Másnap reggel Aaron és Mike hangjára ébredtem, akik reggelit hoztak nekem és a hogylétem felől érdeklődtek. A lehető legmeggyőzőbb mosolyomat varázsoltam magamra, de láthatóan nem vertem át őket. Kicsivel később benézett hozzám Ty és Lindsy, akik megállapították, hogy még pár nap pihenésre van szükségem, de egyébként egészséges vagyok. Beleegyezően bólogattam, azonban egyáltalán nem éreztem magam egészségesnek. Továbbra is olyan érzésem volt, mintha valami nem lenne rendben velem és az álmaim is egyre nyomasztóbbak lettek. Sóhajtva dőltem le a puha párnámra, azonban nagyon hamar meguntam az egyhelyben fekvést. Túl sok időm lett hirtelen gondolkodni, ami fárasztóbb volt, mint egy egész napos edzés. Estére már annyira nem bírtam megmaradni egyhelyben, hogy lerúgtam magamról a fehér takarót és felálltam. Megnyújtóztattam kicsit az elgémberedett végtagjaimat majd belebújtam az ágyam mellé helyezett papucsba. Kilestem a betegszoba ajtaján és a folyosót szerencsére üresen találtam, így kiléptem rá. Nagyot sóhajtva indultam meg az előszoba felé, ami szintén kihaltnak tűnt, ugyanis már a legtöbben a szobáikban készülődtek a lefekvéshez. Rövid gondolkodás után a közösség udvara felé vettem az irányt. Amint kiléptem a kültéri helyiségbe, megéreztem a bőrömön a hideg levegőt. Magam köré fontam a kajaimat, majd tettem néhány lépést a kivilágított fák között. Ahogy végig futtattam a tekintetemet a kerten, megakadt a szemem egy sötét alakon, aki a kihelyezett székek egyikén üldögélt. Gondolkodás nélkül megindultam Ethan felé, aki elgondolkodva fújt éppen bele a kezében tartott cigibe.

- Csatlakozhatok? - Mutattam rá a vele szemben lévő fekete székre, mire rám emelte a tekintetét és bólintott.

- Neked nem éppen pihenned kellene? - Kérdezte felhúzva a szemöldökét, mire megvontam a vállamat.

- Friss levegőre volt szükségem.

- Megértem. - Sóhajtott fel, miközben leültem a hűvös székre. - Én se tudnék aludni a történtek után.

- Nem mondtam, hogy nem tudok aludni. - Vágtam rá védekezően, mire Ethan mosolyogva pillantott rám. - Oké, legalábbis nem a történtek miatt. Bár biztosan nem segítettek.

- Penny. - Nézett a szemembe komoly tekintettel, én pedig csendben vártam a folytatást. - Meg fogjuk bosszulni, amit veled tett, esküszöm. - Mondta mély hangján, miközben nem vette le rólam a tekintetét. A szavai súlyosak voltak, szinte éreztem az erejüket a levegőben. Válaszként csak bólintottam egyet, de nem jött ki hang a torkomon. - Ha más nem, Ginny egészen biztosan ki fogja tekerni a nyakát ezek után. - Tette hozzá, mire meglepődve kaptam felé a tekintetemet, de ekkor már nem rám nézett. Az agyam azonnal pörögni kezdett, hiszen nem tudtam, ez utalás akart-e lenni. Én magam sem tudtam éppen, mi van köztem és Ginny között, hogyan tudhatná Ethan? Vajon Ginny mondott neki valamit? Már nyitottam a számat, hogy rákérdezzek, azonban ekkor nyílt az udvar ajtaja és Angel lépett ki rajta. Ethan Igaz Társa gyorsan körülnézett, majd mosolyogva állapodott meg a tekintete Ethanen. Odalépett hozzánk, Ethan arca pedig azonnal kisimult.

- Hát itt vagy. - Szólalt meg csilingelő hangján Angel, mire Ethan megragadta a derekánál és az ölébe húzta a lányt. - Pihenned kéne egy kicsit.

- Az a gyengéknek való. - Legyintett Ethan, beleszívva egyet a cigijébe.

- Ez pedig egészségtelen. - Vette ki Ethan kezéből a cigit, majd elnyomta az előttünk álló asztalon levő hamutálba. Ethan erre felmordult ugyan, de nem ellenkezett, csak átkarolta a lány derekát és neki döntötte a fejét. Angel szeretetteljesen megsimította Ethan haját, majd megpuszilta a fejét. Én mosolyogva figyeltem a jelenetet, miközben még mindig Ginnyn járt az agyam. Ekkor kicsapódott az udvarra vezető ajtó, és maga Ginny viharzott ki rajta, egyenesen az asztalunkhoz lépve.

- Ethan! Noah megtalálta Isaac-et! - Kiáltotta már útközben, mire mindannyian felpattantunk. Ginny ekkor vett észre engem és idegesen húzta össze a szemöldökét. - Te miért nem a betegszobában vagy?

- Hol van Isaac? - Szólt közbe Ethan, mire Ginny átnyújtotta neki a kezében tartott térképet és mutogatni kezdett rajta. - Folyamatosan nyomon követtük a mozgását, be is jelöltük az összes helyet, ahol megtaláltuk a nyomát. Eljutottunk ide... - Mutatott rá egy nem messze lévő rétre. - ...ahol megállt és azóta sem mozdult.

- Tehát letáboroztak egy réten? Ez érdekes, nem rájuk vall a helyszín. - Húzta össze a szemöldökét Ethan gondolkodva.

- Nem. Nincsenek ott a követői, csak Isaac van ott. És ő sem táborozott le. Csak áll ott. - Vallotta be Ginny beharapott szájjal. - Noah és Mike biztos távolságból figyelik és meg sem mozdult az utóbbi pár órában. Szerintem ránk vár.

- Tehát csapba. - Vonta le a logikus következtetést Ethan, mire Ginny bólintott.

- Valószínűleg.

- Hát, akkor nézzük meg mit talált ki nekünk ezúttal ez az őrült mágus. - Sóhajtott fel Ethan. - Hívd össze a csapatot, Lizzyék továbbra is maradjanak távol.

- Tara jöhet? Azt állítja, hogy elég jól van hozzá.

- Jöjjön. - Bólintott Ethan. - Szükségünk lesz minél több emberre.

- Én is jövök! - Szólt közbe Angel, mire Ethan rosszallóan fordította felé a tekintetét. - Elég jól haladok a kiképzéssel, segítségetekre lehetek.

- És én is jövök. - Tettem hozzá, mire Ginny és Ethan értetlenül kapták felém a fejüket.

- Ezt most nem mondtad komolyan. - Rázta meg a fejét Ginny.

- Már csak pihennem kéne, amúgy egészséges vagyok. - Mondtam magabiztos hangon. - Azonban képtelen vagyok pihenni. Esküszöm, nem veszek részt a harcban, de veletek kell tartsak... kérlek. - Néztem bele Ginny szemébe, aki beharapta a száját, majd kérdőn fordult Ethan felé.

- Legyen. - Sóhajtott fel Ethan. - Közénk való, ha nem engedjük meg neki, úgyis megtalálja a módját, hogy megjelenjen. - Legyintett lemondóan, én pedig mosolyogva indultam meg utánuk vissza az épületbe. Ginny azonnal elfutott szólni a többieknek, Ethan a szobájába vonult kidolgozni a tervet, én pedig a szobámba siettem és leváltottam a melegítőmet a harci felszerelésemre.

- Penny! - Lépett be Nelli a szobánkba, majd hozzám futott és szorosan megölelt. - De jó, hogy jól vagy! Úgy aggódtam érted.

- Minden rendben. - Mosolyogtam rá, majd elkezdtem felvenni a sportcipőmet. Közben megláttam, hogy Nelli szintén kibújik a kényelmes pulcsijából és sportos szerelésbe öltözik. - Te merre mész?

- Ginnyék szóltak, hogy újra a segítségemre lenne szükség. - Nézett rám izgatott szemekkel, miközben szoros copfba fogta sötétszőke haját. - Amikor múltkor megtudtam, hogy bajban vagy, azonnal jelentkeztem, hogy segítek. - Magyarázta, miközben én felvettem a cipőmet és meglepődve hallgattam a történetet. - Ty-nak segítettem, hogy el tudjon látni téged, de harcolni is tudnék segíteni, ha szükség lenne rá. Jól haladok a kiképzésemen.

- Azta. - Bukott ki belőlem, majd odaléptem az alacsony lányhoz, és még egyszer szorosan megöleltem. Nelli meglepődve viszonozta az ölelésemet, majd izgatottan magyarázott tovább a megmentésemről. Én közben szintén felfogtam a hajamat, majd felcsatoltam a fegyvertartómat és beleillesztettem a pisztolyomat. Nellivel közösen indultunk a tárgyalóba, ahol már majdnem mindenki jelen volt. Ismét csatlakozott hozzánk Aiden, Stuart és Zeph, meglepetésemre azonban Eric és Lindsy is jelen voltak. Idegesen néztem végig Ericen, aki teljes harci szerelésben egyeztetett valamit Ethanel, majd oldalra kaptam a fejemet, ugyanis Ginny állt meg mellettem és mért végig.

- Miért vagy harci szerelésben? Úgy volt, hogy nem fogsz harcolni.

- Csak a biztonság kedvéért. - Meresztettem rá hatalmas kiskutyaszemeket, mire sóhajtva csóválta meg a fejét, én pedig behúzott nyakkal léptem be Nelli mögé.

- Indulás! - Töltötte be a termet Ethan mély hangja, mire mindenki kilódult az utcára és sétálva indultunk meg a tisztás felé. Én idegesen tördeltem a kezeimet, miközben Nelli mellett lépkedtem. Újra és újra felvillant előttem Isaac arca és vad tekintete. Tisztában voltam vele, hogy fájdalmas lesz ismét szembe kerülnöm vele, de vállalni akartam a kockázatot. Jobban vonzott a lehetőség, hogy bosszút álljak a tettei miatt, mint amennyire elborzasztott a gondolat, hogy ismét látnom kell.

- Minden rendben? - Nézett rám Nelli aranyos mosollyal, mire én is mosolyt erőltettem magamra.

- Abszolút. - Sóhajtottam fel, majd lassítottam a lépteimen, ugyanis a tisztás szélére értünk. Itt csatlakozott hozzánk Mike és Noah, akik átvették az irányítást és megindultunk egyenesen Isaac felé. Csendben sétálva haladtunk egyenesen Isaac karmai közé, mintha az egerek önként vonulnának a macska elé. Mégis mindenkiből sütött a magabiztosság, hiszen legutóbb is sikerült felül kerekednünk. Ahogy egyre közeledtünk a rét közepe felé, kirajzolódott előttünk egy sötét, csuklyás figura. Nagyot nyelve folytattam az utamat Ginny mögött, miközben beszívtam az éjszakai levegőt. Amikor már elég közel voltunk hozzá, hogy halljuk egymást, Ethan felemelte a kezét, és mindenki megtorpant. Ekkor az előttünk álló férfi megmozdult és hátra tolta a csuklyáját. Mélyen beszívtam a levegőt, amikor ismét megpillantottam Isaac sötét szemeit és fehér bőrét. Nelli megragadta és megszorította a kezemet, miközben Isaac végig járatta rajtunk a tekintetét, kissé elidőzve nálam. Amikor mindenkit megnézett magának, kissé elmosolyodott, majd szólásra nyitotta a száját.

- Üdvözöllek benneteket!