Taehyung-ot várom, hogy végezzen, mivel ma én hívtam el, de nem nagyon akaródzik jönni. Már azon vagyok, hogy bemegyek és én rángatom ki a gép elől, hiszen én már végeztem, és azt mondta, hogy jöjjek ki, ő is mindjárt jön. Na ez volt 10 perce. Ezért amint nyitnám ki az ajtót, ő előbb nyitja ki, és majdnem rá esek a virágra, amit a kezében tart. Milyen virág? Az egy komplett csokor. Meg hiszem azt, elég szép csokor. Nem láttam sehol ezt bent, szóval most csinálhatta meg.

- Ez nagyon szép! - bárkinek is csinálta, biztos örülni fog neki.

- Tényleg tetszik? - kérdi csillogó szemekkel.

- Persze. Kinek lesz?

- Hát éppenséggel egy nagyon gyönyörű lánynak. - nagyon szerencsés az a lány. Hát ki nem örülne ennek? Már eleve a pasi, aki adja az egy görög isten.

- Ki az? - kezd lekonyulni az arcomon lévő mosoly, attól a gondolattól, hogy van barátnője.

- Te vagy az. Neked csináltam. - ahogy néz rám, teljesen elolvadok. A szemei csillognak, és úgy néz, mintha a világ legdrágább dolga lennék.

- Ez komoly? - könnybe is lábadnak a szemeim, nem is tudom miért, nem szoktam sírni, csak nagyon ritkán. Nem jutok szóhoz, csak a nyakába ugrok és szorosan átölelem. - Köszönöm, gyönyörű, és nagyon tetszik!

- Örülök, azt hittem nem fog tetszeni. - ölel át ő is.

- Dehogyis! Nekem bármi tetszik amit kapok. Tényleg. Mikor 16 voltam, az egyik nagybátyámtól karácsonyra egy békás pokrócot kaptam, miközben utálom a békákat. De már annak is örültem, hogy kaptam valamit. - jut eszembe.

- Ezt jó tudni, mert akkor nem fogok békás dolgot adni neked. - nevet.

- Oké. -nevetek én is vele. - Akkor mehetünk?

- Indulás! - kezd el futni. Újra elkezdek nevetni, hiszen már megint ezt csinálja. Egyik pillanatról a másikra megváltozik az egész ember, é egy kisgyerekké változik. Csak röhögni tudok rajta, majd utána indulok, kezemben a csokorral, amiben vagy 5 fajta virág megtalálható.

Már a kocsijában ül és engem vár. Sietek, hogy ne kelljen olyan sokat rám várni, így gyorsan odaérek, és beülök a kocsiba.

Nem gondoltam volna, hogy 2 hét alatt ilyen jóba leszünk Taehyung-gal. És még csak másfél hete vagyok itt, nem is 2. Az biztos, hogy örülök neki, hogy ennyire el vagyunk egymással. Már szerintem azt is elmondhatom, hogy az egyik legjobb barátom. Egy irtó jóképű barát, azt meg kell hagyni. Csoda, hogy nem kapkodnak utána a nők, nem igaz? Mert hát, egy ilyen férfi elég népszerű a lányok, nők körében. Talán direkt úgy viszonyul a nőkhöz, hogy már ők nem keresik a társaságát? De akkor velem miért viselkedik úgy, ahogy? Persze észre vettem, hogy eléggé érdeklődik irántam, de higgyek neki? És ha egy paraszt, aki kihasználja a nőket? Áhh, nem, akkor már engem is kihasznált volna. Mondjuk nem hagynám magam, de kitudja? Aztán kiderül, hogy egy világi jó ember, aki csak a megfelelőt keresi. Hát egy ilyen pasi, nem fog magának könnyen találni, hisz a legtöbb nő rátapad vagy azért, mert ilyen jól néz ki, és csak a külső számít neki, vagy azért, mert sok a pénze. Én egyik sem vagyok. Talán olyan vagyok, mint Taehyung, én is a megfelelőt keresem, ha persze ő is azt keresi.

________________________

Otthon ülök, és a tv-t nézem, Hayannal az ölemben. Miután Taehyung hazahozott, nem volt kedvem semmit csinálni. Most Hayant sem viszem le, mivel kezd egyre hidegebb lenni. Még november van, de a boltok már tele vannak rakva karácsonyi díszekkel meg minden ilyen holmival. Hát én csak pár égősorral szoktam feldíszíteni a házat.

Taehyung azt mondta, hogy ő még a házat sem szokta kidíszíteni. Apropó Taehyung. Elhívott egy randira, a mai nap, mikor elvoltunk. úgy vigyorogtam, hogy azt le nem tudtam magamól vakarni semmivel. Mikor hazahozott, a szokásos módon akartam adni neki puszit az arcára ugye, de egy kicsit félresikerült, mivel belefordult a fejével, így a szájára adtam. Ezután gyorsan ki is szálltam, persze égő arccal, elmotyogtam egy sziát, és fel rohantam a lakásomba.

És most Hyerin-t próbálom hívni, hogy segítsen majd elkészülni pénteken a randinkra, úgy, mint én neki. De nem nagyon akarja felvenni, pedig már 3-jára hívom. Inkább hagyom, úgyis vissza hív majd.

Helyette felhívom Yoongit. Hétvégén beszéltünk utoljára, szóval megcsörgetem.

- Mi az? - hoppá, nemrég kelt fel.

- Szia, miújság? - hagyom figyelmen kívül a köszönését, mivel már megszoktam.

- Nem rég keltem és most a dalomon dolgozok. Veled? - ásít bele a telefonba.

- Én nemrég értem haza, Taehyung-gal ittunk forró csokit, és most tv-zek. - mondom el mit csináltam ma. - És képzeld. Elhívott randizni. - mesélem izgatottan.

- Na volt annyi vér a pöcsében, hogy elhívjon? - kérdi frappánsan.

- Yoongi! De amúgy igen, pénteken megyünk és azt mondta, hogy kényelmesen öltözzek, mert nem étterembe megyünk. - gondolok vissza a korábbi beszélgetésünkre, mikor elhívott.

- Pont jó, mert nem szeretsz olyan helyekre járni.

- Igen ám, pedig nem is mondtam neki semmit ilyesmiről. - mondom elgondolkozva.

- Hát akkor biztos összeilletek, ha már így kiismer. Szurkolok, hogy jól menjen. - mondja.

- Köszi. És te hogy haladsz a daloddal? - kérdem tőle.

- Jól, a szöveg kész, már csak a zenét kell hozzá kitalálnom, és teljesen kész van. - mondja felpörögve. Hát igen, ha másban nem, a zenében Yoongi mindig otthon van, és ezzel bármikor lehet zavarni. Imádja ezt csinálni, már gyerekkorunkban is dalszövegeket írt. Tehetséges egy fiú, örülök, hogy a barátomnak tudhatom, mindig is itt volt nekem, és én is neki. Vele bármit megtudtam és tudok beszélni, mert meghallgat és nem ítél el.

- Majd megmutatod? - mint egy kislány, úgy várom mindig, hogy megmutassa a szerzeményeit.

- Meg. Na de leteszem Yoora, folytatom, oké?

- Oké. szia! - köszönök el tőle.

- Pá! - teszi le.

Megvacsorázom, adok Hayannak is kajcsit, vizet és lefürdök. Át öltözök, majd lefekszem.

______________________

Megint itt vagyok, a mezőn. Most már nincs annyi virág, mint legutóbb, de azért van bőven. Ismét csak sétálok előre, és egyszer csak megpillantom a fiút. Már valamivel tisztábban látom, de még mindig nem tudom ki Ő. Elé érek, de nem ismerem fel, pedig ismerősek a vonásai, mégsem tudom honnan. Majd mint eddig mindig, elkezd füstté alakulni a kép, és eltűnik minden.

_____________________

Reggel a szokásos módon csinálok mindent. Most egy kicsit talán jobban ki öltözök, nem is tudom miért: egy sárga egyberuhát veszek fel, egy fekete bokacsizmával. Persze egy vastag harisnyát húzok, hülye lennék, ha nem vennék fel, mivel kint eléggé lehűlt az idő. lassan elő kell vennem a téli kabátomat, amiben úgy nézek ki, mint egy eszkimó, de legalább meleg. Már zárom be az ajtómat, mikor elkezd csörögni a bal zsebemben lévő telefonom.

- hellóka, na mi volt olyan fontos, hogy 3-szor hívtál? - kérdi Hyejin.

- ja, semmi különös. Csak elhívott Taehyung randizni. - mondom semlegesen, pedig belül már szét őrjöngtem a testem.

- Na ne! Én megmondtam, hogy össze illetek! Akkor majd segítek elkészülni, kicsinosítalak, hogy megszólalni se tudjon. - hát az nehéz lesz, hisz Tae-nak be nem áll a szája.

- Okés, pénteken nálam, de most le kell tennem, mert lassan odaérek a munkahelyemre. - tudom, csak még most szállok fel a buszra, de kicsit akarok gondolkozni, amíg odaérek.

- Rendben, majd még beszélünk, sőt délután ugorj be, ha szeretnél. - ajánlja fel.

- Jól van, akkor délután! - köszönök el.

Kíváncsi vagyok, azután, hogy Taehyung elhívott randizni, hogy fogunk viszonyulni a munkában egymáshoz. Jelét sem fogja mutatni, hogy valami alakul közöttünk? Mondjuk miért mutatná, néha annyira fejbe csapnám saját magam. De azért érdekel, hogy mi lesz ebből.