Itt térdel előttem egy rohadt jó pasi, én meg tisztára szégyenlős vagyok, pedig a hétvégén együtt aludtunk, ráadásul egy szál ingben flangáltam előtte. Jézusom, csak most realizálom, hogy csak egy ing volt ösz-visz rajtam? Te jó Isten a mennyben. Jó, mindegy már megtörtént, most azzal kéne foglalkoznom, hogy itt áll már előttem, és a tekintetemet keresi.

Picit, de csak picit lepődtem meg, hogy felizgult. Ráadásul miattam! Egyszer sem történt még velem ilyen, és nem is tudtam, hogy is reagáljak rá. Fogalmam sincs, mit kell ilyenkor mondani, vagy tenni. Nem mertem a szemébe nézni, hisz ha belenézek, itt helyben összefolyok. Csak a földet pásztáztam, és próbáltam nem az izmos lábaira pillantani, melyeket egy feszes, fekete farmer takart. Nem sokáig tűrte a némaságomat, így az államat felemelve kényszerített, hogy a szemeibe nézzek.

- Mit szólnál ahhoz, ha meló után elmennénk meginni valamit? - hajolt közvetlen elém, amitől kissé hátra hőköltem. Taehyung ártatlan szemekkel vizslat, amitől csak még jobban zavarba jövök, tudva, hogy éppen próbálja magát lenyutatni - vagyis abban reménykedem.

- Öhm.. oké, benne vagyok - válaszoltam gyorsan, mire egyre csak közeledett az arcomhoz, majd azt hittem, hogy meg akar csókolni, de csak egy puszit nyomott a homlokomra, ami most sokkal jobban esett, mint egy csók, mivel mélyebben hatott ez a homlokpuszi.

- Tudod... a legtöbb nő miatt nem szoktam ennyire felizgulni, sőt. Valamiért veled minden máshogy hat, mindenre máshogy reagálok, reagál a testem - mutatott az ágyékára, mire egy pillanatra az én tekintetem is oda vándorolt, és ott is maradt volna, ha Tae nem köszörülte volna meg a torkát. Egyből vissza tekintettem rá, persze égő arccal. Ő csak kuncogott, majd összeborzolta a hajamat.

- Hé! - néztem rá mérgesen, de nem tartott sokáig, hiszen nem lehet rá sokáig haragudni. Előveszi azt az imádni való arcot, és egyszerűen megolvad tőle a szívem. - Egyidősek vagyunk, szóval ne kezelj fiatalabbként - figyelmeztettem viccelődve. Persze viccelek, hiszen bárhogy is ér hozzám, minden érintését imádom.

- Oké értem - felhúzott a székemből, és rákulcsolta kezeit a csípőmre. - Irtó dögösen nézel ki. - fogott rá erősebben a csípőmre.

- Ez csak egy sima fölső és egy nadrág Taehyung. Nem nagy dolog - röhögtem.

- Nem érdekel, számomra bármiben jól nézel ki - adott egy puszit az arcomra. - Bármit - nyomott még egy apró puszit a homlokomra, - viselsz, - az államra, - kurva - az orromra, - jól - a szám sarkába, - nézel ki - az ajkaimra, - bébi - és végül egy hosszú csókban részesített.

Arra eszméltem fel ebből a szédítő csókból, hogy Eun-Ji sikítva őrjöng, és azt kántálja, hogy ő megmondta, és megnyerte. Egyből szétpattantunk, én visszaültem a székembe, Tae pedig egészen az asztaláig vissza araszolt és neki támaszkodott. Mindketten lihegtünk - én természetesen lángoló arccal -, hiszen csak most váltunk el egymástól, Eun-Ji kirohanásának jóvoltából.

- Tudtam!!! Tudtam, hogy összejöttetek! - ugrált örömében, miközben lassan leült a saját asztalához ő is. - Jimin-nel fogadtunk, hogy összejöttök-e, és én nyertem! Nagyon örülök nektek, amióta bejöttél Yoora, azóta ezt a pillanatot várom - nézett rám full komolyan, mire kénytelen voltam felnevetni. Imádom ezt a csajt.

- Szóval, ti fogadtatok ránk? - szólalt meg először Tae, látva, hogy én csak nevetni tudok a helyzeten, de azért láttam a mosolyt a szája sarkában, és nem bírja sokáig nevetés nélkül.

- Igen, de jól sült el, ugye? Minden jó köztetek? - kérdezte kíváncsian, mire hevesen bólogatni kezdtem.

- Igen, minden tökéletes - mosolyogtam rá, közben a szemem sarkából Taehyungra pillantottam, és belül nagy kő esett le a szívemről, hogy ő is, mint én, vigyorogva bólogat a válaszomra.

- Akkor jó, ne is legyen semmi rossz. De azért remélem, nem akartok majd előttem dugni meg semmi - röhögött, mire ismét rákvörös lettem. Mostanában többet van a vörös ötven árnyalatában az arcom, mint az eredetiben.

- Eun-Ji, ne is gondolj erre, ha ilyen lenne, te nem lennél jelen - kacsintott rá Tae, majd rám nézve küldött egy puszit a levegőben. Én csak nevetve lehajtottam a fejemet az asztalon pihenő kezemre, és abba röhögtem. - Meg amúgy is, nincs rá szükség, hogy itt csináljuk.

- Taehyung! - szóltam rá már vihogva.

- Mi az? Csak mondom, hogy nálam is, meg gondolom nálad is van elég hely - húzogatta a szemöldökét, melyre már csak a szememet forgattam nevetve. Inkább neki álltam folytatni a munkát, de láttam, hogy érkezett egy üzenetem, Yoongi-tól, hogy nem-e talizunk délután. Vajon Tae megharagszik, ha most lemondanám a randit? Ha randinak nevezhető egy italozás. Majd megkérdezem, de most inkább nem válaszoltam, később, ebédszünetben írok neki.

Tahyung kérdőn nézett rám, hogy ki és mit írt, de megráztam a fejem, hogy nem fontos. Mosolyogva bólintott egyet, majd vissza temetkezett a munkába ő is. Szerintem mindkettőnknek jól esett ez a kis "pihenő".

Egészen délig mind dolgoztunk, csak egyszer mentem el vécére, pont ebédszünet előtt, így oda már mindannyian elindultunk, Taehyung előre ment, mi meg Eun-Ji-vel mentünk el mosdóba. Már a kezemet mostam épp, mikor Eun-Ji rákérdezett.

- És hogy jötettek össze? Volt már valami? - nézett rám huncutan. Közben elindultunk az ebédlőbe, ahol nagy valószínűséggel már Taehyung nagyban zabál, ami így is volt, mert már alig volt a tányérjában valami, mikor beértünk. Hát enni tud, az biztos, szombaton sokat kell majd főznöm.

- Eun-Ji! Ne gondolj folyton a szexre! De nem, nem volt még semmi komolyabb. A Han-folyónál piknikeztünk, aztán nála voltunk. - válaszoltam kérdéseire pironkodva, hiszen eddig csak Hyejin-nek mondtam el, hogy is volt, közben a tegnapi napra gondoltam vissza.

Tegnap, vasárnap

- Na? Mond már! - sürgetett Hyejin a kanapémon ülve, én a földön ültem a kanapé előtt, miközben épp valami romcsi filmet néztünk és reklám volt.

- A Han-folyónál készített egy pikniket. Hallod, olyan szép helyen még nem voltam. Tele volt fényekkel az egész. Gyönyörű volt. - emlékeztem rá vissza. - Öhm hát, csókolóztunk, aztán felajánlotta, hogy aludhatunk nála, mire hozzá mentünk, és ott igazából nem volt semmi komoly, aludtunk - mondtam, de Hyejin, mint mindig, érezte rajtam, hogy valami nem mondok el. - Jó, hát a konyhapulton faltuk egymást - pirultam el, ahogy visszagondoltam a pillanatra.

- Yoora, tudod, hogy nagyon érdekelnek a szaftos részek, de látom, hogy valamit még akarsz mondani, és nem ennyi történt, szóval ki vele - nézett mélyen a szemeimbe. Teljesen ismer, hazudni sem tudok neki.

- Jólvan, hát annyi, hogy megint álmodtam. De most még élesebben láttam a kisfiú arcát, és van egy tippem, hogy ki lehet az - mondtam neki végül.

- És ki az? Bökd már ki - bökdösött meg, hogy mondjam végre.

- Szerintem Tae az. De azt nem értem, hogy mivel kapcsolódik össze? Vagy miért jön mindig elő? Nem értem, és fogalmam sincs, hogy miért van ez - válaszoltam, majd felültem mellé.

- Figyi, én azt mondom bármi megtörténhet, és csak rá kell jönnünk, hogy miért történik. Ha ő az, akkor az tök jó dolog, mivel ismered, és az élet majd segít rájönni, hogy miért álmodsz vele - fejezte be, de mintha valami eszébe jutott volna. - Mi van, ha Taehyung-nak is vannak ilyen álmai? - kérdezte az arcomba mászva, teljes extázisban, konkrétan láttam, ahogy a fejében kötődnek össze a különböző szálak.

- Öhm, szerintem ez hülyeség. Hogy lehetne neki is? Hiszen közel 3 hete ismerjük egymást, ugyan miért pont velem álmodna? - tettem fel a kérdést, amin Hyejin kissé elgondolkodott, de pár perc néma csend után, ismét az arcomon éreztem lehelletét.

- Lehet, hogy valami kiskori emlék, amit mindketten elfelejtettetek! Lehet, hogy nem történt olyan régen, csak nem volt maradandó és egy idő után elfelejtődött! - mondta izgatottan, amit nem tudtam mire vélni, hiszen baromság. Miért ne emlékeznék bármire is, ami régen történt? Mondjuk, lehet igaz, hiszen arra sem emlékszem, hogy mi volt tegnap. - Elgondolkodtál! Csak nem bevallod, hogy igazam van? - kérdezte eszelősen vigyorogva.

- Oké, tegyük fel, hogy ő az, és ő is álmodik ilyet. Mire megyünk vele? Most álljak elé, és kérdezzem meg, hogy: hé Tae, neked is vannak ilyen furcsa álmaid, amiben én vagyok benne kicsiként? - néztem rá hitetlenkedve.

- Nem, de azért egy próbát megérne, hogy megkérdezd. Biztosan nem lesz elutasító, hiszen ez csak egy ártatlan kérdés lesz. Szerintem mindenképp kérdezd meg - vont vállat, majd mivel vége lett a reklámnak, a tévé felé fordulva a tekintetét a képernyőre szegezte.

Én pedig a szavain gondolkodtam, egyáltalán nem tudtam a filmre figyelni. Vajon tényleg egy gyerekkori emlék lenne? De miért nem emlékezem rá? Ennyire ködös lenne a gyerekkorom? Lehet a szüleim tudhatnak valamiről, bár kétlem. És Taehyung-nak is előjön akkor? Fogalmam sincs mi a franc ez, de megfogadom Hyejin tanácsát, és megkérdezem Tae-t. Végülis, egy próbát megér.

De a legfontosabb kérdés: mit egyek ma este? ( Írói szerk.: Bocsi srácok, de ezt muszáj volt. Xdd)

Ma, hétfő

- Yoora. Yoora! YOORA! - kiáltotta valaki, vagyis Eun-Ji. - Mivel már az ebédlőben voltunk, így mindenki minket nézett. A tömeg vizslató szemeiről - ami 1 perc után már nem volt - Eun-Ji-ra vezettem a tekintetemet, aki egy bocsit elmondva folytatta tovább az utat a tálcák felé. Néha a menza jut eszembe mikor ide belépek, hiszen majdnem ugyanolyan, mint a suliban, csak itt nem ordibálnak a tanárok veled, és nem kell tolakodni, mert mindenki máskor jön ebédelni. Taehyung is minket nézett - engem -, de miután észlelte, hogy semmi baj nincs, folytatta az ebédjét, ami már lassan elfogyott.

- Bocsi, csak elgondolkodtam. Mit is mondtál? - kérdeztem meg tőle, mire belekezdett, immár másodjára.

- Azt, hogy Jövőhéttől már a stúdióban fogunk dolgozni! Reklám videót készíthetünk majd, és több lesz a fizetésünk is - mondta izgatottan. Én is várom már, hiszen eddig nem csináltam egyszer sem ilyet, maximum suliban kellett projektnek készíteni egyet.

- Azt én is alig várom! Tök jó lesz, hogy ilyet is készíthetünk - válaszoltam, majd én Taehyung mellé, Eun-Ji pedig velem szembe ült le. Tae rám mosolyogva fejezte be az ebédjét, majd az arcomra egy puszit nyomva állt fel, és vitte vissza az üres tányérokat.

- Olyan cukik vagytoook! - villantott egy ezer wattos mosolyt rám Eun-Ji és álmodozóan nézett a plafonra. - Jimin sose fog ilyet csinálni szerintem -kezdett el röhögni, ami elég vicces volt úgy, hogy a szájában volt egy adag rizs, és próbálta nem kiköpni.

- Ugyan, biztos fog! Szerintem készül neked valamivel - vontam vállat, hisz múlt héten is sunnyogós volt Jimin, szóval tuti meglepi Eun-Ji-t.

- Komolyan? Azta, nem is hittem volna. Na de, kíváncsian várom mit talál ki az a balfácán - nevetett, majd a telefonját elő véve kezdett el rajta pötyögni valakinek, feltételezem Jimin-nek.

Én most viszonylag gyorsan végeztem, meg amúgy is akarok beszélni Tae-vel, szóval további jó étvágyat kívántam Eun-ji-nak, és a tálakat leadva indultam vissza az irodába. Bent Taehyung az asztalánál ülve, már a munkába temetkezve írt valamit a gépjén, és mikor bejöttem se szakította el tekintetét a képernyőről. Így oda battyogtam hozzá, megkerültem az asztalát és elé sétáltam.

- Tae - szólítottam meg, mire rám nézett.

- Tessék - mosolygott rám, majd a székével teljesen felém fordult.

- Öhm, megharagudnál, ha lemondanám az italozást? - kérdeztem meg, amire nem mondott semmit. - Yoongi-val találkoznék - mondtam neki, de látva, hogy a szemöldökét ráncolja, gyorsan hozzá mondtam, hogy ő a legjobb haverom. - Yoongi-val gyerekkorom óta barátok vagyunk, szóval nincs okod féltékenykedésre, vagyis van, de nyugi, csak barátok vagyunk - feleltem, de még mindig szúrósan nézett, így hirtelen felindulásból, a bal combjára ereszkedtem, átkaroltam a nyakát, és a fülébe súgtam, hogy: - Remélem, nem hiszed, hogy nem akarok veled lenni, hiszen nem így van. Nagyon is szeretném veled tölteni az időmet, de Yoongi bármi is volt, mindig ott volt nekem, ha szükségem volt rá. Szóval nem bánod, ha át tesszük holnapra? Meghívlak, baba - mondtam direkt a mondat elejét kétértelműen. A baba jelzőt pedig kíváncsiságból mondtam - egyrészt -, hogy vajon hogyan reagál, és hát, enyhén szólva, megéreztem magam alatt az eredményt.

- Oda mész ahová csak akarsz, bébi - rajtam a sor, hogy fülig piruljak, pláne attól a mély és izgató hangtól. - De holnap, már nem úszod meg - felelte, miközben a nyakamba csókolt.

Szívesen folytattam volna én is, de mivel a munkahelyünkön vagyunk, és bármikor bejöhet akárki, sőt bármelyik pillanatban visszatérhet Eun-Ji, így hát nagy nehezen, óvatosan eltoltam magamtól taehyung-ot, és a helyemre sétáltam, a csípőmet direkt jobban mozgatva, aminek a hatása az lett, hogy Tae egy ideig le sem vette rólam a szemét.

Élvezem, hogy ilyen reakciókat tudok kiváltani Taehyung-ból, mivel egyre jobban érzem, hogy igenis szép vagyok, és igenis hogy tetszek neki.

Az emlékkel kapcsolatoskérdést hétvégén gondoltam, hogy megkérdezem. Akkor majd rendesen kitudjuk vesézni. Egyre jobban várom azt a napot, érzem, hogy valami fog történni, méghozzá jó dolog.

Sziasztok!
2077 szó!!! Ez az eddigi leghosszabb fejezet, amit írtam. Remélem, tudom majd tartani ezt a szószámot, de nem ígérek semmit.😅
Nemsokára előfordulhat 18+-os rész, az eddigiek úgymond, light-osak, óvatosak voltak.😂
Eddig hogy tetszik a könyv? Nyugodtan mondjátok el a véleményeteket, kíváncsi vagyok mit gondoltok róla!❤️🥰
További szép estét kívánok mindenkinek! Aludjatok, de olvassatok sokat!😂❤️