Ez a hét elég gyorsan elillant, nem történt semmi említésre méltó. Max annyi, hogy Tae néha meglepett egy csokorral, Yoongi-val elmentünk kosarazni és véletlen tökön dobtam. Hát nem vagyok annyira jóban a labdákkal, szóval nem is értem miért engem hívott. De hát magának kereste a bajt, nem lett komoly baja, csupán harmadik napja fájlalja a tökeit. Ezen kívül pedig ma van a randink Taehyung-gal, tehát Hyejin-nel kutatjuk át az egész szekrényemet éppen, egy megfelelő ruha érdekében.

- Nem hiszem el, hogy már itt vagyunk 1 órája és nem találunk neked ruhát - csóválta meg a fejét, majd leült mellém az ágyra. - Hát nincs semmi kényelmes, de csini rucid? - fordul felém.

- Na várj. Azt hiszem van egy ruhám, ami jó lesz - indultam meg a szekrényemhez már 3-adjára. Nem is értem eddig miért nem jutott eszembe, pedig a célnak pont megfelel, vagyis remélem.

Már lassan a bele másztam a szekrénybe, mire megtaláltam. Egy sima, egyszerű, fehér egyberuha, mely térdig érő, a karja háromnegyedes és buggyos, a mellrésze és a dereka olyan, mint egy fűző, ami lenge szoknyában végződik. Magam elé tartom és megfordulok, hogy Hyejin is lássa, és elmondja, mit gondol.

- Hát csajszi, ha ettől a ruhától nem fog beindulni, akkor semmitől - mondta el a véleményét, amit én egy őszinte röhögéssel díjaztam.

- Hát ki tudja? - nevettem még mindig. - Akkor ez legyen?

- Még kérdezed? Persze, hogy ez, nem is értem, hogy nem találtam ezt meg én. Jól eldugtad, nem akartad soha fel venni? - érdeklődött, miközben felállt.

- Nekem is most jutott eszembe, hogy van ez a ruhám. De felakartam, de nem adódott rá alkalom - gondoltam vissza két évvel ezelőttre, mikor megvettem.

- Itt az alkalom. Szóval most felveszed, én addig előkészítem a sminkjeimet és a hajgöndörítőt - ki ment a szobából, hogy behozza a cuccaiból szükséges dolgokat. Mivel köntösben vagyok - mert már megfürödtem -, ezért csak felhúztam egy fehér csipkés melltartót, egy hozzá illő csipkés alsóneműt, egy fekete harisnyát, amiben még épp, hogy nem fogok megfagyni, vagyis remélem, majd végül a ruhát. A tükörben nézem magam, és el kell mondanom, hogy a fejem megcsinálása nélkül is kimerem jelenteni, hogy szép vagyok. Nem sűrűn szoktam magamnak bevallani, így hát több önbizalommal fogok elindulni a randimra. Hyejin ezt a pillanatot választotta, hogy vissza térjen. Először nem is vett figyelembe, csak miután letette a kellékeket az ágyra és így szólt:

- Jézusom, de gyönyörű vagy! - pörögtem egyet, hogy lásson elöl-hátul.

- Köszönöm! Annak is érzem magam most - néztem ismét magamra a tükörben.

- Hát érezd is, mert tényleg az vagy. Csak csodálni tudlak, csaje. Taehyung nagyon szerencsés - bólogatott mosolyogva.

- Álljunk neki a sminknek meg a hajamnak, mert fél óra és itt van - ültem le az asztalomhoz. Hyejin biccentett és mögém állt, majd megfordította a széket, amin ültem, és elkezdet kikerázni. Hyejin egy fekete-fehér sminket készített nekem, a számat rózsaszínes szájfénnyel kentük ki. A hajamat begöndörítettük amennyire csak lehetett és meg kell hagyni, elég jól néz ki, ahhoz képest, hogy rövid. Mindeközben beszéltünk Jungkook-ról, meg Hyejin Taehyung-ról is kérdezett. Jól kibeszéltük a fiúkat, közben nagyokat nevettünk.

- Kész vagy. Már csak érted kell jönnie a fekete hercegnek, és minden szupi lesz! - kuncog.

- Hát az, fekete herceg! Nagyon szépen köszönöm a segítséged! - öleltem meg őt, amit egyből viszonzott is, és szorosan öleltük egymást még 2 percen keresztül.

- Ugyan, én örülök, hogy segíthettem! Szurkolok, hogy össze gyertek, és legyenek kicsi Yoorák és kicsi Taehyung-ok - nevetve megcsaptam.

- Ne gondolj már olyan előre! - mondtam volna még valamit, de csöngettek. - Megyek!

Kitártam az ajtót, és elállt a lélegzetem. Ha nem fognám az ajtót, simán összeesnék. Ez az ember egyre csak jobban néz ki: most egy fehér inget vett fel, amit beletűrt a kék farmerjába. Tudom, milyen egyszerű, de ezen az emberen minden is jól áll. Ezekre egy barna szövetkabátot húzott. És még körülbelül össze is öltöztünk. Én a fehér ruhámra felvettem ugye a nagykabátom, illetve egy fekete bokacsizmát húztam a lábaimra. Taehyung sem tudott egy ideig megszólalni, de 2 perc szemezés után megszólalt.

- Igazán gyönyörű vagy! - mondta végig a szemembe nézve. Ha nem itt lennénk most, és nem kéne mennünk, akkor napestig bírnám vizslatni azokat a mélybarna szemeket. De hát most nem tudom, így csak elvettem tőle a csokor tulipánt - megjegyzem, egyszer említettem neki, hogy ez a kedvenc virágom -, amit átnyújt nekem.

- Köszönöm, be jössz amíg a virágokat vízbe teszem, vagy megvársz itt? - kérdeztem tőle.

- Bemennék, ha nem gond - pillant rám aranyosan.

- Dehogy! - mosolyogtam rá, és beengedtem, majd én kezemben a csokorral a konyhába megyek, hogy egy vázát keressek, amibe majd beleteszem a tulipánokat. Igazán szépek, van belőlük piros, sárga és lila.

- Szia, Hyejin vagyok, taliztunk a buliban! - támadta le egyből Hyejin Tae-t, amint beért nappaliba.

- Taehyung. Emlékszem, te vagy Jungkook barátnője, igaz? - érdeklődi, miközben Hayan egyből megtalálta őt, mire Tae lehajolt és megsimogatta.

- Öhm, még hivatalosan nem járunk, de igen - hoppá, Hyejin kissé zavarba jött. De Jungkook még nem kérdezte meg, hogy lesz-e a barátnője? Jajaj.

- Mehetünk? - álltam oda Taehyung mellé és felnéztem rá. Hát igen, nem számítok törpének, hiszen 168 cm vagyok, de Tae igen magas még így is.

- Persze, örülök Hyejin, hogy ismét találkoztunk, és üdvözlöm Jungkook-ot - köszönt el Taehyung.

- Én is örülök, és átadom! - vigyorgott rám, és én már előre tudom, hogy holnap egy hosszú vallatásnak leszek a része.

- Sziaa! - intgetek neki, miközben az ajtó túloldalára érünk, és mint én legutóbb az ő randijánál, ő is eltátogta, hogy milyen szerencsés vagyok.

______________________

Egész nap egyáltalán nem izgultam, erre most kezdtem el, fogalmam sincs, hogy miért. Eddig minden tök jó, nem akarom, hogy miattam legyen rossz a mai este. Bár nem telt még el sok idő.

- Elmondod végre, hogy hova megyünk? - kérdeztem már vagy 8-adjára, de most sem akarja elmondani.

- Nem, mondtam, hogy meglepetés. Ha elmondanám, akkor nem lepődnél meg, pedig én azt akarom, hogy meglepődj! - fordult felém, hiszen épp piros lámpánál állunk, és így rám tud figyelni, mivel kocsival jött értem, ami nagyon jó, mert nincs annyira kedvem most sétálgatni.

- Jó, jó, nem kérdezem meg többször - forgattam meg a szemem mosolyogva. Már tűkön ülök, hova a francba visz.

- Megérkeztünk - állította le a kocsit és gyorsan kiszállt, hogy kinyissa nekem az ajtót. Kiszálltam én is, majd Tae megfogta a karom, és elkezdett húzni finoman egy domb felé. Tudom már hol vagyunk. A Han folyó-hoz jöttünk. Hát meg kell hagyni, gyönyörű szép ez a hely este. A híd tele van díszekkel, és a füves részeknél is padok vannak, illetve égősorok és különféle díszek vannak elhelyezve a fákon és az egész helyen. Csak csodálom az egész parkot, hogy milyen csodálatos.

Taehyung még húzott egy darabig maga után, majd mikor hirtelen meg állt bele ütköztem a hátába, hiszen eddig csak a parkot figyeltem.

- Itt vagyunk - vont maga mellé. Előttünk le van terítve egy pléd, rajta egy kosárral, ami gondolom tele van étellel, itallal, meg mindenfélével. Egy laptop is van a pléden, illetve párnákat és még egy pokrócot is észreveszek mindemellett. Ráadásul az egész világításokkal van körbe véve, így még hangulatosabbá téve a helyet.

- Taehyung ez egyszerűen elképesztő! Ezt mind te csináltad? - kérdeztem még mindig meglepődve.

- Hát volt egy kis segítségem, de lényegében igen. Tetszik? -közben leültünk, majd kinyitotta a kosarat, és kivesz belőle egy tál gyümölcsöt, meg csoki szószt. Már imádom ezt az estét.

- Hogy tetszik-e? Nagyon! Nagyon tetszik - néztem mélyen a szemébe, hogy tudassam vele, nem hiába fáradozott.

- Huh, oké, megnyugodtam. Azt hittem nem fog - hajtotta le a fejét, mire én közelebb araszoltam hozzá, és átkaroltam, majd a fülébe súgtam, hogy:

- Ne is gondolj erre, mert irtóra tetszik. Nem is értem, hogy gondolhatsz ilyet - kuncogok, majd át ölelem, mire elkezd mosolyogni végre.

Nem tudom még, hogy fog végződni a ma este, de abban biztos vagyok, hogy ezután csak jól fogunk haza menni. Nem akarok most semmire gondolni, csakis Taehyung-ra. Rá akarok koncentrálni, és minden figyelmemet szentelni. Mondjuk ez már anélkül is ment, hogy itt lennénk, szóval ez egy plusz ráadás. Igen édes ráadás. Talán a szerelem itt kopogtat a küszöbön? Talán Taehyung-ban megtalálhatom ezt a szerelmet?