Yoora szemszöge

- Nem hiszem el! - nézett rám hitetlenkedve kedves Yoongi barátom, miközben a jeges americano-ját szürcsölgette. - Tényleg lefeküdtetek? Viccelsz.

- Yoongi! Csöndesebben... de igen, lefeküdtünk - vittem lejjebb a hangomat, mire éreztem a pírt felszökni az arcomba.

Kedd volt, és munka után beültünk Yoongi-val egy közeli kávézóba. A hétvégét meséltem neki, hogy mi is volt. Persze ő végig grimaszolta az egészet, de ennél a résznél gondoltam, hogy rá kérdez.

- Jólvan már, csak elég hihetetlen, hogy pont te nem vagy már szűz - nevetett halkan az arcomba konkrétan, mire én átnyúltam az asztal fölött, és vállon csaptam. - Oké-oké, nem kell erőszakoskodni, bocsi. De tényleg nem gondoltam volna. Örülök neki, Ra-ra - mikor így hív, tudom, hogy nem gondolta komolyan. Nagyon ritkán szokott így hívni. Egyszer beszóltak nekem az általánosban, és Yoongi megvédett, majd utána mikor megkérdezte a nevem, elhadartam azt, ezért a nevem végét hallotta csak, és úgy becézett el, hogy Ra-ra. Utána persze én kijavítottam, de ez megmaradt.

Yoongi volt az első legjobb barátom. Még általánosban ismerkedtem meg ez a történet által vele. Ő egy évvel fölöttem járt, de az incidens után, minden szünetben együtt lógtunk. Cukkoltak minket, hogy járunk meg minden ilyen hülyeség, de mindig is csak legjobb barátok voltunk - és vagyunk. Ám igazából teljesen más iskolába mentünk tovább, de a barátság megmaradt a szülőváros és a költözés miatt. Most meg itt vagyunk mindketten, ő segített nekem lakást nézni, és felköltözni Szöul-ba, a munkahely keresésben is támogatott, és mindent megtudtam, meg is tudok vele beszélni. Hyejin-nel a gimiben ismerkedtem meg, vele egyből egy hullámhosszra jutottunk, szóval a gimi egészét vele töltöttem. Persze Yoongi-val tartottuk a kapcsolatot, csak ő egyből Szöul-ba jött tovább tanulni, de megoldottuk.

- Köszönöm, tényleg jól esik. Majd egyszer bemutatom neked. Szerintem jól kifogtok jönni - vigyorogtam rá, mert ismerem, és az arcára van írva a félelem, hogy egy új emberrel kell megismerkednie.

- Egyszer. Nem most - ivott a kávéjába.

- Igen-igen. De most te mesélj! Mi van azzal a lánnyal, akit megmentettünk? - kérdeztem izgatottan, mert a vak is látta volna, hogy izzott a levegő közöttük.

- Semmi. Mi lenne? - kérdezte érdektelenül, de ismerem már annyira, hogy tudjam, mikor hazudik.

- Aha, persze. Mondd már! Tökre látszott, hogy mennyire bejöttök egymásnak. Legalább a számát elkérted? - nagyon reméltem, hogy igen, mert erre a jómadárra is ráférne már egy barátnő.

- Na, jó. Ha nem mondom el, ezzel zaklatnál folyamatosan - forgatta meg a szemeit. - Igen, elkértem a számát, és most hétvégén találkozunk.

- Végre! Úgy örülök, Yoongs. Remélem, minden jól sikerül majd! Ha kell segítség, csak szólj, oké? Segítek bármiben - néztem a szemeimbe, amiben láttam azt a kis hálát, de nem mutatta ki, sőt inkább a bunkón kedves oldalát vette elő -, mint mindig.

- Jó, kösz, de nem hiszem, hogy kell. Mindenképp szólok majd, ha úgy van.

- Mindenképp! - vigyorogtam még rá egyet, majd folytattam a forrócsokim ivását.

Yoongi-val még egy órát beszélgettünk, majd mindketten hazaindultunk. És még mielőtt hazaértem volna, beugrottam a lakásomhoz közelebbi kisboltba, hogy a vacsorámhoz vegyek hozzávalókat. Nem gondoltam olyan nagy lakomát, csupán egy egyszerű rizst és valamilyen húst akartam enni.

Teli szatyrokkal a kezemben léptem át a bejárati ajtó küszöbét a lakásomba. Persze ilyenkor mindig több dolgot vásárolok, mint ahányat tervezek. De hát kivel nincs így? Egyszerűen nem bírom ki, hogy ne vegyem meg azt a kis rózsaszín dobozos italt, vagy éppen egy vaníliás joghurtot. És a gyorslevesekről ne is beszéljünk. Vagy 5-öt vettem belőle, és mind másfajta. Szóval most se tudtam magam visszafogni, de szerencsére nem nagyon kell nélkülöznöm. Az állásom viszonylag jó fizetést biztosít, ezért nem panaszkodom. De persze, nem száll el velem a ló, azért nem veszek meg mindent, amit megkíván épp a szemem.

Amint letettem a földre a nehezékeket, már éreztem is Hayant a lábamnak nyomódni.

- Szia, édesem! - vettem fel a karomba, és jól átölelgettem. - Jó voltál? Ugye nincs semmi megrágcsálva?

Erre ugatott egyet, mire felnevettem - ezt egy nemnek veszem. Már eléggé hiányzott a kis krapek, ugyanis a hétvégén láttam utoljára, mert Hyejin-nel azt beszéltük, hogy ma idehozza vissza, mielőtt munkába menne. Én már akkor elindultam dolgozni, így nem találkozhattam vele reggel, de a délutánt nagyon vártam.

- Miután megfőztem, elmegyünk sétálni, rendben? Már biztos hiányzott a környéken sétálni, és lepisilni minden második bokrot - nevettem magamban, majd letettem a földre, és elindultam a konyhába, hogy kipakoljam a dolgokat.

Igazából annyi mindent nem is vettem most: rizs, csirkehús, fűszerek, pár zöldség, pudingok, víz, tej, olaj, csokoládé, gyorsleves és egy doboz eper lapult a szatyrok mélyén. Imádom az epret, nem tudom ki találhatta fel, de egy isten lehetett.

Arra gondoltam, hogy a husit kockára vágom, megfőzöm és olajban megpirítom, a rizset megfőzöm szintén, és a zöldségeket lepárolom. Kis diétás vacsora, de most nincs igazán kedvem valami komolyabbhoz, ráadásul ez is igénybe vesz, minimum 1 órát, teljes egészében.

Neki is láttam, közben a háttérbe valami kdrama ment, szóval jól elvoltam. Főzögettem szépen, és a drámákat hallgattam a két főszereplő között - vagyis nevettem.

Hét óra, és most lettem kész. A kanapéra lehuppantam a jól megpakolt tányérommal, miközben Hayan is letelepedett az ölembe, és néztem tovább a sorozatot. Körülbelül fél órába telt a fenséges lakomám elfogyasztása, így miután felhúztam a nagykabátomat és a telefonomat a zsebembe tettem, Hayannal elindultunk kisétálni a stresszt.

Nem mondanám annyira stresszesnek az életem, de mindenkivel előfordul, hogy egyszer nincs jó napja, és egyszerűen nincs kedve semmihez. Igazából annyi stresszes dolog van körülöttünk, csak nem mindig fogja fel az ember, mert éppen a jó dolgokra koncentrál, ami vele történik épp. Mindenki ilyen. Az egyik helyzetben vagy pillanatban még teljes mértékben boldog és önfeledt, aztán érkezik egyetlen - vagy akár több - rossz dolog, és minden szar lesz, éppenséggel fárasztó vagy nyomasztó. Ilyenkor nekem ki kell szellőztetnem a fejemet, és elviszem Hayant sétálni, magammal együtt. Mert hiába van jelen a testem, ha a lelkem nem is figyel az engem körülvett környezetre. Hiszen annyi csodás dolog van a természetben: a már kopárabb fák a tél miatt, a piros-sárga lehullott levelek a fák törzse körül, a még ilyenkor is gyönyörű naplemente. És én kimondhatatlanul szeretem ezeket. Csak nézni, látni és csodálni, hogy mik vannak a kezünkben. Vagyis nem, mert mi vagyunk a természet kezében.

Hayan ugatása zökkentett ki a gondolataimból. Mozgott az előttünk lévő bokor, melyből egy másodperc múlva egy fekete macska ugrott elő, és átment előttünk az úton. Balszerencse.

Jócskán besötétedett már, így úgy gondoltam, hogy ideje elindulni haza. A macska miatt kicsit megijedtem, szóval gyorsabbra vettem a tempót hazafelé Hayannal. Szegény csak futott utánam nagy nehezen, de legalább 10 percen belül otthon voltunk. Az ajtót bezártam, elvégeztem az esti rutinomat, és az ágyba lefeküdve próbáltam elaludni - persze sikertelenül.

Nem tudom miért, de egy szorongató érzés kapott el, amitől még egy óra múlva se tudtam elaludni. Nyugtató zene, videónézés, sorozatnézés, tea, tévézés, semmi. Nuku. Nada. Nem tudtam elaludni semmitől. Nem tudom, mi lehet ez, de nem ajánlom senkinek.

Végső esélyként, a névjegyzékben egy bizonyos számra kattintva reménykedtem, hogy eltudok aludni, ha hallom a hangját.

Szerencsére kettő kicsöngés után egyből felvette, így eltudtam neki mondani, hogy nem tudok aludni, és 15 percen belül már az ajtómon hallottam, hogy kopogtak. Én kirohantam gyorsan, az ajtót villámsebességgel tártam ki, és öleltem át.

Taehyung elkapott, majd el nem engedve beslattyogott velem együtt a lakásba. Én még mindig belé csimpaszkodtam, majd elengedtem őt, és egy csókot nyomtam az arcára.

- Bocsánat, hogy ide rángattalak - néztem rá bocsánatkérő fejjel, mire ő átkarolt, a csípőmre tette a kezét, és mélyen a szemembe nézett.

- Semmi baj bébi, minden rendben. Bármi van, engem hívhatsz - adott ő is egy puszit a homlokomra, majd az orromra. - Aludjunk, oké?

Nem feleltem, csak nevetve az ölébe ugrottam, és hagytam, hogy - ő szerinte, mint egy menyasszonyt - bevigyen a szobámba. Ledőltünk az ágyra, én a mellkasához bújtam, míg ő engem átkarolt, és a fülembe suttogta egymás után, hogy szeretlek, így sokkal gyorsabban eltudtam már aludni. Még álmomban azt hiszem mondtam neki, hogy: én mindennél jobban szeretlek téged.

Valami elképesztően jó illatra keltem. Amint realizáltam, hogy Taehyung nincs mellettem, felültem, és az ágy melletti órára pillantottam. Nyolc. Óra. Volt. Egyből kikeltem az puha ágyamból, és a konyhába siettem, ahonnan a mennyei illat áradt ki.

Taehyung valamit dalolászva tüsténkedett a gáztűzhely előtt, miközben a háta mögötti asztalon megvolt terítve. Nem igen gondoltam, hogy egyből köszönök neki, ha már lehetőségem van egy kis ideig bámulni, hát kiélvezem a pillanatot. A munkába menetel teljesen kiment a fejemből, de kinek nem menne ki, ha egy ilyen dögös csávó főzőcskézne a konyhájában? Hülye lennék... Egy mackónadrág volt csak rajta, fölső nem, ami még szebbé tette számomra a látványt. Az illatok csak még jobban fokozták az élményt.

- Jó reggelt Tae-Tae - szólaltam meg hirtelen, mire hátranézett, és megdobott egy kacsintással.

- Neked is, bébi - fordult teljesen felém, majd otthagyva mindent elindult hozzám, majd mikor elém ért, a kezeimet felvéve csókot hintett rájuk. - Hogy aludtál?

- Sokkal jobban, hogy velem voltál. De mondd csak, nem kéne munkába mennünk? - néztem rá kíváncsian, mert már elmúlt nyolc óra, nekünk meg már fél órája bent kéne lennünk.

- Ráérünk még - vigyorgott rám, majd hátat fordítva visszament a készülődő ételhez.

- Értem. Miért is? Nem Fél nyolckor kezdődik a munkaidő? - követtem őt, és mögé lépve most én karoltam át őt, hogy meglessem a finom illatok okát.

Taehyung megfordult és lassan arcomra vezette tenyerét, majd megcsípte. Én persze rácsaptam a kezére, mire egy puszit nyomott az ajkaimra.

- Szóltam Jiminék-nek, hogy most kilenckor fogunk kezdeni, és akkorra jöjjenek. Gondoltam, hogy szükséged van a pihenésre, szóval eltoltam egy kicsit a melót - nézett rám aranyosan, így nem tudtam neki nem ellenállni. Ez a pasi egyszerűen megőrjít a mosolyával és a kedvességével.

- Nem kellett volna csak miattam áttervezni, Taehyung. Felbírtam volna kelni - erre lebiggyesztette az alsó ajkát, mire átkaroltam a nyakát, és óvatosan megcsókoltam. - De nagyra értékelem, hogy ezt tetted értem. Szeretlek - néztem mélyen a szemébe, és újra megcsókoltam.

- Én is szeretlek - vett fel az ölébe, így jobban hozzám fért - vagyis a nyakamhoz, amit szokásosan csókokkal hintett be.

- Nem sül oda a... Mit is csinálsz? - szorítottam a két kezem közé a cuki pofiját, ami így összenyomódott, és így még aranyosabb és viccesebb látványt nyújtott, mire felnevettem.

- Rántottát - kacsintott egyet a jellegzetes vigyorával, majd engem konkrétan leejtett, és megforgatta - ezek szerint - a félig odasült rántottát.

- Oké, te csak főzz. Én elmegyek felöltözni - pipiskedtem fel az arcához, majd egy puszit nyomtam az arcélére.

Bementem a szobámba, és a szekrényemben kezdtem el kutatni a kedvem szerint hordható ruha után.

Végül egy egyszerű farmert és egy lila fodros fölsőt választottam, amit majd egy bakancsommal fogok felhúzni az esős idő miatt.

Már javában elmúlt december - sőt, mindjárt Karácsony -, szóval mostanában szinte mindig húzok fel kesztyűt és sálat is.

Miután felöltöztem, bementem a fürdőbe, hogy magamra kenjem a szokásos sminkemet: szempilla spirál és szájfény. Több nem is kell, meg vagyok ezekkel. Még gyorsan magamra fújtam a vaníliás parfümömből, így mint egy virág mentem ki: mindenfelé illatozva.

- Na Tae, végeztél? - kérdeztem meg, hiszen az asztal előtt ült már.

- Igen. Gyere, egyél. Azóta nem ettél, mióta felkeltél, szóval tessék! - parancsolt rám.

- Igenis, kapitány! - szalutáltam nevetve, mire továbbra is szigorúan nézett, majd mivel nem bírta, elröhögte magát végül.

- Inkább csak együnk - vágott egy szeletet a rántottájából, és elkezdett enni. - Mellesleg. Gyönyörű vagy, mint mindig, bébi.

Én is neki láttam megköszönve a bókot, és most sem csalódtam. Szinte elolvadt a számban az étel. Nem tudom, hogy tud ilyen jól sütni-főzni Taehyung, de biztos fog még ő főzni.

Miután megreggeliztünk, nagyjából elkészültünk, és elidultunk Taehyung házához, hogy ne a pizsamájában kelljen dolgoznia. Bár én nem bántam volna, mivelhogy egy kockás alvónadrág és egy fehér pólóban volt. De hát ezt a kilátást megtartja nekem, hála jó ének - jól is teszi. Nem mintha annyira egy hajbakapós nő lennék, ha valaki megbámulná a barátom, de azért na. Ami az enyém, az az enyém.

Taehyung-nál megszeretgettem kicsit Yeontant, amíg a gazdája készülődött. Mikor Tae kilépett a szobájából, elállt a szavam ismételten. Egy fekete farmer volt rajta, és a lila fölsőmhöz illő lilás ing, amit természetesen betűrt.

- Irtó jól nézel ki, bébi - megkockáztattam a bébi-t én is, mert ha nekem tetszik, neki miért ne tetszene? Jól is gondoltam, mert amint kimondtam, Taehyung-nak villant egyet a szeme, és gyorsan elém trappolt, majd erősen megcsókolt.

- Tudod... az, hogy bébi-nek hívsz te is, még inkább beindítja a fantáziám - nekem nyomta ágyékát, ami kellőképpen éreztette velem, hogy tényleg beindított valamit ez a megszólítás. Kezét levezette a fenekemre, mire még jobban belesimultam a karjaiba a jó érzéstől.

- Érzem, Taehyung - mondtam nehezen, mert már igen nehéz volt bármit is kinyögni ezektől az intenzivitásoktól.

- Mondd még egyszer, hogy bébi - nézett mélyen a szemembe, majd egyre közelebb jött az arcával.

- Bébi - a végét még ki se ejtettem, de már a nappaliban lévő kanapén éreztem csapódni a hátamat, majd vágytól elmosódott szemmel kezdtem el én is levenni Taehyung-ról azt a dögös lila inget, így miután az a földön végezte a ruhadarab, hasára vezettem kezeimet, és a kulcscsontjától egészen le a V vonaláig végig tapogattam az egész felületet, míg ő az én fodros fölsőmmel és a melltartómmal babrált. De aztán csak sikerült valahogy kiszabadítani belőlük, így már csak az alsó ruhaneműk voltak az akadályok. Én a farmeromból elkezdtem kibújni, mire Tae is így tett, és egymást néztük kiéhezve konkrétan. Aztán felegyenesedtünk, és újra egymásnak estünk. Csak most én Taehyung ölében ültem már, ő meg tartott közben. Éreztem, hogy leültünk, így már csak egy-egy dolog választott el minket a teljes beteljesüléstől. Én felemelkedtem Tae-ről lecsúsztattam magamról a bugyit, mire ő is levetette a boxerét, és folytattuk, vagyis inkább most kezdtünk bele a lényegbe.

Taehyung-ot nem hagytam, hogy most ő legyen felül, lelöktem a kanapéra, én pedig fölé másztam, és először még csak az alhasára ültem rá. Közben előre hajolgattam, az ajkait csókolgatva, de mindvégig éreztem a fenekemnek nyomódni a kicsi Tae-t.

Meglepődtem egy kicsit, ugyanis nem hittem volna, hogy szó nélkül lehetek én felül, de felettébb izgató volt. Ráadásul úgy, hogy még reggel van.

Nem kínoztam tovább magunkat, egyszerűen rácsusszantam Taehyung méretére, mire mindketten nagyot nyögtünk. Én először még ráborultam Tae mellkasára, de egy rövid idő után már felbátorodtam, és Tae segítségével egy idő után ütemesen mozgattam a csípőmet.

Sok kéjes nyögés, karmolás, és simogatás, valamint pár perc után mindketten elélveztünk, és pihegve dőltem rá Taehyung-ra, majd kiemelkedve róla bújtam mellé.

Miután felöltöztünk és rendbe szedtük magunkat, kézen fogva elindultunk a jól ismert szürkeséghez, ami elvitt minket egészen a munkahelyig, ahová megint csak kézen fogva mentünk be, egészen fel az irodáig.