Az étterembe érve megálltam egy levegővételre, majd az ajtóhoz léptem és ki akartam nyitni, azonban zárva volt. Szitkozódva rohantam be a pult mögé és nyitottam ki a fiókot, amiben a pótkulcs szokott lenni, azonban a fiókot üresen találtam.

- Mi a... - Ráztam meg a fejemet értetlenül.

- Ezt keresed? - Jött egy hang az étterem sötét végéből, mire ugrottam egyet ijedtemben. A szívemre tett kézzel kerestem meg a tekintetemmel Ericet, aki egy ablak alatt ülve lóbálta a kezében tartott pótkulcsot.

- Mit keresel itt? - Tettem keresztbe a kezeimet magam előtt, miközben Eric felállt a székéről.

- Gondoltam, hogy nem fogsz tudni egyhelyben ülni. - Mondta, miközben közelebb sétált és megállt a pult másik oldalán.

- Milyen okos vagy. - Vágtam rá, majd kinyitottam a tenyeremet. - Kérem a kulcsot.

- Hova mész?

- Nincs közöd hozzá. - Ráztam meg a fejemet, továbbra is előtte tartva a kezemet, őt azonban ez nem hatotta meg.

- Legutóbb is volt közöm hozzá. - Húzta el a száját enyhe mosollyal, mire idegesen hunytam be a szememet.

- Meddig fogod az orrom alá dörgölni, hogy segítettél megmenteni engem?

- Ameddig ilyen sikeresen felhúzlak vele. - Mondta mosolyogva, miközben elvettem előle a kezemet, ő pedig előre hajolva megtámaszkodott a pulton.

- El kell mennem. - Jelentettem be magabiztos hangon, miközben a zöld szemébe mélyesztettem a tekintetemet. - Beszéltem Ginnyvel, van egy tervünk.

- Akkor gondolom nem bánod, ha veled tartok. - Nézett rám felhúzott szemöldökkel, én pedig meghökkenve ráztam meg a fejemet.

- Minek jönnél?

- Javíts ki, ha az emlékezetem megcsal, de mintha legutóbb nem sült volna el olyan jól, amikor egyedül mászkáltál odakint. - Mutatott az utca felé, én pedig idegesen felnyögtem.

- Tehát a biztonságomat félted?

- Plusz nem szeretek kimaradni a dolgokból. - Vont vállat, én pedig frusztráltan felsóhajtottam.

- Így már el is hiszem. - Forgattam meg a szemeimet, Eric pedig felnevetett. - Tőlem gyere... de csak ha bírod a tempót. - Néztem a szemébe kihívóan, majd kivonultam a pult mögül és az ajtóhoz léptem. Felvont szemöldökkel álltam meg előtte, Eric pedig elnevetve magát jött utánam és belehelyezte a kulcsot a zárba. Kinyitva az ajtót maga elé engedett én pedig néhány fejkörzéssel bemelegítve vártam, hogy visszazárja az éttermet. Abban a pillanatban, hogy felém fordult, kilőttem előre. Ericet nem keltett félteni, azonnal utánam iramodott és pár méter múlva majdnem be is hozta a lemaradását. Én direkt nem gyorsítottam, tartottam a kényelmes tempót, miközben egyre közelebb került, majd hirtelen befordultam egy utcába. Ekkor Ericnek lassítania kellett, hogy be tudjon fordulni, így megint lemaradásban volt. Ezt még eljátszottam párszor majd amikor az ismerős utcába kerültem, rákapcsoltam és minden erőmet bevetve rohantam előre. Eric mögöttem lihegve próbált meg beérni, azonban ekkor már esélye sem volt. A hajam összevissza csapkodott, miközben vigyorogva sprinteltem, élvezve a sikerét az esti futásaimnak. Amikor lefékeztem Queen háza előtt, diadalittas arccal fordultam felé és vártam meg, hogy oda érjen.

- Legalább olyan vörös az arcod, mint miután megpofoztalak. - Néztem rá elgondolkodva, miközben Eric a térdére támaszkodva próbálta meg összeszedni magát.

- Pedig... azt...jobban...élveztem... - Nyögte ki, a szavak közt levegő után kapkodva, én pedig megforgatva a szemeimet hajoltam közelebb.

- Ne haragudj, nem értettem rendesen. Szerintem legközelebb akkor szólalj meg, amikor ismét kapsz levegőt.

- Melletted amúgy is mindig eláll a lélegzetem. - Egyenesedett fel, miközben az arca is kezdte visszakapni az eredeti színét, majd rám nézve kacsintott egyet. Én egy idegesen felhördüléssel díjaztam a poént, majd elfordulva tőle bekopogtam Queen ajtaján. Pár másodperc múlva már nyílt is az ajtó és Queen jelent meg fekete bőrgatyában és ujjatlan felsőben. A szettet magassarkúval és vörös rúzzsal egészítette ki, haját pedig szoros copfba kötötte.

- Sziasztok! - Bólintott felénk, mint aki kicsit sincs meglepve, hogy nem egyedül érkeztem, majd betessékelt minket a lakásba.

- A segítségedet szeretnénk kérni. - Vágtam bele azonnal a mondandómba, ugyanis úgy éreztem, hogy szorít az idő.

- Tudom. - Vágta rá Queen gondolkodás nélkül, miközben bevezetett minket a terembe, ahol mindig beszélgettünk. Én Ericcel megálltam az asztal egyik végén, Queen pedig elfoglalta a szokásos helyét az asztalfőn.

- Amúgy Eric vagyok. - Intett egyet Eric, én pedig ideges pillantást vetettem rá.

- Azt is tudom. - Mondta Queen, rá sem nézve a srácra, én pedig kissé elmosolyodva ragadtam meg az előttem lévő szék támláját és hajoltam közelebb.

- Queen, tudom, hogy szeretsz pártatlan maradni és hogy nagy veszély fenyegetne téged, ha segítenél nekünk. - Kezdtem bele a magyarázatba, felvéve Queenel a szemkontaktust, aki érdeklődve hallgatott. - Hidd el, nem jöttem volna ide, ha lenne bármi más megoldás, de nincs. Van egy esélyünk, hogy legyőzzük Isaacet, de szükségünk van rád. - Magyaráztam magabiztosan, miközben Eric mögöttem idegesen állt egyik lábáról a másikra. Neki még nem volt szerencséje Queenhez, így meglepetésként érte a stílusa. - Nem mellesleg, ha segítenél, a közösség védelmet biztosítana neked a jövőben. Gondolj rá úgy, hogy ezáltal szerezhetsz egy erős szövetségest. Nem hiszem el, hogy ne jönne jól neked is néha a segítségünk. Köztünk van egy somnium, egy visual és Lizzyék, akik mind a négy elemet birtokolják. Emellett kapcsolatban vagyunk a Bizottsággal is. - Soroltam, miközben Queenek egy apró mosoly jelent meg a szája szélén. Én kifogytam az érvekből, így összeszorított szájjal vártam Queen reakcióját, aki pár másodpercig csendben nézett rám, kiélvezve a helyzetet.

- Írásban szeretném látni, hogy ha egyszer olyan problémába ütköznék, amihez a segítségetekre lesz szükségem, kérdés nélkül teljesítitek. - Mondta végül, én pedig vigyorogva pillantottam Ericre, aki kétkedve nézett le rám. - Ismétlem, bármiféle kérdés nélkül. - Tette hozzá Queen komoly tekintettel, amitől kissé elbizonytalanodtam, de tudtam, hogy ez az egyetlen esélyünk.

- Megegyeztünk. - Bólintottam, mire Queen felállt és a válla fölött hátradobva a copfját lépett hozzám.

- Holnap éjfél előtt itt találkozunk. - Nyomott a kezembe egy papírcetlit én pedig kihajtottam a fecnit és láttam, hogy egy cím van rajta.

- Rendben. - Bólintottam és éreztem, hogy nincs szükség több magyarázatra. Queen tökéletesen tudja, hogy mi a tervem. Egy további szó nélkül megindultam kifelé, Eric pedig jött utánam. Queen nem kísért ki minket, így kettesben léptünk ki az éjszakába, én pedig feldobódva pillantottam Ericre.

- Ez a nő mindig ilyen... - Kereste a szavakat Eric, azonban Queenre nincsenek szavak, így széttárva a karjait fejezte be a kérdést. - ...ilyen?

- Pontosan. - Néztem rá szórakozottan, majd az előttünk elterülő utcára esett a tekintetem és egy fejkörzés kíséretében pillantottam Ericre. - Visszavágó? - Kérdeztem vigyorogva, mire Eric fájdalmas tekintettel fordult előre, majd vissza felém.

- Hagyjuk csak, nem szeretnélek kifárasztani.

Mire visszaértünk a közösségbe, Ethan, Aiden és Ginny a tárgyalóban vártak ránk. Amikor megérkeztünk, minden szem rám szegeződött. Eric kapott néhány értetlen pillantást, de nem húzták azzal az időt, hogy rákérdezzenek a jelenlétére.

- Queen segít nekünk. - Jelentettem be mosolyogva, mire Ginnyék egymásra nézve nyugtázták, hogy a terv eddig nem ütközött akadályba. Gyorsan felvázoltam nekik Queen feltételét, amibe rövid megbeszélés után belementek, majd aggódó tekintettel néztek rám.

- Penny, Ginny elmondta nekünk a tervedet, de vannak kétségeink a dologgal kapcsolatban. - Mondta Ethan diplomatikus hangon, mire én megráztam a fejemet.

- Ethan, meg se próbálj lebeszélni róla, nincs értelme. Ez az én döntésem és én így döntöttem. - Mondtam, mire mellettem Eric értetlenül pillantott le rám.

- Milyen terv? - Kérdezte félhangosan, de Ginnyék nem figyeltek rá.

- Ez egy nagy felelősség, amit nem szabadna egyedül felvállalnod. - Mondta Aiden nyugodt hangján, én azonban magabiztosan fordultam felé.

- Én szeretném vállalni ezt a felelősséget. - Mondtam belenézve a szemébe, majd sorban Ginnyre és Ethanre pillantottam. - És tudom, hogy nem vagyok egyedül.

- Rendben. - Bólintott Ethan, enyhe mosollyal a szája szélén, amivel befejezettnek tekintettem a beszélgetést, így átadtam nekik Queen cetlijét. Hivatalosan megegyeztünk, hogy nem beszélnek Isaacel, hanem amint felkel a nap, felvázolják a tervet a csapatnak, este pedig elmegyünk a Queen által megadott helyre. Izgatottan és kissé félve hallgattam a megbeszélést, miközben Eric mellettem végig értetlenül kapkodta a fejét. Amikor Ginnyék átbeszélték a részleteket, engem elküldtek aludni, Eric pedig megindult velem az előszoba felé.

- Penny, mégis mi az istenről volt szó odabent? - Ragadta meg a karomat, amint becsukódott mögöttünk az ajtó. Látszott rajta, hogy kizökkent a szokásos laza stílusából, mivel a saját nevemen szólított. Én idegesen fordultam vele szembe és néztem bele a zöld szempárba, ami kérdően fúródott a tekintetembe. Jobban örültem volna, ha Ginnyék kiküldik Ericet a beszélgetésről, de kezdtem elfogadni a tényt, hogy valamilyen érthetetlen okból kifolyólag megbíznak benne. Így vettem egy mély lélegzetet és bevallottam neki az igazságot.

- Ha minden jól megy, holnap befejezik rajtam a szertartást. - Mondtam ki, mire Eric kikerekedett szemekkel nézett le rám. - Hivatalosan is boszi leszek. - Tártam szét a karjaimat, mire Eric elengedve a kezemet nevetett fel. Erre a reakcióra nem igazán számítottam, így összehúzott szemöldökkel néztem, ahogy mosolyogva megrázza a fejét, majd belenéz a szemembe.

- Te őrült vagy. - Jelentette be, mire nem bírtam visszafogni magam és én is enyhén elmosolyodva viszonoztam a tekintetét.