Hogy őszinte legyek, igen gyorsan elment ez a hét is. Már péntek van, és én a Tae-vel megbeszélt randi-vacsit készítem magunknak. Yoongi tanácsát megfogadva, a sült csirke lassan kész, a kimchi pedig épp most készült el. Levettem a gáztűzhelyről, majd a pultra helyezve vártam, hogy kihüljön.

Amíg nem kell már nagyon semmit sem csinálnom a konyhában - csak a csirkét majd kivenni -, elmentem át öltözni, hogy azért ne melegítőben legyek. Mondjuk, úgyis fog majd egyszer úgy látni gondolom, de most még nem.

Szóval, egy kék színű egyberuhát húztam magamra, ami a felsőtestemre ráfeszült, de a fodros alja csak lelógott, nem feszült rá a combjaimra. Pörögtem egyet a tükör előtt, mire elégedetten bólintok egyet. A hajamon nem kellett sokat gondolkodnom, hiszen hagytam, hogy fekete kissé hullámos, már a mellemig érő hajam csak vállaimra omoljon. Sminkelni egyáltalán nem gondoltam, hiszen egyrészt, minek dekoráljam ki az arcom itthonra? Másrészt, nincs hozzá semmi kedvem, és értelme se lenne nagyon, hiszen munkába is csak szempilla spirált, egy kis szájfényt és tus vonalat szoktam tenni.

Mivel eléggé jó illatokat éreztem már, ezért miután beértem a konyhába, egy konyharuhát a kezemre csavarva vettem ki a sütőből a csirkét. Gyönyörűen nézett ki, talán ez sikerült eddig a legjobban az összes közül, amit elkészítettem már. Remélem, az íze is jó lesz.

A konyhában van egy kisebb asztalom, azon terítettem meg. A kikészített üvegekbe kitöltöttem az italt, hiszen bármelyik pillanatban megérkezhet Tae. Fél 8-ra mondtam, hogy jöjjön, hogy legyen időm elkészülni. Munka után elvitt vásárolni a ma estéhez, és kíváncsiskodott is, hogy mit főzök, de nem vett rá, hogy eláruljam, így teljes meglepetés lesz. Az egész házban kitakarítottam, bár nem kellett annyira, mert általában minden második nap kiszoktam takarítani. Maximum a fürdőben volt most nagyobb kupi, de ott is megoldottam a helyzetet. Hayant elvitte Hyejin mára, mivel azt mondta, így nyugodtabban tudjuk élvezni egymás társaságát. Akkor persze egyből kiröhögtem, de most azért tényleg jobb, hogy nincs semmi, ami megzavarhatna.

A nappaliba mentem át, hogy megigazítsam a szőnyeget, mikor csöngettek. Egyből liftezett egyet a gyomrom, de korrigáltam, így gyorsan az ajtóhoz léptem, és egy mély sóhaj után, kinyitottam az ajtót, mely mögött egy irtó dögös pasi állt.

- Szép estét a szép hölgynek! - hajolt meg egyik kezében a csokor tulipánnal, a másik kezében pedig a kedvenc csokimmal.

Taehyung-nál nincs olyan, hogy nem néz ki jól. Bármit visel, neki jól áll. Most például egy kék inget és egy fekete farmert viselt, rá a barna szövetkabátját húzta. Az az ing és a nadrág le kerülhetne a ma este róla. Jézus, miket gondolok? Eddig nem gondoltam ilyeneket. állíts magadon Yoora.

- Szép estét uram! Be fáradna szerény hajlékomba? - mentem bele a játszmába, miközben beinvitáltam, és elvettem tőle az apróságokat, majd azokat letettem az ajtó melletti kis szekrényre.

- Persze! Ki nem hagynám - hajolt ajkaimra, majd puha párnáival kezdte tépni enyéimet.

El is felejtettem egyből mindent, azt sem tudtam hol vagyok, csak arra tudtam koncentrálni, hogy Taehyung mit csinált velem. Vagyis nem, mert elaléltam attól, amit csinált. Ajkaimat úgy tépte, mintha nem lenne holnap. Mintha ezután soha többé nem találkoznánk.

Mit produkál vajon az ágyban, ha így csókol? Na jó Yoora, állj le, mert ez nem lesz így jó. Nem gondolkozunk még ágyban, elég csak a csók. A csók, mely nem hagyja, hogy a levegő lejusson a tüdőmbe, ezzel légszomjat okozva, így kénytelenek vagyunk elválni egymástól levegőt kapkodva, kipirulva.

Észre se vettem, hogy én felkerültem valahogy a szekrényre a csokor és a Milka mellé. Kuncogtam egy picit, majd vissza pillantva Tae-re nem tudtam megszólalni, annyira megbabonázott az a szempár.

- Gyönyörű vagy - mondta, mire én még jobban elpirultam az előbbi csókunk után is.

- Te is, khm, igen jól nézel ki - feleltem pironkodva.

- Imádom, hogy így zavarba tudlak hozni, tudod, nagyon élvezem - mosolygott sejtelmesen.

Nem feleltem rá semmit, csak zavaromban lehajtottam a fejemet.

- Kihül a vacsora, szóval irány a konyha! - szólaltam meg miután felnéztem rá, és a szekrényről lesegítve indultam el az említett helyre a virággal és a csokimmal együtt - nyomomban Taehyung-gal.

Taehyung-nak intettem az asztal felé, hogy nyugodtan üljön le, én addig elhelyeztem a virágokat egy vázában, a csokit pedig a nasis szekrényembe tettem. A csirkét raktam le először az asztalra, sunyiban Tae-re kukkantva, hogy hogyan is reagál. Mit ne mondjak, igen édes volt a reakciója: tátott szájjal ült és nézte a csirkét, már majdnem a nyála is kifolyt. Egy aprót kuncogva raktam le a kimchiket is elénk, majd lehuppantam én is vele szembe. Bor már ki volt töltve mindkettőnknek, már csak arra várt, hogy megízleljük édességét.

- Na? Mit szólsz? - kérdeztem meg, amint lenyelte az első falatot.

- Te egy istennő vagy - bólogatott.

- Ugyan. De tényleg ízlik?

- Yoo, komolyan mondom - imádom, ahogy becéz. - Ilyen finomat még szerintem anyukám se csinált még. Pedig aztán ő is igen jókat főz.

- Akkor jó, Yoongi tanácsolta egyébként, hogy ezt főzzem elsőre. Majd megtudod a továbbiakban is, hogy milyen jó kajákat csinálok még - feleltem, de aztán realizáltam, hogy mit is mondtam. - Ha persze te is úgy gondolod, hogy lesznek továbbiak.

- Persze hogy lesznek, miért ne lennének? Együtt vagyunk, szóval többet leszünk egymásnál, mint otthon - nevetett, ami engem is nevetésre késztetett.

- Jó, szavadon foglak - röhögtem még mindig.

- Ajánlom is! - bólintott egyet majd folytatta a habzsolást.

Miután befejeztük a vacsit, a tévén kezdtünk el nézni egy filmet. Romantikus vígjáték volt, szóval a felét végig röhögtük. Mikor romcsi jelenet volt, akkor Tae viccből eljátszotta, hogy fúj, és azt mondogatta - ezzel pirossá téve a fejem - mi is ilyeneket fogunk csinálni majd. Talán rajta többet nevettem, mint a filmen.

- Tae - szólítottam meg, mikor épp reklám volt.

- Igen?

- Mondanom kell valamit - fordultam felé, majd a vállára hajtott fejemet felemeltem és a szemeibe néztem.

- Okéés, mond nyugodtan - fogta meg a kezeimet, majd a szájához emelve apró puszikat hintett rájuk és várta, hogy folytassam.

Taehyung szemszöge

- Van egy álmom... amióta nálad dolgozok, azóta ugyanazt álmodom. Egy réten vagyok. És minden alkalommal egy kisfiú áll velem szemben, aki - - nem engedtem, hogy befejezze, a szavába vágtam.

- Aki ugyanúgy néz ki, mint én - fejeztem be helyette, mire kikerekedett szemekkel nézett rám. - Hogy honnan tudom? Onnan, hogy nekem is pont ugyan azóta, ugyan ez az álmom, csak egy kislánnyal, aki úgy néz ki, mint te.

- Ugyan az az álmunk? De mégis miért? - formálta azokat a csókolni való ajkait, de ez most nem ennek az ideje.

- Nekem az lenne a tippem, hogy talán egy gyerekkori emlék lehet, mert gyerekként szereplünk benne, csak mindketten elfelejtettük - mondtam el az ötletemet.

- Ez mondjuk érthető is lenne. De miért nem emlékszünk rá?

- Arról viszont fogalmam sincs - vontam meg a vállam, közben a kis kacsóin rajzoltam apró köröket.

Yoora elég erősen gondolkodhatott, mert a homlokát ráncolta, és egy pontot nézett folyamatosan.

- Te is Daegu-ban születtél, és éltél egy kis ideig, de aztán elköltöztetek? - kérdezte hirtelen.

- Igen, de ez hogy jön most ide?

- Úgy, hogy mikor kicsi voltam, körülbelül 5-6 éves, akkor mindennap kijártam egy játszótérre. És egyszer megjelent egy kisfiú is, akit azelőtt soha nem láttam, mert a szülei ritkán engedték el őt - állt fel, olyan beleéléssel mesélte.

Már nekem is kezdett valami beugrani, de eléggé homályosan.

- Legelőször mikor kijött, akkor odaadta nekem a pulcsiját. De utána már csak nagyon ritkán láttam, azt hiszem 2-3 hétig találkoztunk még, aztán mivel már ő sem jött, így én sem - nézett rám, majd mintha megvilágosodott volna, csillogó szemekkel vizslatott. - Te vagy az! Te vagy az a fiú!

- Yoora? Te vagy az a kislány, aki legelőször akart velem játszani? - esküszöm, soha nem gondoltam volna ezt.

- Ezek szerint. Te meg az a kisfiú vagy, aki mikor fáztam, odaadta a pulcsiját, hogy meg ne fázzak - nevetett, miközben könnybe lábadtak a szemei, mire magamhoz vontam.

Erősen karolta át a derekamat, mire én is az övét, és arcát a mellkasomba temette. Ilyen szorosan még egyszer sem öleltük egymást.

- Tudod te mennyi ideig gondoltam még rád? - kérdeztem, mire szipogott egyet. - Azért nem találkoztunk többet, mert a szüleimmel elköltöztünk onnan. Annyira sajnálom, hogy nem szóltam akkor.

- Semmi baj, a lényeg, hogy most újra egymásra találtunk. Még most sem hiszem el - bújt ki ölelésemből, majd felnézett rám. A szeméből kifojt könnyeket letöröltem, majd végre újra egybeforrtak ajkaink. - Képzeld, otthon még szerintem most is meg van a pulcsi amit adtál - vált el tőlem.

- Nyugodtan tartsd meg, nekem már úgysem jó - ajánlottam fel nevetve.

- Haha, nagyon vicces. Amúgy sem adtam volna vissza, mert nem is emlékeztem rá, és egyébként meg jó emlék.

- Hát az, jó kis emlék - néztem rá somolyogva, majd lecsaptam ajkaira.

Most mindent beleadtam, olyannyira, hogy már az ölembe felkapva kerestem a hálószoba ajtaját.

- Jobbra - válaszolta Yoora, miközben az államra hintett csókokat. Eléggé belejött ám a lány, el is engedtem erre a megnyilvánulásra egy kis mosolyt.

Az ajtón beérve egyből az ágyra dőltünk ő alattam, én fölötte. Csak néztük egymást, lihegve, felismerve egymásban a régi kisgyereket, elfelejtett barátot.