Amikor visszaértem a közösség utcájába, rövid gondolkodás után az étterem ajtajához léptem a hátsó, titkos bejárat helyett. Sóhajtva nyugtáztam, hogy nyitva van a késői óra ellenére, szóval Ginnyék tudták, hogy elmentem. Azonban mivel nem vártak rám, hogy lecsesszenek, valószínűleg csak a biztonságom érdekében figyeltek rám, de nem akartak beleszólni az életembe, amit az Isaac-el történtek után igazából értékeltem. Bezártam magam mögött az ajtót, bár biztos voltam benne, hogy Ginnyék is vissza fognak még jönni bezárni. Végig sétáltam a kihalt éttermen és tárgyalón, majd az előszobába lépve alaposabban körülnéztem, de egyedül voltam. Elsétáltam a szobámig, majd óvatosan benyitottam, ugyanis Nelli már aludt. Egy gyors és halk zuhany után felvettem a rózsaszín hálóingemet, majd befeküdtem az ágyba. Folyamatosan Queen szavai jártak a fejemben. A szavai bizalommal töltöttek el és mindenáron ki akartam találni, hogy hogyan erősödhetek meg az elém állított helyzetben és kerekedhetek felül Isaacen. Nem akartam elaludni, ugyanis tisztában voltam vele, hogy Isaac játszadozását élhetném át ismét és ezt nem akartam hagyni. Ahogy a hátamon fekve bámultam a plafont és eszembe jutott, hogy hamarosan Isaacé lesz az egész közösség, a szemeimet elöntötték a könnyek. Szipogva töröltem meg az arcomat, amin elkezdek lefolyni a könnycseppek a körülöttem szétterülő hajamra. Ezek a kétségbeesés könnyei voltak, azonban továbbra sem akartam feladni. Kellett lennie valaminek, amire eddig nem gondoltunk. Az agyam folyamatosan pörgött, a testem azonban kimerült volt, így a szemem elkezdett lecsukódni. Megrázva a fejemet nyitottam ki újra, nehogy elaludjak, a következő pillanatban azonban az agyam utol érte magát és hirtelen megfogalmazódott bennem egy eddig idegen gondolat. Az álmaim.... Ezek az álmok utat adnak Isaacnek, hogy szórakozzon a fejemmel, azonban ez az út valószínűleg nem egyirányú. Ez nem csak neki jelent kapcsolatot velem, hanem nekem is vele.

Kissé felülve az ágyamban gondolkodtam el a lehetőségen, és bár nem voltam benne biztos, hogy sikerülne átvennem az irányítást az álmom felett, ez volt az egyetlen ötletem. Visszafeküdtem és magamra húzva a takarót kényelmesen elhelyezkedtem. Hosszú ideje először vártam rá, hogy sikerüljön elaludnom. Féltem tőle, hogy így kivételesen nem fogok tudni álomba merülni, azonban annyira kimerült voltam, hogy nemsokára lecsukódott a szemem és elsötétült a világ.

Hamarosan friss levegőt éreztem meg az arcomon, így kinyitottam a szememet és fölém magasodó fákat pillantottam meg. Pár másodpercig csak befogadtam az éjszakai erdő elém táruló képét, majd ülő helyzetbe toltam magamat és körülnéztem. Egy hatalmas erdő közepén feküdtem, amit vörös falevelek borítottak. Óvatosan feltápászkodtam, miközben megéreztem a hideget egy fuvallatnak köszönhetően. Magam köré fontam a karjaimat, miközben a szívem hevesen vert. Az erdőben ijesztő csend uralkodott, így kifejezetten hangosnak hatott, amikor megindulva száraz levelekre és faágakra tapostam. Felszisszentem, ugyanis a lábaim meztelenek voltak, a föld pedig tele volt apró kavicsokkal. Lenézve a földre feltűnt, hogy egy hosszú, fehér ruha van rajtam, ami a szél miatt néha meglobban, a fekete hajam pedig kiengedve pedig omlik a vállamra. Nem tudtam, merre megyek, de folytattam az utamat a fák között, miközben a hasam egyre inkább görcsölt a baljós előérzetemtől. Éreztem, hogy valami vagy valaki közeledik, de nem tudtam, hogy micsoda. A szemem folyamatosan ide-oda cikázott, miközben lépdeltem és egyre inkább kapkodtam a levegőt, ahogy a pánik elkezdett eluralkodni rajtam. A valami egyre közeledett, szinte éreztem a jelenlétét a sötét fák között. Ekkor azonban egy gondolatfoszlány tört utat magának a fejemben és hirtelen megtorpantam. Valami nem stimmelt... az egész szituációval. Összehúzott szemöldökkel fordultam körbe, miközben azon gondolkodtam, mi juthatott eszembe. Ekkor ismét megzavarta valami a gondolataimat, ezúttal még erősebben. Már biztos voltam benne, hogy ami körülöttem van, az nem lehet a valóság... tehát álomnak kell lennie. Hevesebben kezdtem venni a levegőt, miközben eszembe jutott, hogy nemrég még az ágyamban feküdtem alvásra készen. Ezúttal teljesen más szemmel néztem körül a homályos erdőben és hiába üvöltött bennem egy hang, hogy meneküljek, megvetettem a lábaimat és nem mozdultam. Már tudatában voltam, hogy ez egy Isaac által irányított álom, amiben nem véletlenül vagyok benne. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem, vagy hogy Isaac nem tud-e valóban bántani engem egy álmon keresztül, de biztos voltam benne, hogy ezúttal nem fogok menekülni. Összeszorított szájjal álltam egy hatalmas fa mellett, és nem törődtem az egyre növekvő ijedtségemmel.

A következő pillanatban egy nagyobb széllökés ért el hozzám, ami meglobogtatta a szoknyámat és a hajamat. A szellő azonban szavakat is hordozott magában. Szavakat, amiket tökéletesen ismertem, egy olyan hangon, amit viszont most ismertem fel először.

Mi elől menekülsz, Penny?

- Nem menekülök! - Kiáltottam bele az éjszakába Isaac hangjára válaszolva, mire a szél megállt és ismét csendessé vált az erdő. Értetlenül fordultam körbe, miközben azon gondolkodtam, mit kellene tennem, amikor meghallottam a levelek zörgését nem messze tőlem. A szívem azonnal hevesebben kezdett verni, miközben figyeltem az egyre közeledő zajt. Valaki felém lépkedett a száraz leveleken. Nagyot nyelve fordultam a hang irányába, mire kirajzolódott előttem egy sötét figura. Egy pillanatra elfogott a pánik, hogy maga Isaac látogat meg, azonban az alak alacsonyabb volt és nem viselt csuklyát. Pár méterre tőlem megállt, így nem láttam az arcát, majd elkezdett oldalra lépkedni. Nem értettem, mit művel, de követtem a mozgását a tekintetemmel és rájöttem, hogy körözni kezdett körülöttem. Összeszorítottam a számat és összeszedve minden bátorságomat, tettem felé egy lépést. Ebben a pillanatban megmerevedett a figura, egy másodpercre rá pedig felém vetette magát. Felsikoltva ugrottam hátra, miközben átfutott az agyamon, hogy bárcsak hozhattam volna magammal az álmomba a pisztolyomat. Ahogy az alak elém ért, rögtön a nyakamra akart fogni, én azonban elütöttem a kezét, miközben kikerekedett szemekkel ismertem fel az előttem álló srácot. Szörnyű érzés lett úrrá rajtam, ahogy Matt arcára néztem, ami azonban el volt torzulva. Éjfekete szemeiből sötét folyadék csorgott lefelé az arcán, haja kócos volt, kezei pedig véresek. Ijedten hátráltam tőle, miközben ő egyre csak felém lépkedett, folyamatosan bámulva, mint egy ragadozó a prédáját.

- Matt! - Kiáltottam rá, amikor ismét képes voltam megszólalni, azonban tisztában voltam vele, hogy az előttem álló személy nem Matt. Ennek tudatában minden erőmet összeszedtem és készen álltam megvédeni magamat ellene, így amikor ismét felém kapott, sikeresen hajoltam el előle, majd mértem egy ütést a hasára. A srác összegörnyedt egy másodpercre, majd ki is egyenesedett és egyenesen rám vetette magát. Felsikítottam, miközben hangos puffanással értünk földet és megpróbáltam lerúgni magamról, azonban felém kerekedett és ráült a mellkasomra. Alig kapva levegőt kapálództam, miközben felém nyúlt és a torkomra szorította a kezeit, amik nedvesek voltak a vértől. Hörögve próbáltam meg lefejteni a tenyerét a nyakamról, azonban túl erősen szorított. Közben fekete szemével egyenesen a szemembe bámult, amitől elfogott az undor és a halálfélelem. Éreztem, ahogy kezd teljesen elfogyni a levegőm, így radikálisabb módszerhez folyamodtam és a körmeimet belemélyesztettem a karjába. Erre felszisszenve engedte el a nyakamat, én pedig levegő után kapva magam mellé nyúltam és tapogatni kezdtem a földet egy nagy követ keresve. Matt azonban máris ismét rám figyelt és a tekintete még veszélyesebbé változott. Ismét a nyakam felé indultak a kezei, engem pedig elfogott a pánik és feladva a keresgélést, megfogtam az első tárgyat, ami a kezembe akadt. A kezei ismét a nyakamhoz értek, amitől elöntött az adrenalin, és iszonyú erővel lendült fel a kezem, amiben egy éles fadarabot tartottam. Egyenesen a fejére céloztam, azonban észrevette a mozgásomat és a kezem felé kapta a fejét. Ennek következtében a kezemben lévő faág a nyakával lett egy vonalban, én pedig gondolkodás nélkül lecsaptam vele. Egy hatalmas reccsenés hallatszott, ahogy a fadarab Matt nyakába szúródott, majd néma csend lett pár másodpercig. Matt mozdulatlanul bámulta a kezemet, amit elvettem a nyakától és leeresztettem magam mellé, majd felém fordult és egyenesen a szemembe nézett. A nyakából kiállt a sötétbarna, tenyérméretű faág, amit meglátva megpróbáltam visszatartani a rosszullétemet. Egy szörnyű másodpercen keresztül csak némán bámultunk egymásra, majd Matt nyakából sűrű, sötét folyadék kezdett el folyni, én pedig felnyúltam és lelöktem magamról. A srác mindenféle ellenkezés nélkül ledőlt rólam, én pedig felpattantam és rohanni kezdtem. A szívem hevesen vert, miközben a fákat kerülgetve rohantam előre, nem törődve a fájdalommal, amit a meztelen lábam miatt éreztem. Amikor már úgy ítéltem meg, hogy elég messze kerültem az Isaac alkotta Mattől, lelassítottam. Zihálva néztem körül és azon gondolkoztam, mi legyen a következő lépésem. Legyőztem az elém gördített akadályt és reméltem, hogy ezzel valamiféle megvilágosodást fogok átélni, azonban nem éreztem semmi változást. Továbbra is a sötét erdőben lépkedtem a hosszú, fehér ruhámban, a hajam kócosan szállt körülöttem. Értetlenül nézelődve haladtam előre a fák közt, amikor hirtelen beleléptem valamibe és ijedten léptem hátra. Érdeklődve néztem le magam elé és kikerekedett szemekkel pillantottam meg a picike patakot, ami előttem csordogált. Ami azonban felhívta a figyelmemet, az a lábam volt, amivel beleléptem. Nem vizes lett ugyanis, hanem vörös folyadékot pillantottam meg rajta.

Összehúzott szemöldökkel guggoltam le és egy ujjammal belenyúltam a patakba, majd magam elé emeltem a kezemet. A hold fényében megcsillant az ujjamról lefolyó sűrű, vörös csepp. Beharapott szájjal nyugtáztam, hogy egy vérrel telített patakkal van dolgom, majd megfigyeltem a patak folyási irányát és feltápászkodtam. Magamat nyugtatgatva indultam meg a folyás irányába, miközben a ruhámba töröltem a kezemet. Folyamatosan követtem a patakot, ami egyre szélesedett, közben pedig ismét elfogott egy nagyon rossz érzés. Nem törődve a bennem felgyülemlő félelemmel, magabiztos léptekkel követtem a folyás irányát, miközben a fák egyre fogyatkoztak körülöttem, a patak pedig már egy méteresre szélesedett. Hamarosan már csak néhány fa blokkolta az utamat, így kiszélesedett a látóterem. Megálltam, hogy fel tudjam mérni a terepet és érdeklődve fordultam körbe. Egy tisztáson álltam, ahol néhány tölgyfa álldogált, a legfeltűnőbb azonban a mellettem lévő vérpatak volt. A patak túloldalán azonban megakadt egy formán a szemem, amit nehezen tudtam kivenni a sötétben. A szememet meresztgetve léptem egyel közelebb, így azonban az egyik lábam hozzáért a folyamhoz és undorodva léptem vissza. A számba harapva koncentráltam az ismeretlen formára a távolban és így kiélesedett annyira a kép, hogy felismertem egy épületet. Azonnal tudtam, hogy oda kell mennem, azonban összeszorult gyomorral néztem le az előttem elterülő folyóra, ami itt már több méteres szélességű volt. Visszafordultam abba az irányba, ahonnan jöttem, azonban meglepődve vettem észre, hogy eltűnt mögülem az erdő és ameddig a szemem látott, ugyanolyan széles folyóval volt dolgom. A másik irányba elnézve ugyanez a kép fogadott, így idegesen hunytam be a szememet, miközben felerősödött körülöttem a szél és ismét ismerős szavakra lettem figyelmes.

Kitől menekülsz Penny?

- Senkitől sem menekülök! - Kiáltottam fel, mire a szél ismét elcsendesedett én pedig gondolkodás nélkül léptem bele az előttem folyó patakba. A vér meleg volt és sűrű én pedig összeszorított fogakkal sétáltam be egészen a közepéig, ahol a derekamig ért a vörös folyadék. A hányinger kerülgetett, miközben az áramlással küzdve lépkedtem előre. Ahogy haladtam, a folyadék fogyatkozni kezdett és hamarosan már csak a térdemig ért. Lepillantottam magamra, majd inkább felemeltem a tekintetemet, amikor megpillantottam a deréktól lefelé vörössé vált ruhámat. A célon tartva a szememet léptem ki a vérfürdőből, majd nem törődve a hozzám tapadó ruhával, gyorsítottam a lépteimen. Hamarosan már teljes erőmet beleadva sprinteltem az épület felé, ami nem sokkal később már a fejem felett magasodott. Megálltam egy percre kifújni magamat és felpillantottam a hatalmas kőépítményre. Üres, szürke falain megcsillant a hold fénye, az ablakai sötétek voltak. Ahogy felém magasodott, ismét elfogott a félelem, így inkább közelebb léptem az ajtóhoz, nehogy meggondoljam magamat.

Az épület kapuja nagy volt és fekete. Ahogy lenyomtam a kilincset, kirázott a hideg, de nem hátráltam meg. Kitártam az ajtót, ami nyikorogva utat engedett nekem és beléptem a sötét folyosóra. Beharapott szájjal mértem fel a terepet, majd hagytam, hogy becsukódjon mögöttem a kapu, sötétségbe borítva a helyiséget. Kinyúltam oldalra és megtapintottam a folyosó hideg kövét. Véve egy mély lélegzetet megindultam. A kezemet végig a folyosó falán tartva lépkedtem előre, így nem volt szükség a látásomra, ugyanis belépéskor egyértelmű volt, hogy egy egyenes folyosóról van szó. A néma csendben hangosnak hangzott az ijedt zihálásom. A meztelen, sebes talpamnak jól esett a hideg padló érintése. Pár percnyi sétálás után egy apró fényt pillantottam meg, mire dobbant egy hatalmasat a szívem és felgyorsítottam a lépteimet. Hamarosan egyértelművé vált, hogy egy kivilágított szoba felé vezet az utam én pedig megpróbáltam felkészíteni magam a következő kihívásra.

A rám váró látványra azonban sose tudtam volna felkészülni. A folyosó végén a Candela közösség betegszobájához hasonlatos helyiséget találtam, tele ágyakkal. Az ágyak azonban mind foglaltak voltak. Vágtázó pulzussal léptem be a hely közepére és rápillantottam az első ágyra, majd ijedten kaptam a szám elé a kezemet. Az ágyon Aaron feküdt, a végtagjai azonban groteszk pozícióban álltak, az arca pedig el volt torzulva. Élettelenül feküdt, miközben felfelé bámult üres tekintettel. A szememet elöntötték a könnyek, miközben átsiklott a tekintetem a mellette fekvő Mike-ra, akinek vér folyt ki a szájából és a szemeiből. Elkapva a tekintetemet felismertem a semmibe bámuló Tarát és Noah-t, akinek a mellkasán egy hatalmas nyílt seb tátongott. A másik oldalra nézve megakadt szemem a tátott szájjal fekvő Ty-on, akinek az egész ágya vérvörösre váltott és a mellette fekvő Lindsyn, aki falfehér arccal bámult a semmibe. Mellette feküdt Ethan csukott szemmel, ajkait vér színezte vörösre, ingje ketté vágva omlott le róla, amitől láthatóvá vált a hasán lévő hatalmas vágás. Stuart és a Zeph a helyiség sarkában feküdtek egymásra dőlve, mozdulatlanul. A könnyeimet törölgetve léptem közelebb a hely végéhez, ahol két újabb ágy várt rám. Vissza kellett fojtanom a sikolyomat, amikor megpillantottam az üres tekintetű Ginnyt, akinek a gyönyörű, szőke haját vörösre festette a fejéből csordogáló vér. Mellette Eric feküdt mozdulatlanul, karjai széttárva, a nyakán halálos vágással.

A szám elé emelt kézzel nyeltem vissza a hányingeremet, amikor is egy hatalmas csattanás rázta meg a termet én pedig a hang irányába kaptam a fejemet. Egy ajtó csapódott ki nem messze tőlem, amit addig észre sem vettem. Azonnal megindultam felé, boldogan hagyva el a szörnyű jelenetet. Átlépve az átjárón egy szinte üres helyiségbe találtam magamat. Megtörölve a szemeimet megpillantottam a terem közepén két fekvő alakot és félve indultam meg feléjük. Nagyot nyelve ismertem fel a vértócsában fekvő Tylert és Lizzyt. Mindketten az esküvői szettjükben feküdtek, egymás kezét fogva. Lizzy körül elterült a szőke haja, ami szinte teljesen vörössé változott. Ismét elöntötték a szememet a könnyek, azonban ekkor becsapódott mögöttem az ajtó, amin bejöttem én pedig ijedten haraptam rá a számra. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül.

Kitől félsz, Penny?

Jött egy ismerős hang a hátam mögül, nekem pedig az összes szőrszálam az égnek állt.

- Feltehetően sok mindenkitől. - Mondtam magam elé, miközben szépen lassan megfordultam, a becsapódott ajtó felé. - De tőled nem. - Jelentettem ki, miközben szembe kerültem a mögöttem álló, csuklyás alakkal. A szívem majd kiugrott a helyéről, miközben az alak ledobta a csuklyáját és megpillantottam a személyt, aki nagyon hasonlított Isaacre, azonban nem ő volt az. Ökölbe szorítottam a kezemet és felvettem a szemkontaktust, miközben minden porcikám menekülni akart. A mellettünk lévő falon egy ablak beengedte kintről a holdfényt, ami így sejtelmes fényt vetett a velem szemben álló alakra. Éreztem, hogy a férfi meg akar támadni, azonban én gyorsabb voltam és felé vetettem magam. Ettől úgy meglepődött az ellenfelem, hogy nem védte ki a rúgásomat, ami egyenesen a gyomrába talált. Miközben összegörnyedt, hatalmas ütést mértem az arcára, ő pedig fájdalmasan felnyögött. Már emeltem a kezemet a következő ütésre, azonban ekkor egy gyors mozdulattal felém rúgott és kirúgta alólam a lábamat. Hanyatt vágódtam, azonban rögtön fel is pattantam és oldalra lépve védtem ki a következő ütését. Így olyan helyzetbe kerültünk, hogy a csuklyás az ablak és közöttem helyezkedett el, én pedig ki akartam használni ezt a helyzetet. Minden erőmet összeszedve lecsaptam rá és két hatalmas ütést mértem az arcára, amitől kellően elveztette az egyensúly érzékét és hátra tántorodott. Én azonnal emeltem a lábamat és egy hatalmas rúgást mértem a mellkasára, amitől tiszta erejéből hátra vágódott, egyenesen neki az ablaknak. Az üveg hatalmas csörömpöléssel adta meg magát, az ellenfelem pedig egy ordítást hallatva esett ki az ablakon. Én zihálva álltam a terem közepén, majd egy puffanás jelezte, hogy a csuklyás földet ért és remélhetőleg többé nem kel fel. Kimerülten léptem közelebb az ablakhoz, rápillantva a fölöttünk világító holdra, ami kékes fénnyel színezte be az éjszakát. Lihegve próbáltam meg összeszedni a gondolataimat, azonban a folyamatos rettegés és kimerültség kezdett úrrá lenni rajtam. Éreztem, hogy elértem a tűrőképességem határát. Fáradtan járattam végig a tekintetemet az előttem elterülő tájon, miközben egy erősebb széllökés érkezett felém az ablakon át, hátra fújva a hajamat. A szellővel megérkeztek az elmaradhatatlan szavak is.

Mitől félsz, Penny?

- Arra vagyok kíváncsi, hogy te mitől félsz. - Suttogtam magam elé, továbbra is a környezetet vizslatva, majd megakadt a szemem valami csillogón. Jobban megnézve rájöttem, hogy a hold fénye egy kissé távolabb lévő tó felszínén villant meg, és abban a pillanatban kiszáradt a szám. Az ajkaimat megnyalva rátapasztottam a szememet a víz felszínére, ami olyan hívogató volt, hogy majdnem kiugrottam az ablakon, csak hogy közelebb kerüljek hozzá. Ekkor olyan erősen szorítottam ökölbe a kezeimet, hogy a körmeim a tenyerembe vájtak és a fájdalom kissé kitisztította az agyamat.

- Hát persze... - Mormoltam, miközben elszakítottam a tekintetemet a tóról és lenéztem a lábam elé, ahol egy ablakból kitört üvegdarab visszatükrözte az arcom képét. - ...tudom mit kell tennem.