakáig, a nyakától a kulcscsontjáig minden kis millimétert csókokkal, apró puszikkal hintettem be.

Mivel már éreztem, hogy ennyitől is kezdi elveszíteni az egyensúlyát – aminek egyébként irdatlanul örültem, és beindított –, így felkapva az ölembe átsuhantam vele a hálójába. Ott az ágyra borítottam óvatosan, a pulcsimat gyorsan lekaptam magamról, és fölé másztam. Ott újra végig csókoltam mindenhol, csak most nem olyan részletességgel, de nem is az volt a lényeg.

Már csak egy bugyi és egy alsónadrág akadályozott meg minket, de hamar eltűntettem ezeket magunkról.

Mindketten felnyögtünk a kellemes és nyugtató érzésre, nem is kellett sok, amíg mindketten elmentünk. Én egy kicsivel hamarabb kész voltam, de persze nem hagytam Yoora-t nyugtalanul, így még párat teljes erőbedobással löktem rajta, eltalálva a G-pontját többször, így ő is követett engem pár percen belül.

___________________

- Tényleg szép beszédet mondott Yungkook – simítottam Yoora hajába, közben a másik kezemmel az oldalát cirógattam.

Az ágyban feküdtünk, már fél órája. Nem csináltunk semmit, csak egymás mellett – vagyis Yoora rajtam – feküdtünk, és néha-néha beszélgettünk.

Éreztem Yoora mellét a bordáimnak nyomódni, ami felettébb kellemesebb érzés volt. Én a bal karommal karoltam át, és a jobbommal túrtam a hajába időközönként. Ő engem szintén átkarolt, csak éppenséggel rajtam feküdt, így kissé nehézkes lehetett neki, de megoldotta.

- Gyönyörű volt. Hyejin belül vagy 8-szor meghalhatott, miközben Jungkook végig mondta – kezdett el nevetni azon a csilingelő hangján, amire minden egyes nap szeretnék felkelni és lefeküdni. Én is nevettem egy sort, és folytattam:

- Lehet. Az biztos, hogy Kookie-től nem sűrűn hall ilyet az ember – mondtam én is, és magamban lejátszottam a képet újra, amin Yungkook kimondja, hogy szereti Hyejint. Sose hittem volna, hogy ilyen hamar, és hogy ilyen formában hallom ezt Yungkook-tól. De mindenesetre én örülök nekik.

- Hát azt meghiszem – nevetett továbbra is, majd váratlanul a fejét felszegte, és az állát a keze fölé támasztva a mellkasomra tette le. – Örülök, hogy itt vagy. Nem tudom, mit csinálnék most nélküled.

- Talán valamilyen sztriptízbárban táncolnál – gondolkodtam el, de azonnal kivertem a fejemből, hogy más férfiak nézzék őt alsóneműben – akár meztelenül.

- Haha. Jó vicc – utánzott nevetést, majd hirtelen komollyá vált. – Most komolyan mondom Taehyung. Veled teljes az életem, érzem. Most már tudod. Senkit sem szerettek még úgy, ahogy én téged – jött egyre közelebb.

- Egyet kivéve. – hajoltam bele a csókba, és az eddigi leghosszabb és legérzelmesebb csókot hintettem az ajkaira, amit adhattam neki valaha.

Egész délután és este filmet és animét néztünk, zabáltunk és beszélgettünk. Kibeszéltük Jimin-éket, hogy mennyire összeillenek; elmondta Yoora, hogy Yoongi-tól tudja, hogy Jungkook milyen szoknyapecér, és Hyejin vigyázzon vele. Hát igen, a barátom egy nagy leányvadász, vagyis volt eddig. Beszéltünk az álmáról, hogy mit is jelenthet ez most, de egyikünk se akarta kimondani a nyilvánvalót, nehogy beteljesüljön a legrosszabb. Bár nem érzem úgy, hogy mindent elmondott ezzel kapcsolatban. Gyorsan elhessegettük a negatív gondolatokat, és csakis egymásra koncentráltunk a nap további részében.

Másnap ugye vasárnap volt, így azt a napot megint csak végig lustálkodtuk. Én ebéd után hazamentem, hogy készüljek a hétfőre, meg hogy Yeontan ne legyen olyan sokat egyedül.

Azonban amint kiléptem Yoora lakásából, egy nagyon aggasztó érzés fogott el, ami nem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, hogy valami irdatlan rossz dolog fog történni, és én nem fogok tudni semmit sem tenni ellene.