Összehúzott szemöldökkel fordultam körbe a régies stílusú tükör előtt.

- Biztos vagy benne, hogy ez a számomra megfelelő jelmez? - Pillantottam Ginnyre kérdőn, aki az ágyán ülve mért végig.

- Én egészen biztos vagyok benne. - Lépett mellém Aaron elégedetten szemlélve a választását. Az egyetlen ember, aki előtt Ginny a kapcsolatunknak megfelelően viselkedett velem természetesen az Igaz Társa volt, így előtte nem kellett vissza fognunk magunkat. Aaron láthatóan örült kettőnk viszonyának, így minden alkalmat megragadott, hogy segítsen az előrelépésben. Nem is volt számomra kérdés miért Ginny szobájában kellett felvennem a jelmezt, amit szerinte rám öntöttek, és amiben több bőrfelületem maradt szabadon, mint a fürdőruhámban. - Nézd meg milyen csodás benne az alakod! Ugye Ginny? - Pillantott Aaron az Igaz Társára, mire Ginny mosolyogva bólintott, miközben vagy huszadjára mért végig tetőtől talpig.

- Nem rossz.

- Na jó, úgy érzem magam, mint aki csobbani megy egyet egy medencébe, nem pedig jelmezbálba. - Húztam el a számat ismét a tükörre pillantva. A vörös, pántos felsőből kint volt a hasam nagyrésze és a fekete, rövid bőrgatya sem takart sokat, amit Aaron rám erőltetett.

- Mert még nincs rajtad ez! - Kapta fel az ágyról Aaron a szetthez illő csúcsos kalapot.

- Igen, ez az egyetlen oka. - Húztam fel a szemöldökömet Aaronra pillantva, aki már mögém is pattant és művészi mozdulattal a fejemre helyezte a kalapot.

- Így máris egy tökéletes boszorkány vagy. - Jelentette be ünnepélyesen én pedig végigmértem magamat a tükörben. Azt be kellett vallanom, hogy a szettben valóban jó volt az alakom és tökéletesen illettek hozzá a csuklómon csilingelő karkötőim. A kalaptól a ruha még értelmet is nyert, méghozzá elég jól illet a fekete hajamhoz és a lila szememhez, amit Aaron kissé erős, de gyönyörű füstös sminkkel emelt ki. A számra vörös rúzs is került, a lábamra pedig magassarkú cipő.

- Tényleg jól nézel ki. - Lépett mellém Ginny mosolyogva, miközben Aaron odébb lépett utat engedve az Igaz Társának.

- Biztos? - Fordítottam felé a fejemet, mire Ginny átkarolva a derekamat a vállamra hajtotta a fejét és a tükörre pillantva ismét végig mért.

- Egészen biztos. - Jelentette ki magabiztosan, miközben én kettőnk képét figyeltem a tükörben. Ginny fehér bőre és világos haja mellett éles kontrasztot mutatott az én bronzbarna bőröm és fekete hajam, mégis jól mutattunk egymás mellett. Ginny ekkor fogta magát és belepuszilt a nyakamba, amitől felkuncogtam.

- Ez számomra a végszó. - Nyitotta ki Aaron az ajtót. - Ez a remekmű egyébként sem készül el magától. - Mutatott végig magán halálosan komoly arccal, majd kiment a szobából. Ginny abban a pillanatban folytatta, amit elkezdett és a nyakamba fúrta az arcát. Röhögve fordultam meg az ölelésében és a szemébe nézve nyomtam egy csókot az ajkára.

- Ha tudom, hogy ilyen hatása van ennek a ruhának... - Húztam fel a szemöldökömet vigyorogva, mire Ginny is elmosolyodott. - Egyébként hol a te jelmezed? - Néztem körül a szobába érdeklődve. - Mondd, hogy minimum kurvás szellemnek öltözöl.

- Nem talált. - Mutatott Ginny az ágyára, amire egy fekete ruhakupac volt helyezve. Összehúzott szemöldökkel léptem az ágyhoz és emeltem fel az első ruhadarabot.

- Ugye csak viccelsz? - Fordultam felé tátott szájjal. A kezemben egy egyszerű harci mellény volt. - Ez nem jelmez, ez a munkaruhád. Gyakrabban hordtad az utóbbi időben, mint farmert.

- Fordítsd meg. - Vigyorodott el. Engedelmesen megnéztem a mellény hátát is, amire nagy, fehér betűkkel volt felpingálva az FBI szó.

- Ez nem ér. - Csóváltam a fejemet. - Viszont az én ruhámból kiindulva feltételezem, hogy más nem is lesz rajtad. - Mosolyodtam el, mire Ginny elnevette magát.

- Szerintem indulj meg, majd jövök utánad pár perc múlva. - Váltott témát, majd nyomott egy gyors csókot a számra. Kissé lelombozódva bólintottam majd füleltem egy ideig, hogy van-e valaki a folyosón. Amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki sem lesz tanúja, ahogy kisurranok Ginny szobájából, kimentem a folyosóra és a tárgyaló felé vettem az irányt. Ahogy közeledtem, megütötte a fülemet a zene, amitől jólesően megborzongtam. A sejtelmes zene hangulatot adott a direkt sötét folyosóknak, amik a tárgyalóhoz vezettek. Ahogy lépkedtem előre, egyre több embert láttam, ahogy a legkülönbözőbb öltözékekben sietnek a tárgyaló irányába. Felgyorsítottam a lépteimet és izgatottan nyitottam be a helyiségbe, ami teljesen át lett alakítva az alkalomra. Mosolyogva néztem körbe a homályos teremben, amit mécsesek világítottak meg. Az egész helyiség tele volt (remélhetőleg) mű pókhálókkal, a falakon véres kezek nyomai virítottak. A szélre tolt asztalokon fekete terítők díszelegtek, amin égő gyertyák foglaltak helyet. Étel gyanánt koponya és denevér alakú sütik csücsültek a régies stílusú tálakban, italt pedig kancsókból lehetett önteni, amikben vérvörös folyadék lötykölődött. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó a terem kellemes sötétségbe borult, amitől még sejtelmesebb lett a helyzet. A helyiség már akkor tele volt jelmezekbe öltözött különlegesekkel, akik lelkesen vizslatták az izgalmas díszletet.

- Micsoda jelmez! - Állt meg mellettem Ethan Angel kezét fogva.

- A tiétek is jó. Passzol. - Mértem végig őket mosolyogva. Ethan tetőtől talpig vörösben volt, a feje tetején két kis szarvval, Angel pedig fehér ruhát viselt, a fejéhez pedig glóriát erősített. Ördög és angyal.

- Valahogy magától értetődő volt a választás. - Bólintott Ethan a mellettünk lévő asztalhoz lépve és öntött magának a vörös italból. Én közben végig pásztáztam a tekintetemet a termen, hátha meglátok még pár ismerős arcot. Mosolyogva intettem a Lindsy társaságában lévő Ty-nak, aki fehér tudósköpenyt és szemüveget viselt, majd ismét Ethanékre fordítottam a figyelmemet.

- Kitalálom, Aaronnak benne van a keze a jelmez választásodban. - Kortyolt egyet az italába Ethan.

- Talált. - Biccentettem, majd én is egy pohárért nyúltam.

- Nagyon csini vagy. - Mosolygott rám Angel, akinek az angyali arca mellé szinte nem is volt szükség a glóriára, anélkül is megfelelt volna a jelmeze.

- Köszi, te is.

- Na és én? - Hallottam meg magam mellett Aaron hangját, mire felé fordultam. Amint megpillantottam a jelmezét félre nyeltem az italt, amibe éppen belekortyoltam és köhögve tettem le a poharamat.

- Mégis mi van rajtad? - Előzött meg Ethan a kérdéssel. Aaron ugyanis nem adta fel a cowboy témát egykönnyen, inkább jelmez formájában hozta be a buliba. A csizmájában és gatyájában nem volt semmi érdekes, azonban felül egy kis mellényen kívül nem volt rajta semmi, leszámítva természetesen a kalapját.

- Cowboy vagyok! - Mutatott végig magán lelkesen.

- Azt látjuk. - Bólintott Angel kerek szemekkel. - De mégis mi volt a célod azzal a mellénnyel?

- Hogy néhány srác megkérdőjelezze a szexualitását. - Kacsintott Aaron magabiztosan, mire felnevettem.

- Értékelem, hogy nem csak az én öltözetem enyhén hiányos. - Mosolyodtam el, mire Aaron egy vigyorral válaszolt.

- Annyi poén jutott eszembe egyszerre, hogy lefagyott az agyam. - Pislogott Ethan mellettem és valóban úgy nézett ki, mint akinek éppen kisült az agya. Közben Mike érkezett meg közénk és egy csókkal köszöntötte a barátját. Láthatóan tudott Aaron jelmezéről, ugyanis a szeme sem rebbent, miközben hozzánk lépett.

- Te ki vagy? - Kérdeztem Mike-ot, akinek nem ismertem fel a jelmezét. A haja zöldre volt festve, az arca pedig fehérre. A száján vörös rúzs volt, ami határozottan túl volt húzva.

- Joker. - Nézett rám meglepődve, majd értetlenül nézett végig a társaságon. - Senki sem ismeri?

- Nem igazán. - Ráztuk meg a fejünket, mire Mike csalódottan legyintett.

- Csak az egyik legkirályabb főgonosz a képregények világában, de mindegy.

- Képregények? - Nézett rá Angel furcsán, mire Mike pislogás nélkül meredt rá vagy egy percen keresztül.

- Most úgy csinálok, mintha ez a kérdés el sem hangzott volna. - Rázta meg a fejét hihetetlenkedve, majd az italos kancsó felé nyúlt. - Mondjátok, hogy ebben alkohol van.

- Ami elé ki van rakva az alkoholos felirat abban van. - Lépett hozzánk Tara. Ő sem volt éppen visszafogott ruhában. Ha jól értettem valamiféle démon akart lenni, legalábbis ezt szűrtem le a hátához erősített fekete szárnyakból. Ezen kívül egy feltűnően rövid, fekete ruha volt rajta és magassarkú csizma. Mögötte érkezett Noah, akin viszont egyszerű ruhák voltak.

- Te mi vagy? - Kérdeztem, keresve rajta valamilyen utalást a jelmeze mibenlétére.

- Én egy átlagos napomon halottakkal beszélgetek. - Nézett rám Noah felhúzott szemöldökkel. - Nekem nincs szükségem jelmezre, én magam vagyok a Halloween.

- Jogos.

- Egyébként Matt üzeni, hogy jó a jelmezed. - Pillantott Noah Mike-ra, aki meglepődve köszönte meg a bókot. Nem szokott hozzá, hogy a halott öccse az egyik barátján keresztül kommunikál vele, amikor olyan kedve van.

- Tara, ha jól látom te is magadnak öltöztél. - Vigyorgott Ethan a lányra, aki visszafogott mosollyal mutatott be Ethannek reflexből.

- Utállak. - Vágta a fejéhez, de a szemében látszott, hogy csak viccel.

- Miért? Pedig olyan szerethető vagyok. - Rázta a fejét Ethan tettetett csalódottsággal. Közben Ginny is megérkezett FBI ügynöknek öltözve és azonnal Aaronra esett a tekintete. Kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, azonban egy másodperc alatt meggondolta magát, megrázta a fejét majd az ital felé vette az irányt. Közben Lizzy és Tyler is csatlakoztak hozzánk, akik csontváznak voltak maszkírozva.

- Sziasztok srácok! - Lépett mellénk Zeph nagy mosollyal az arcán, egy üres pohárral a kezében. - Hogy tetszik a zene? Én voltam a zene felelős.

- Eltaláltad a hangulatot. - Biccentett Mike elismerően.

- Köszönöm! - Hajolt meg Zeph látványosan.

- Mennyit ittál? - Kérdezte Tara visszafojtott mosollyal.

- Kellő mennyiségűt. - Jelentette be Zeph diplomatikusan, de közben furcsán féloldalas volt a mosolya.

- Be vagy rúgva?

- Még tökéletesen funkcionálok. - Rázta meg a fejét Zeph.

- Ezt igennek veszem. - Bólintott Tara, majd elkezdtek egy ívós verseny ötletéről fantáziálni Ethannel. Nekem eközben már más kötötte le a figyelmemet, ugyanis megpillantottam az előző napi ülésen furcsán viselkedő lányt. Tőlünk pár méterre állt egyedül és feltűnően sokszor pillantott felénk. Elegáns, fehér ruhát viselt, amitől látványosan elütött a lila sportcipője. A fejére egy fátyol volt biggyesztve, a haja kibontva omlott a vállára. A ruhát és a fátylat azonban vörös foltok tarkították, az arca pedig fehérre volt festve. A halott menyasszony jelmezében furcsán csinos volt, a ruha tökéletesen illett az alakjához, a fátyol szépen keretezte az arcát. Az egész lány úgy nézett ki, mint egy jelenés. A cipőjén kívül egyedül a számító tekintete rontotta el az összhatást, amivel éppen minket pásztázott. Próbáltam feltűnésmentesen figyelni, ahogy végignéz rajtunk majd óvatos léptekkel az ajtó felé indul. Ekkor olyan természetesen, ahogy csak színészi képességeim engedték, letettem a poharamat az asztalra és odébb léptem a társaságunktól.

A csaj ekkor már gyors léptekkel hagyta el a helyszínt, így anélkül tudtam utána iramodni, hogy meglátott volna. Amikor az ajtóhoz ért megtorpant, én pedig azonnal beálltam egy nagydarab férfi mögé, aki éppen nagy beleéléssel magyarázott a vele szemben álló srácnak. Jól tettem, ugyanis a halott menyasszonynak öltözött lány a válla fölött hátra pillantva ellenőrizte, hogy figyeli-e valaki, majd kinyitotta az ajtót és kiment a tárgyalóból.

- Te miért bujkálsz? - Hallottam meg magam mögött Ginny hangját, mire ugrottam egyet, aminek a nagydarab fickó, aki mögé bebújtam nem igazán örült, ugyanis meglöktem a kezét és így elejtette a sütijét.

- Elnézést. - Kértem gyorsan bocsánatot, majd Ginny karját megragadva az ajtó felé indultam.

- Mit csinálsz? - Sziszegte Ginny idegesen kirántva a kezét a fogásomból, majd körbe nézett, hogy látott-e minket valaki. A torkomba kialakuló gombócot lenyelve folytattam az utamat az ajtó felé, miközben Ginny jött mögöttem.

- Az ízlésficamos csajt követjük? - Lépett mellém Aaron hirtelen, mire megint ugrottam egyet, azúttal egy gyanútlanul álldogáló lány lábára lépve.

- Csengőt fogok rátok tetetni. - Morogtam idegesen, miután bocsánatot kértem a lánytól, majd az ajtóhoz léptem Ginny és Aaron társaságában. - Te is láttad milyen gyanúsan viselkedik? - Néztem Aaronra, miközben kiléptem a tárgyalóból.

- A csajnak nem csak a ruhaválasztásaival, de a kémkedési képességeivel is baj van. - Bólintott Aaron. - Ennél feltűnőbb nem is lehetett volna.

- Sss. - Tettem az ujjamat a szám elé, miközben kiértünk az előtérbe és megpillantottuk a fehér ruhát eltűnni a betegszobába vezető folyosón. Rögtön a lábamhoz nyúltam és lekaptam magamról a magassarkú cipőmet, hogy ne hallatszódjon a kopogása, majd a lány után eredtem. Ginny és Aaron szorosan mögöttem haladtak a sötét folyosón. Pont annyira maradtunk le a lánytól, hogy még lássuk a fehér ruháját, ő azonban a sötétségben nem láthatott minket, ugyanis mind sötét színeket viseltünk. Ahogyan azt sejtettem egészen a betegszobáig ment, ahol megállt egy pillanatra, így én is megtorpantam és a kezemet felemelve jeleztem a többieknek, hogy ők is tegyenek így. A lány körülnézve megbizonyosodott róla, hogy egyedül van, majd eltűnt az ajtó mögött.

- Gyerünk! - Indult meg elsőnek Ginny, mi pedig őt követve léptünk az ajtóhoz. Ginny először a fülét az ajtóra tapasztotta, majd pár másodperc hallgatózás után összehúzott szemöldökkel nézett ránk.

- Azt hiszem... sír. - Mondta ki értetlenül, majd minden mindegy alapon benyitott a betegszobába. Nem aprózta el, az ajtó hatalmasat csattanva csapódott ki, mi pedig azonnal beléptünk rajta. A lány ettől természetesen hatalmasat ugrott, majd a szemét törölgetve kezdett el hátrálni.

- Maradj ott, ahol vagy! - Szólt rá Ginny olyan magabiztosan, hogy én is majdnem megtorpantam. Meg is lett a hatása, a lány megszeppenve állt meg, majd idegesen pillantott a helyre, ahonnan pár másodperce felpattant. Én is odanéztem és elégedetten nyugtáztam magamban, hogy az idegen férfi mellől ugrasztottuk, tehát bebizonyosodott a sejtsünk: a lány ismerte őt. - Mit keresel itt?

- Én... én csak... - Dadogott a lány vékony hangon. - Én csak meg akartam nézni... - Mutatott a halott férfire remegő kézzel.

- Honnan tudtad, hogy van a betegszobában valaki? - Kérdezte Aaron.

- Pár napja felébresztett egy sikítás. - Sütötte le a szemét a lány idegesen. - Megijedtem, de úgy döntöttem megnézem mi volt az. Kijöttem az előtérig, és láttam, hogy egy alakot cipel ide néhány fiú. Nem mertem odamenni, de kíváncsi lettem. Láttam, hogy most mindenki a buliban van, hát ide jöttem. - Vallotta be reszkető hangon.

- Ismerted? - Kérdezte Ginny a halott férfire mutatva, akit a betegszobában tartottunk, amíg Lindsy befejezett rajta minden vizsgálatot. A lány a fejét rázta, mire Ginny csípőre tett kézzel döntötte oldalra a fejét. - Megsirattad, tehát ismerted. Nem érdekel minket semmi szaftos részlet kettőtökről, de áruld el, hogy ki volt a gigolo és hogy kerülhetett ilyen állapotba, mert tudnunk kell, hogy veszélyben vagyunk-e. - Mondta magabiztos hangon, mire a lány beharapott szájjal gondolkodott pár pillanatig, majd sóhajtva eresztette le a vállát.

- Tobynak hívták. - Jelentette be, miközben egy könnycsepp gördült le az arcán. - Nem tudom, hogyan kerültek rá ezek a szörnyű égések. Annyit tudok, hogy a háború előtt elhagyta a közösséget... - Rázta meg a fejét idegesen, de úgy tűnt, még nem fejezte be a mondandóját. Ismét a férfi felé pillantott, majd ökölbe szorult az apró keze, ahogyan kiejtette a következő szavakat. - ...Isaac oldalán.