Reggel arra keltem, hogy valami nedves éri az arcom másodpercenként. Először azt hittem Taehyung az. Gondoltam is magamban, hogy ugye milyen romantikus? Első randi után az arcodat csókolgatva kelt. Ám nem ő volt, hanem Yeontan áldott meg egy gyors és önkéntes arcmosással. Csak nevetve arrébb toltam, mivel Hayan is keltett már így egy párszor. Még mindig nevetve kiszálltam az ágyból, és kócosan, Tae pólójában elindultam ki a konyhába, ahonnan mennyei illatok áradtak ki.

Beérve láttam, hogy Taehyung nekem háttal - talán valamit vághatott, vagy nem is tudom -, a tegnap felvett mackójában feszít. Mivel még nem észlelte, hogy itt vagyok, így alkalmam nyílt feltérképezni az egész hátát, és kaptam is az alkalmon - hülye lennék ha nem.

Nem egy kigyúrt állat, de igen izmos, és széles vállai vannak ahhoz képest. A lapockái teljesen látszódnak, a dereka kellőképpen vékony, és remekül illeszkedik a csípőjére a nadrág. Lassan mögé sétálok, és átölelem a hátát. Igen, sokkal jobb, mint amire számítottam. Olyan kellemes őt ölelni, mint mikor beleülsz egy kád melegvízbe.

- Jó reggelt - szólalt meg rekedtes hangján, ami minden lányt zavarba hozna szerintem, ez mellett irtó szexi, és beindítja a fantáziám, de inkább csak jobban átöleltem.

- Neked is. Mi jót főzöl? - kukkantottam el mellette a pultra, amin éppen bacont darabolt. Megfordult és adott a számra egy rövid puszit, majd a konyhaszigetre helyezett 2 tányért. Én, hogy ne legyek útban, felhuppantam az üres pultrészre és Taehyung-ot figyelem, ahogy belehelyezte a baconokat egy serpenyőbe, és elkezdte pirítani őket.

- Gondoltam örülnél egy finom reggelinek, és mivel hamarabb felkeltem, így neki álltam. Éppen angol reggelit próbálok készíteni - mosolygott édesen, majd elővett pár darab tojást, és amint kész lett a bacon, beleütötte őket is a serpenyőbe.

- Segítsek? - fürkésztem az arcát, amint láttam, hogy megvakarta a tarkóját, mi is a következő alapanyag.

- Nem kell, már eszembe jutott mi a kövi.

Még körülbelül 10 percig készítette a dolgokat, majd miután mindennel megvolt, tálalta és ő is leült elfogyasztani.

- Ez isteni - nyeltem le az első falatot, és így is gondoltam. Rendesen van fűszerezve, el van benne találva minden, eléggé megvannak sütve a dolgok, egyszóval mennyei. Ez a pasi nem csak romantikus, figyelmes, hanem még főzni is tud. Azon sem lepődnék már meg, ha kötélugró lenne. Emelem kalapom, nem mondható el minden fiúról, férfiról ez. Sőt még sok lányról sem, de tisztelet a kivételnek.

- Köszönöm, nem szoktam sűrűn főzni, hiszen az irodában ugye van ebédlő, így nem szorulok rá az itthon főzésre minden nap, csak hétvégén szoktam - felelte szégyenlősen, majd mivel mindketten megettük, a mosogatóba helyezte a tányérokat.

- Érthető, én is így vagyok sokszor, csak vacsorára dobok magamnak össze valamit munka után - álltam fel, majd a neki álltam elmosni a koszos tálakat.

- Hagyd abba! - szólt rám Tae, mire egy pillanatra megilletődtem, de nyugiban folytattam tovább. -Yoora, hagyd csak, majd én megcsinálom.

- Hagy csináljam meg én, ha ebben sem segíthetnék, bűntudatom lenne, hogy nem csináltam semmit - válaszoltam neki. - Látod, már kész is.

- Nekem elég az, hogy itt vagy. Ne legyen bűntudatod ezért - támaszkodott meg a pultban a derekam mellett, így engem bekerítve. Lehajolt, és nekem esett. Most követelőző és mohó volt ez a csók. Csak úgy faltuk egymást, és egyszer csak a pulton találtam magamat - újra -, majd lábammal körbe kulcsoltam Taehyung derekát. - Mellesleg - vált el egy pillanat erejéig - Irtó dögösen nézel ki - mérte fel az egész testem.

- Ne mondj ilyeneket, mert elpirulok - temetkeztem a - meztelen - mellkasába, amitől még jobban elpirultam.

- Akkor csak jobban tetszel - emelte fel a fejem, és megcirógatta az arcomat. - Na de, mit szeretnél csinálni? Nézzünk animét? - terelte el a figyelmem, mivel látta, hogy egyre jobban vörösebb lett a fejem. A fejembe lát ez a férfi.

- Nekem rendben van - másztam le az asztalról, Tae segítő kezeit arrébb lökve, és a nappaliba futottam. Mögöttem hallottam, ahogy nevet, de csak lehuppantam a kanapéra, és vártam, hogy megérkezzen ő is.

Pár perc múlva be is jött a nappaliba, kezében 3 chipsszel, 2 tál popcornnal, 3 csomag gumicukorral, 4 tábla Milka csokival és 2 teli bögrével, amiben forrócsoki volt.

- Te háborúba készülsz, vagy hova van ez a sok nasi? - közben segítettem neki letenni a kezében lévő dolgokat, nem is értem, hogy bírta el a kezében, pláne, hogy volt nála 2 (teli!) bögre, meg 2 tál is. - Meg amúgy is, így neked nem marad későbbre.

- Nem, mindig ennyit szoktam én is enni, csak persze ennek a felét - kezdett el vigyorogni. - Ugyan már, majd akkor elmegyek és veszek. Nem ártanak meg, nyugodtan egyél annyit, amennyi jól esik. - közben a tévén beállította a Narutot, majd kitárta a karját, amibe készségesen belebújtam.

- Hát... akkor zabáljunk! - vettem magamhoz az egyik popcornos tálat, mire Tae elkezdett nevetni, majd mindketten vettünk a tálból.

Egész nap ezt csináltuk, csak a tévé előtt gubbasztottunk, nasiztunk, és beszélgettünk. Délben pizzát rendeltünk, mivel megbeszéltük, hogy egyikünknek sincs kedve most neki állni főzőcskézni, és inkább rendeljünk. Majd körülbelül olyan 3-kor - már felöltözve - haza furikázott Tae. Az utat ismét végig énekeltük, és negyed óra múlva megérkeztünk a lakásomhoz.

- Nagyon jó volt a randi, és az utána lévő idő is - fordultam felé nagy nehezen, mert eléggé bezabáltam, és alig bírok megmozdulni, majd nyomtam az arcára egy puszit. - Köszönöm az estét, irtó jól esett.

- Szintén, és nagyon örülök, hogy tetszett. Én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást - fogta a saját kezei közé a bal kezemet és felemelve nyomott rá ő is egy puszit.

- Remélem, egyszer én is meglephetlek, legalább egy otthoni vacsorával - ajánlottam fel neki, amit egyből el is fogadott.

- Alig várom már! - nevetett fel azzal a selymes hangjával.

- Okés, akkor mit szólnál a ... jövő szombathoz? - kérdeztem.

- Nekem rendben van - vigyorgott, közen elővette a csörgő telefonját, aminek a kijelzőjén egy mosolygó Jungkook virított.

- Fel veheted, nem tartalak tovább fel - már kezdte volna el, hogy nem tartom fel, de gyorsan adtam neki egy rövid csókot, és kiszálltam a fekete autóból. Mikor becsuktam az ajtót, láttam, ahogy nevetve, hitetlenül rázza a fejét, ami engem is nevetésre késztetett.

Nem is hiszem el ezt a kb. két napot. Az ajtómat becsukva döbbentem rá, hogy randiztunk. Meg nála aludtam. És most én hívtam meg magamhoz egy vacsorára. Hát teljesen normális vagyok? Végig kell gondolnom ez estét, szóval szerintem egész nap csak a kanapén fogok gubbasztani Hayannal. Tényleg, Hayan. Furcsa is volt, mert nem szaladt egyből ide, pedig mindig ezt csinálja, ha érkezik valaki.

A konyhába beérve láttam csak meg, hogy nincs jól. A helyén fekszik, és egyáltalán nem mozog. Oda rohantam hozzá, és próbáltam szólongatni, de csak annyit értem el, hogy átfordult a másik oldalára. Nem tudtam, hogy mit csináljak hirtelen, még a könnyeim is elkezdtek folyni. Gyorsan előkaptam a telefonom, és csak akkor láttam, hogy volt 5 nem fogadott hívásom Hyejin-től. Jézusom, lehet Hayan miatt hívott, én meg fel venni sem bírtam? Hayant simogatva csörgettem meg, majd pár másodpercnyi csöngés után fel is vette.

- Szia! Hayan jobban van? - kérdezte egyből, ami kicsit meglepett, mivel azt hittem, akkor lett ilyen, mikor már nem volt itt Hyejin.

- Szia! Csak fekszik, mi történt vele? - tértem egyből a lényegre.

- Miután elmentetek, még egy ideig maradtam, és mikor adtam neki kajcsit, nem vettem észre, hogy a tápjában volt valamiért csoki, és véletlen azt is a táljába öntöttem. Majd kb. negyed óra után, lefeküdt a helyére, és nem mozdult. Hívtam hozzá egy állatorvost, és ő mondta azt, hogy csoki került a szervezetébe. Így azt javasolta, hogy vigyük be a rendelőjébe, és ott kimossa a hasát, vagy nem tudom mi, és be is vittük. Ott megcsinálta a doki a dolgot, majd valami gyógyszert adott be neki, amitől egy napig kitudja pihenni a műveletet - mondta végig egy levegővel, csoda, hogy nem száradt ki. Huh, megnyugodtam kissé, azt hittem nagyobb baj történt. - Kérlek ne haragudj! Egyszer mész el valahová, és ilyen történik, pont mikor velem van - kezdett el bocsánatot kérni, és innen érzem, hogy teljesen kétségbe van esve. - Ugye nem haragszol? Hm?

- Bevallom, az elején azt hittem rosszabb történt, de így megnyugodtam. Velem is megtörtént volna, ha a tápban volt. És nem, nem haragszom, sőt, hálás vagyok, hogy hívtál orvost! Gondolom nem ingyen volt az ellátás, szóval mindenképp visszaadom! - mondtam neki, miközben Hayan már fel is ült.

- Meg ne próbáld! Nem volt nekem teher, örülök, hogy legalább ennyivel tudtam neki segíteni - felelte szigorúan, engem félbeszakítva a végén. - Mellesleg, milyen volt a randi? - váltott át egy sokkal másabb hangnemre. - Másnap mentél haza, szóval lefeküdtetek? - előttem van a kép, hogy húzogatja még így telefonon keresztül is a szemöldökét.

- Dehogyis! Majd mesélek, és amúgy sem telefon téma. Meg fáradt is vagyok, szóval pihenni szeretnék - ásítottam pont a mondat közepébe.

- Oké, de majd akkor holnap átugrok, és kivallatlak! Minden részletre kíváncsi vagyok! - kezdett izgatottá válni, így jobbnak gondoltam itt letenni.

- Jó, akkor majd holnap! - köszöntem el.

- Holnap, szia! - tette le.

Én pedig, még egyet végig simiztem Hayanon, majd úgy, ahogy voltam bedőltem az ágyamba, elvetve a tervemet, és aludtam. Az álmok világa ismét arra a virágos mezőre repített, és, mint minden alkalommal, most sem láthattam a kisfiú teljes arcát.

Talán egyszer, mikor már túl késő lesz, akkor jövök rá, hogy mennyire fontos személy is az a rejtélyes kisfiú?

Még nem tudom mikor hozom a következő részt, de a héten biztos érkezik.
Remélem, eddig tetszik, igyekszem minél jobb és hosszabb részekkel készülni, de a suli és a pályaválasztás miatt nem tudom olyan sűrűn hozni, mint az elején, és tudom, irtó sok hiba van benne, DE egyszer, valamikor (😂) ki lesznek javítva a részek, ígérem!❤️
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, olvassatok sokat és puszi a pocitokra!😂❤️🥰